romokban

A lakás.
Apa sajnos kényszerszabin van, így igyekszünk legalább hasznossá tenni magunkat ezidő alatt.  Meszelés rulez! Ki tudna ennél jobb nyáriszünidős programot? : /
Tegnap elkezdtük a gyerekszoba pakolását, jóapánk félúton feladta a soha el nem fogyó kacatok láttán....aztán ma folyt köv. Estére olyan szintre kell kerüljünk, hogy holnap reggel semmi ne állja útját a pemzlinek. Minden ellenérzésem és kuplerájtól való herótom ellenére lelkes vagyok, mert legalább végre megint szép lesz a lakás. Eltűnnek -egy időre- a mancsnyomok, ceruzafirkák, utólagos javítások...és egységes színben pompázhatunk. Néminemű rendezkedést is ki kell vitelezni bébibubu végett a hálóban, és ennek is most van alkalmasint a legjobb ideje. Egyenlőre csak a gyerekszoba apróság tartalma lett kiömlesztve a folyosóra...de már ez is rémisztő. A mennyiség egy nagy szemeteszsáknyi szanálás, szemét és egy nagy dobozni "kistesónakfélrerakjukmertmimárnemjátszunkvele" -kiválogatása után ennyi amit láthattok. Télapó és Jézuska! Kérlek...idén alaposabban gondoljátok végig mit...hol miért.

 Az éjjelt az udvaron töltöttük, megejtve ezzel évi egyszeri sátorozásunkat. A gyerekek nagy lelkesen a pillanat minden törtrészének megélésére...mi meg túlélésre játszottunk. Még este kilenckor is 29 fok közelében volt a hő....finom nosztalgiával gondoltunk a kulcsra zárt 23 fokos lakásra DE legalább empatikus érzelmeink felerősödtek a panellakók irányába ; )!
Tizenegy körül sikerült elaludnom -utolsóként- a hideg vizes törcsim alá bújtatva a szemeim...de utána egész jó volt, mert fél hétig sikerült nyomnom :) Apa nem volt szerencsés, ő szaunával álmodott egész éjjel :) Egyenlőre -a halmot látva- nem tudom, hogy ma este hol hajtjuk álomra a fejünk...de a legutolsó lehetőség lesz a sátor...az biztos! Pláne hogy ma még melegebbet ígérnek a meteo-k.

Nem meséltem hogy szerdán szegény dédi elesett, úgy találták meg a nénnyusék és mentő vitte kórházba :(  Csütörtökre én jómagam megint alakítottam egy ügyeletre való kis ijedelmet, így a nőgyógyászati ellenőrzés megint dédilátogatással párosult. Mintha kapocs lenne köztük :) Ha dédinek baja van...baba is bejelentkezik. Az égiek egyébként nagyon jót tettek velem így, mert PONT Bakó doki volt ügyeletben és sikerült is megbeszélnem vele, hogy ő lesz a harmadik körünk levezénylője is. Bent egyébként minden ok, legapróbb Véger most nem volt olyan aktív, csak pár rúgást engedett meg a kukucskálók kedvéért.

Írnék még, de mennem kell, mert a következő generáció idevár. Ha nem lennék, annak a szabadságom, sé a számítógép kilakoltatása lesz az oka. Kánikulára fel, bújjon ki merre lát!

...de a neve még titok!

... mit mondtam? Őrület van.

  Már fogadni is lehet.  ...a sorfal. Állnak mint a cövek.

hírös

 

Az irodám narancssárga a sötétítőtől, a virágom citromsárga a folyadékhiánytól. Meleg van. Ahhoz képest hogy kora tavasszal igyekeztek azzal hülyíteni a népet, hogy idén aztán elmarad a strandidő...elég rendesen izzadhat napról napra  a nép. Hétvégére trrrópusi meleget ígérnek, mondtam is apjuknak, hogy akkor eljött az idő, hogy megejtsük az első (és egyetlen) udvari sátorozást ezen a nyáron. Szeretettel várunk minden kedves csatlakozni kívánót...a meghívások évről évre kitartóan állnak. Nagy az udvar és a szívünk is :)

Katalin most szül. Ezt nem lehet nem tudomásul venni, miután legalább három verzióban löki az infót egyszerre a startlap. Ezt a hírt mindösszesen azért kívánom megörökíteni az utókornak, hátha majd egyszer történelmi értéke is lesz a blogomnak (az irodalmiról már lemondtam) :) Élő kamerán keresztül, árgus szemekkel lehet figyelni a kórház kapuja előtt tülekedő paparazzókat, amint beélesített kamerával és riporterrel az első jelre várnak.  Szegény nő bent éppen egy gyermeknek igyekszik lehetőségei szerint a legszebb módon életet adni. Közben izzad, fáj és megél minden testi velejárót is mint a legtöbb nő...eközben talpingsminkbenmucika pedig a mikrofonját szorongatja egyre türelmetlenebbül...mi lesz mááár?!  Szánalmas. ...vagy talán ez is csak az angol humor része?! Megértem én és tisztelem is hogy ez nekik a monarchiában nagy ünnep, és együtt lélegeznek (ha kell akár fújtatva is) az uralkodókkal...de ennek ellenére mégis úgy gondolom, vannak dolgok, ahol hagyni kell teret és időt még az elitnek is, hiszen új család születik, nem?! Ünnepelni  még egy óra késéssel sem lenne túl késő. Szerintem.

Közben levelem is jött, a következő ukázzal: Kedves VBP! Ha még nem tud erről, gyorsan kattintson! OKKKÉ! Kuka. ...vagy lehet hogy nem erre gondoltak? Nem vagyok ma spam kompatibilis. Sem.

Délelőtt Eszter és Imi  Mariannal és a gyerekekkel voltak együtt nagy egységben. Ma és holnap délelőttre bevállata őket, ezért reggel fél hatkor bedagasztottam egy adag tésztát és kerekítettem fél8-ra egy kotlányi pizzás csigát. Langymelegen vitték magukkal a minik...nem szeretem üres kézzel küldeni őket vendégégbe.
Délben hazajöttek, dinnyét ebédeltünk (a  melegben nem is kértek ők sem mást) aztán én melóba, ők pedig anyuékhoz kanyarodtak. Elkezdődtek az előre tervezhetetlen jövős-menős napok, jövő héten pedig már augusztus. Még sohasem vártam ennyire a szeptembert azt hiszem. Egyenlőre - nagy megelégedésemre- Imi is készül a sulira. Kimostam a táskát, és a tolltartót is. (...utóbbiról csak annyit zárójelben, hogy ennek köszönhetően vehetek újat....khmm. Összepöndörödött :(   ) Enyémgyerek nagy örömmel pakolta be a már beszerzett cuccosokat, és készül az új évre...jó lenne ha ez a lendület júniusig kitartana! Eszter még nem beszél a suliról...de az oviról sem, élvezi, hogy reggel tovább alhat és kedvére való a laza menetrend :)


Megyek, hív a kötelességtudat! Légkondit mindenkinek!

Durr!

Lehet, hogy a jövő heti szittelés egyenlőre megoldatlan problémája...vagy a hidegfront, esetleg a hormonok, de az biztos hogy tegnap és ma nem vagyok a türelem mintapéldánya. Biztosan kell ehhez a gyerekek állandó nyüstölése is, ami aktuálisan abból áll: -ma átjöhet Zsombi, Adél,vagy Kristóf és Márk....? Nem bííírom a nyári szünet kínlódós, játék,és állathalom mellett unatkozós pillanatait. A probléma tegnap ott kezdődött, hogy előbbi gyerekpáros nyaral, míg utóbbi bünti miatt nem pajtásolhat, mi meg éppen kétfelé voltunk apjukkal dőlve a szombati nagyköreink miatt, úgyhogy csak nyaffantani volt erőnk. ( A nagykörökről: apa tíztől ötig kerítést hegesztett kollégájával, én pedig reggeltől fél egyig a konyhában őriztem a tűzhelyet, mert életemben először kacsaebédet kerekítettem ahogy illik. Sülttel, dinsztelt káposztával, krumplival...)

Fél hat körül végül engedtünk a nyomásnak és bedőltünk a mecencébe (igen, a többesszám nem véletlen...én is)! Egy órát töltöttünk bent, azalatt a 28 fokos vizet sikerült is megszoknom, nem carrá fagynom magzatostól...mert a gyerekek mozgásba hoztak ott is bennünket. Fogócska volt a porondon. Egy becsukja, s csukott szemmel, lassan keresi a többit a kör alakú 3-4 méteresben :) Nem volt nagy kihívás, ellenben jó móka.

Kiszállás után töröközőbe csavarva az esti napfény sugaraitól simogattatva a barackfához sétáltam, és leszakítottam pár napmeleg, mézédes sárgahúsút. Kérdem én: kell ennél több?!

A ma reggeli kínlódás a ping-pong küröl összpontosult. MIKOR állííííítjuk már föl az asztaaaalt? Apa ennek is eleget tett, én meg rókalyukat rendezek, mert ami nálunk reggelre gerjed a lakásban, az rettenet!

idéző

Nem elég, hogy tegnap délután Micit és Negro-t (lásd melléket fotót mint bizonyságot) vakartam tisztára az udvaron, ma reggel a szokásos békaeső fogadott, majd pedig egy eltévedt macskagyerek zavarta meg a köreimet. Még mindig itt gubbaszt a fénymásoló asztala alatt, pedig egér út van neki bőven...mindent nyitva hagytam. Nem megy, csak vernyog..ki érti ezt?
Mesélni valóm megint akad, így járnak a renitensek, akik feladván jól bevált rutinjukat napokra köddé válnak.

Pénteken megjártuk az nagy Budapestet anyuval és Imikével négyesben. Eszter -miután leinformált milyen messze van?-témakörben -, úgy döntött, hogy inkább Éva mamával marad egyhelyben. Még mindig utál utazni.
A vizsgálat cca.két óra alatt megvolt, a doki rendben találta amit most rendben kellett találnia. Harmadik kisvéger mozgott ezerrel, bokszolt és feszengve adta tudtunkra nemtetszését a másfél órás UH okán. Hazafelé élelmezési célzattal ikeáztunk egyet. Mivel anyu még nem volt, ezért szeretett volna bekukkantani...amire apjukom már ugye tudta hogy akkor ez plusz 1,5 óra minimum :) Úgy is lett, de annál jobban csúsztak a húsgombócok a büfében :) !

Szombaton íjászverseny Miszlán. Helyezésről nem szólnék, mert négyből negyedik lett ugyan csak pár ponttal lemaradva az úr...de ezt csak saját magának köszönhette, mert későn kapott rá a verseny ízére. Ennek ellenére NAGYON jó volt. Szép a hely, és a csapatunk is jól lett összeválogatva. Az összes kis "riválisa" az Ádám tanítványa volt, így egy égisz alatt lőtték végig a 24 célt...ami a legszebb: tökéletes egységben, rivalizálás nélkül! Látszott ez akkor is amikor az össznépi fényképre Imit is maguk mellé húzták az érmesek :) . Remélem azért ez jó lecke volt, hogy az edzések iránti lustaságot legyűrje vele...
Vasárnap nyugi volt, anyáéknál ebédeltünk aztán egy nagy délutáni hesszeléssel zártuk a hetet. Az új hétben anyuék a bébiszittereim, ma zárul nekik a műszak. Nagyon jó dolgom volt, mert egyik nap sem kellett a tűzhely mellé állnom, anya mindig gondolt ránk is. Pótolhatatlan! A jövő heti szittelés még döcög, nincs lelogisztikázva feléig sem...jajj, csak vége lesz már egyszer ennek a szünetnek is (annyi lenne nekem, ha ezt az imámat  gyerekek meghallanák!).

Egyik este...azt hiszem kedden éppen Enikőéket kísértük vissza mamájukhoz Zsombiékkal kiegészülve, biciklis felvonulóként, amikor Imi elesett, és aztán mérgét a bicón töltötte ki. Nos, apa büntetést szabott: - egy hét bicikli nélkül fiam! Ez másnap reggelig jó megoldásnak tűnt, de aztán a gyakorlat keresztül húzta...hogyan tekerjen át reggel nagy sebtiben anyuékhoz a hugával, amikor én melóba rohanok...hogyan menjen íjászatra Kristóffal...ahhh. Ki kellett találnom valamit. Lehet hogy nem a legjobb megoldás, de nem örült ennek sem, úgyhogy büntiszagú maradt a dolog:) Egy napos határidőre kapott egy feladatot: 20-szor leírni: Nem rugdosom a biciklimet, mert nem ő az ügyetlen ha én elesek. (Dr House : ha a kacsa nem tud úszni nem a víz a hülye - c.gyöngyszeme után szabadon) Jobb nem jutott hirtelen az eszembe...de megcsinálta, és így apa engedélyével visszakaphatta a kerekest. (Volt egy halmazati büntetés is mamától...mert amikor nekiállt az írásnak keverte a nagy és kisbetűket, így mama merő kíváncsiságból leiratta vele a nagy és kis írott ABC-t...hehe. BOCSI kisfiam!)

Közben pedig az udvaron "valaki" csendesen teszi a dolgát. Nem törődik esésekkel, kelésekkel, nyűgökkel...egyszerűen csak évezi a nyarat...és milyen jól teszi. Érleli nekünk a szebbnél szebb sárgahúsú gyerekeit...és mi esszük is nagy szeretettel :) ! KÖSZÖNJÜK magról kelt kis barackfa, ebben az évben is kitettél magadért.

mer' aranyos

Varró Dániel: Kötődő nevelés

Mutogatnak sokat énrám:
"de helyes kis batyu, lám!"
Hisz a hátára kötözve
cipel engem anyukám.

Vagy előre, a hasára
kötöz erszényszerűen,
azután így tereget, meg
vacsorázgat derűsen.

S ha elöl van a kendő,
mibe engem kötözött,
megesik, hogy a fejemre
potyog egy kis körözött.

A kötődő nevelésnek
folyománya az a tény,
hogy a gyermek leevődik,
ha nincs szalvéta a fején.

Géza! Kék az ég!? ....hol?

 

A barátnőm lelki, kapcsolati válsággal küzd. A kolleganőm HPV-okozta méhszájbajokkal. Az egyik fórumozó kismama a 12 hetes missed ab traumájával. Mi anyagiakkal. Egy kedves ember pedig az utolsó harcát vívja a rákkal. Mindez két nap termése, és ami a legrosszabb, az a tehetetlenségem minden fronton. A hallgatás, odafigyelés kevésnek tűnik akárcsak a karba tett kéz. Hogy mikor, és mitől lesz jobb annak csak a fentről ránk figyelők a megmondhatói.
Tény, hogy mindenkinek a saját útját kell végigjárnia...de annyira érzékeny szálakkal lettünk mi emberek egymás mellé kötve, hogy a másik fájdalma, félelme bennünk is hullámokat gerjeszt. Segíteni akarunk, nem érzéketlennek tűnni és közben semmi okos nem jut az eszünkbe, mert a magunk baja is jó sok helyet elfoglal mindeközben, és nincs szabad kapacitás. Pedig kellene, mert nem véletlenül kerültünk egy helyre, egymás közelébe, egy "ValóVilágba". Asszisztálunk egymásnak a tanulópályán, miközben magunk is egy nagy "T" betűt viselünk még a hátunkon.

Nehéz.
...és igazságtalannak hat(hat)..
de végig kell csinálni.

Persze ettől még nem lesz könnyebb.

Megint felmerült, hogy a helyi áldatlan viszonyok miatt esetleg külföldön kellene próbálkoznia apánknak. Kérdezte, hogy bírnám-e. Jó kérdés, de jó válasz nincs. Igen , mert muszáj...nem, mert a r@hadt életbe! szükségem van rá! Belegondolni se jó, ne is beszéljünk róla.

Ez egy komor lap. Bocsánat érte azoktól akikre most is süt a Nap :) ...remélem holnapra nálunk is elvonulnak a felhők.

bekopp!

 

Üres, fehér felület! mióta is vágylak már téged? Napi szinten felbukkan 1-2 lejegyzendő szösszenet, de a gép és én nem vagyunk kompatibilisek mostanság.
Múlt héten én voltam a gyerekekkel, akik délelőttönként négyen, délutánonként pedig magukban lakták be a házat. Kristóf és Márk volt a vendég...szegény macskák. Ez a négy kölökgólya maratoni mennyiségűt futott nap mint nap az udvarban, hogy a kismacsokat összeterelje a kartondobozokból rögtönzött karámba. Talán ennek köszönhettem a déltől kettőig tartó csendes pihenőket, ahol még Eszter is bealudt...és ez nagy szó! Jó volt, de a héten újra munka.
A ruhatáram eszét vesztve fogy egyenes arányban az én gömbölyödésemmel. Pedig hol van még a vége...

Ezen a héten a Judit volt az angyalom, mert a hétfő-keddi egész műszak mellé a szerda délelőttöt is rá tudtam zsuppolni szegénykémre, hogy apánk még ma melózhasson (mer' annyira Sztahanov! :) ) . A négy gyerkőc -a bébiszitter elmondása alapján- maxijól elvan együtt kint és bent....a macskáknak azonban ezen a héten sincs nyugtuk :) Folyamatos fizikai tréning az osztályrészük, de legalább a kutyakezelési stratégiáik is hatékonyabbak lesznek talán ezáltal, hogy egyszerre négy főemlős porontyot kell legyorsulniuk százon.

Mesélni valóm még a lekvár. Magunkhoz mérten ipari mennyiséget sikerült a polcra termelnünk bő egy hét alatt, köszönhetően az olcsó házi baracknak, és Imiapu töretlen lelkesedésének. MINDENT befőzne szentem ami gyümölcshússal bír...most éppen a sárgabarack dzsemen agyal annak ellenére, hogy magának a gyümölcsnek még a szagát sem bírja...így volt ez tavaly bodzáinkkal is. Ideje korán előtörő, kissé módosult fészekrakási ösztön?! Nemtom, mindenesetre a rakománnyi befőttesüveg, teli barack, barack-bodza, málna lekvárral...több mint szép!
A meszelés augusztus közepére lett időzítve. Ez  kihagyhatatlan mozzanata kell legyen az idei nyárnak, mert a lakás szó szerint elkoszolódott a két év alatt. Gyerekmagasságban összetapicskolt falak, kapcsolók alatt félkörívű szürke csapkodásnyomok :) van itt minden függőlegesre applikálva...még talán csokifagyi is.

Az idei nyár amolyan kis takarékos. Nyaralást nem tervezünk, talán még egyszer eljutunk Balcsira, vagy a Dunapartunkra...és talán fehérvárra, pestre is a gyerekekkel, de ennyi. Egyenlőre nem panaszkodósak, mert az itthoni medencézés kielégíti a kiázási szükségletüket...de azért remélem, hogy lesz ez még másként. Hamarosan itt a szeptember, indul újra a nagyüzem...én meg már a gombócot tolom talán addigra bőszen.
Holnap fogorvos, pénteken Budapest. Most majd megmondják a frankót, hogy minden klappol-e meggymaggal odabent. Kíváncsi vagyok, de van bennem -egyenlőre még- normális mérvű para is. Szorítson aki bír!

elkészült :)

gyűrű vs inga

Jósok vesznek körül.
A téma: a gyermek neme...mintha nem lenne teljesen mindegy :)
Elsőként Imiapu csatlakozott tegnap délután a hálóban heverészőkhöz, miután megejtette a kötelező Forma 1- szeánszot, és kereste elő alig használt karikagyűrűjét a motyók közül. Tudni akarta, ugyanazt az eredményt kapja-e mint korábban már legalább 5-ször :). Cérna-fixál, kar-kitámaszt és beindult a "házi cirkusz" ....fiú-lány-fiú. Persze gyorsan visszavizsgáltam én is...de ő valamiért egy lánnyal többet kapott a végére. Khmmm. Erre több magyarázat is létezik ugye...majd az idő megaszondja!
A gyerekek is részt szerettek volna venni a mókában, és -bár kétkedve, és szégyenlősen- de odatartották a mancsukat apagyűrűnek. Mindketten hármat? NA, ezt is meglátjuk :)

A délutánunk lényegében ilyen nyugalomban telt bel-, majd kültéren az állatsereg körében mindaddig, míg fel nem indultak nagy elánnal ők hárman a padlásra (Én azóta nem megyek terhesen oda, mióta Imifiúval lepottyantam a tizenvalahányadik héten. Szerencsére hátsón csúsztam, de az érzést nem kívánom senkinek!) A konvoj a padlásajtóban megakadt, mert az sem a finom, sem pedig a brutál unszolásra nem akart nyílni. A vége az lett, hogy apa angyali nyugalma elillant, kezében először nagy kalapáccsal és feszítővassal, majd több darabos csavarhúzó szettel..... végül nagy flex-szel kinyitotta ahogy a konzervet szokás. Felcuccoltak, lehiggadt akinek kellett majd fagyizni mentünk, és közben anyáék felé kanyarodtunk. A gyűrű szeánszról hallva apa beajánlotta az ingáját, amivel egyértelműen lányra következtetett. Nos, 50-50%...akárcsak eddig :) remélem senki nem csinál presztízskérdést a sikeréből!

A héten itthon vagyok, és többé-kevésbé négy gyerekre vigyázok délelőttönként. A tízóraira gondolván ma reggel nekifekszek a kuglófsütésnek....életemben először. Lehet szurkolni hogy ehető végeredményt sikerüljön produkálnom, különben marad a vajas kifli :)

Az időt tekintve talán visszatér a nyár.