Nagy Bandó András :
Magányosan
Néptelen utcán halkan lépdelek,
senki sem hallja kongó léptemet.
senki sem hallja kongó léptemet.
Nem ülnek mellém, ha szépen kérem is,
magam maradtam a játszótéren is.
magam maradtam a játszótéren is.
Magányos vagyok reggel, s délben is,
várom az estét, és néha félek is.
várom az estét, és néha félek is.
Sötétben fekszem színes ágyamon,
magamba fojtom minden bánatom.
magamba fojtom minden bánatom.
Első
a munka, én a második,
apám csak megy, hajt, és többről álmodik.
apám csak megy, hajt, és többről álmodik.
Anyám meg főz, mos, esténként kivasal,
cseppet sem érdekli, énmellém ki hasal.
cseppet sem érdekli, énmellém ki hasal.
Jövök majd! – mondja, örökké hiteget.
Oh, bár csak jönnétek! Szeretlek titeket!
Oh, bár csak jönnétek! Szeretlek titeket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése