nagypéntek

Basszus...ettem húst! ... és ez most nem csak egy autoagresszív látszatfelháborodás, tényleg szerettem volna betartani, de a DE már megint legyőzött.
Anyu estére belázasodott, így a gyerekek itthon szunnyadtak, és anyósom jött hajnalban hozzájuk, mert szerencsére ma nem dolgozott ő sem. Elbuszoztam Szekszárdra, hajnalok hajnalán 7.05-kor már a fogdoki előtt toporogtam. Annyira nem volt nagy kedvem a hidegben ácsingózni, ezért fel s alá sétáltam az utcán. Megnézegettem a kirakatokat, és lecövekeltem az Alexandra könyvesbolt előtt...telefon elő, és jegyztbe nyomtam hogy mi az amit szeretnék a kirakatból :) Ez volt ma az első kis idő magamra...
A rtg pillanatok alatt megvolt, és ami a legszebb a dologban: INGYEN!!!! Ennek örömére az ere szánt pénz nyakára léptem a helyi bálásunk szekszárdi nagytesójában! Jajj, olyan rucikat láttam...szinte elmondhatom, hogy amihez nyúltam az mind tetszett. Végül financiális korlátaim azért erősebbnek bizonyultak, így csak egy NewLook-os maxifelsőt, és egy RedHerring farmert vettem. A farmer maga a főnyeremény, az idejét sem tudom megmondani, hogy mióta keresek a faromra megfelelőt. Kényelmes és a szabása is ideális...úgyhogy eztán még az sem vette el a kedvem, hogy benéztem a busz indulását, és 45 perct kellett várnom a hideg, havas és nedves húsvételőben.

Na és aztán ahol elrontottam... a buszról leszállva felnyergeltem a kerekemet, és anyóshoz rohantam a gyerekekért. A mai kajám mindaddig három falat kifli volt, úgyhogy erősen bekajáltam a paradicsom levesből, káposztafőzelékből és...kakaspöriből. Jajj...univerzumi bocsánatért esedezem...nem vagyok erős betartás dolgokban. Mindenesetre a bennem dúló vitát, miszerint ferdinánd tekercs vagy pizza legyen-e apa vacsorája, eldöntötte. Cukros falatok tejfölös krumplilevessel. Ez így kóser, nem?

Tegnap megtörtént egyébként a Gyermekjóléti Tanácskozásom, és egész jól sikerült. Meg kellett azonban állapítanom hogy népek előtt még mindig nem tudok lassan, artikuláltan beszélni, csak vörösre váltan hadarva-dadogva. Gáz.

a múzsa

A havas húsvét gondolata sok pihentet megihletett, íme két gyöngyszem :)

 

 

meg nem áll....

Még mindig tolja neki a hó..egyes hiresztelések szerint nem is lesz ez másként. Ha minden előítéletünket, észérvünket félretesszük, akkor nincs is más dolgunk, mint egyszerűen csak gyönyörködni a nem mindennapi mennyiségű csodában :) Tegnap mire lejárt a munkaidőm, kellemes kis mennyiség telepedett az utcákra és sűrűn hullt a pelyhes. Áldottam az eszem amiért gyalogszerre váltottam délben, mert olyan jó volt ezt a rövid kis távot is megtenni hazafelé, hogy szinte sajnáltam, hogy olyan gyorsan megérkeztem. A havat lelkesen eldobáltam, aztán hazahoztam Esztert és vele együtt Márkot és Kristófot is...amikor Imi is csatlakozott, már négyen taposták először a havat, aztán a padlót odabent.

Mondjuk volt abban valami szürrealisztikus, hogy egy héttel húsvét előtt karácsonyi dalokat hallgattak, és énekeltek teli torokból kórusban :)

Este mire kisült a sok-sok palacsinta, befutottak Heniék is. A gyerekek lakmározásáa után a maradékra a felnőttek vetődtek...aztán hét körül pedig sétáltunk egy nagyot szánkóval, gyerekekkel a nagy pelyheket kerülegtve. Bárki bármit mond, ennek is megvan a szépsége...csak feledni kell egy pillanatra a már élénkzöldre vált füvet, bimbót hozó nárciszt és jácintot a kertben... Negro is nagyon imádja, öröm nézni ahogy önfeledten szökdécsel, hempereg a nagy hóban.

Reggel apánkban győzött a sztahanovi munkamorál újfent, mert beizzította a gépet, és ő elment dolgozni...más kérdés, hogy hamarosan haza is ér, mert a főnökök úgy döntöttek, hószünet lesz ma. Ezért érdemes volt fél ötkor kelnie...

Ha nem kezd el drasztikusan olvadni, akkor anyu ötletétől vezérelve én is meghúzkodom a nagy gyapjútakarókat a havon. Olyan szépen kitisztítja, és felfrissíti a szálakat, hogy hihetetlen. Lehet, hogy délután és is hószabira megyek, bár előre láthatólag ez a hetem amúgy sem lesz megszakadós. Holnap délelőtt vidék, délután rendőrségi fórum, aztán csütörtök du.gyermekjóléti tanácskozás. Ettől a szereplési "vágyam" miatt egy kicsit parázok, de nem pörgtem bele magam, meglesz, és senki sem fog megenni. Nem lenne túl egészséges.

Csütörtöktől tavaszi szünet is elkezdődik...éjáéjáó. ( A képen a ma reggeli suliba vonulás látható!)

bárhogy lesz, úgy lesz.

Mellé a nap vicce:
A pap aki nem tudott hazudni...
 
Egy rendkívül csinos fiatal hölgy repülőgépen tér haza Svájc-ból. Egy pap mellé szól a jegye, akit megszólít.
- Bocsánat Atya, megtenne nekem egy szívességet?
- Természetesen kisasszony, mit tehetek Önért?
- Van egy dilemmám. Vettem magamnak egy remek elektronikus szőrtelenítő berendezést. Nagyon sokat fizettem érte. Jóval meghaladja a vámmentesen bevihető értékhatárt és attól felek, hogy elkobozzák. De Ön talán titokban át tudná vinni számomra a vámon a reverendája alatt.
- Valóban át tudnám vinni drága, de figyelmeztetnem kell, hogy még sohasem voltam képes hazugságra.
- Önnek olyan becsületes a képe, hogy öntől sohasem fognak kérdezni semmit -mondta a hölgy és már át is adta a szőrtelenítőt.
Leszállás után az Atyára kerül a sor a vámvizsgálatnál.
- Atya, van Önnek bármiféle vámköteles áruja? -kérdezi a vámtiszt.
- A fejem búbjától a derekamig semmiféle vámolni valóm sincs fiam.
A választ furcsállotta a vámtiszt és tovább kérdezi:
- És deréktól lefele?
- Van egy csodálatos szerkezetem, ami nők szolgálatára rendeltetett, de használva még sohasem volt.
A vámtiszt fuldokolva a nevetéstől:
- Rendben van, tessék továbbmenni Atya. Kérem a következőt!

haHÓ

Szakad a hó, nagy csomókban,
Veréb mászkál lent a hóban.
Veréb! Elment az eszed?
A hóesés betemet.
Nem is ugrálsz, araszolsz,
Hóesésben vacakolsz,
Fölfújtad a tolladat,
Ázott pamutgombolyag.!!!

Ez visszhangzik ma a fejemben miközben lassan de biztosan betemet bennünket újra a hó. Ez nem viccel. Délelőtt elkezdte kis szolidan, de mostanra már bekomolyodott, mert centikbe mérhető. Csendes, kedves és szép...tehát még rosszat sem tudok rá mondani azt leszámítva, hogy MÁRCIUS van a kutyafáját!

Remélem már Imiapuék is elindultak hazafelé Foktőről, mert nem lenne jó ha megint éjszakába nyúlna a munkaidejük a hó helyzet miatt. Ebéd után már én sem kockáztattam meg a drótszamarat, korábbi vakmerőségem oda...nagyon csúszott ez a mai hó. Tényleg jobban teszi aki tehet, ha otthon marad, és csak gyalogosan vág neki a sztyeppének ha nagyon muszáj.

A legszebb az egészben, hogy innen, a hókupac széléről már lelki szemeim előtt látom a jövő hetet a maga napsütésével, plusz tizeivel....ez a szezon erről szólt. A hó jött...és mire elkezdtél volna neki örülni, el is olvadt. Még egy normális szánkózásra sem futotta a gyerekeknek :(

Ma egyébként nagyon büszke vagyok, mert Imi három ötöst kapott! Egyet a Himnusz első versszakára, egy csijjjagosat a környezet dolgozatra, és egyet rajzon. De nagy öröme volt...alig fért a bőrébe amikor telefonon elújságolta...remélem a kedvéből marad elegendő z elkövetkező évekre is... Eszterlánc ma ment oviba bár éjjel volt egy húzós fél óránk, aminek a végére kitúrtuk apát a helyéről, és a lányt polcoltam fel dupla takaróval a nyitott ablak mellé. Félálomban sikerült megitatnom vele egy Calcium pezsi tablettát is...szegény ilyenkor félálomban mindent megtesz, hogy aludhasson.

A tegnap délutáni esténk Nyusziéknál nagyon jól sikerült. Bár azt kértem tőle, hogy neeee főzzön, azért mire odalértünk, és kisült a fenséges pizzája, már nagyon hálás voltam az állhatatosságáért. Ma délben is lecsúszott volna belőle...de az elcsomagolt gesztenyetekercsek viszont életmentőnek bizonyultak annak ellenére, hogy a piskótatekercs nem a favoritom, alig álltam meg a kettőnél :) Negyed nyolckor már úgy kellett magamon erőt venni, hogy elinduljunk, ugyanis beterveztem magamnak, hogy megnézem az ördög Prada-t visel-t. Kár volt, mert nem nagyon jött át... ellenben Nyuszival sms-ben káposztalevélként összeborultunk :)

Megyek, megveszem az ötösökért járó lego figurát...300 ft, de mégsem csoki :)

egy reggel

Eszter ötkor keltett köhögve. Kicuccoltunk a nappaliba, elindítottam neki Csingilinget, én pedig a tűz után néztem, ami persze elaludt, így a hajnalt reanimálással kezdtem. Tömegoszlatási célzattal először letápoltam a macskákat és az ebet, különben végig a lábam alatt zsizsegtek volna.
Áldottam az eszem a tegnapi gereblyézéskor összeszedett, és elmentett száraz ágakért, mert most nagy szolgálatot tettek, bár így is majdnem megfúltam egyszer a nagy tüzelésben, olyan füstöt sikerült kieregetnem a kazán ajtaján. Jó érett szagom van...ha itt végeztem, fürdök.
Mire beértem, Imike is megébredt, és beindult a dumagép. Én nem tudom, hogy ez a gyerek hogyan tud ennyit beszélni...reggel rettenetesen bezsibbasztja az agyamat. Félkómás állapotban csak arra vágyom, hogy hang nélküli zombi üzemmódban tegyem a dolgom egy darabig, erre ő folyamatosan kérdez, kérdez és kérdez...már visszakérdeztem tőle, hogy  melyik vénasszonyt sikerült lenyelnie, és mikor?!

A mese végére felkelt apa, lecsekkolta a tüzemet (egyéb dolga nem is volt vele), aztán megreggeliztettük magunkat. A kaja végére mintegy végszóra felcsendült a gangnam style...rühellem ezt a számot! A gyerekek mint valami hóldkóros hipnotizáltak felugranak, keresztbe vágják a kezüket és ügetnek jobbra-balra. Teli hassal és egy szenzitív anyával ideális. Legszívesebben kiszánkáztattam volna a rádiót a hóra...ja mert az is esett ma reggelre. A legújabb találgatások szerint a húsvét hozza meg a tavaszt...kíváncsi vagyok bejön-e  a tippmix, mert ez nem egyéb találgatásnál.

Most hajnyírás van a gyeröknek, mert a szögegyenes hajban nem előnyös a plusz 2 cm ...elfeküdhető kefe benyomást kelt :) Most rendezi apa a sorokat, aztán nekifekszenek a forma1nek, én meg a konyhának. Azthiszem a mai templomot kihagyjuk, bármennyire is kíváncsi vagyok az újabb lelkész-utód jelölt párra...túl sűrű lenne így a nap. Délután Tolna....és kaja. NYUSZI! Ne főzz sokat kérlek!!!!

békasegge

Hallali!
A magasröptű beköszönés dacára a mai nap nem volt annyira fityoros.
A meghirdetett játszótér takarításra bennünket leszámítva egy anyuka jelent meg, így a két gyerekemmel plusz vele együtt voltunk négyen. Na, hát ebből ugye a két gyerek munkakedve az igencsak pulzáló és kiszámíthatatlan, ezért végül csak kettőnkre számíthatott a haza. Töménytelen mennyiségű levelet sikerült  a természetnek elénk hajítania, de nagy hálával tartozunk iagzából a múlt heti szélnek ami a javát a fal mellé tornyozta, beszűkítve így  a gereblyével átfésülendő területet. Kicsit szebb lett...de távol áll az elképzelt ideától. Vittem fényképezőt, hogy az előtte/utána fotóval hitelesítsem: mi ott voltunk! de basszus, fullra le volt merülve. Ahhh.
Az ebédet már reggel sikerült abszolválnom, pásztor tarhonyát gyártottam le. Mire éhesen hazalavíroztam a két gyerekkel, egy bicajjal és két gereblyével, jól is esett nekifeküdni a kotlának. Délután én szunnyadtam egy hangyaszösznyit a Váratlan utazás előtt, ők pedig folytatták a mai ámokfutásukat át  a napon. Ma nagyon szenzitív voltam/vagyok. Könnyen be lehet pöccinteni...és ehhez ma volt is tehetség az ifjakban bőven, mert valami rejtélyes forrásból olyan mennyiségű energiát sikerült meríteniük, hogy én csak vemhes anyatetűként bírtam őket követni...gondolatban. A fizikai valóm még hátrébb vonszolta magát :)

A gyomortáji dolgim még mindig nem akarnak maradéktalanul helyrerázódni. Már pálinkás ivókúrát is be kellett vetnem (ugyan eddig csak egyszer húztam meg az üveget), mert folyamatos hányinger gyötör. (Mielőtt a szemek felcsillannának, és a telefon után nyúlnátok barátnőim, még NEM vagyok állapotos. TUTI!) Minden kaja után bleeeeeee...érzés kínoz. A vírusok nem csak három napig kínozzák a homosapiens egyedeket?! Ez már igencsak az ötödik felé húz.

Ma kellemes téle eleji hő mellett sikerült egy kicsi udvari rendezkedést is kieszközölnöm a gyerekek energiáinak levezetése érdekében. Én csendben gereblyéztem -beszélni sem volt erőm...max. csak ordítani amikor kiborítottak-, ők meg tomboltak. Mégiscsak jobb az udvaron mint zárt térben, nem? Negrót is megsétáltattuk nagy örömére, aztán apa is befutott a túlórájából öt körül. A mai nap lassan véget ér, ezért befejezem most én is...fogmosás, mese, alvás.

vétó

 

A mai napom jellemzője röviden ennyi.

Gondos tervezést követően a gyerekeket tegnap délután áttelepítettem anyuékhoz. Imi ugye oda ment apuval a suliból, Eszterrel pedig én sétáltam át fél 5 magasságában. Gondoltam, míg apánkra várok a gyerekeknél, süssünk valamit. Anyával bedagasztottunk egy adag bütök tésztát, és kelni küldtük. Lett belőle vacsira bütök és pizzás csiga az esőben ronggyá ázott/fázott családfőnknek.
A gyomrom már ekkor sem volt valami acélos, de gondoltam: tisztulok. Én tulok. Miután nászutasban hazamentünk, volt éjjel és hajnalban egynehány járatom a mellékesbe. Pont annyi, amennyitől éppen nem mertem nyugodtan elindulni busszal Szekszárdra a fog rtg-re. Pff. Ez a feladat ma nem lett teljesítve...nem szeretem az ilyen megborult programot, elodázott feladatot...

Reggel -ha már nem utaztam el- terveztem, hogy én viszem oviba/suliba őket...de legalább is Imit, mert Eszterlánc oviját anyuék úgyis útba ejtik a boltba menet. Jah. Mire átértem, a lelkemet is kifújta a fagyos szél, úgyhogy csak annyi maradt, hogy felöltöztettem őket, és besorjáztak szépen az autó szélvédett rejtekébe. Ez a projekt is almássá vált tehát.

Temetésre is mennem kellett volna ma, de nincs akivel kimenjek a temetőbe, bicajjal meg még engem is képes lenne ez a simogató szellő farpofára dobni...úgyhogy maradok. Amúgy is kétségeim voltak, hogy kell-e nekem magammal gyarapítanom a bámuló tömeget...az élet eldöntötte: nem. Nem is hiányzik ez most lelkileg. Egy 28 éves apukát temetnek, aki bő egy hete a párjával és 4 barátjukkal hajnalban bulizni indult. Hatan az autóban...a tulaj nem vezetett de matt részeg volt állítólag, és belelnyúlt a kormányba. Becsatolva persze nem voltak, ez a férfi látta kárát...meg a párja és a két óvodás akik maradtak utána, és persze az a lány akit még a mindig kórházban altatnak. Az elhunyt párját is csak a temetésre engedik haza tolókocsiban, mert a kulcscsontja tört, és medencéje repedt. Nem szép történet...de sajnos mindenki a saját útját kell, hogy végigjárja. Nagyon sajnálom őket.

Hideg van. Elmúlt péntek dél, lejárt a munkaidőm, és már nem melegszik a radiátorom sem. Ez jel hogy haza kell mennem, igaz?
OKÉ!

A játszótér takarítást holnapra terveztük, de szerintem ebben az időben nem sokra jutunk. Hideg van és szél...kedv és teljesítmény romboló. Mindenesetre én odamegyek a megbeszélt időpontra a gyerekekkel, nehogy miattunk dőljön be a dolog. Jön a hó, jövő hétvégén pedig már itt van Húsvét. Megint beltéri tojásvadászatra gyúrhat a nyúl. Csak azt nem tudom, hogy a lízingelni kívánt két élőnyulat hova teszem így... :)

Itt a tavasz, áll a bál!

 

Már megint esik. A tegnapi üdeség valóban már a múlté, akárcsak a hétfőn nagy műgonddal arrébb hányt havam is. A meteo-k havat ígérnek erre a hétvégére is...könyörgöm, hagyjuk már ezt a globális erőfitogtatást. Húzodjon aludni a tél, és engedje már műszakba a tavaszt!

Egyébként nazálisan már egyértelműen kifejezésre juttatta magát nálam a kikelet. Erre utaltam azzal hogy álla a bál. Pár napja a reggelt végeláthatatlan tüsszögéssel indítom, és bár az elsőknél még jólesik a családi bekiabálás, hogy - egészségedre! , azt azért nem kívánom hogy végtelenre állítsák a szalagot. Csavarja, tekeri, megereszti....nyajjj de diszkomfortos ez az allergia dolog. Van még pár levélnyi medicinám erre a célra, azzal majd jól meggyógyítom magam. Magam.

A szakadó eső ellenére már ketten voltak ma nálam. Nem értem én az embereket...('aaaaaapcccci 3x) egyik sem volt olyan sarkalatos probléma, amelyik ne várhatott volna...sebaj. Ezért vagyok. Ma délelőttre beterveztem még egy családlátogatást is, remélem csitul addig az égi könny, és elvonulhatok lekörnyezni. Hétvégére megint telet ígérnek (csak tudnám hová tűntek hirtelen az előző hetek optimista jóslatai a közelgő, és állandósuló tizenefokokról...) ami nem jó a tekintetben, hogy nyúl csomag cserével egybekötött pizzafutamra vagyunk hivatalosak Nyuszimékhoz Tolnára. Szerződtetünk egy hókotrót... meglovagoljuk a szelet, vagy jelen helyzetben még a lovas szán is egy jó opció...feltéve ha azok a lovak lánctalppal patkoltattak.
 

vasalás és könnyek

A hétvégi hóakadályt hétfőn sikeresen eltermeltem a munkahelyemen, és nem mellesleg abszolváltam egy tökéletes, jobb farpofára bevitt teljes testes becsapódást is az utcai járdán. Igyekeztem az agyi megrázkódtatásomon hamar túlesni, és felpattanni...de nem lehettem elég gyors, mert az egyik gondozott, siket nénink gyöngytyúkokat megszégyenítő kiabálásba kezdett...aggódott értem. Aki eddig nem látta, az eztán már de, hogy tomporral megfogtam szégyenszemre a flasztert.

Délre már úgy, de annyira rühelltem a munkát, hogy délutánra elkéretőztem Imi volt ofőjének kis búcsúztatójára. Tegnap meg kivettem délután a másik felét a napnak, és miután feladtam a 12.50-es, Babszemjankó-s színházjáratra a gyerököt...belevetettem magam a fiesztába.
De jó volt otthon...ahhh. Nyugodtan megebédeltem aztán még nyugodtabban betettem egy filmet és hősies vasalásba fogtam. A kupac már minősíthetetlen méretű volt, pofátlanság lett volna felpolcolt lábbal dőzsölnöm végig a délutánt ilyen ordító teendők mellett. A film sem volt semmi. Én eddig még nem láttam a Szerelmünk lapjai-t, pedig már egy ideje kacsingatott rám a DVD hengerből. Most együtt vasaltunk, és nem bántam meg, bár néhol a gőzölős vasalónak én is elő nedvesítettem a textilt a sós cseppenőkkel :) Hjajj...ez a Ryan Gosling és  Rachel McAdams  meg az ő tűzön-vízen szerelmük... ez egy újabb ajánlat annak aki még nem látta, mert nagyon tüneményes film!

Most vidéken vagyok, látszik. Péntekre beütemeztem magamnak egy fog rtg-t Szekszárdon, mert április 4-re már ezzel a kezemben kell mennem. A mai tavasz a kellemetlenkedő jósok szerint holnapra már csak szép emlék lesz...nagyon nehezen akar megszületni ez a kikelet, sok revansot vesz a tél így a végére.

***

Délben hazaestem. Miközben a kézzel markolható spring feeling-ben karikaztam hazafelé, mintegy kósza felhőként elém villant a reggel hátrahagyott konyhai tájkép és a parancs: mosogatnom kell. Pfff. Egyből elszállt minden romantikus gondolatom a napsütésben elfogyasztott kifliszendvicsről, így a konyhába érve feltűrtem az ingujjat és hajrá... És itt akadt kerékkötője a dolognak ugyanis az utcánkban -már hónapokban mérhető ideje- munkálkodó sárga ruhások elvágták a vezetéket.
Megint, és újra. Azonban valamiért most nem a bosszúság érzése bizsergette meg az agyam, hanem valamiféle "igazolás" magamtól magamnak arra, hogy miért is nem mosogattam el délidőben :)

Kis öröm is öröm!

március idusa 2013, avagy trikolor vs hófehér

Magyarhonban gondolom az elmúlt hétvége mindenkinek hozott izgalmakat, és élményeket, most képekkel helyzet jelentek tőlünk! :)

Csütörtökre nagyon ígérték...de nem ijedtünk meg, mert már máskor is volt ilyen, és a vége pitty potty és x-cuse me: a hegyekben esett! Most azonban nem. A csütörtök bőszen hulló esővel indult, ami aztán Pakson már tíz körül veszett havazásba csapott át...délutánra már vízszintesen esett, és a szél dübörgött ahogy illik.

A délután eltelt, estébe csaptunk át...a hó meg csak esett, esett és esett. Apánk szólt: késik. Aztán később újra: az autó megállt... nem részletezném, negyed éjfélkor esett ha a a hosszú hétvégére. Pénteken benti program...aztán szombaton is, mert a Volán és KPM info szerint Paks és Nagydorog közti út almás... Vendégeink sem érkeztek meg ugye fehérvárról, de a biztonság kérdése most minden programot felülírt. Mi még szerencsések voltunk, vagyunk, nem  úgy azok, akik az autóban rekedtek, víz, villany, élelmiszer nélkül maradtak....

Szombat délutánra már enyhült, és kimerészkedtünk. Falun belül nem is volt nagy a hó, csak ahol feltornyozta a szél. A háború sújtotta övezet a képen a Görgey utca...és a játszótere, ami most egyáltalán nem lesz képes egy ideig betölteni a funkcióját, mert biztonságos játékra alkalmatlan.

Vasárnap délután megjártuk a reggelre felszabadított Paksot...a szép fehér hófalakat ott fotóztam. Délután pedig Binderékkel kikerekeztünk a Györkönyi útra, a havas kalandparkba a gyerekekkel :) A képek beszélnek, nekik nem voltak fenntartásaik csak egyszerűen élvezték az eszméletlen méretű hótömeget.

tavaszihav' vagy havitavasz?

Össze vagyok zavarodva. Tegnap még plusz tizenhárom, ma pedig alig veri a higanya  a nullát! Elmentünk teamelni esőben, és hazaértünk hóesésben, aztán míg otthon szöszöltem az estebéd előkészítésével, még a szél is beszállt a ringbe. Nyaff. Én és a bicikli csukott szemmel, a jól ismert járdahibákon ellavíroztunk a melóhelyig. Köptem a havat rendesen... És hogy miért biciklivel? Tavasz van a kutya mindenit! Ha már a novembertől februárig tartó naptári telet végig kerekeztem, nehogymár egy márciusi szösszenettől dobjam el a drótszamarat!

Közben ügyfelem is volt...egy alkoholista egyedülálló apuka, két kamasz szülője. A gyerekek már 1-2 hete a rokonoknál vannak, mert az öreg napjai csak abból állnak, hogy szintre issza magát...aztán hőbölög. Kinek hiányzik ez... Ma beszéltem tehát vele, és nagyon együttműködő volt. Elismerte a problémáját olyannyira, hogy már április 3-ra időpontot is lebeszélt egy alkohol rehab.ra, ahol 14-éve már megtisztult egyszer, csak egy éve valami újra eltörött. Sajnálom mindannyiukat, és remélem sikerül újra apává válnia rettegett bunkó helyett.

Holnap kezdődik a hosszú hétvége. Korábban Imiapu azt tervezte, hogy bevakolja a műhelyét és rendet rak...de ahogy elnézem az időt, ebből max. szánkózás lesz ha bejön az ígért 15 centis lepel. Legalább már ennyi jó legyen ebben kora tavaszi visszavágóban! Most néztem ki ...alakul a mennyiség, és jelenleg az ajtón még mindig bőszen feszítő hópihék és hóember se annyira cikik :) TUDTAM én hogy a lustaságom igazolást nyer! (mellesleg...remélem szombatra megtisztulnak az utak, mert Székesfehérvári megszállásra vágyunk!)

Tegnap este megnéztük a pápa show utolsó óráját. Megválasztottak egy első blindre igen szimpatikus emberkét, aki egy ennél is szimpatikusabb, élettel teli, fülig vigyoros _- Buona sera!-val köszöntötte a tömeget.
"(...) A most megválasztott, 76 éves pápa megilletődve lépett az erkélyre. A százezres tömegben feltűntek argentin zászlók is, I. Ferenc percekig csak szótlanul állt, majd olaszul köszöntötte a tömeget. Utána viccelődve mondta, hogy a bíborosok a világ végére is elmentek volna, hogy új püspököt válasszanak. „Hát itt vagyok” – mondta.(...)"


a második percnél :)

A vallásunk más, és a katolikus kaotizmusnak nem is vagyok csodálója...de most úgy gondolom, talán jó fej lesz a nyakon. (Persze az más kérdés, hogy a fej arra néz amerre a nyak fordul...reményeim ennek ellenére bizakodóak).

már megint a lelkiismeret...

Nagy Bandó András :

Magányosan

Néptelen utcán halkan lépdelek,
senki sem hallja kongó léptemet.

Nem ülnek mellém, ha szépen kérem is,
magam maradtam a játszótéren is.

Magányos vagyok reggel, s délben is,
várom az estét, és néha félek is.

Sötétben fekszem színes ágyamon,
magamba fojtom minden bánatom.

Első a munka, én a második,
apám csak megy, hajt, és többről álmodik.

Anyám meg főz, mos, esténként kivasal,
cseppet sem érdekli, énmellém ki hasal.

Jövök majd! – mondja, örökké hiteget.
Oh, bár csak jönnétek! Szeretlek titeket!

mai reggel

 

A mai reggel nekem négykor kezdődött, és nagy örömömre ötkor apánkkal együtt a gyerekek is megébredtek. Próbáltam őket erőnek erejével hatig az ágyunkban tartani...de a fenti képen látszik, hogy eleve halott volt az ügyem :)

Na a hajnalom pedig a nőnap jegyében telt :) Fiamnak dolgoztam, hogy az osztályban köszönteni tudjon. Én legyártottam, ő megírta...egyszerű és nagyszerű!

Piszok meleg van... reggel már a kabátot sem éreztem szükségesnek, de megszokásból még velem jött. Itt a tavasz sálálááá! :)

márciusi első :)

 

Gyorsan bekukkantok míg meg nem érkeznek a behívottjaim.
Rég voltam, mesélnem kellene.
Kezdem visszafelé, a kronológia amúgy is sokszor túl kézenfekvő :)
Tegnap este fogorvosnál voltam. Ebben a naplóban igen sok szó esik a család fogazatáról úgy egyébként, nem tűnt fel senkinek? Most végre okosan sikerült viselkednem, és nem vészhelyzetben érkeztem, hanem preventív célzattal. Egyszerű tömésre készültem, mígnem gyökértömés lett belőle...röpke másfél órás szájtátisággal. Ez a dokinő egyébként egy tünemény, financiális sokk ide vagy oda...nem vagyok hajlandó eztán lejjebb adni! Végig szólt a rádió, beszélgettünk (persze nálam ez leginkább hümmögésből, mimikából, és fejrázásból állt...) és a mi a lényeg: nem fájt semmi! A következő lépés, hogy áprilisban megkoronáznak :) úgyhogy onnantól kezdve térdhajlással köszönthető a mosolyom  ;)

A hétvégénk (maradjunk továbbra is a tolatásnál) nagyon jó volt. A jó idővel kiszabadultunk végre, és a gyerekek szinte egész nap a levegőn voltak. Negro is élvezte a hirtelen jött bőséges élményt, figyelmet a téli gubbasztások után. Apánk az udvart én a lakást tettem rendbe...az udvaron még ma is látszik a keze nyoma, ellenben a lakás újfent lepukkant.

Szombaton megtörtént az angy Eurovíziós dalverseny honi előválogatójának döntője is. Az egynehány esélyesnek tűnő, és a kifejezetten kedvem szerint való My baby-vel szemben nyert ByeAlex...
ÉRTHETETLEN! Az országhatárainkon belül elmegy kategóriába sorolandó dalocska csak vicc kategóriája lehet a feszt'-nek. Dühös voltam a buta döntés miatt, de ma már nem foglalkoztat...lesz ahogy lesz. attól senkinek nem lesz se több se kevesebb pénze az országban.

Közben érkeznek az ügyfelek...

Hugom továbbra is jól érzi magát idegenben, lényegében társalkodónője lett egy nyolcvan éves néninek. Főz, takarít, kirakózik és társasozik vele ...plusz még gyakorolja a nyelvet is :)  Ma egy hete annak, hogy kint van, és még négy hét míg jön... a nyúl nélküle érkezik. :(
Eszter beteg volt egész héten, tegnap kezdte újra az ovit. Bejelentettem magunkat a Nevelési Tanácsadóba csütörtökön, mert minden kő alá bekukkantok egy kis reményért, hogy ne kelljen még mennie...ma lesz ezügyben az oviban szülői is, tánc előtt oda rohanok.

Ovis szinten most egyébként anyus szervezkedés indult (nem tőlem!) amiben segítettem. Ha már a tulajdonosnak nem bántja a szmét a szemét...kitakarítjuk mi a játszótereket a gyerekeinknek. Erre toborzunk márc.23-ra pár szülőt....kíváncsi vagyok a lelkesedésre :)