pirográfia! én így szeretlek :) (new hobby)

na ezmiez?

" kicsi domb és völgy majd gyorsan felmész a hegyre, leszaladsz, és van még egy kicsi domb és völgy..." 

Fiam! Emlékszel még erre? Így tanultad a Z-betűt jelentem. 

Ezt most, az égető aktualitásában muszáj volt feljegyeznem, mert húúúúú de begorombultam a ma délelőtti másfél órás szenvedés után. 

Ha akar úgy ír ez a gyerek, mintha nyomtatnák...de a "z" betűt folyamatosan túlspilázza. Van abban tartós hullám annyi, hogy egy másik "z" is vígan testet ölthetne belőle. 

...ezért kínomban megverseltem a zé-t. Nem tudom még, hogy a többi betű mit vált ki belőlem :) de megosztom ígérem! 

Tegnap este moziztunk a tervek szerint Bölcskén. Ajégkorszak négy felejthető felnőtt fejjel, de a mozi élmény megért az 1700 forintot. (..és nem fejenként, hanem összesen!) A mozi pici de szépen felújított, tiszta és hangulatos...kell ennél több? Tolna megyeieknek ajánlani tudom! 

Előtte megkajáltattam a családot a köz-pénzén :) mert barátném ismét lángost sütött a népnek ingyenesen a könyvtár mögött, és persze mi is ott toporogtunk a fiesta hangulatban :) Uzsonna kipipálva! 

Ma apa dolgozik, Imi Péterrel, Eszter Lilivel múlatja az időt. Megyek befejezni a kaját.

macskanő

Reggel arra ébredtem, hogy esik. 

Mivel azonban új szokásom, hogy nem az előérzetemnek hiszek hanem a www.yr.no -nak, ezért tudva tudtam: eláll mire megyünk. Ezen nem is aggódtam, és így is lett. 

Esztert beeresztettem Márkkal az oviba, mi pedig a Márk anyujával és bátyjával repesztettünk a suli felé 4x2 keréken. 

Jó ez a reggeli mozgás annak ellenére, hogy a suli egy pöttynyi dombon csücsül, és néha ki-kiköpöm a tüdőmet mire felmálházva beérünk. Ami viszont ebben is jó az az, hogy visszafelé gurulás van ezerrel! 

Kora őszi banya nyár van, szinte beröppentem a melóhelyre, de már vártak. 

Egy öklömnyi vörös szőrpamacs kuporgott a biciklitároló mellett felborzolt szőrrel és rám meredő nagy kék szemekkel. Fújtatott mint a veszedelem, de hagyta, hogy családkisegítsem :) 

Beindult a védelmi ösztön, le se akartam rakni. Telefonáltam macskás barátnőmnek, hogy itt van -e' és azt sem tudom hogy kié....mire ő: Én tudom! Az enyééém! :) 

Miután ezt így lebótoltuk, a "mosolyjárattal" (kolleganőm így hívja a mamabuszt, amivel a néniket hozzuk visszük a napközibe és szól a nóta ezerrel) fel is szállíttattam az újanyuhoz a mancsot. A jótettől boldogan hátradőlve éppen bevettem reggeli körömre e netet, mikor a nyitott ablakon át panaszos nyávogás ütött nyakon. 

A hangfekvésből sejtettem én, hogy ez nem egy újabb gombóc...hanem rosszabb. SZÉTSZAKÍTOTTAM egy macskacsaládot a hirtelen ügymenetemmel, és anyus most keresi mancsot, akit biztos helyen hagyott míg kajáért ment. 

B@szki de rossz érzés volt. A túlzott, és már már egészségtelen mértékű empátia biztos jele amikor egy macskaanya fájdalmát is megérteni véled, és jó családgondozóként a "gyermek" (jelene esetben kölyök) családban történő nevelése érdekében visszavonod korábbi intézkedésedet. 

Felhívtam hát az újsütetű macskatulajdonosnőt, hogy üzlet nincs, vissza a babaruhát macskástul! Drága párja (aki született macskaellenes...) örömmel repítette vissza a kiskorú vöröskét a kölyökjóléti szolgálat családgondozójához, és az anyukához, akit a várakozási időre az irodám rabjává tettem. (basszus...tehát korlátoztam a szabadságjogait wáááááá!) 

A NAAAAGY családegyesítés azonban nem volt könnyfakasztó. A nagy macskát jobban érdekelte a potya tej, mint a megkerült csecsszopója, és a kiseded nekem jobban örült mint az anyjának. 

Na bumm. Így tégy igazságot az állatvilágban. Azt hiszem honosítani kellene a szoc.munkás diplomámat animáliába ahhoz, hogy szakszerű ellátásban tudjam részesíteni egyedeiket... enélkül (és ennek híján...) soha többé nem nyúlok bele egy szőrös család életébe se!!! 

**** 

Ma megosztották velünk az ovis logopédiai felmérés eredményét. Eszter jól teljesített, 30/25 pontja lett, de szerintem kettőt még simán meg lehett volna adni neki. Végül is ez nem oszt, nem szoroz, mert a 20-on felüli gyerekekkel nem is foglalkoztak. Még egy piros pont kislányom ahhoz, hogy mehess suliba jövőre. 

...csak azt nem tudom, sírjak vagy nevessek...olyan kicsi még. 

Imi meg hordja ezerrel a piros pontokat, tegnap is négyet kapott az igazgatónőtől. Holnap lesz az első suli szülői. 

Hurrá.

gyere őőőrült!

Ahhh gyerekek, ez az Edda koncert megér egy bejegyzést. 

Attila hangja még mindig jó DE! ...és ebben a helyzetben ez a legfontosabb: DE ne kelljen néznem őt. Basszus. 

Az alaphangulatot már elvette a fiai is aki fél órát bohóckodott a színpadon apu mintájára mint egy átkozott kis komédiás, aki el is hiszi magáról, hogy SZTÁÁÁÁR! Elmondhatatlan kegyetlen kínzásnak éreztük már a második dala közben őt...és legalább hatot nyomott. Már akkor azt kértem a többiektől: menjünk inkább a Tescobaaaa légyszi! 

A kilences kezdés helyett apuka 21.50-kor lépett színpadra, mikor már mínusz huszas volt a hangulat hőfoka. Az első dalok alatt rájöttem, én nem vagyok Edda fun, mert f@ngom nem volt éppen mit is énekel, plusz még őkirályifelsége, "drágavéreim Attila" sem hatott rám...sehogy. 

Illetve hazudok, mert folyamatosan röhögtem rajta. Gáz...de csak annyit tudtam összekaparni benyomásként magamban : bugris. De az csupa nagybetűvel B U G R I S ! Csípőre vágott kézzel, disco nagyis mozdulatokkal (Papp Ritára hajazva...) hogy a jófenébe lehet rock-ot énekelni!? Talán negyven percet bírtam, amikor arra buzdítottam a 'zuramat, húzzunk innen EL. Társainkat magukra hagyva a színpadtól jóó távolra tolakodtuk ki magunkat...bár itt a tömegnyomor híján sokkal hidegebb volt, de végre elveszthettem Attilát a szemem elől, és kezdhettem -volna- élvezni némelyik műremeket. Persze ezt sem hagyta, mert folyamatosan a közönséget énekeltette, ő lényegében csak szavakat kiabált be a légbe. Így csak ennyit lehetett hallani a tényleges Eddából kábé -mivel a zenét nem halkították le okosan közben- "Ment a hűtlen.... Visszamenne..... Érzi...... Keserű könnye....." 

Hát, köszi Attila. Konkrét csalódás volt, sajnálom a beléfeccelt energiát, amivel annyira el akartam menni... 

Ma reggel apánk dolgozni vonult el, gyerekek még anyuéknál, én pedig lassan nyitom a kaput. Szép időnk lesz ma is :) pedig egyre hidegebb van...

plusz hét

+7 fok volt reggel, "pipáztak" is bőszen az emberek az utcán. A csípőssége ellenére a verőfényes őszi napsütés NAGYON csábító. Csodálatos időnk van, ráadásul még péntek is...úgyhogy egy szót se! ;)

Megjöttem vidékről, megírom gyorsan a feljegyzéseimet -meg a naplót is persze :) - aztán leváltom a bébicsőszt. Tegnap este gesztenyét szedtünk, lehet hogy ma délután még begyűjtök pár elhullajtott diófa ágat is hozzá, és nekifekszek az idei őszi gesztenyekopogtató legyártásának. 

Este a gyerekek mamáznak. Eszter azóta nem hányt, köhögése is sokkal jobb. Csalántea, ambrobene, calcium pezsgő tabi, bepanthenes orrkence vöröshagymás éjszakai illatosítás KÖSZÖNÖM! 

Mi, föjnőttek így megint kimozdulunk. A múlt szombati, abai MagnaCumLaude koncerten felbuzdulva most a szekszárdi szüretin nézzük meg Patakiékat, és üvöltjük majd a légbe hogy "...kör közepén állok...!" Szükség van az ilyen felnőtt programokra, hiszen még mindannyian fiatalok vagyunk, és mikor ha nem MOST van itt ennek az ideje :) ? Intelligens, józan bulizás családanya és családapa módra. 

Vár a feljegyzés, jó hétvégét mindenkinek! 

***** 

ezt muszáj... : 

"A rút világnak gondja van, 

minden embernek gondja van, 

a sok angyalnak mind gondja van 

s az Istennek is gondja van, 

mert mindenkire gondja van. 

S így múlik el a szép s a jó 

az ember mellől nyomtalan." 

/Wass Albert/

hajnali játékok

Már ébren vagyunk, és már mosok. Kalandos esténk volt. Nyolc körül Eszter már panaszkodott hogy fáj a feje. Köhög ezerrel, ezért gondoltam, hogy ez már inkább valami mint semmi... 

Azért evett még palacsintát, pörkölt szotyit és egy nagy bögre csalánteát is lehúzott terápiás jelleggel. Fél kilenckor bevonultam vele, kis nyafi után elaludt a karomon. Amikor szerettem volna kifelé igyekezni, megmozdítottam...egyből pityergett hogy fáj a feje, és olyan furcsán nyelt. Aztán már nem nyelt...mert olyan duplataccsot dobott az ágyra, ágy mellé és a fotelra is, hogy még. :(((( 

Takarítás, altatás, hárman egy ágyban feeling (Imi a matracán mellettünk) és egész éjszakás köhögés. Óránként néztem a vekkert, ő most még alszik, mi már nem. 

Délelőtt orvoshoz zarándokolunk, miután a jelenleg is szakadó esőben felvittem Imit suliba. Délután dolgoznom kell, mert behívtam egy ügyfelet. Arra az időre beugrok, aztán ma ennyi. Holnapra még bébiszittert kell keresnem, mert akkor meg a másik falumba hívtam be egy családot...pfff. 

...a hét eleji, kétszer fél napnyi rekreációs szabadságomnak most jön a böjtje?!

akció közben

hát helló

Ennyi kihagyás után akár azt is elhinthetném a netes barátaim között, hogy most értem haza egy hosszabb külföldi útról...nem is lenne rossz :) Persze semmi ilyenbe nem botlottam az elmúlt napokba hogy a fene vigye. A helyzet az hogy senkit nem akartam a kínjaimmal terhelni. Üres voltam és kiégett, tele egy csomó negatív gerjedelemmel. Ma már tudom, hogy a PMS nálam középkorúságomban már imigyen jelentkezik... szegény szeretteim :) 

Ez az iskola nekem egyenlőre egy kisebb rémálom kategória. Legalább is a napközi része. A gyerekek -ha nem végeznek a tanulószoba 1-1,5 órája alatt a házijukkal- az udvaron fejezik be a leckét a fa padon és asztalon, miközben a többiek körülöttük rohangálnak. El lehet képzelni a minőséget, miután Imi rendre ott "fejezi be" a munkát. az idézőjel azért indokolt, mert befejezésről szó sincs. Minden ellenérzésem dacára itthon is nyösztetnem kell esténként míg a végére érünk. 

A tegnapi nap egyébként is vicces volt a maga nemében. Hétfő-keddre délutáni szabit irányoztam elő magamnak terápiaként az agybajomra. Főztem, mosogattam, olvastam, vasaltam, porszívóztam és NAGYON élveztem! Némiképp kisimultak hát tegnap délutánra a ráncaim amikorra mentem Imiért. A gyerek szokás szerint az udvaron, az asztalnál...a táskájába belenézve viszont azt hittem szélütést kapok. Az olvasókönyve koszos de nem kicsit, mert leejtette itt kint a földre. Ott állt a napis tanárnéni is, és a belső vihart jelentősen leredukálva, fogaim között, kissé fejhangon megkérdeztem: - MIÉRT tanulnak itt kint?! Erre a válasz egyszerű: - Nem tanulnak kint... 

Az agyam itt befüstölt, aztán megláttam azt a táskában amit egy ottfelejtett szilva tud okozni a könyvekkel...ráadásul a tupperes kulacs pohara is vándorútra kelt az ellenőrzővel ismeretlen tájakra...így becsatoltam némán a táskát felcuccoltam, köszöntem és kivágtattam a lovamhoz. Nem volt egy kedélyes bicikliút hazáig...nem kicsit voltam mérges a gyerekre, a pedagóguskezdeményre és a világra. 

Mivel szülőire kellett ötre menni az oviba, így anya jött át a gyerekekhez, és megmentett a házifeladatozástól. Röpke két óra alatt jutottak a végére, ugyanis a napköziben talán 20%-os készültségi fokra jutottak. Javítsatok ki ismét...a napköziben nem kell megcsinálni normál esetben a gyerekkel a házit?! Főleg ha annyira alsós a szentem aminél jobban már nem is lehet az!? 

A szülői két órás volt. Nem kommentelem. A lényeg ami a meggy lett az eddig is elég nagy szarkupacomon az az a bejelentés, hogy Eszternek jövőre 90%hogy suliba kell mennie. Mer' tanköteles, a szülőnek kuss ha a nevtan engedi. Nem hiszem el, hogy megint harcolni kell... Az egyetlen érv ami a suli mellett szól az az,hogy a két barátnője (akik 7 évesek lesznek addigra bőőőven) szintén megy...de ezen felül semmi nincs ami meggyőzne. 

Tele vagyok "kalanddal". 

Imit beneveztem a vágyott matekversenyre :) Vasárnap íjászversenyen voltunk családilag Cseresznyésen. Nagyon szép volt az idő és az erdő is mesés. Röpke 4,5 órát barangoltunk a 24 cél között a csapatunkkal. Nagyon hangulatos volt, és végül Imi nyakába egy bronzérem is került! Ez volt a fénypont, ezért megérte a sajgó láb, némileg korgó has, és szanaszét fáradt Eszterlánc kondiban tartása! Apa is kedvet kapott, így a kövin már lehet hogy ő is indul. Biztatom erre, mert próbálja csak ki amit szeretne, ezért élünk, nem pedig a pénzhajhászatért. 

Jajj azt is elfelejtettem mesélni a hiányzásom miatt, hogy Negróval pénteken fodrásznál jártunk, és tényleg westie-t faragott belőle a csaj :) Olyan fehér lett a szentem, hogy még az ágyamba is beengedtem volna aludni. Csodaszép pillepamacs volt pár napig, de aztán engedett az ösztönöknek és hempergett újra fűben, sárban, homokban. :)

a mai nap margójára...

"Csak dolgozunk keményen,hajtjuk a pénzt,
S az alagút végén nem látjuk a fényt.
Még több kell belőle,mert jobban akarunk élni,
csak közben megváltozunk és ettől kell félni.

Mit fog érni a pénz,ha nem lesz már egészség?
Ezért kockáztatni elég nagy merészség!
Tegyünk kicsit másképp,mint ahogy eddig tettük!
Ne úgy nőjön fel gyermekünk,hogy észre sem vettük!

Hová vezetmindez?Eljön majd a vég!
S akkor hiába mondjuk már,hadd maradjunk még!
Gondoljuk át mindezt,hisz repülnek az évek,
lassan megöregszünk,és elmúlunk végleg!

Van család,barátok,napfény és tenger,
s még számtalan más,mitől boldog az ember!
Értelem,érzelem,egymásra figyelés,
életünk csak egy van,nincsen ismétlés!

Éljünk ma úgy,hogy a holnap is szebb legyen,
szeretném azt,hogy mindenki így tegyen!"

Tompika

Örök dilemmám, hogy akkor is dokumentáljam e a napomat, amikor igazából nincs is mit írni róla... Végül is, mire idáig eljutok a gondolatban, mindig akad valami kis csacsogni való. 

Utólag is elnézést a kedélyes heherészésért, és meg nem értésért minden iskolás gyermeket nevelő barátomtól, anyukától! Hát...durva. Tegnap is elégtelen volt a napközis műszak mert otthonra igenis maradt feladat nem is kevés. A dolog csak azért bőszített kicsit, mert gyerekem elmesélte, hogy ő nagyon szeretett volna már rajzolni, de nem kapott lapot mert tanárnéni másra figyelt. MI AZ hogy kész sincs a házija és rajzolgat?! 

Persze így itthonra maradt minden tré "U" és ...fordított "U" rajzolgatás...sor elején mindig a megszokott hattyú halállal. A gyerek hasal az asztalon, szenved, sarazza a rendszert amiben neki ilyen rém unalmas és nehéééééz dolgokkal kell foglalkoznia. Mennyivel jobb az Eszternek aki ovis...meg nekünk akiknek nem kell hogy tanuljunk... Ugye jól tettem, hogy bevonultam ismét a dolgomra azzal, hogy én ezt nem szeretném tovább hallgatni, és majd ha végzett szóljon?! Mindenáron a számokat, számolást várja, matekversenyre szeretne jelentkezni :) de a sorminták a feketelista élére be lettek betonozva kíméletlenül. 

Pediglen miről is szól az első osztály? Naná, hogy a sormintákról, a rengeteg írásgyakorlatról... 

Azt hiszem sűrűbben kell eztán hajfestéket vennem mert már a művi színt is ledobja a séróm a nagy önmegtartóztatós idegben :)

ahhh

SOHA többé nem engedem a gyereknek, hogy reggel fejezze be a háziját! 

...ez egy újkeletű fogadalom, melyet erősen indikált a reggeli bolondokháza... 

Tegnap dokinál voltunk, a házit hat után kaptuk meg, és fürdés+vacsi után neki is álltunk. Az órai munkát is bepótoltuk, így szép mennyiségű tennivaló akadt...fél nyolcra már le tudta volna harapni az apja fejét annyira sápogott Imike, így fogmosás-alvás-és reggelre halasztás történt. 

Rosszul tettem...sikerült jól felbattyantanom magam...láthatólag utálja a "sormintákat" rajzolni, így minden egyes sor előtt előadta a hattyúdalt... Nem bírtam, inkább beágyaztam, hugot ébresztettem, etettem, összekészültem...hátha úgy jobban megy. Ez bejött, bár szerintem a felétől összecsapta a kiskapuk rajzolgatását... Szívem szerint kiradíroztam volna hogy átírjam...de persze ezt nem lehet, csak egy kósza és kétségbeesett gondolat volt a kezdő szülőtől. 

Pffff. 

Lefoglaltam nov.23-26 közötti időre Göd-ön a családnak egy szobát a klubhotelben. Mostantól ez lebeg a szemem előtt. Jobb lett volna előbb menni, de apa munkája megint vétózott. Sokat kivesz belőlünk ez a túlmunka. Se nekem, se neki nincs időnk itthon senkire és semmire igazán. HA 4 után a gyerekek körül vagyok, vagy velük megyek valahova...itthon nem haladok, de ez az egyenlet fordítva sem szerencsés. 

A lakás siralmas, a konyhát ugyan már sikerült kicsit kisuvickolnom...de elkeserítő a többi. Más hogyan tudja utolérni magát?! Lehet, hogy életvezetési tanácsadóra lenne szükségem... 

Ma vagyunk 13 éves házasok :) Gratula Poc'!

kis mese

A korábban említett akció után még vettem a hajamba szalagot és hazarobogtam zuhanyozni, hajatfonni, indulásra elkészülni. Délre már a helyszínen voltunk, próbálni nem tudtunk így elég feszkódan kezdődött a buláj. 

Egykor indult a menet amivel cca 4-5 km távot caplattunk négy óráig a falu körül...ugye ne térjek ki részletesen annak leírására, hogy a lábam mit szólt ehhez...és eztán a cipőmhöz?! 

A fellépésig este fél nyolcra jutottunk el, így maratoni unalmas volt a délutánunk....és éheztünk is kicsit nem tagadom, ezért utólag is sűrű elnézés a bírót állító családtól, akik vendégfogadták a ki-és beöltözött mulatozókat. Konkrétan kiettük őket a vagyonukból! :) 

A színpadról lesuhanva rekordidő alatt öltöztem civilbe, mert apa ünneplést ígért :) Közelgő házasságinkat vacsoráltuk meg kicsit előre a gyerekekkel Cecén...ha rágondolok, most is alig kapok elvegőt :) Az egész napos éhkopp, és a három személyes fejadag megtette a magáét. 

A sorrend kicsit zavaros, mi s szüreti mulatság másnapján ejtettük meg magát a szüretet. Hat + 2 gyerek, délre már itthon ültük körbe musttól ragadósan az asztalt. Szeretem az ilyen gyors és hatékony munkát! 

Említésre se méltó, hogy este beszaladtunk tecsózni mi ketten lányok, míg a fiúk a dunaparton mantrázták -távol a markettől- hogy siessünk mááár, ne költsünk sokat. Uram kifejezett szándéka volt ez. Egyáltalán nem akarta betenni a lábát a shopba, undora van a pénzköltéstől...pedig mostanában istenuccse alig gyakoroljuk! Lányommal kifejezetten élmény volt vásárolni. Együttműködött mindenben, segített a kis kosárral, és hallgatott rám...egy pillanatra csak a piperék között hűtötte meg bennem a vért, mikor elém libben kezében egy díszdobozos durex-el. Jah...és mellé közölte, hogy tudja ám mire való. Khmmm. Nem kérdeztem, de elmondta, hogy állítólag azért kell használni, hogy a lánynak és a fiúnak ne legyen gyereke. HONNAN tudja?! Az óvoda maszekban előkészítést tart szexuális felvilágosítás terén? 

Alig bírtam felröffentés nélkül, ahogy láttam a komoly kis arcát miközben magyarázta nekem, hogy mizu. 

Rohan az idő. 

Ma orthopédián voltunk Imivel kettesben. A buszunk négy méterre az orrunk előtt húzott el, így megajándékozva bennünket plusz 1,5 órával Pakson. Hurrá. Fél év múlva kontroll, addig gyógytorna S ferdülése van a gerincének. 

Megyek erzsébetprogramozni, mert már foglalhatjuk a szállást. Sziasz!

épp azt papoltam a fotósnak, hogy hagyjon má'

reggeli kincs

"Azért van síró, hogy vigasztald, 

Éhező, hogy teríts asztalt. 

Azért van seb, hogy bekösse kezed, 

Vak, elhagyott azért van, hogy szeresd! 

Azért van annyi árva, üldözött, 

Hogy oltalmat nyerjen karod között. 

Az irgalmat kínok fakasztják, 

Mélység felett van csak magasság. 

Ha más gyötrődik, vérzik, szenved, 

Azért van, hogy megmutassad, 

Mennyi SZERETET van Benned!" 

...tegnap délelőtt leadtam a gyerekeket, és egy nagy körrel haza indultam. Takomat, bolt, drogéria...és itt elgurultam volna amunkahelyem előtt, ha nem látom meg legipsztelenedett ügyfelemet, amint a padon kuporog. Nem volt túl jó bőrben. Megkérdeztem hogy van, miben segíthetek, éhes-e, vegyek-e valamit enni...azt mondta nem tud enni, fáj a karja. Biztosítottam affelől, hogy semmi kétségem erről... 

Sokan megvetik, lenézik, csak és kizárólag őt okolják azért ahova jutott...részben igazuk lehet, de én nagyon sajnálom ezt az asszonyt. Amíg odaültem mellé, a reggeli falusi "csúcsban" sorba néztek oda, álltak meg szánakozón az emberek...máskor persze nem... 

Megszámoltam a pénzét (cca 900,-) majd felvázoltam, hogy két lehetősége van. 

Felszáll a következő buszra, hazamegy és pihen kicsit fekvő helyzetben a kuckójában, mert így alvás, evés nélkül a fájdalommal nem bír sokáig...ha már a gipsz levétele mellett döntött. 

A másik, hogy hívom a mentőt. 

Amíg gondolkodott, én már hívtam a 104-et...közben megkaptam az áldását is erre. Felvázoltam a szitut, ígérték, hogy azonnal jönnek. Én nem tudtam ezt megvárni a fellépés miatt, így "átadtam" a papírboltos csajszinak megőrzésre. Később felhívtam...elvitték. Remélem kedig nem lesz semmi nagy baja...rá kell beszélnem a szoc.otthonra, mert a tél elviszi. 

...és ilyen könnyed hangulatban indultunk fellépni...de erről majd holnap, mert ma szüret.

good morning!

Gyerekek még sehol, férjem iskolába, így van idő pár szabad gondolatra...
Az ősz eleji szép napok megérkeztek :) és beköszöntött a szüreti mulatságok ideje is. Biztos forrásból tudom, ma oda megyünk fellépni...bár én inkább lelépésnek nevezném, mert jelen állás szerint foghíjas csapattal, vezérhangya nélkül kell kiállnunk. Én az ilyet nem szeressem. Olyan mint biztosítókötél nélkül lábat lógatni a hatodikról...

Kész rohanás lesz a nap, de ezt most hagyjuk, nem nyivákolok.
A törött karú, félhajléktalan (és mint láthatjuk fél eszű...) ügyfelem nagy tettre ragadtatta el magát elkeseredésében. a presszóban ivott egy kicsit, aztán levette az egy hetes felkartöréséről a háton is rögzített gipszet... SZERINTETEK!? Milyen fájdalmas lehetett már maga a tett...de most milyen lehet, hogy minden szíre szóra bemozdul a csont :( Nagyon sajnálom, én eddig is folyamatosan a segítségére voltam mindenben, de az efféle öndestrukció mindenféle segítő szándékot csírájában fojt el... Még egy sansza van szerintem az életre, az az, hogy ha elfogadja végre a tényt, hogy szoc.otthonban lenne a legjobb helye. Jönnek a hideg éjszakák...nem fog menni idén már neki a túléléses téma másképp.
***
Azt még talán nem is meséltem, hogy bő egy hete eldunsztoltam életem első barackbefőttjét :) Pontosan ha üveggel! A próbája ugyan majd csak a cuppanásos bontás után lesz, mindenesetre megnyugtató, hogy ezek is a polcon ülnek némi savanyúság és sok üvegnyi bodzalekvár díszes társaságában :) Az év eleji fogadalmam (miszerint idén spájzolni fogok) kellemesen alakul!

Tegnap este a helyi tv-ben felnőtt konfirmálást mutattak. Nagyon megható volt, sokkal inkább mint a hetedikes korosztályé... A felnőtt ember már szívvel dönt egy ilyen lépés mellett, míg a gyereknek többnyire muszáj imigyen levizsgáznia, ha reformátusnak keresztelték. Hatan voltak, 24-58 éves korig, és tényleg átjött az AKARÁS! Az, hogy ide szeretnének tartozni, és ez az ő döntésük. Nagyon jó hatással van a lelkészünk az emberekre, ennek szerintem itt sem elhanyagolható a szerepe.

Iskolandusz gyermeknél a hét mérlege 14 pirospötty, egy csillag és egy matrica...sose rosszabbat :) -mondja a naiv anya, aki szintén iskolakezdő- !