november elseje lesz holnap...

Aranyosi Ervin: Halottaknak napján

Halottaknak napján,
gondolkozz el, kérlek!
Mennyire fontosak
azok, akik élnek?
Milyen gyakran gondolsz
rájuk szeretettel?
Jelenthet-e annyit,
mint ki régen ment el?

Ilyenkor az ember
temetőbe jár ki,
Elmúlt szeretteit
véli megtalálni.
Közben annyin élnek
magányosan, távol,
kire nem jut idő,
kit a szív nem ápol.

Pedig a halottak
a szívünkben élnek.
A hétköznapokba
bőven beleférnek.
M’ért nincs az élőkért
ugyanilyen ünnep,
ami lángra gyújtja
apró mécsesünket.

Aki elment, jól van,
csak egy más világon,
s nem tud örvendezni
levágott virágon.
Földdé porladt testet
látogatsz a sírnál.
Élőkért tehetnél,
ahelyett, hogy sírnál!

Oly sok a magányos,
kinek nem jut semmi.
Ki örülni tudna,
ha tudnák szeretni.
Ám ezt meg se látod
- tudod – attól félek.
Megbékélni kéne,
s nem visz rá a lélek.

Vársz, amíg késő lesz,
mikor már nem bánthat,
akkor száll szívedre,
majd a gyász, a bánat.
S jön halottak napja,
s mész a temetőbe,
bocsánatot kérni,
s elbúcsúzni tőle…

aztamindenit

...erősen beletúrtam az emlékeimbe, de nem találtam ehhez hasonlót...ESIK A HÓ! Nem gyengén... Ez körülbelül akkora szenzáció nekem a maga nemében, mint amikor köbö tíz éve a tojásfánkat sikerült hózáporban lefotózni. A természet nagy játékos :) Hihetetlennek tetszik, hogy az előző bejegyzés képét egy hete készítettem. 

Az eszem tudja, hogy korai még, elolvad...meg ilyen hasonló illúzióromboló felnőttségek, ennek ellenére annyira örülök neki mint egy gyerek. A dolog szépséghibája az, hogy most vált élessé a probléma: nincs hótaposója Imifiúnak. A tavalyi már két számmal is felejtős, idén meg még nem gondoltam vele... Eszternek kettő öröklött surranó is rendelkezésére áll, gyorsan Imit is fel kell ruházni...persze ez hó végén nem egyszerű, remélem szerdára beérik a fizu! (Még nincs hét óra, de már az udvarra igyekeznének...persze sztornóztam az ötletet nagy hirtelen én, a gonosz anya) 

Őszi szünet első napja van ma (a csapadékot tekintve már a télit is ülhetnénk). Én vagyok a gyerekekkel szabadságolva mint általában, de emellett megoldásra vár ma a felcuccolás, és rákészülés a holnapi ruhaosztásra...aztán szerdán paksi team. 

A gyerekek most éppen a home videókat nézik szép sorba. Karácsonyt éppen az előbb hagytuk el. a templomi szereplésüket igyekeztek feldolgozni tátott szájjal...ekkor hasított belém egy kicsit erősebben újra az érzés, hogy az idei karácsonyból azért annak ellenére, hogy kedvünk szerint alakítjuk vidéken, hiányozni fog valami... a templomi műsor, a Berci emberközeli prédikációja. ...Sajnos most ezt be kell áldoznunk, hogy megtudhassuk...megtalál-e bennünket az ünnep akkor, ha nem vagyunk itthon...

ÓÓÓÓÓÓbánya

ma csak ennyi

Idézőjel... 

Ebben élek manapság. Próbálom keresni magam, az élet értelmét, az értelmes életet, a tartalmat a lényeget. Nehéz megtalálni a napi szemét között. 

A hosszú hétvégén kirándultunk a Mecsekben. 

Óbánya még mindig gyönyörű! Az erdőben megvan minden ami kellett most nekem. Napjában többször éreztem kedden a tökéletes katarzist. Színek, formák, csend, illatok, hangok...felsóhajtott a hétköznapi robotba beletörődött lelkem: ez az! 

Együtt voltunk családilag, és részben barátilag is tizennégyen. Együtt és mégsem egymás nyakán. Mindenkinek volt lehetősége meg-megállni, lemaradni, leguggolni, felmászni, leülni, fényképezőgépet fókuszálni a fel-felbukkanó kis csodákra, hogy valamint hazamentsen ebből. Hogy otthon is meglegyen egy kicsit emlékeztetőül ez a csoda, amit természetnek hívunk,és ahova vissza kellene találnunk, de sürgősen! 

Ma csak árnyéka vagyok magamnak. Egész nap lógok a neten, kapcsolatot keresek a barátaimmal, levelezek, üzengetek, megosztok, blogolok. Nem vagyok ügyfélközpontú ezen a pénteken, ennek ellenére aki bejön, az velem lehet, és az a pár perc belőlem csak az övé, rá figyelek és a gondjaira. 

Amikor viszont újra bezárul az ajtó, nyomok egy delete-t. Ma ez így megy, és vessetek rám érte követ. 

Holnap is munkanap. A jobb erőkihasználásom érdekében arra ítélem magam, hogy befejezzem a vöröskeresztes ruhák átválogatását. Jövő keddre végre sikerült beilleszteni az idei utolsó ruhaosztást, így erőltetett a menet. Van gönc bőven, remélem fogyasztók is érkeznek majd szép számmal az alkalomra. Bár ezzel eddig sem volt hiba... 

Még mesélnem kell, hogy a héten volt egy nevtanos felmérés a suliban. A tanáriba bepotyogó szülők egyenként, "gyerek neve" - után tájékoztatást kaptak. 

- ...Imre Gábor 

- ...rá emlékszem! 

- (Uff- ez én voltam fejben, rémhírektől félvén, bárgyú vigyorral) 

Aztán pár perc és öt oldalnyi feladatlap elhadarása után: 

-...azért emlékeztem rá, mert ő volt az osztályban az egyik legjobb 

- (Uff...megint és újra én :) de most már bücke örömömben nem jött ki hang csak vigyor) 

:) Ismét bebizonyosodott gyermekem, hogy a lehetőség benned van :) remélem élni is fogsz vele! 

...Idézőjel bezárva.

bocsánat...de emellett sem mehettem el...

"Mindent tudnom kell magamról!
Fontos az önismeret!
Szembenézni a félelmekkel,
enélkül nem is lehet!
A világ a tükörképem,
az van, amit gondolok!
Csak annyit kell eldöntenem:
szeretek, vagy harcolok?"
(Aranyosi Ervin)

töklámpásolás alkalmából...

Tökfedőmön apró levél,
arcomon mosoly ragyog.
Huncutságom rád ragadjon,
mert én is tök jól vagyok.
Legyen vidám a reggeled,
TÖK-életes a napod!
Jó kedvemet rád ragasztom,
vidám derűm megkapod!
(Aranyosi Ervin)

ki-ki

Este van, este van...tam tatam, tam tatam :) 

Család többi része társasozik, én meg lógok a szeren. "Szép" napunk volt ma, tele könnyekkel és belső feszültséggel. 

A könnyeket egy kolleganőm férjének a temetésén hullattam el. 

Szívből és őszintén...nagyon sajnálom szegényt, hogy egyik pillanatról a másikra, egy szokványos vasárnap délután a keze között halt meg az 55 éves férje... Egyenlőre nem tudom, hogy hogyan fogja ezt ép ésszel túlélni...hogyan lehet ezt ép ésszel túlélni!? 

... 

Emiatt is vagyok most kicsit letartgikusabb a megszokottnál. A szemem ég, a lelkem megint érzi, hogy csak egy pillanat és eltörhet minden. Minden perc lehet az utolsó.. 

DE meg kell ráznom magam, mert így nem lehet napról napra élni. Így nem lehet tervezni, nevelni, szeretni...a rettegés ( a lényegében elkerülhetetlentől) minden napot bilincsbe képes verni...ha hagyjuk. 

Nehéz nem hagyni, és győzni felette nehéz időkben. 

Túl szenzitív vagyok. 

Inkább ideengedem apát, hátha belőle profitálhat valamit a világ.

kutyafutta

Szalad a ház, szalad a has...ez lehetett volna a tegnapi napom címe :) 

Bővebb magyarázat szükséges? 

a mai itthonmaradásnak köszönhetően már egyik sem áll fenn, elégedett vagyok takarítós tenmagammal és ma még Imike se időzött sokat a (nem)mellékesen, úgyhogy heppi az end. 

Odakint gyönyörű az idő. Hamarosan megyek Eszterért, de előtte még gyorsan bevégzem a konyhai felmosást. Ma Imiapu is itthon van, így tényleg ideálisak a körülmények egy családi idillhez :) A délutánba én belegondoltam egy laza kintlétet akár sétával, vagy kerekezéssel, de beérem végül is kutyafuttatással is az udvaron ha nincs más, csak legyünk együtt kicsit. 

A héten megvolt az első sulis eszemká...persze hogy én se maradhattam ki :) Jövő héten nagy dolgok lesznek falu szinten...papírgyűjtés vége, töklámpásolás, Széchenyi nap...a gyerekek ide-oda kapkodhatják a fejüket a hosszú hétvége, és az őszi szünet közti nyúlfarknyi héten. De jó is nekik...mégse lennék a helyükbe. 

Nem lennék most fiatal. Talán abban a 20 évvel ezelőtti korban ahol én csíráztam ki, ott talán igen, újra. De őszülő halántékommal mégis leginkább Sarah Stanley-t irigylem, aki Avonlea-környékén egy mesevilágban nőhetett fel... 

Igen, Váratlan utazáson vagyunk mostanában a gyerekekkel, és NAGYON élevezzük!!!!! :) 

Megyek Eszterért! Szép napot mindenkinek!

...az új Ákos... (meghallgatásra ajánlom!)

TENGERMORAJ

Mindig azt mondják
Hogy remélni nem szabad
Hogy állj csak vissza a sorba
És húzd szépen meg magad

Partra vágyó hullám
Eloszlik, mint a hab
Egy szabad pillanatban
Vad sziklák alatt

Tengermoraj dúdolja álmodat
Hogy szerelmet vártál, halálosat
Hogy voltál tettes is, és néha áldozat
S hogy ember nem lehet magányosabb
Ember nem lehet nálad magányosabb

Mindig azt mondják
Hogy az ember csak tévelyeg
Pedig valahol van helyed
Még ha keresve sem leled

Az ég felérhetetlen
A mélység hallgatag
Mint tenger zúg a cseppben
Az a szabad pillanat

Tengermoraj dúdolja álmodat
Hogy szerelmet vártál, halálosat
Hogy voltál tettes is, és néha áldozat
S hogy ember nem lehet magányosabb
Ember nem lehet nálad magányosabb

régről jövő

Réges rég, több mint 10 éve csináltuk meg a fürdőszobánkat. Mamámék idejében konyhaként funkcionált a hely, így volt szabad négyzetméterünk bőven. Miután mindent elhelyeztünk benne elméletben, majd gyakorlatban is, maradt még szabad kapacitás. 

Így került a fajanszot diszkréten eltakaró lépcsős fal külső oldalára egy nagy fiókos, falazott ülőke. Akkor csak addig futottam a gondolataimban, hogy milyen jó is lesz ez majd arra, hogy a gyerekeket fürdésre itt készítsük elő... Ezt a küldetését betöltötte, és tanultam még rajta a vizsgáimra is bőszen, de mindemellett beszélgetős sarok is lett. Míg apa fürdik, én idecsüccs és kettesben lelamentáljuk a napot. Míg anya vagy apa fajanszol, gyerek idecsüccs, és valami halaszthatatlant mesél... 

Tegnap is így történt. A két Imre vonult a sarokba, először apa, majd utánasomfordált Imike AZ információval, melyet meg kellett osztania. 

Történt ugyanis, hogy fél négyre befutottam a kisiskolába, és gyerekem kicsit nagyobb lendülettel döcögött felém első szóra (!) mint egyébként. Utólag átgondolva, már nagyon meg szerette volna osztani a megoszthatót, és túl lenni rajta :) Megszületett ugyanis az első fekete pont(y). Hát...nem voltam boldog, rosszul éltem meg, de igyekeztem higgadtan reagálni. Azt hiszem sikerült is. Átrágtuk a miértet, az ezzel kapcsolatos érzéseinket...és kaptam egy ígéretet is a zsebembe. Remélem nem illan el nyomtalan. 

Ezt kellett hát apával közölni a fürdőszoba párnázott "gyóntató" kuckóján. Nagy férfibeszélgetés zajlott hangoskodás nélkül, némi gyermeki könnyel, aztán kijött a fiatalúr és csak ennyit közölt: - megbeszéltük. 

Ebbe anyának már nincs belevau, a férfibeszélgetés az férfibeszélgetés. 

A sulisokk után hazafelé tartva az oviból a másik gyermek várt elhozatalra. Az óvónéni kezdi: Eszterrel nincs semmi baj, soha, de tényleg...viszont ma sikerült Lilivel eltörniük a babakocsit, mert rámásztak. Apuka megcsinálná? 

Nabumm. Persze...szabadkoztam, és hátamon a kocsival, és a feketepont billogával hazaszuszakoltam őket. Jó nap volt...de lassan túltettem magam. A kocsit apa megjavítja ha lehet ebben nincs kétségem, a feketepötty pedig kipirosodik lelki szemeim előtt pár jó cselekedettől, úgyhogy mindent bele kisfiam! 

Mára ruha válogatást terveztem be magamnak, hogy méltóképp fel tudjak készülni a ruhaosztásra. Magam leszek...nem tudom mennyire jutok, és mikor unom meg...már előre ruhaundor gyötör.

Nagydorogi Búzavirág - asszonycsoport

az én fejem a leggázabb :) 

boszis táncunk :)

hajlik a vessző

Ma reggel óta tiszta erőből tolja neki az eső. Szerintem arra gyúr, hogy bepótolja amit nyár elején kihagyott, de tudjátok van egy mondás, hogy az elszalasztott pillanatot már nem lehet visszahozni. Késő kása...most már nem ér aranyat ez a lé sem. 

Megint el voltam kicsit szakadva innen, a virtuális köldökzsinóromtól. Az otthoni gépünk újfent beadta a kulcsot, csak most egy kicsit csavarintott az ügyön, és másképp halt hattyúhalált. A szerelőhöz vezető út rögös...majdcsak ideérünk egyszer. 

A hétvégi fellépés jól sikerült. Nagy para volt bennünk az új táncok miatt, hiszen még egyiket sem adtuk elő eddig, ennek ellenére tűrhetően sikerültek :) Felvezető motorosnak jók vagyunk ;) de a profikat látva hosszú még az út! Egész nap a gyerekekkel kettesben voltam, anyu és anyós segítségét igénybe véve, mert apánk ugye...munka frontján teljesített. Hosszú volt így a nap mit ne mondjak. Egy merő rohanásként éltem meg a délelőttöt, akkor szusszantam meg először amikor felültünk a kocsikra teljes menetfelszerelésben... Jó dolog ez, szeretek a hagyományőrzés mezején kiskatona lenni, csak lenne egy kicsit nagyobb összetartás és csapatszellem ebben az elcseszett faluban. 

Az ikszfaktorra estünk haza, össznépileg bedőltünk a hálóba. A gyerekek korábban belealudtak nagy erőlködésekbe, nekem azért sikerült kibekkelnem a Gergő gyereket. Érdemes is volt na. 

Lassan délidő...nem vagyok ma túlfűtve témailag, elnézést ezért.

...és a tavalyi kép :)

szüreti buláj 2012

nagy bumm

Mindenhonnan az folyik, egyre töményebb összetételben, hogy élelmiszer ár robbanás jön... uff. Spájzoljunk?! 

Délben is ezt hallottam anyutól, ezért nagy ráérősömben elgondolkodtam, hogy mi is az amit venni kellene... 

- liszt, instant élesztő (amiből kenyér süthető) 

- cukor, só (az élet sava és borsa) 

- zsír 

- gyufa (nehogymár az ősember szintjére essünk vissza ha elfogy a polcról, sajnos nem voltam cserkész, hogy alternatív módon képes legyek tüzet csiholni...) 

- rizs, tészta, páncélosok (hogy azért egy jó spagettit lehessen már csinálni akkor is ha koppon-állunk éppen) 

- gyertya (nem szeretek sötétben ülni...a tv nem hiányozna amíg van könyv...) 

- wc papír (ez a civilizációnk elhagyhatatlan kelléke, mégha nem is vízöblítéses a munkáltatója, hanem pottyantós...) 

- sok sok babaszappan( ebből lehet főzőszappant is csinálni, és fürdésre is OK) 

(...) 

Gondoltam még ilyenekre is, hogy überhosszanfrissentartós tej, kakaó (ez nálunk alap), vitaminok, gyógyszerek, gázpalack :) (mer' ha kifogy mi lészesz?)...de aztán helyrepofoztam magam, hogy egyenlőre nem éhínség vagy világméretű katasztrófa fenyeget (mondjuk ezeket nem is szokták előre beharangozni...) így nyomtam egy pause-t az agyamnak, ebből ennyi is elég volt. 

A hangulatomat kicsit feltupírozta ma az is, hogy megtudtam, Eszter csőszlány ruhája mibe fáj nekem. A varrónő 11.000 forintot kér... A telefonnal a fülemen lefagytam egy hangyafaroknyit. Később, kicsit higgadt fejjel, (plusz anyu 50%-os térítési ajánlatával a "zsebemben") átgondoltam. Miután a barátnőm -aki látta a ruhát- azt mondta rá, hogy gyönyörűűű!, átgondoltam a kezdeti feldúltságot. Nem is a nő kér sokat...ne ő szégyellje magát. Szégyellje magát a pénztárcám, hogy már ennyitől vajúdásba kezd. Röhej az egész, komolyan mondom... 

Remélem kislányom, ezt a ruhát az unokáimon is fogom látni :) 

Ma megérkezett az első karácsonyi rendelésem is. A fentiek tükrében úgy gondolom, hogy jó választás volt megvenni a gyerekeknek a Gazdálkodj Okosan-t! :)

ez van ...

" (...) Mikor a "kisember" fillérekben számol, 

Mikor a drágaság az idegekben táncol, 

Mikor a "gazdag" milliót költ: hogy "éljen", 

S millió szegény a "nincstől" hal éhen, 

Ó "lélek", ne csüggedj! Ne roskadj bele! 

Nézz fel a magasba, - tedd össze két kezed, 

S kérd: Uram! 

ADD MEG A NAPI KENYERÜNKET! (...)" 

/Kányádi Sándor/ 

Nem szeretek ilyen dolgokról írni, de ha már kor keresztmetszet, családi krónika, múltidéző...legyen. Hátha lesz jobb egyszer amikor kimosolygom mostani magam. 

Csóróság van. Hegyen völgyön, városon, falun. Nem számít az sem, hogy dolgozol-e. A béred éppen ahhoz elég, hogy fennmaradj a víz felszínén. (Most magunkról beszélek, de van akinek sajnos ehhez sem...) Küszködünk, apránként elmaradnak mellőlünk a financiális gondtalanság utolsó emlékfoszlányai is. Minden hónap vége messze van..sőt egyre messzebb. 

Életünk luxustalan...nem gondolnám fényűzésnek ugyanis a hét éves autót (ami havi szinten talán ha ötször kiáll a garázsból) a kábeltévés-internetes alapcsomagot, bár azzal is tisztában vagyok hogy egy dolog nekünk is van ami a "nagyoknak": irigyeink. 

A nehézség akkor bök orrba, amikor heti szinten egyszer -vagy egyszer se- gondolok arra, hogy húst főzzek, hálával fogadom szüleim minden vasárnapi ebédmeghívását, amivel hétfőre is meg van oldva az étkezés. A ruhás boltok kínálata elérhetetlen, de én nem is kívánkozom már a háromezres cuccokért... az viszont hogy már a bálában is szívfájdalmat érzek amikor fizetek...az már gáz. 

A boltozás? Hehe. Alapélelmiszerek, az igényesség minimális méretűre való boxolásával... 

Igazából nem is érdekel... nekem csak az a fontos hogy 

- a gyerekek ha ritkán is, de lássanak világot. Ha csak a Dunapart, vagy a Mecsek, vagy baráti long weekendek jutnak, esetleg egy olcsó mozi...akkor az! Ebből nem engedek. 

- legyenek barátai(nk), szerető családunk 

- legyen egészségünk 

- legyenek önfeledt pillanataink 

- legyen hitünk arra hogy lehet jobb... 

- és erőnk tenni érte :) 

A két gyerkőc közül Imi az akaratosabb a "kell" mezején. Eszter megértőbb, és könnyen meggyőzhető, bár már a bátyó is alakul, és egyre többször megúszunk egy-egy bevásárlást párszázas (hatszázhuszonnyolcadik) kisautó, vagy újság, vagy anyámtudja milyen kis kacat nélkül. Nem baj ha látja a határt...ami nem a csillagos ég.

tompika újra

...hajnalban, amikor ébren forgolódom, és eszembe jutnak publikálható dolgok, mindig olyan frappáns vagyok...de ez reggelre a csipával együtt kimosódik belőlem. 

Tegnap nagyon elkiabáltam magam...a mai reggel már korántsem volt mintaszerű, bá a legrosszabbakhoz mérten még így is közepes minősítést kaphatna. Kutya hidegre ébredtünk a plusz 2,8 fokkal, így nekieresztettem nagyfiamat az IKEA-s tároló rekeszeinek, hogy keressen gyorsan magának szigetelést kézre, nyakra, fülre. Esztert én ruháztam fel a gyorsítás érdekében, aztán nekilódultunk a napnak. Megint hanyatt homlok vágtattam oviba be-ki, aztán hegymenet után pápá Imi, vigyázz a 4 plusz ruhadarabra hogy meglegyenek délután is. Kötött mellény, sapka, kendő a nyakba, kesztyű..remélem mindenki hazajön így a szezon elején, nincs kedvem délután hajtóvadászatot rendezni a két iskolaépületben. (Hol jártál, hova rakhattad le, emlékezz vissza...) 

Pedig én sem voltam egy pedáns gyerek, de az elvárásaim bezzeg nagyok. :) Már az is szép eredmény, hogy másfél hónapos suli alatt egy cerka, radír, füzet nem veszett el, vigyáz rá szentem. 

Eszternek ma gyümis napja lesz az oviban, két szem almával indítottam neki. Tegnap nem bírtam délután a kisasszonnyal, rettenetesen nagy lett a szája hirtelen a bátyja felé. Egyfolytában húzza, nyúzza, piszkálja...persze volt honnan tanulnia. Úgy is felfogható, hogy most adja vissza :) Amivel végképp vörös ködbe burkolja nagytesvíre pillantását, az az amikor annak monológját rendre így szakítja félbe: - Bla bla blaaaaaa (az Aranyhaj című amerikai szuperprodukció mellékhatása ez a megnyilvánulás...) Erre Imi agya eldurran és indul a haddelhad! Nem is folytatom...gondolom nem vagyunk egyedül a testvérpankrációval. 

Minden délután olyan nagy tervekkel teszem le itt a lantot...ezt meg ezt meg amazt fogom otthon csinálni a gyerekekkel ha hazérünk. Ebből rendre, szégyenszemre persze jó, ha a huszada megvalósul. Tegnap is egész délután főztem mint Julia Child :) míg a gyerekek mellettem színeztek, rajzoltak, zajlottak... 

Ma délutánra önként és dalolva bejelentkeztem kertrendészeti segédletre velük anyuékhoz, hogy kimozdulhassunk egy kicsit társaságba a levegőre. Nagyon le van épülve az utóbbi időben a hétközbeni programtáblánk barátilag. A nagyobb pajtás bőszen tanul öttől (nekünk még elkészül egyenlőre minden a napköziben) a kisebb beteg, az azonkorú pedig hétfő kivételével minden nap elfoglalt "szakkörileg" délután :( Ráadásul apa sincs, hogy lelkiismeret furdalás nélkül belemerülhessek a saját dolgomba bent, amíg ők kint mókolnak. 

Hab a tortán, hogy újfent kínlódok az alvással...milyen ezoterikus erők mozognak itt kérem szépen?!

hétfői rezgések

Újra a munka frontján. 

Tegnap -vasárnap lévén- apánk nem dolgozott végre, így együtt tölthettünk egy kis időt. Délelőtt szüleimnél névnapoztuk meg kacsástul, pároltkáposztástul a Petrákat, délután pedig némi hesszelés ( és a Jéghegyek Népe 18. kötetének bevégezte után) az udvaron rendezkedtünk. 

Ez kellett a lelkemnek már tudom. 

Kicsi meló volt csak a hat tuja ültetése, kertrendezés, és az aranyeső áttelepítése...legalább is nekem mert én csak esztétikai és locsolásfelelős voltam...de annál jobb volt az együttlét érzése. Ritka kincs ez nekünk mostanában, mióta apa életében Foktő az ÚR :) :( 

Szombaton könnyed baráti vendégfogadás volt. Idén annyira ritkán sikerült ilyen -minimum hatgyerekes- összejövetel, hogy belesajdulok. Nagyon jók az ilyen alkalmak. Hamarosan úgyis egyenként kinőnek ebből a pajtásozós, önfeledten játszós, bandapanda korból és kikamaszodnak. Minden elvesztegetett alkalomért kár, hiszen látom mennyire jók együtt :) Szegény apa persze itt sem volt jelen mert szombat ide vagy oda, ő ekkor is negyed nyolc után esett haza a melóból :( Én ennek ellenére Judit segédletével (és István figyelme mellett) sütöttem jóóó nagy adag sajtoskiflit, ami telítette a meg-megszusszanók bendőjét. 

Estére befutott valami oltári nagy nyári zápor, tolta maga előtt a még nagyobb szél. Mintha dézsából öntenék, plusz az égiek haragja villámban és égzengésben is megtestesült, ennek okán a gyerekek megint nálunk táboroztak... 

Ma meg már itt húzom. A reggel feltűnően simán ment, nem vagyok ehhez szokva :) Huszad annyit nem jártattam ma sürgetőleg a számat mint egyébként, és ennek ellenére időben elértünk ide és oda...én meg még amoda is :) Az oviban savanyúságot árulnak az óvónénik. SZMK-s ötlet volt hogy a minden évben, zöldségnapon (szülők által összehordott alapanyagból) elrakásra kerülő savanyút jelképes áron bocsássuk "piacra", néminemű bevételt termelve ezzel is a pangó szmk-s kasszának. Egy kicsi üveg 250-ért szerintem megér egy köszönömöt! Én vásároltam is gyorsan két üveggel...de a polcról mégsem vettem le... (tudjátok, mint a fogadj örökbe egy állatot - kezdeményezés)had gyarapodjon és sokasodjon az a forint :) Már csak az anyukák és apukák készségességén és segíteni akarásán kellene egy kicsit finomhangolni, és egyértelműen sikerre lennénk ítélve :) 

Ez a hét mozgalmas lesz. Szerdán iskolai SZMK gyűlés orrvérzésig + Iminek íjászat. Pénteken apánk megy a tüdőgondozóba, nekem teremdíszítés lesz a progi a szüretire és egy gyors próba (az oltári égést megelőzendő) aztán szombaton szüreti mulatság, amire még sütnöm is kellene... Az egészben mégis a legjobb: Apa nem dolgozik pénteken :) !!! a többi smafu.

helló ősz!

renittens

"Aranyhaaaaj! Engedd le a hajadaaaat! " 

Megjöttem no! :) Már hónapváltottunk is, én meg még nem is köszöntöttem az őszt! 

Csatolok egy őszi naplementét az udvarunkból nézve...ez is megteszi, nem? :) 

Amiért ma szerettem volna bejelentkezni az az, hogy közöljem Pócs és Binder anyukával: ÉN megtettem az első lépést. MA vasaltam! A kupac szépen apadt, de ebben sajnos csak másodrendű szerepem van...ahogy a kép is tanúsítja (persze miután megmagyarázom). 

Nekiálltam. 

Csatlakozott. 

Félúton meguntam. 

Ő nem, és nógatott... 

....ezért vasaltunk orrvérzésig Babar, Franklin, a Dinó vonat, és némi Tények nevezetű zajszennyezés előtt. Utóbbi siralmas volt, elég ha csak annyit mondok, hogy 70%-ában le kellett némítani apánknak a tívít, mert valaki megölt, megvert, leamortizált valakit, részegen, véresen vagy éppen féltékenységtől vezérelve?! Még mindig döbbenet, hogy ezek...és CSAK ezek a hírek. 

Naszóval szó mi szó...fent említett anyukák, és minden gyermek anyuja jelentem, hogy én ma büszkén fekszem le, hiszen a háztartásom szégyenfoltja, a NAAAGY kupac néven emlegetett gönchalom vereséget szenvedett a Véger lányok elleni küzdelemben :) 

Jó éjt gyerekek! ;)