2011-03-30 Tegnap szültem

Szám szerint négyszer császároztak meg este a gyermekeim a gyerekszoba heverőjén. A kis szadisták... :) Mondanom kellett, hogy : - fája hasam, fáj a hasam...aztán megejtették az első bemetszést, és a hangomon felsírt a plasztikbéjjbim. Sok ez a jóból, nem?

2011-03-26 nézőpont kérdése

Van előnye is ám a korán kelésnek. Alig múlt hét de már ágyak beágyazva, gyerekpocakok megtömve, csetreszek elmosva, mosógép beizzítva és már a kaja is rotyog.

Mindemellett persze sápogok nagyokat, dörzsölöm a csipákat...és persze újra bedugultam :(

Kiérti ezt, kiérti ezt?! ÉN NEM.

Zuram dolgozik, így a mai nap legjava rám marad. Délelőtt van ugyanis a zsongás, amikor nekem is ezer a dolog, és a gyerekek is igényekkel lépnek fel folymaatosan.

Feszkós vagyok. PMS. Tegnap már nem vettem be gyógyszert, valszleg számíthatok maholnap pirire. Ilyenkor nemszeressem az agyi kondícióimat, mert túl gyorsan felszalad a pumpa.

Rohadt hormonok.

Jövő héten települési tanácskozást kell tartanom a helyi jelzőrendszer tagjainak ... Iskolaigazgató, óvodavezetők, polgármesterek, jegyző, védőnők, házidoki... hétfőn el kell kezdenem rágyúrni erre.

Szinte levezetése lesz annak a napnak a délutánján az SZMK. És akkor már csütörtök is lesz, úgy hogy remélem elönt a kispénteki életérzés.

Megyek, mert a fiúk ide kívánkoznak (keresztfiam aludt itt)

2011-03-25 Hullámok

Éjjel érdekes álmom volt, terhes voltam :) Még az ébredés után is velem volt egy darabig a domborodó pocak érzése (persze nem a hurkácskáim kapcsán). Jó volt, de tényleg...aztán itt a munkahelyen, a csupa nőből álló kollektíva egyszerre kezdett ma reggel szülni. Tudjátok, ez egy olyan szitu, amikor szüléstörténetek csapódnak egymásba percenként százzal. Megcsapott egy pillanatra a jó lenne-szele, de aztán elolvastam itt egy cikket a főoldalon, egy SMA betegségben szenvedő kislányról, majd annak kapcsán belefutottam ebbe a blogba:

http://sma-bug.freeblog.hu

Itt egy anyuka ír Zsófi nevű, SMA-s kicsijéről. Ez egy nagyon súlyos betegség, gyógyíthatatlan...izomsorvadás a test minden területét érintve. Zsófi galériáját látva elszorult a szívem, mert ez a csöpp tündét minden képen szívből mosolyog. A szülők erejét, hitét és a kislányukat csak csodálni tudom.

...már nem biztos, hogy akarok újra babát. Örülnöm kellene a kettő egészséges mininek, nem tudom, hogy én kibírnék-e egy ilyen "próbát". Minden tiszteletem és megbecsülésem azoké a szülőké, ahol beteg a pici, hihetetlen erővel kell bírniuk.

2011-03-23 oxigént!

Dugulás van a nazális régiómban, és nagyon nagyon kellemetlen! Főleg akkor volt az, amikor a gasztronómiai gyönyörök oltárán szerettem volna áldozni délben...

Egy lyukon ugye egyszerre tápolni és oxigenizálni nem lehet. Éhes voltam...így majd'megfulladtam :) Mitet is nyomjak bele a nózimba annak érdekében, hogy a duzzadt orrnyálkahártyáim lelanyhuljanak!? Basszus...ezek szerint minden olyan perc amit a reklámokkal töltök a tévé előtt, elvesztegetett idő...nem vagyok potenciális vásárló alkat, mi?

Hasi problémáink megszűntek (a brokkolis rakott hús jelenlegi feszítését figyelmen kívül hagyom), de a takony ragaszkodik a társbérlethez. antibiotikum kell ide! Eget, földet, vérképet rengető!

Kint csodaszép tavasz van, a hőfok egyre kedvezőbb. Nem tudom mi lesz a délutáni program. Ma van az iskola kóstolgató rendezvény a leendő elsősöknek, ahol beleszippanthatnak a szeptemberben rájuk váró (alaposan kisminkelt) életérzésbe. Mi nem megyünk, ahogy valszleg suliba sem, de erről nem is meséltem...

Naszóval. Elvoltunk a nevelési tanácsadóba'. Felmérték Imit, és a csaj nagy csodálkozását fejette ki az eredmény kapcsán, és örült annak, hogy kértem az egyéni vizsgálatot. Ugyanis: Imi következetesen -feladathelyzetben- keveri a bal és jobb oldalt, az pedig tanulási nehézségeket jelenthet. Elmondta, hogy van lehetőség arra, hogy szeptemberig felzárkózzunk...de mivel még csak hat éves, szerinte (is) maradjon még egy évet.

Az óvodában a hírrel nem arattam sikert.

Remélem jól döntöttem, és nem lesz nagyon nehéz egy évünk...

2011-03-19 belgyógyászat vagy fertőző...?

Megint elért minket egy újabb kórság. A gyerekek már a hét elején letudták a kis hasmenéssel és pár hányással járó egy napos nyavalyát...azt hittem, hogy mi NAAAAAAGY és erős felnőttek majd megússzuk. Lósz@rt.

Én tegnap négy előtt már feküdtem, felvonszoltam magam aztán anyósomékhoz szülinapozni, de amikor hatkor hazaértünk, már csak vízszintezni szerettem volna meggyötört testemet. Hattól alvósban nyomtam, drága párom játszott, etetett, fürdetett, altatott egy szó nélkül. Tizenegy körül aztán felébredtem, és szoros kontaktba kerültem pár néma ordítás erejéig a vödörrel. Eztán gyomor már rendben is volt, én aludtam 1.50-ig...aztán ennyi. Onnantól ébren vagyok :(((((

Ma pedig hála és viszonzás nap van. Ma apa beteg, bár őt az alsó régióban nyúzza a betegség. Folyamatos szeánszban nyomja a fajansszal... mindemellett a gyerekekre is ő vigyáz. Nem túl jó konspiráció, igaz? De nekem be kellett ma jönnöm, mert munkanap van és már elég szabit kivettem a gyerekek betegsége okán. Mindenesetre sietek haza.

Ráadásul az idő is szar. Pajtásozni ugye március 15óta nem is voltunk, legalább az udvarra kimehetnénk...persze esőben-fagyban ez nem megy. :( Jó kis hétvége lesz, na!

Szeretnék végre bódottágos dolgokról írni, úgyhogy igen tiszteletteljes alázattal kérem az életemet: rázza már gatyába magát!

2011-03-17 2011. március 11-én kezdődött...

Nem semmi amit a japánoknak túl kell élniük. Mi csak ámulunk és jajgatunk a dolgon, de átérezni egyikőnk sem tudja, hogy milyen lehet(ett). Először egy földet-vizet-eget rengető földmozgás, amikor valószínűleg még kisebb űrpiszoknak érzi magát az ember ebben a nagy egyetemben mint egyébként. Nem tudni, hogy vége lesz-e, mikor lesz vége, mi lesz a vége...

Aztán amikor talán fellélegezhettek,,hogy ezt is túlélték ők és szeretteik is, jön egy ellentmondást nem tűrő, elsöprő fekete folyam ami visz mindent és mindenkit nemre, korra, bőrszínre, vagyonkára való tekintet nélkül.

DE ha ezt is sikerült egy hegyoldalban többedmagával, csupán rettegő szemlélőként átvészelnie...Bumm-bumm-bumm. Már csak a gombafelhő hiányzott.

...ez még harmadolva is elviselhetetlen veszteségeket okozhat, nem pedig hármas csapás formájában...biztosan infarktust kaptam volna már az első rengés után (és talán én jártam volna jól).

Nagyon rossz (milyen silány szó is erre a helyzetre) lehet most japánban, japánnak lenni. Sajnálom őket, és csodálom az erejüket.

2011-03-07 megint kezdődik egy hét

És én megint úgy kezdem, hogy nem dolgozom délelőtt. Teljes a tanácstalanság, hogy mit adjak még a köhögésre. Nem folyamatos...időnként nekiállnak és akkor nagyon cifrán nyomják.

A hétvégén hagyma teáztunk, aztán hagymát is tettem a szobába, majd csalántea...de valszleg ma veszek hársfateát.

Áttértünk tehát a fűre-fára...ha már a patika szerek nem segítettek :( reményeim még élnek, hogy közel a gyógyulás.

Apa péntek óta itthon van, de még nagyon gyenge. Főleg lelkileg...nem lesz neki könnyű. Bíznom és hinnem kell abban, hogy SIKERÜL rendbe jönnie. Nagyon padlóra tette az, hogy egy évre eltiltották a betegség miatt a vezetéstől. Mintha rákattintottak volna egy zárat... láthatóan takarék lángon ég :(

Tegnap megkérdeztem tőle, hogy hogy érzi magát, erre csak annyit mondott, hogy személytelenül. Ez így elég depresszív, igaz?

Féltem.

2011-03-06 Gary Chapmantől:

"Ne áldozzuk fel magunkat a sürgető feladatok oltárán. Hosszútávon a legtöbb, mégoly halaszthatatlan feladatra emlékezni sem fogunk. Amit azonban a gyermekeinkért teszünk az maradandó."

...ezt még nagyon tanulnom kell. Én a kötelezettségeim marionettbábuja vagyok :(

A pénteki hatás alatt állva lefúttam a port a gyermeknevelés tudorainak könyveiről. Először Mérei-Binét Gyermeklélektanát fogtam kézbe, aztán Gary Chapman Gyerekekre hangolva címzetű darabját forgattam (és ez a jelen időre is kiterjesztendő, mert még mindig forgatom). Utóbbiban a gyerekek öt szeretet nyelvéről írnak: 1.) testi érintés 2.) elismerő szavak 3.)minőségi idő 4.) ajándékozás 5.) szívességek

Minden gyereknél más és más a legfontosabb ezek közül. Van aki abból érzi legjobban, hogy szeretik, ha sokat ölelik, simogatják, puszilják...míg mások a sok együtt töltött időből merítenek erőt.

Na, nekem meg kell tanulnom a gyerekeimet, hogy nekik mi a fontos, és újra kell szerveznem magam.

Végül is...hálásnak kellene lennem az óvónőnek a bunkó stílusért, mert ha mást nem annyit elért vele, hogy eszmélek. Ennek ellenére a lenézését nem tudom figyelmen kívül hagyni, nem volt pedagógushoz méltó.

2011-03-04 péééééééntek

Mára nincs pesztra, gyerekeket délig be kell vinnem az oviba. Köhögés még olykor van...de nem tudok mit csinálni, máshogy nem megoldható a helyzet. Kezd túlcsordulni a dolog: -mi a jó fenét adjak még nekik ahhoz, hogy javuljon a stájsz?!

Apa ma jön haza, ünnepivacsizunk együtt bepótoljuk azt, ami elmaradt két hete a "szétesés" miatt.

Eszter ugyanis eképpen újságolta mindenkinek a történteket:

- Képzeld, a Gágá szétesett :)

Ma reggelre megint fehér az udvar. Ez a szín így márciusban már piszokmód bántja a szememet. Brrrr Igen kívánatos dolog lenne már elhajítani a kesztyűt, sutba dobni a sapkát, és a legtávolabbi szögre akasztani a nagykabátot, hogy önfeledten "kureljuk a napot".

Tegnap voltunk "tímelni". A nap végére megfogalmazódott bennem egy cseppet sem humanitárius gondolat, miszerint kinyuvasztom a renitens iskolakerülőket...annyi de annyi plusz kört, papírt és irkálást kell miattuk nyakba szednem, hogy cseppet sem cizellált az a gondolat amivel megemlékezem róluk.

Ráadásul hallom és olvasom, hogy azt tervezik 18 helyett 15 lesz a tankötelezettség korhatára. Na gyermekeim az úrban, drága középkorosztály akkor mi erre rendesen rábazaltoztunk. Tízből öt marharépa eddig is csak azért mutatta meg olykor magát az osztályteremnek, mert kötelező volt. Ekkor esetleg még egy kettesnyi anyag rakódott is rá, és talán le is szakmázhatott...de így?! Alig várják majd a tizenötöt...vagy ha tovább is mennek első felindulásból, könnyen kiszállnak majd a középszintű oktatásból egy hangos - lesz@rom, mert nem kötelező -felkiáltással.

Ezt el...! Nem kicsit, nagyon!

Bár a kormány részéről van benne ráció abban esetben, ha ezzel egyidejűleg a csp-re is gondolt, mert ugye ha a gyerek nem jár...nem is kell fizetni.

Szépen aláássák a jövőt. Gratulésön.

****

 Minden bizalmam, szeretetem és odaadásom elveszett ma az intézmény iránt.

Tettek érte.

Közölte az óvodapedagógusunk, hogy a fiam ma nagyon rossz volt, agresszívan viselkedett, nem fogadott szót...és hogy nem tudja honnan ez a MÉÉÉÉRHETELEN agresszió benne.

Megijedtem, elszégyelltem magam, tökéletesen tökéletlenné aláztam magamban a saját egomat, hogy a világ legszarabb anyja mégiscsak én vagyok... Önvédelmi mechanizmusokat indítottam, és mint a hülye elkezdtem mentegetőzni, hogy mi nem verjük, nem kínozzuk, nem alázzuk a gyerek...mire csak hülyén, lesajnálón mosolygott ( némán üzenve: magyarázkodj csak úgysem hiszek neked!)

...de vettem egy nagy levegőt és megkérdeztem, hogy mit tehetnék. Ha megyünk a nevtanba majd kérek segítséget...

Erre a pedagógusi válasz: a pszichológusnál az első három alkalom a szülőről szól, a gyereket nem is látják. (ezt tudtam) MERT: mindennek az oka a szülő.

Gyomron vágott a szava, már mentséget sem kerestem magamnak, nálam rosszabb anya nincs, vagy festi magát... A segítő készségnek semmi nyoma, csak a kritika, a méregetés, a lesajnálás, az ítélet. Így kell hozzáállni a problémához?!

Én napi nyolc órában más embereknek segítek kikavarni a kvászt az életükben. Nem várhatok el egy cseppnyi segítő szándékot, útmutatást, kicsi támaszt az óvónőtől? Kapásból legyinteni kell, lemondani a problémás gyerekről, mint az előrehaladott stádiumú betegről: menthetetlen?!

Nagyon nagyon felzaklatott a dolog. Tudom, hogy nem egyszerű eset a gyerekem...de nem egy állat. Mivel érdemeltem ezt ki fogalmam sincs. Én eddig szerettem "óvodába járni" mindent megtettem volna az intézményért. SZMK elnök lettem, színházazok, a folyosón az én hungarocell figuráim vannak, a férjem bútort javít nekik...és egy cseppnyi toleranciát, egy segítő jobbot nem érdemlek?

Én ezt nem értem, de már nem szeretem az ovit. És vissza is vonulok belőle. Egy defektes szülő ne járjon senki előtt.

2011-03-03 :)

Aki rosszul érzi magát az utóbbi napok időjárása miatt, annak figyelmébe ajánljuk, hogy az erdélyi Bodzafordulón (közel 9000 lelkes falucska Kovászna megyében), már második hete folyamatosan mínusz 20 fok alatti a hőmérséklet.

Stábunk felhívta a polgármestert, és érdeklődött a megváltozott életkörülményekről, mivel ma hajnalban rekord hideget (-28,6) mért a Román Meteorológiai Intézet kihelyezett műszere”.

Polgármester: „Fogas az idő az igaz, de itt ilyen a tél. Áram van, víz van, a hivatalnak van annyi fája, hogy a szükségeseknek odaadhassuk. „

Riporter: „És milyen rendkívüli intézkedéseket terveznek a nagy hidegre tekintettel?”

Polgármester: ??? (azaz : nagy csend)

Riporter: „Ööö... arra gondolok tehát, hogy mik azok a döntések,melyek eltérnek a normális életviteltől?”

Polgármester: (kis csönd után) „„Éccakára bégyühet a kutya.”

2011-03-02 06:03 A paraszt és a csacsi

Egy nap a paraszt szamara beleesett a kútba. Az állat órákon át szánalmasan bőgött, miközben a paraszt megpróbálta kitalálni mit is tehetne. Végül úgy döntött, hogy az állat már öreg és a kutat úgyis ideje már betemetni; nem éri meg kihúzni az öreg szamarat. Áthívta a  szomszédjait, hogy segítsenek. Mindegyik lapátot fogott és elkezdtek földet hányni a kútba. A szamár megértette mire készülnek, és rémisztően üvölteni kezdett, majd nemsokára elcsendesedett. Kis idő  elteltével a paraszt lenézett a kútba. Meglepetten látta, hogy a szamár él, és minden lapátnyi föld után valami csodálatosat művel. Lerázza magáról a földet, majd feláll a tetejére. Ahogy a paraszt és szomszédjai tovább lapátolták a földet a szamárra, ő lerázta magáról azt, és egyre feljebb lépdelt. Hamarosan mindenki ámulatára a szamár átugrott a kút peremén és boldogan elsétált!

Az élet minden fajta szemetet és földet fog rád lapátolni. A kútból kimászás trükkje, hogy lerázd magadról és tegyél egy lépést. Minden probléma egy újabb lehetőség a továbblépésre. Bármilyen problémából van kiút, ha nem adod fel, nem állsz meg! Rázd meg magad és lépj egyet feljebb.(!)

***

Konkrétan érzem, hogy elment...mármint az agyam. Olyan üres dió érzés gyötör már napok óta, amikor a fejemre gondolok. Elveszett belőle a lényeg..vagy illegalitásba vonult egy időre nemtom...de akkor azt nagyon jól csinálja.

Gyerekek ma délelőtt Mimi keresztanyuval voltak :) jól le is fárasztották szentem, amint azt a déli állapotából leszűrtem. Most a sógornőm vigyáz rájuk, holnap meg az apjuk. Tiszta gáz, ez az ide oda csapása az aprónépnek. Nem az lenne a legkorrektebb, ha az anyjuk maradna otthon a gumóján és kezelgetné őket nagy betegségükben? Dehogynem...

a dolgozó anyák anya/beosztott szerepköre sz@r. Összeegyeztethetetlen egymással vírusinfekcióval terhelt, és szünetekkel megbolondított időszakokban. Alig vagyok itt, az ügyfelek meg hőzöngenek, hogy -már kerestelek..., -itt leszel?....-miért nem helyettesítenek?

Persze van aki nem aggódik ilyen csip-csup dolgokon, egyszerűen felkeres OTTHON. Már annyiszor megfogadtam hogy bezárom a kaput....istenuccse egyszer megteszem.

Apa talán holnap vagy legkésőbb pénteken hazajöhet...már éppen itt az ideje:) Anya unja a szalmaságot (nem a szalmazsákot!
)