“Mi magyarok semmiben sem különbözünk más nemzetektől, kicsit mégis mások vagyunk. Mi is szeretünk táncolni, zenélni, nagyokat mulatni. Mindennapjainkat öröm és bánat, élet és halál tánca járja át. Az évszázadok harca égett zsigereinkbe, így ha nincs kivel, hát egymással harcolunk. Földünket vér és könny áztatta, mégis imádunk nagyokat nevetni és imádunk élni! Más ritmust ver a szívünk, más ritmusra jár a lábunk! Ez a Hungarythm. "
Ezzel kezdődött a péntek esti csoda Simontornyán a Presidance-el. Gyerekek! Ha láttatok jót... úgy tapadtam a várszínpadi látványra mint kosz az üvegre. Csodaszép férfiak és nők, arcukon az örömmel, bánattal, düh-vel...(szerepük szerint) színtiszta művészetet adtak nekünk. Lelket simogató, táncba vivő, megtépázó zenékkel operáltak... a táncuk pedig felejthetetlen. Olyannyira elbűvöltek, hogy ha most libbentenétek előttem egy Ákos és egy Presid. jegyet...utóbbi mellett döntenék. Érzitek a súlyát, ugye?
Az előadás előtt, a várlépcső aljában gyűlt a tömeg. Mi, helybéliek egy kupacban diskurzusoztunk...amikor jött a Szabi (kisfiamra való tekintettel:) "A" Csikó Szabi. :) Odajött hozzánk, kicsit anyáskodhattunk felette mi helybéli tyúkok, beszéltünk pár mondatot, nyomtunk pár képet...és elengedtük. Ő egy szólót adott elő, és a végén szerepelt közösen a többiekkel...ez csak egy bónusz volt a tonnányi jóra...látni valakit KÖZTÜK a MIEINK közül. :) Huhhhh. Ha lenne hangfalam itt, akkor egész nap "jutyúbolnék" :)
Az előadás után nagyon gyorsan kellett felcsatolni az állunkat, és felszippantani a levegőben remegő áhitat morzsáit...mert irtózatos tombolásba kezdett a vihar. A hazafelé vezető út utolsó szakaszán felhőszakadás miatt megálltunk, majd eztán a szélvihar mellé jégesőt is kaptunk a nyakunkba. Rettenetes világvége hangulat jött rám megint...de aztán hazaérve, elcsendesülve, Iminek mesélve újra fellobbant bennem is a hungarythm :) Felejthetetlen élmény volt. (Mindkettő :))
AZTÁN szombaton reggel kis családommal felkerekedtünk ugye a balcsihoz. Elmentünk Siófokról Tihanyba másfél órányi hajóútra...a visszaúton majd'leájultam már az álmosságtól a székről, apa azért helyt állt helyettem is. Jó volt nagyon kirándulni és együtt lenni így kicsit négyesben. Észrevettem magamon,hogy egyre több dolgot merek Imikére bízni...és ez jó. Szeretnék nem korlátozó, hanem magasba emelő, szárnyalásra bíztató anya lenni...amennyire lehet. UTÁLOM azt mondogatni folyton, hogy Nem! Nem szabad! Nem csinálhatod!..hát még ő mennyire utálhatja :)
Megint aztán, szombat este Szántódon aludtunk a barátainknál, vasárnap pedig egy halászlé ebéd után merültünk egy utsót erre a szezonra a vízben, és hazaindultunk... Sietnünk kellett, majd később elmondom, hogy miért. Még erre várni kell pár órát, hogy teljes és hiteles legyen a tájékoztatásom.
Ma pedig már munka. Erről nincs is több lamentálni való... :(
***
Hát ideért az eső...nem is akármilyen, a dézsás hasonlat ehhez mérten kutyakuki. Barna.szürkület és nyirkosság :( Hogy én már semminek nem tudok örülni...
Hát, kiderült amire vártam pár órája.
Férjem ma reggel próba munkára ment Ausztriába...sikerült is neki mint kiderült. Nehezen viseli...nagyon. Én szintén.
Annyiból kíméletesebb a dolog hogy nem 7 heti távolléttel jár, hanem két hetente hazajöhet egy hétvégére. Nem akarom, hogy sokáig csinálja. Nem is tudom, hogy hogyan fogja viselni, a Norvégiai ötcsillagos szállás-ellátás-utaztatás nyomán a jelenlegi viszonylagos puritánságot. Itt csak a szállás ingyenes egy munkásszállón. A többi saját ügy. Ráadásul egyenlőre nem is azzal a sráccal rakták egy szobába akivel ment, úgyhogy pffffff... Este még hívom, hogy milyen a szobatárs, aki hat után érkezik.
Voltam családnál, két kis porbafingó mókuskánál :) A jellemzés helytálló, hiszen a fülük hegyéig finom porba panírozták magukat a nap (...tegnap?) során. Kis koszelkák, de tündériek. Az anyjuk leadta őket nagymamának, és elhúzott valamerre...szigorú nagyszülők, jobb ellátás. Ez van nekik most. Vittem magammal egy szatyornyi ruhát a vöröskeresztesből és pár játékot. Ezek a hálás pillantások azok, amiért érdemes csinálni...
A szeretet és figyelem ilyen mértékű hiánya kicsiben a leghálásabb törött lelkű gyermekeket adja. Nem jó ez így...
Kis koszos bugyijuk, halálra vakart sebeik (mercurocrome-al kezelve), nyúlott pólójuk felidézi a mesebeli szegényember kisgyerekét. De ez most van...a huszinegyedik században! ...senki ne csodálkozzon azon, hogy a morbus hungaricus, azaz a szegények betegsége, köznevén TBC újra felütötte a fejét. Amilyen helyeken járok rendszeresen...semmi sem meglepő. Az emberek nagyon alacsony igényszinten is működőképesek. Csak ugye nem mindegy, hogy hogyan. Rosszul működni a legegyszerűbb.
Már nem esik, kisütött a nap. Az időjárás működése sem tökéletes.
