A folyt. esetemben sajnos nem köv.
A nagy hazatérést két ingergazdag hét követte - a kórházi élménytárat nem nehéz übrerelni-. Összekaptam a családot és újra beledöccentünk a jól megszokott kerékvágásba, kisegítő mankók nélkül mi, 4,5-en. :-D
Kezdett alakot ölteni a babasarok, töklámpásoltunk, esti sétákra indultunk...és sajnos gyászoltunk is együtt. Nem mennék bele a mindegyikőnknek fájdalmas részletekbe, hogy hogyan került Mici a kerék alá...szerintem nem felejtjük el soha. Se őt se azt a szerencsétlen délutánt, amin még ott kellett lennem...hogy aztán pár nap múlva apu ötcsillagos halászléjával a hasamban éjjel beüssön a krach: vérzek! Szerencsére minik mamáéknál aludtak -semmi sincs véletlenül- mert így kimaradtak az oltári pánikból. 15 perc alatt leértünk Szekszárdra, ahonnan mentővel küldtek Pécsre...már másfél hete :-(
Most majd innentől folyt köv, mert mobilról blogolni baromi sziszifuszi móka.
