2010.10.29. itt írok...

bár megfogadtam,hogy nem jelentkezek keddig :)

Drága Nyuszi!

Nagyon szeretlek! Ilyen levelet amit írtál...én még soha...mi még soha nem mutattunk egymás felé ekkora érzelmeket. NEM azért mert nincsenek, hanem mert mindketten félünk ettől kicsit. Félünk úgy kimutatni, olyan őszintén, olyan túláradóan...biztosan a tüskék teszik amiket szereztünk régen.

Nem is tudom elmondani, hogy mennyit jelentettek nekem a soraid...én is sírok! Nem akarom elfelejteni ezt a pillanatot és nagyon örülök annak, hogy elküldtem neked a naplóm linkjét. KÖSZÖNÖM!

...és szia mindenki is! Ez a bejelentkezés egy olyan lánynak szól aki már évek óta mellettem van. Sok barátom van...sokféle vagyok. "Mindegyik Petra" mellett vannak barátok...DE kevesen nagyon fontosak. Köszönöm hogy kiegészítetek, tanítotok, mellettem vagytok, segítetek, helyre raktok, biztattok, szerettek...kevesebb lennék!

Muszáj megosztanom egy részletet mindenkivel Drága Nyuszim soraiból...

"...Olvastam, hogy félsz elveszíteni bárkit. Hát én is. Téged soha nem akarlak. Alig várom, hogy találkozzunk kisfiad névnapja apropóján és magamhoz ölelhesselek, mert nagyon fontos vagy nekem.

Annyi mindent szeretnék mesélni, barátelvesztésről, Rékáról, a munkádról, a sok energiádról, az írói vénádról. Büszke vagyok rád, már egy ideje fontolgatom, hogy megkérlek írj nekem valamit. Mindegy hogy mit, csak Te írd meg. Hihetetlen milyen ügyes vagy, mennyi területen igyekszel megfelelni, milyen érzelemgazdag vagy. Szóval nagyon szeretlek!"

...Nyuszikám...nem is tudok mit mondani.

2010.10.28. áll a pot

hő : megfelelő
gyomor telítettsége: megfelelő
elégedettség érzése: megfelelő
bio-pszicho-szociális görbém is felfelé tendál, úgyhogy MA jól vagyok, kössz! :)

Biztosan számít az is, hogy reggel a kolléganők fél órán belül többször azzal tekintettek rám, hogy voltál kozmetikusnál, vagy mi van veled, olyan jó a hajad is ma, szép vagy! :)

...erről jut eszembe. A májfunkciós értékeim fentiek következtében drasztikusan megemelkedtek...kinek nem hízna efféléktől a méregtelenítő szerve, he?

Egyébként semmi x-tra nem történt, még areggeli rohanás is a szokotti volt. Talán az számít, hogy majd' negyed hétig sikerült aludnom hosszú hosszú hosszú idő után először. A jó alvás tényleg szépít! :)

Így ma egy tizeddel javult az önelégedettségi mutatóm is! Hajrá béjjjjbi!

Örömmel tudatom mindenkivel egyúttal, aki ismer és szeret, hogy holnap NEM DOLGOZOM! :) Összebeszéltünk uramfiával, hogy ez a péntek lesz az a péntek, amikor munkát kerülünk, de nagy ívben. Gyerekek oviban, mi meg...neeeem, nem huncutkodunk...megvesszük végre azt a sokat emlegetett télikabátot a családfőnek. Meg autót nézünk (hangsúlyoznám ismerőseim kedvéért: NÉZÜNK!) hogy apjukom tisztában legyen az árakkal és az igényeimmel. Ehemm.

Elmúlt egy óra...munkára!!!!!

A hosszú hétvégére való tekintettel, valszleg keddig meg se mukkanok itt, élem virtualitáson túli, "ideát" életem. Ne aggódjatok, gyertyát gyújtogatni megyek, de vigyázok a lángra!

Szombaton Váraljára, vasárnap Madocsára megyünk, aztán hétfőn lógatjuk...(ki-mit).

Puszi és nagy ölelés minden sam-nek aki napról napra megküzd a soraimmal!
Legyetek jók ha tudtok!

...akkor most már azthiszem tényleg be kéne végeznem és nem pedig dobálózni mozgalmi-sta, lelkesítős frázisokkal...puszipá!
...jobbra el.

2010.10.28. kispéntek

A csütörtököt hívják így itt a csajok :) mennyivel jobban is hangzik, nem?

Hideg van kint és itt bent is. A fűtés, valamilyen rejtélyes okból kilenc magasságában aktivizálja magát mérhető minőségben. Addig 16 fokban kucorgok az ingem alatt..mer' ugye a marhája véletlenül sem vett volna fel pulcsit. Az ing csinibb. (A hülyeségi és hiúsági mutató itt is kiverte a biztosítékot!)

Tegnap este fél kilenckor szedtem össze a gyerekeket anyuéktól, előtte szülinapot köszönteni voltunk mi, felnőttek. A 'zuram egyenesen hazament izzítani a tüzet, én mentem egyedül értük. Hazafelé megkergetett három kutya bennünket :( Fosok az ebektől amúgy is borz módra, de azt hogy a gyerekemet leszedjék a drótszamárról, nem hagyom! Nem volt könnyű lepattanni, és támadólag fellépni úgy, hogy az én biciklimen ült Eszter...remegtem is rendesen...de elmentek szerencsére. Lesz beszédem a gazdájukkal, arra mérget vehet! Szegény kicsik még otthon is sokáig erről beszéltek, Esztert pedig jópárszor biztosítani kellett arról, hogy a kutyák nem találnak ide hozzánk, és nem tudnak bejönni a kapun...mintha valami nyomkövetős szuperkémek lennének azok a bolhás dögök. :( Szegénykém.

Minek az olyannak kutya aki se nem kerít, se nem foglalkozik az állataival...kérdem ezredszer is.?!

Ma reggel ennek örömére sikeresen elaludtunk, így miután, megfőztem, reggeliztettem, öltöztettem, zuhanyoztam, felöltöztem....csak arra volt időm (már jócskán mínuszban a munkakezdést tekintve) hogy bependerítsem őket az ovi folyosóra az óvónéni karjaiba. Ez nem egy perfect day, na.

Este töklámpás gyújtás lesz. Szakítunk a hagyományokkal, és mi most nem viszünk tököt, csak szájtátizunk mások munkáin. A mi tökeink idén a MI tökeink maradnak :) bevilágolva kis portánkat. A gyerekek már nagyon várják :) én egy kicsit nem...de majd biztos igen, csak épp telített vagyok a mindennapi esti elfoglaltságok tekintetében.

...és holnap este anyuszínház próba is lesz. Bamm. És a 'zuramnak még mindig nincs télikabátja, jövő héten meg már novembrrrr. Bamm-bamm.

2010.10.27. Csipa

vagy csííípa? amikor a bejegyzés címén gondolkodtam, ez jutott az eszembe először :) ma nagyon korán kitöröltem a szememből. Túl korán...jó lenne egyszer aludni legalább hétig, de valamiért nem megy. Elvesztettem a lustálkodási képességemet, aki megtalálta, éljen vele!

Tegnap...

Délelőtt papírkutya 2. Befejeztem a szükséges adminisztrációkat, s mivel az eső rendíthetetlenül mosta a betont faluszerte, maradtam a fenekemen az irodában. Így kell feneket növeszteni, tudja meg mindenki! Délutánra bebugyoláltam magam, eszkimó módra, és kolléganőmmel ökomenikus adományt osztottam a höss raktárban. Megint voltak vérlázító delikvensek....húúúúú. Az egyik ablaknál folyt az aláíratás, és a kolléganő megmondta nekik, hogy hányas (1,2 vagy 3) csomagot kapják. Két lépéshossz után adogattam ki a bemondott szám szerint a csomagot. Volt olyan, aki ez alatt a táv alatt lefuttatta a merevlemezén, hogy -miértnepróbálnámmegátbacnihaátisbachatom? -programot, és bepróbálkozott. AMIKOR rákérdeztem a kolleginánál, hogy tényleg annyi e az annyi, és kiderült a turpisság, csak vigyorogva azt mondta a kedves, hogy - Jájjjmáááá, téééged is fél ákártálák húznyi egy kicsit!

Hát köszönöm...így tegyél jót neki, hogy.....#&@>ˇ^°!...igyekeztem úrinő maradni...

Amikor kifejeztem nemtetszésem -szintén tanúbizonyságot téve illemtudásomról és civilizáltságomról- akkor meg finoman látható volt borvirágos, napcserzett orcáján egy leheletnyi agresszív rándulás...nem tetszett neki! LESZ@ROM!

Nekem sem tetszett, hogy amíg mi segítünk, számolunk, súlyokat emelgetünk, sietünk, hogy kígyózó sor vége se ázzon sokat...ő baszogat!

Pffffff
Ennyi. Ígérem kitomboltam magam.




Felébredt a lányom...majd később jövök!




****



















Még van egy villanásnyi időm mielőtt indulnék a buszhoz vidékiába.




A tegnapi naphoz visszatére, azt még fontosnak tartom megjegyezni, hogy a támogatottak 90%-a türelemmel, és tisztességgel végig állta a sort, és nem hőbölgött. Az említett egyén egy vékony réteg gyalázatos képviselője.




Ma egy másik díszpinttyel lesz találkozóm. Ő keresett, én meg megyek. ERRE ma reggel amikor szerettem volna vele telefonon is megbeszélni a gyors meetinget (mert buszhoz siet és csak beszúrt a programjába) először fel sem veszi, aztán kinyom, majd pedig kikapcsolja a phone-t. ?????? Ki érti ezt? ....ki érti ezt?! ÉN NEM!

Ő sem egy matyóhímzés pszichésen...remélem sérülések nélkül megúszom...khmmm, mert amikor őasszonysága kiborul, ott borul minden.




A gyomrom korog, valamit tápolnom kéne mielőtt felcsomózom csimmámra az utilaput...teszek is gyorsan az ügy érdekében. Sziasz!

2010.10.25. Pfff

Ilyen napkezdésem van...olyan kipuffanós. 

A hétvége nagyon de nagyon jó volt! :) Alvós vendégeinkkel szombat este rögtönöztünk egy saját bejáratú tökfaragásos, lámpagyújtást. Hehe. JÓÓÓÓ volt, aki nem hiszi, járjon utána...de azért csatolok majd némi képet. Nem tudnám határozottan eldönteni, hogy a hat gyerek, vagy a hat felnőtt érezte magát jobban. Utólag is köszönet a barátinknak! Nem másért, csak hogy vannak!!! 

(Tudva hogy olvastok néhányan :) vegyétek ezt virtuális ölelkezésnek!) 

Apropó olvasás. Hülye egy állapot, tudjátok? Olvastok, tudtok mindent, és amikor meg szóba kerülne valami sztori és mesélném, mi a válasz? - Tudom! már olvastam a blogodban... 

Ehemm. 

Ma reggel azzal indítottam a napot, hogy eszkuzáltam magam a polginál, merta szerkesztők a helyi lapba PONT most tettek be egy általam két lapszámmal ezelőtt ajánlott verset, melynek címe: Nem ilyen lovat akartam! 

Basszameg. (Már elnézést) Voltak fenntartásaim a háttérszemélyzet miatt, de egyenlőre csak jót mondhatok az új vezetésről. Most meg itt ez a hülye helyzet... Felhívtam, elmondtam és jót nevetett rajta, hogy semmi gond!...majd eszébe jut a jutalom osztásnál! EZ nem vicces! (persze ő annak szánta...) 

...bár, ha jól meggondolom, amennyi jutalmat az elmúlt 12 évben szétosztottak minálunk, fel sem tűnne az hogy nem kapok...hiszen más sem kap. 

Ma papírkutya leszek. Ezer dokumentálandóm van, és MA van a napja annak, hogy nem söprök a szőnyeg alá semmit. MA termékeny leszek! Persze csak munkailag...egy újabb kismuki most nem fér bele...semmibe. 

Felmásolok ide pár képet, gyönyörködjetek ti is a munkánkban és annak gyümölcsében :) 

2010.10.22. egyre jobban tetszik

"...Nincsen más, csak a hit és a dac
A tiéd csak az marad, amit másoknak adsz

Mindig a fénybe nézz
Mert szebbet még soha nem láttál
Biztos a fénybe érsz
Ha fel tudsz állni, mikor elbuktál..."

(Ákos: Mindig a fénybe nézz)

2010.10.22. nemszeretemnap!

A reggel még egészen jól indult...apa itthon volt, fél nyolckor átvitte oviba a lurkókat, aztán ment el a dédihez. Én felpattantam a drótszamaram hátára, és üdvözítő mosollyal, átszellemült arccal elgurultam a munkahelyemre. Illetve csak a kapuig. Elfelejtettem ugyanis, hogy kolléganőm ma nincs, és hogy én a nem megfelelő kulcs csomóba kapaszkodtam bele, amelyiken perrrsze kapukulcs nincs. 

Hátraarc...újra indulás. Hazarohantam és vissza, de arcomon immáron nyoma sem volt szellemületnek és üdvnek...csupán kevéssé cizellált gondolatok mimikai manifesztálódásának. 

Eztán mentünk Paksra egy ügyféllel, apuval mint fuvarossal mert a hivatali autó táppénzre ment. DE mobilt nem vittem. 

Ennek súlyát akkor éreztem igazán amikor mi már tíz perce kint álldogáltunk az út mellett, és sehol az autó...elrohantam a hivatalba, ott harmadik nekifutásra sikerült felidéznem édesszülém számát és meglettünk egymásnak. 

Épphogy beestem az ajtón már várt egy ügyfél. Öt perc múlva már ordítottunk egymással...én ilyet nem szoktam csinálni! Felhúzott a banya azzal, hogy végig se hagyta mondani a mondataimat, csak jött a saját agyament fantazmagóriáival. Kolleganőm már meg is csörgetett a mobilon, hogy hallják a hangzavart...minden ok, ne jöjjenek? Hehehe...nem volt bunyó! Intelligensen levezettem a feszültséget, és mosollyal váltunk el a delikvenstől. Ez a munkám szépsége ugyeja? 

Most pedig várom,hogy jöjjön az alpolgármester vizitre... 

DE hogy jóról is beszámoljak. Drága Heni nem felejtett el, és meglepett dél magasságában egy tányérnyi aranygaluskával :) NAGYON finom volt, és a szénhidrát nyugtatólag végigsimította a felborzolt idegszálaimat. Ezer köszönet érte!!! 

Este anyuszínház, első próba...ami inkább csak összeülés a nagy tehetetlenség kondérja fölött. Ilyenkor, az első 1-2 alkalommal még nagyon tanácstalanok vagyunk ugyanis, és csak kapkodunk ide-oda...de amikorra kell, letisztul ám! 

Aztán holnap jönnek itt alvós vendégek :)( Már nagyon várlak benneteket Dzsudith! )

nyuszi ül a fűben :)

2010.10.21. agytompítás

Néha-néha belekukkantok más naplókba...ilyen torna, olyan zumba...:) nekem jelen agyi kondicionáltságomnak hála, erről csak az jut eszembe, hogy zumba kontra zombi. Mer'én ma az vagyok. 

Ha nem vennétek észre, most senem érek rá...van egy csomó dokumentálandóm, éppen csak megpihentettem az agyam egy kicsit a szakzsargonok erdejében, e kevéssé kötött stílusú tisztáson. 

Az előbb -mintegy felüdülésként- átlibbentem a postára, had szíjak mán én is egy kis telített levegőt. (azt, hogy mivel telített olykor itt faluhelyen, inkább hagyjuk :) 

Ma délben, miután kivadásztam a postaláda tartalmát, és beebrudaltam kerekesemet az utcaajtón, olyan szépet láttam minálunk. A hidegtől és széltől lepotyogott egy csomó bronz barna és aranysárga levél, amit a csodás fáradt napfény meseszéppé simított a fűben, a nagy diófa alatt. Le kellett fényképeznem, és alkalom adtán meg is osztom veletek, egy feltöltés alkalmával. 

Csak azért meséltem róla, mert amúgy a falevéllel terített udvar nem éppen a tiszta udvar rendes ház címere...de ebben az áldott pillanatban csak a szép látszott belőle. Komolyan elolvadtam tőle. 

A Nap egyébként még mindig süt, így ha egy óra múlva hazafelé irányzom magam, felkarolom a gyerekeket és el sétálunk...bicajozunk anyósékhoz. Kész öröm ilyenkor kint lenni, a kis csípős höss ellenére is. 

...eleget olvadoztam már? Túl cseppentős most a stílusom? Jó...megyek vissza a védelembe vételi javaslataimhoz!

2010.10.20. pesszimizmus

Mondtam én, hogy pesszimista (vagy messzi-pista?) nemzet vagyunk: 

"Egy rózsás kertben - életünk ilyen kert - sétálni láttam tíz szál úri embert. Hangzott panasz kilencnek ajkárul: "Beh kár, hogy a rózsához tüske járul!" Egyetlen egy volt így elmélkedő: "Beh jó, hogy tüske közül rózsa nő!" 

/Greguss Ágost/

2010.10.20. Morgó.

ez lennék én, az Anyuszínház idei castingja nyomán :) a 'zuram szerint van némi egyezés nyomokban...khmmm. Jólvan na, olykor minden tündér lehet HP! 

Szóval a választott darab a Hófehérke. A főszerepet nem szerettem volna, mert egyrészt nem vagyok fekete mint az ében hajilag, és a bőröm sem hókadt...nomeg ki hiszi el hogy a bájos kisasszony a legszebb a világon ha rehám tekint tenyerestalpasan? Először q-ka szerettem volna lenni, de azt sem rám szabták :( így beírtam magam Morrrgónak :) Hetente péntekenként lesz a próba, aztán karácsony előtt pedig előadjuk magunk, megint. Nem tudom elégszer hangoztatni, hogy uncsi már az, hogy mindig csak és kizárólag ugyanazon arcokat látom aktivizálódni...a többi anyuka hol a sunyiban van, ha tenni kell? Nem négy gyerek jár az oviba könyörgöm. Sebaj, most rába...zaltosztak, mert a többi szerep így nem egyértelműen lesz már önkéntes. - Szia! Te leszel a gonosz mostoha! Vankérdésnincskérdés? HELYES! Akkor minden pénteken, kommenzi de hirtelen! 

Szerda van. Hét közepe a hátam közepén. Ma fegyelmi tárgyalásra kellene mennem Szekszárdra, de konzultáltam egy kolléganőmmel, és az ő felbujtása nyomán asszem nem megyek, hanem írok egy jellemzést a gyerekről és ennyi. De még akkor is még feladatom elég pfffff. 

Tegnap, a krumplihagyma sikere nyomán kompetenciám teljében ragyogtam, büszke voltam magunkra...na ezzel kellene minden nap kelnem. Néha elaprózódok a feladatokban... 

Jövő héten töklámpásolás...(halljátok meg kiket érdekel!) Egyetlen szépséghibája a dolognak, hogy nem gondolnak azokra,akik esetleg csak és kizárólag hétvégén keresik fel a fatornyos hazát. A töklámpás gyújtás ugyanis csütörtök este lesz...khmm...no comment. 

Nálunk is pihen egynehány kifaragandó, csak neki kellene már veselkednem a minikkel. 

(Akik tulajdonképpen nem is annyira minik ám már! Éppen a napokban hőköltem hátra attól, hogy a fiam már a mellemig ér!!! Nem semmi öt és fél évesen. hehe...ha Eszter érne most addig akkor nagy öröme lenne a kis cicistának...nemtom mikor hagy már alább a gyömiszkölési mániája.) 

Lassan keltenem is kell a kishölgyet, hogy időben összecihelődjünk.

Anikó! Boldog születésnapot!

2010.10.19. MÁS-nap

Egyhuszonéggyel ezelőtt sűrű nap reggelére szedtem össze magam. 

A reggel olyan volt mint mindig. Kicsit bensőséges, kicsit, megintegyújnap-os, kicsit lassú, kicsit gyors...és nélkülözhetetlenül kapkodós a végire. Nyolcra már védelembe vételi tárgyalást tartottunk kolleganőmmel a korábban már említett hölgy gyermekeinek. Nem részletezném, mert meglepetések nem értek. Csak csodálkozni bírtam néhány pillanatban magamon, hogy a félelmet milyen jól le lehet küzdeni, és átalakítani határozott fellépéssé. Na meg a másik...az a szűrő ami az emberben ordító, jóbüdösfenébe elküldő gondolatait megszűri, hogy aztán egy csendes, szép szavakkal operáló kultúrált közlést csusszantson ki...CSODÁLATOS! Csak azt nem tudom, hogy az efféle szűrőknek szükségük van-e takarításra nehogy elduguljanak...az enyém MÁR nagggggyon szutykos lehet :) 

Szóval ez volt reggel, aztán ügyfelek jöttek, mentek...volt aki nyakkendőt is szeretett volna köttetni velem :) de sajna ilyen készségekkel nem ruháztam eddig fel magam. Ha tudtam volna, hogy erre is igény van persze... 

A deles busszal csoportvezetői tréningre vágtattam. Első alkalom a háromból, és sajnos az előadók szösszenetei után rá kellett jönnöm, hogy ez egy körbeülős, kiscsoportos, produkáltatós show lesz, ahol mindenki show-ra kerül. :( Nekem hideglelésem van a szereplős dolgoktól...még két alkalom...áááááá! (Összességében azért ez az első jópofa volt, jó kis családgondozós csapat szalad össze a konferencia terembe) 

Hugommal leszerveztem egy meet-et, bejött értem Szekire. Megbeszéltünk egy találkozót "A" pontban. Én el is indultam, átvágtam egy zebrán és ott álltam a célállomás előtt párszáz méterrel, de utamat az úttól az épületig hatalmas földtúrás torlaszolta. Így kerültem...(helyismerettel rendelkezőknek: A skála előtt átmentem a patakpartra...fősuli előtt kellett volna átcaplatnom de ez nem sikerült, így a patakparton araszoltam le VÉGIG, egyre közelebb a buszpályaudvarhoz...) Szóval kerültem egy b@szottnagyot. Hugom az új, automata váltós LUPO-jával jött, és egyre idegsokkosabb feelingben hívott, hogy hol a jóbüdös fenében járok máááár? Én meg csak röhögni bírtam, hogy biztosan nem sok olyan bal...boka van aki el képes tévedni Szekszárdon. Hazautunk így egész jó hangulatban telt. 

Itthon először beestem az iskolába indulók szülőijének a végére...de minek. Az óvónőkkel való pár perces személyes, gyerekjellemzős beszélgetésről majd később... 

Az SZMK is megvolt, és hétre be is fejezhettem a napot. 

Most be kellett gyorsítanom, mert megígértem fiamnak, hogy idejöhet egy fél órára...nekem meg csengettek a fajansztól!

2010.10.19. krumplishagyma-nap

Gyöttem töltődni. Egész délelőtt kint zizegtünk, krumplit és hagymát osztottunk, pénzt számoltunk...szétfagytunk. Féltem tőle mert engem alapjába stresszel kicsit, ha más pénzéért kell felelnem. nem is akármennyiért... 430 ezer lett a bevétele a fickóknak minálunk. Szorítottam ám a farpofáimat míg le nem számoltuk nekik hiánytalanul az összeget, volt zabszem effekt száz százalékon. 

A lényeg a lényeg: sikerült! 

A végére odakeveredett a főnök is, és olyat mondott... látta hogy csövecsontig átfagytunk, és elmondta, hogy erre -és a megfázás megelőzendő- a legjobb gyógymód ha nyakig ülünk a meleg vízben egy fél órára. Mondtam neki: -Ja munkaidőben! Erre azt válaszolta: -Inkább munkaidőben ülj fél órát a kádban az egészségedért, mintsem hogy betegség miatt hiányozz egy hetet! 

Ketté állt a fülem nagy hirtelen...ilyen empátia van? Nem ehhez voltunk kérem szokva, de teccccik! 

:) 

Kiovastam a Musso-tól az És azután...-t. (Dzsudith! Te is ajánlottad) Hát hümmmm. Nem volt rossz, de klasszisokkal jobbakat olvastam már, és sokkal jobbat vártam a beharangozás után. Hiányzott az az AHA élmény, a felismerés, hogy basszus, ez az! Langyika, na. Inkább nem javaslom, mint de. Kíváncsi lennék az Ott leszel c. művére is, de ezek után nem tudom, hogy bevállalom-e. 

Most kaptam kölcsönbe hugomtól egy könyvet az a címe: Merj szeretni! Na, ahogy belekukkantottam, levonhatom a konzekvenciát, hogy ebben bizony vannak grafit csík fölé vágyó elmélkedések! A konklúziót a végére tartogatom. 

Már elkezdtem karácsonyra vásárolgatni, gondolatban készülődni. Pár delikvens már bír a spájzban saját ajándék kupaccal és a fejemben ötlettel, de sokat kell még agyalnom. Elkezdtem újra kereszt szemezni is...a saját készítésben valami extra nagy örömforrás lakozik! Próbáljátok ki. Belevarrod, -fested, -ragasztod, -színezed, -faragod, -fűzöd (egyéni technikáktól függően) a szeretetedet is a kis tárgyba. Felbecsülhetetlenül jó ilyen dolgokat adni...és kapni is! 

Ki kellene mennem egy ügyfélhez. Feljött a krumplisba, aztán bement a polgihoz..hogy menjek le hozzá, mert ő nem tud jönni...érdekes ez így a megjelenése függvényében. Menni tud, csak jönni nem? Van ilyen boneyM! 

Apánk ma késői hazatérő lesz, Imi nagyszülői alvást irányzott elő, én pedig ötre anyuszínházazni megyek. Ez is elkezdődik...mi jön még?

2010.10.18. SünBalázs újratöltve! :)

ma is egy nehéz éjszaka hajnala van... ahogy nőnek (meg ahogy mi is növünk...khmmm) egyre nehezebben férünk el a 200x180 as ágyon. Lapjára hajtogatva ébredtem öt előtt, és azóta fent is vagyok. Fiúgyermek már csipet-csapatol, lánygyermek szunnyad, apa dolgozik. 

Hétfő van...de milyen hétfő! Egy nehézsúlyú héttel fogok ma kezet. A mai napom lefutását sem tudnám jelenleg megjósolni, nemhogy az egész hétét. Ma van még pár kihordandó cédulám (esőben fincsi lesz...), egy környezettanulmányom, legalább egy családlátogatásom ami halaszthatatlan, segélyezett-lista egyeztetésem a gyámügyessel, valamint ugyancsak vele elvonulás a szomszéd településre a segélyszállítmányért...ezzel egyidőben SZMK gyűlés (ahol vezetőként illdomos megjelennem, nem?). 

...nem is jó nyafogni sem, mert így még jobban sajnálom magam, és alsó bokafogással húzom magmai mélységekbe a kedvem. 

Azért is SZÉP napom lesz! TÖK JÓ, hogy van mit tennem, és értékes tagja lehetek a társadalomnak :)))) (Elég önbizalom gerjesztő vagyok?) Hahhhhh... 

A hétvége? Megvolt. Szombaton délelőtt apánk (lázasan, taknyosan, köhögve...de ígéretének eleget téve) a játszótéren társadalmi munkázott pár fiatallal. Kerítést építettek. Délután én a gyerekekkel elvonultam nagyikat látogatni, apa pihegett. vasárnapra jobban lett így családilag robbantunk be Imikével az uszodába a tanfolyamra...aztán Aldi, aztán Lidl, aztán családi ebéd, aztán családi szunya.... Délután elmentünk hugomékhoz, ahol falusi mivoltunkat meghazudtolva örömujjongásokkal hoppantunk fel sógorjelölt mellé -felváltva- a traktorra egy-egy ekézős körre. Vidéki játszótér volt a javából :) ! 

Megyek napot kezdeni...esik az eső...hétfő van...DE élünk azannyamindenit! :D

2010.10.18. nemnemnem!

soha nem nem nem...nem leszek sohasem a játéééékszered! :) 

Roh@dt egy szó ez, pláne ha a gyerekednek kell folyvást szajkózni, nem? De..na tessék. 

Ne csináld ezt, nem szabad azt, most nem lehet, nem akarom, nem akarod?....mondtam én hogy egy pesszimista nemzet vagyunk, génjeinkben odaadóan tagadva minden jót. 

Szép emlékű, pótolhatatlan jelenségű magyartanárnőnk hívta erre fel egyszer a figyelmünket...a legtöbb kérdést már úgy tesszük fel, hogy a rosszabb lehetőséget bele is foglaljuk: 

-Nem baj? - Nem akarod...? - Nem szeretnéd..? 

Érdekes. 

..mondott még sok okosságot...de most más nem jut hirtelen az eszembe. Szelektál a nyakamon a szürkeállományom. 

Kiszaladtam egy pillanatra-bár nektek ez fel sem tűnik- mert hallottam, hogy a főnöknőmmel beszélget az ezot-erám :) akitől korábban deeksha-t kaptam. Jó belső dolgokraól beszélni értő füleknek, akik nem néznek rád hülyén ha lelkekről...holt lelkekről szólsz :) Húúúúúú....halloween közeleg :) 

komolyra fordítva: elmeséltem csak neki, hogy pár hete volt néhány napom, amikor esténként finom kis pánikrohamokkal küzdöttem, és csak a halállal kapcsolatos dolgokon emésztette magát az agyam alvás helyett. Na akkor, egy ilyen rémes álomban arra gondoltam, hogy most már muszáj lesz felkeresnem őt (ezot-erát)...és láss csodát: pulzusom szépen beállt, megszűnt a torokszorítás, életfunkcióim normalitásba fordultak és elaludtam végre :) Azért érdekes, nem? 

Azt mondta, hogy van ilyen, amikor valakire erősen gondolunk álmunkban, akkor a szelleme bizonyos formában megjelenik. Hehehe...elűzte a démonjaimat! Meg is köszöntem gyorsan. 

Mostanában ilyen szerencsére nincs, de a teljes lelki béke, az elégedettség felállítása magamban piszok nagy feladat. Azt a gént, ami mindig többet és többet, meg mást és mást akar le kell szedálnom, mert nem hagy megállni és élvezni a MOST-ot. 

Tudjátok egyébként, hogy mostanában szerintem mi a legnehezebb? Nem más kedveskéim, mint az elfogadás. Elfogani a helyzetünket, helyünket, társunkat...annak hibáit, gyerekünket...annak különbségeit, és legfőképp magunkat. Mi a jó fenének is fogyózunk annyian?! MERT nem vagyunk képesek elfogadni magunkat...pedig sokkal könnyebb lenne elfogadni, jólérezni, megélni így...és akkor bekövetkezhetne végre a fogyás is, mert van egy olyan szabály: - engedd el, és megkapod!Ez a vonzás törvénye. 

"Szeresd- és ismerd meg önmagad, és fogadd el magad olyannak, amilyen vagy, akkor könnyebben elfogadod a körülötted lévő Embereket is olyannak, amilyenek! " 

...gondolom, megosztó vagyok ezzel a szemlélettel, mert még vannak, akiknek barátkozni kell azzal s gondolattal, hogy nem mások a felelősek az életünk jó és rossz dolgaiért, hanem csakis mi magunk. Amit te adsz, azt kapod vissza...ezen nincs mit magyarázni. Úgy érzem, jó ez az út igaz, még a legelején toporgok...de nem mennék másfelé. Szeretettel elrontani nem lehet semmit...

2010.10.16. Hajnalt!

Korán van még...és szombat. Soha nem értettem magunk, hogy mi a jófenének nem alszunk mi ilyenkor normális időkig...és másokat sem, hogy hogyan bírják vízszintben akár kilencig.

Mindegy, ébredés van. Fél hat óta.

A tegnapi nap megvolt konferenciálva rendesen. Jó volt, érdekes. azthiszem határozottan jó aránynak számít, hogy a hat előadásból öt nagyon jónak minősíttetett általunk....és még kaja is volt :)

A probléma amivel foglalkoztunk a "megrázott gyerek szindróma". Külföldön ez már igen nagy publicitást kapott...nálunk annyira még nem pedig -mivel okozója ennek 90%-ig a nehéz lelki állapotú szülő- nagyon fontos lenne. A magyar nemzet alapjaiban egy pesszimista, depresszív nemzet...hajlamunk van arra, hogy szarul érezzük magunkat, és nagyon melós megélnünk tartósan a jól-lét állapotát...jelen körülmények között meg pláne. Szóval megrázó volt. Tények, fotók, videók...Harlow majom kísérlete például egy nagyon régi fekete-fehér felvétel, és azthittem mindent láttam már belőle. De nem. A kísérlet folytatásában azt vizsgálták, hogy az elhanyagolt kismajmok, milyen nagymajmok lesznek...hát húúú. Sokszor töröltem szemet.

SZERESSÉTEK A GYEREKEKET! Öleljétek meg őket amennyiszer csak lehet, hiszen hamarosan kinőnek az ölmeleg korból, és nem csak azért nem lesz lehetőségetek öletekbe emelni őket, mert nem férnek már bele, hanem esetleg azért mert ők már nem is akarnak ilyenféle közelséget veletek. a nagyobbak már nem igényelnek annyi babusgatást...de legalább annyit adnunk kéne amennyit igen. Megrázott engem ez a konferencia.

A csatolt képen egy olyan baba van, amin szemléltették a shaking-folyamatot. komoly sakkozással tudták csak maguk közül is kiválasztani az előadók, hogy ki lesz az aki megrázza a játékbabát. senki sem akart bántalmazó szerepben tetszelegni.

Zárásként a Bárczy Gusztáv gyógyped. iskola zenekara játszott örömzenét, és megríkattak, énekeltettek, nevettettek bennünket. Egy tanár, két tanítvány. Két sérült fiú...örömmel és odaadással, mosolyogva énekelve, értünk. felejthetetlen volt. Már gondolkodom, hova is kellene meghívni őket...

Az esti kürikali kicsit sok lett, meg 6 gyerekkel zajos...de finom. Sötétig kint ültünk, remélem nem lesz megfázás a vége gyerek szinten.

Felkelt kócbaba is, átengedem a terepet apának. Szép hétvégét mindenkinek! Hétfőn jövök!

2010.10.14. Csütörtököt mondok!

...aztán holnap meg pénteket. Végre átbillentünk ezen a héten is.
Az E-on mára áramszünetet ütemezett be 8-16ig úgyhogy mindennemű elektromosságtól és az ezt zabáló gépektől, extráktól, kényelmi eszközöktől mentes napunk lesz. Beleértve ebbe munkahelyen a fűtést is ugye.
Papírmunkát terveztem addig míg ki nem hűl a "kéró", aztán elmegyek családlátogatni (hátha máshol melegebb van :) ) majd pedig postáskisasszonnyá avanzsálok. Ki kell még hordanom a jövő heti vöröskeresztes akciós vásár szórólapjait. Mindezek tekintetében ma mindennél nyomatékosabban danolom a hajnalnak:

- Süss fel Naaaap! (mer' ma a közszolgák megfagynaaaaak)

Erről jut eszembe:
Tegnap délután a szomszéd faluba ugrottam át ügyfelezni, és hazafelé útra a polgi leszervezett nekem egy köztisztviselőkkel bélelt luxusautót..hamár' úgyis erre jönnek mifelénk. Megint egy duplaszaltós kontrasztban lehetett részem anyáim! A márkát nem tudom, de egy ilyen hodálynál nem is fontos a márka...a lényeg hogy full x-trás diplomata autó, még boltszagú. Benne elöl egy öltönyös és egy kiskosztümös tisztviselő, hátul egy farmeros, kopottcipős, kapucnispulcsis családgondozó. Egy munkáltató-két réteg. Ők kedélyesen elheherésztek arról, hogy milllen szar is az államigazgatásban dolgozók sorsa, ha egy ilyen autóra futja...én nem heherésztem. Fölényes csendben ritkán szólottam, de okosakat és bölcseket. Kompenzáltam na...nem akartam még a csóró külsőmre ráerősíteni azzal, hogy elcsöppenek a drága közszférai méltóságok minden böffentésétől. Pffffff

Felébredt a lányom. Imike mamázott az éjszaka, így a reggeli dili kicsit könnyebb ma egy manóval.
...
Már hintázik a lány, és közben a Zeneovi téli ünnepét hallgatja :) Karácsonyi feeling...hahaha havazik, hehehe hetekig huhuhu hull a hó, hihihi jaj de jó!

:)

Várom már. De még előtte vár ránk egy másik ünnep is. A mindenszentek. Nem tudom,hogy ti hogy vagytok ezzel de én nagyon szeretem. Nekem ez nem a sírásról szól...valahogy kinyílik az emberek szíve ilyenkor a kis mécsesek mellett, és az a sok apró fényecske a temetőben eggyé kovácsolja az elmúlt dolgokat a jelennel. Szeretem a hangulatát...nem sírok. Biztosan másként lenne ez is, ha lenne friss sebem valaki elvesztése miatt, de szerencsére nincs, és így nem fedik el a fájdalmas érzelmek a lényeget.

Annyiszor eszembe jut Németh Kristóf által felidézett mondás, amikor meghalt az apukája.- A halál nem pont...hanem kettőspont.

Erre szeretnék mindig emlékezni, és így talán egy kicsit könnyebb lesz...talán.

Na..ilyen feldobódott hangulatban magatokra is hagylak benneteket drága önkínzó olvasók :)

Vigyázzatok magatokra és szép napot...az energiatakarékosság jegyében!

2010.10.11. UTÁLOM!

Utálom az olyan ügyfeleket, akik azzal fenyegetőznek aljas, sunyi, hátulról mellbe módon...hogy - nem vagyok én egy állaaaat, de ha mégeccccer valaki szól valamit valakinek rólam, vagy megrebbenti felém a szempilláját akko' levágom a fejéééét! 

Ilyen barmokkal vagyok én megáldva...nem is csodálkozom már az agyi helyzetemen. Bekattanok magam is a hülyékkel együtt, felvéve azok ritmusát. 

Ez az agyament nőszemély is azért hívott fel, hogy rajtam kersztül befenyítsen egy egészségügyi dolgozót...mer' ha ő beszél vele akkor megtépi, kettéharapja, szétrugdalja... Mer' róla ne véleményeljen senki, mer' ő egy jó anya annak ellenére, hogy egy agresszív, és primitív marha, aki szarik az alkotmányra és a legtöbb normára. 

Mit lehet az ilyenekkel kezdeni???!!! Nem tudom...elmegyek szülni...sokkal nyugodtabb voltam akkor annak ellenére, hogy párszor megríkatott a gyes-betegség. Bele kell törődnöm abba, hogy én nem vagyok acél idegekkel és tömbnyi stabil éntudattal megáldva. Esendő vagyok, és túlérzékeny nomeg olykor-olykor széteső szerkezet. a szociális érzékenység, túlpumpált empátia nem elég erre a pályára...ide mellvért kell, meg buzogány és vas akarat tűzön vizen, hogy a leg-legesebb barmokkal is szót lehessen érteni. Nagyon nagy tisztelet a kivételnek, mert az ügyfeleim talán 2%-át teszik ki ezek a díszpintyek...de megmérgeznek minden tiszta vizű patakot a szívemben. 

Elegem volt a mai napból.

2010.10.11. Jájjj

"Ha nem látod az élet csillogó oldalát, fényesítsd ki a homályost" 

Anno ezt választottam mottómnak a naplóhoz....Adna valaki egy b@szottnagy kefét és boksz kencét ahhoz hogy fényesítsek? 

Gödör van. Tele vagyok újfent takonnyal és valamiért lelkileg is remegek. Nem tudom mi a baj...érzem hogy elveszek a mindennapokban. TÚL SOKAT foglalkozom a saját kínjaimmal, és ez a befelé fordulásból a körülöttem állók egyértelműen csak a hátamat látják. Nem jó ez így. 

Volt egy überszar éjszakám is...így jár az aki délután alszik a gyerekkel másfél órát. Alig bírtam álomba vergődni, addig meg hallgattam a szívverésemet, meg az éjszaka zajait. Túl élesen fognak most a reléim...nem kellene ennyire belehemperegnem az apró cseprő bajaimba. Mert...semmi olyan nem történt ami eddig ne lett volna, csak én vagyok harmat gyenge. 

...csütörtök pénteken otthon voltam Imivel mert volt szerdán egy egynapos láza, és jobbnak láttam maradni. Szombat estére persze Esztert is elérte a vírusinfekció, és lázzal zártuk a szüretis napot. (Olyan szépek voltak egyébként a népviseletben :)!!!!) Ma ő van otthon, jelenleg barátnőm szitteli, de hogy délután ki lesz vele míg apja megjön...passzentos! Lehet, hogy maradok én sunyiba...pssssszt! 

az egyetlen jó ebben a hétfőben az, hogy egész hétre ilyen csodaszép időt jósoltak nekünk az illetékesek. Tervbe vettem egy kürikali sütést...fehérváriak nem jöttök hazafelé? 

Most megyek, mert ezer a dolog...havazódok csendben.

őszi szépeim

2010.10.06. taramtaram

pffff 

semmilyenséggel vagyok ma megáldva. Szürke massza ül a nyakam helyén egy koponyakeretbe szuszakolva. A nap megint ütősen indult. A tegnapihoz hajazóan ma is közel tíz ügyfelem volt délelőtt...aztán polgármester elé járultam, végül az igazgató helyetteshez a suliba. Mindeközben igyekeztem úrrá lenni az ovi felé fennálló restanciámon, és beszereztem és leszállítottam a gyerekek tisztasági csomagját. Most már gyúrok az ebédre gastroenteorológiailag :) bár begyűrtem kábé egy órája egy 3bit-et, mert a csokika puszta látványa elindította a nyálelválasztásomat. Nyamm. 

Holnap után Halász Jutka koncertre megyünk családilag Szekszárdra :) kíváncsi vagyok!!! Szombaton délután szüreti felvonulás lesz, ahol a gyerekekkel nekem is fel kell ülnöm a kocsira...nemtom meddig bírjuk. Lesz pár megálló még ebben a nem túl nagy faluban is...remélem nem gondolják majd úgy féltávon a minik, hogy akkor erről ennyit, menjünk inkább játszani mostmáááár! Majd beszámolok :) 

Vasárnap Imike és Imiapu uszodába mennek délelőtt...Imike tanul úszni Zsombi barátjával, gyúrnak a jövő nyár nagy strandolási kihívásaira. reszkessetek élményfürdők, jönnek a nagydorogi kétéltűek :) 

Tegnap este tornára vetemedtem. Norbit az első öt perc után offoltam, mert egyszerűen herótom lett a vigyorától...így magam vágtam bele. Pontosabban Eszterrel :) készült is egy jó kép a fittball-on...igyekszem ideérni azzal is. 

Hát akkor, ti megmaradt olvasók: szép napot nektek!

2010.10.05. fogyóban

Bár a súlyom fogyna ennyire. Egyre kevesebben vagytok ti, akik naponta rám tekintetek. Unalmas életem nem hoz lázba mást sem? Ejjjjnye! :) 

Ma egy keddi hétfő van...pont úgy érzem magam, mint egy hétkezdős napon. A jóérzésemre még az sem segít rá, ha kinézek az ablakon, mert az a nyirkos hideg szürkület csontig kúszik bennem. 

Délelőtt legalább három helyre kell SOS kimennem...esőben kicsit problémásabb lesz a dolog, főleg a távolság - sebesség - menetidő tekintetében. Jól elba--ltázom majd az óráimat. Ha anyukák olvasnak (Dzsudith és Kitti rólatok tudok!) mondjátok mán meg, ilyen szar időben, délután, kissé enerváltan, két zsizsik gyerekkel mit csináltok otthon? Alul kreativizált vagyok... :( S.O.S ! (az egy oldalra jutó segélykérések száma ezáltal kettőre emelkedett. Ez gáz.) 

Jajjj...az előbb egy igen okos hölgy azt a kérdést szegezte nekem, hogy szerintem nincs e rossz hatással az emberek munkakedvére az, hogy ha olcsó krumplit és hagymát biztosítunk nekik. Szerinte kevésbé lesznek ezáltal szorgalmasak és dolgosak... Hülye. 

HA valakinek nemhogy pénze nincs megvenni a vető burgonyát...de még kertje sincs, (nemhogy pénze..)az biztosan még lejjebb süllyed egy jótékonysági akció végett. Én örülök annak, hogy ha valamit olcsóbban tudok prezentálni az ügyfeleimnek, így kímélve az amúgy is deficites bukszájukat. Majd azért mondok nemet a vöröskeresztes ajánlatnak, nehogy a tétlenségbe süppedjenek húsz kiló krumpli vásárlásától. Pffffff 

Megyek, jöttek!

2010.10.04. hús(t) hagyó hétfő

Megtörtént a váltás a törzs élén. Az eredménytől Pierrot jut az eszembe a félig pityergős fejével. Nem ilyen lovat akartunk! Hosszú lenne megmagyarázni...elég legyen annyi, hogy a polgi személyével nincs bajom, csak a háta mögötti passzáttal. Erről ennyi...nincs politika. 

Sz'al a hús. 

Ma csúsztatom a tegnapi szavazásos túlmunkámat, itthon vagyok hesszbe. Mostam kettőt, porszívóztam, pakolásztam...gondoltam valami húsos-tésztásat főzök, már reggelibe elővettem egy zacsi darálthúst. Később apjukom előadta, hogy ő pörköltet enne, ezért kivettem a hűtőből két zacsi csibeaprólékot. Kiolvasztottam és kiderült, hogy az egyik csomag oldalas... khmmm...egy darabig agyaltam a csirke és sertéshús úttörői szinten történő, Stahl díjat érő elegyítésén, de feladtam. Most rotyog egy háromtányéros adagnyi pörkölt, és a csontos oldalasból pedig alakul egy kotla leves. A darált hús pedig fasírttá fog átlényegülni terveim szerint...mindez úgy, hogy igazándiból nem is akartam ma főzni. 

Megjött az ősz...ez kétségtelen. Ma délután ha az esőfelhők nem néznek romantikus filmet, tök szüretet vezényelek le a gyerekekkel. Olyan szééép nagyokat növesztettünk, hogy csuda4 :) Igyekszem lencsevégre kerülni velük. 

Holnap jelentkezem, szép napot mindenkinek!

2010.10.01. október!

Miért úgy működik tízből nyolc reggel, hogy hajhagymáig izzadva, eszement kapkodás közben, láncra fűzve a mantraként mormolt szitokfoszlányokat, kissé sem finoman árnyalt fejjel robogok be az óvodába?! Szerintem ultradepresszív anyának gondolnak...csak azt bírom hajtogatni az ott töltött 3perc alatt reggelente, hogy VETKŐZZ MÁÁÁÁR! és ÖLTÖZZ MÁÁÁÁÁR nomeghogy ELKÉSEK A MINDENIT! Kész ideggubanc vagyok hét és nyolc között. :(

Erre kaptam ma reggel megint egy körlevelet. Alapjában nem nyitom meg az FW-s powerpointos csodákat...de most mégis. Nem morranjatok fel hangosan...rávilágítási szándékkal teszem közzé a részletet:

"Egy szép napon az Úr hívatta Angyalát:
- Repülj le a földre, ott sokan várnak Rád.
Nézd meg mire vágynak, mi nekik a kincs.
Remélem nem olyan, mi a mennyekben sincs.
Olyan sokan imádkoznak, hogy tegyek csodát,
Menj és derítsd ki ennek az okát.
Tudd meg, mi kell nekik, mi az, mire vágynak,
Hogy boldogságot adhassunk az egész világnak.

Az angyal elrepült. Három nap odavolt.
Várták az angyalok, a csillagok, meg a hold.
Harmadnap visszatért, fáradt volt, elgyötört.
És olyan szomorú, mint kinek szíve tört.

Az Úrhoz sietett, a szeme csupa könny:
- Az emberek elvesztek, mind csupa közöny.
Hajtanak egész nap, gyűjtik a javakat,
De nem mondanak egymásnak szerető szavakat.
A szeretet, ami itt fenn a legnagyobb kincs,
Ott lenn az emberek szívében nincs.

Az Úr is szomorú lett, hisz ő már rég tudta,
A szeretet a boldogság egyetlen egy kulcsa.
(...)"

Hajtanak...nem mondanak szerető szavakat! Ez itt a gond kérem, nálam is. Nem szabadna reggelente stroke és infarktus közeli állapotba gerjesztenem magam. Példát kéne vennem Kozsó szamurájról... love&peace emberek!

Hétvégén polgármestert választunk. Falun nagy esemény ám ez, végre valami megcsobbantja az állóvizet és van esélyünk "antipatikusról" szim-patikusra váltani. Éjszakába nyúló műszakot viszünk a szavazatszámláló bizottságban, de megéri :) az élbolyban értesülünk az új "fenek" személyéről. Megesz a kíváncsiság, de komolyan...itt tényleg ekkora hír ha új törzsfőnök áll az élre!