2011. aug. 29.

2011-08-29 HOPP

Meg vagyunk jőve!

De jó is volt a szabadság gyerekek....vasárnaptól csütörtökig a Balatonnál voltam a gyerekekkel. Apánk szerdán csatlakozott, akkor lett még jobb mint előtte :) A tó olyan mint valami termálvíz...nagyon nagyon élveztük mindannyian. Imike úgy szelte a habokat mint valami kétéltű, jó volt nézni, hogy a víz a barátja és természetes közege lett. Eszter is óriásit fejlődött, mert lebukott a második nap végére már a víz alá teljes kobakkal és lent is maradt! :) Alig tudtam ráparancsolni néha az úszógumit, annyira nagylánykodott a kedves :) Imi olyan lett mint a csokoládé, és egy játékosabb nap után a sok kosz alatt akár "tezsvír" számba is elment. Annyira de annyira meleg volt, hogy elmondhatatlan! De ezt gondolom ti is éreztétek. Olyan szinten izzott az agyam és minden pórusom, hogy egy fikarcnyi szégyenérzetem nem volt fürdőruhában! Hurkák ide, gyurkák oda, én hűlni akartam és punktum!
Csütörtökön este értünk home, Eszter elaludt és a mi ágyunkba kanalaztuk őket a nagy hazatérés örömére. Én szeretek hazajönni...meg itthon lenni is, és ez szerintem nagyon nagy ajándék.

Pénteken este sátorban alvás volt megint. Rossz lóra tettünk ezzel az estével, mert este 9-kor még mindig 28,5 fok volt....pfffff vastag karikákat gyűrtem a szemem alá reggelre a nagy nemalvástól.
Jajj, de aznap még volt egy meetingem az óvónőkkel,akik családlátogatni jöttek a fiam miatt. Félnek tőle, hogy legnagyobbként milyen lesz a csoportban. Érzésem szerint feltett szándékuk volt beparáztatni, hogy a gyerekem problémás kismacsó...de apánknak hála nem sikerült. Az, hogy velük hogy viselkedik, szerintem az ő érdemük is, nem? A gyerek amikor velünk van soha nem tiszteletlen a felnőttekkel, inkább nem is szól. A huncut vigyorára pedig nincs orvosság....én is a falra mászok ettől olykor, de ezért nem fogom megvesszőzni. Megjegyezték azt is hogy mindig nyerni akar, első szeretne lenni...ez ellen is küzdünk itthon, de végeredményében valamilyen szinten jó, ha van benne törtetés, nem? A mai világban.... Lényeg a lényeg...szeretem a gyerekem, tudom a hibáit, igyekszem tompítani, de miattuk nem fogom fekete bárányként aposztrofálni amikor nem is az.
Nomeg, volt egy olyan kérés felénk...mivel ugye az ovi szomszédságában lakunk...ne engedjem át a macskákat. Gondoljátok ezt végig légyszíves, és adjatok tanácsot, hogy egy öntörvényű, szabadszellemben bóklászó ösztönlénynek hogyan magyarázzam már meg, hogy az ovi homokja nem jó, TILOS! ...egyébként meg érdekelne, hogy faluhelyen ahol kismilliónyi macska bukkan fel s tűnik el minden udvarban óránként, hogyan lehetnek olyan biztosak abban, hogy a mieink a ludasok a kakilásban? Erre is van egy teszt?! Ááááá, hagyjuk.

Annyi minden eszembe jutott a napokban, hogy miről kéne írni, de persze elszállt...igyekszem elővakarni! Sziasz' mindenkinek!

2011. aug. 18.

2011-08-18 kukorik

Ma reggel 5.20 kor a család összes tagja ébren leledzett. Apa elment dolgozni, Imike átslattyogott a helyére, de még be sem melegedett megjelent húga is. AZTÁN pár percen belül eldöntötték, hogy felkelnek...és ezzel vége is volt a laza henyélésnek. Mire szüleim megérkeztek értük, sikeresen le is fárasztottak.

Volt idejük bőőőőven, ugye...khmmm.
(Ilyenkor amikor rohannom kell reggel hogy mindennel készen legyek, és ők nem veszik fel a ritmusomat...kicsi nyűgös vagyok.)

Sikerült időben eltolnom otthonról a piros biciklit...először, aztán ezt követően még kettőször hagytam el a kaput. Első körben az alul kormányzott drótszamaram sikoltott lapos kerékkel pumpáért aztán némileg keményebb kerékkel gurulva lábamra pillantottam a szomszéd ház előtt, és a "játszós" papucsomat kellett lecserélnem dolgozósra. Ilyen indulás után már eleve elrendeltetett a gomolyfelhő a fejem felett.

...ma és holnap sütnöm kell a szombati búcsúra és a vasárnapi dédiszülinapra. Terveim szerint a nagy sütés eredménye lészesz sok rúd albert kekszes finomság, őzgerincbe öntött rizses csoki és felhő szelet. Na...ez utóbbit kell csak sütni, a többi lusta asszonyos finomság.

Holnap tánc, aztán leizzadva fodrász, hogy nézzek már ki valahogy a vasárnapi nagy családin összeröffenésen. Ha már fizikai paramétereimen nem tudtam látványosan változtatni, legalább a fejembe ne lehessen belekötni :) Tegnap előtt festés is volt ennek érdekében.
Szombaton szülinapi köszöntésre is megyünk délután, aztán estére sátorozást ígértünk az ifjaknak...illetve én. Apa meg belement muszájból :).
(Bár a ma reggeli bőséges pára a füvön kicsit elrettentő volt...de még nyár van, és az udvarban egyébként sem nagy rizikó nomádkodni.)

Tompika vagyok, ne haragudjatok, megyek is.
(Nem tudtok egy olyan tablettát, szirupot, port vagy akár már kúpot is ajánlani, ami feltölti az energiaszintemet? Árnyékom vagyok.)

2011. aug. 15.

2011-08-15 hajrá

Még öt, munkával töltött nap, és megint otthon lehetek egy hetet! :) Alig várom!
A hétvégénk nagyon jó volt. Többedszer is rá kell jönnöm arra, hogy még az udvart sem kell elhagyni ahhoz, hogy történjen VALAMI.

Szombaton vendégeink voltak, hoztak magukkal ajándék halmokat (bár erre okuk nemigen volt) és nagy meleget. Ez utóbbin felbuzdulva délután felvetődött: verjük fel a sátrat....hátha nem lesz hideg az éjszaka:).

Az egyből kettő lett, így fiús és lányos szekciót is létre tudtunk hozni. Az idő kitartott és estére még a kóbor felhők is félrehúzódtak előlünk. Kicuccoltunk némi komfortfokozatot a vastag matracok személyében, zoknit húztunk, zseblámpát élesítettünk és belevetettük magunkat az augusztusi éjbe.

A gyerekek (is) nagyon élvezték! Hullócsillagot is sikerült befognunk...nem is egyszer, aztán hajnalig cigánybál szólt a szomszéd utcából...de ez így volt kerek :) Hallgattuk az éjszaka hangjait!

Reggel hatkor már ébren voltunk (korábban mint a macskák :) ez eddig még nem fordult elő). A gyerekek annyira lelkesek voltak, hogy megfertőzték szüleimet is akik nagy hirtelen elővadászták a padlás sarkából az 1001 éves orosz, négyszemélyes lapra csukható sátrukat, és még ebéd előtt kiötölték a tervet.
Éjszaka, náluk ugyanígy! :) Ők is levontatták a padlásról egy régi franciaágy rugós matracát (itt - ott kiálló vasakkal) és két kisebb szivacsot a gyerekeknek (merthogy ők ebből ki nem maradhattak!).

Ma reggel hívtam őket :) a kicsik ismét a legjobbakat aludták...a nagyszülők pedig konstatálhatták, hogy mégsem olyan jó a tegnap felvetett ötletük, miszerint menjünk jövőre sátorral Erdélybe. A puding próbája tehát szerencsére az evés!

Szombaton Judittól kaptam pár könyvet...Coelho-t. Megállapítottuk, hogy nem mindegyiben van benne az AHA érzés. Ő még nála nem is találkozott ezzel. Nekem a 11perc volt a favoritom, de most a Brida felzárkózott. Másfél nap alatt sikerül kiolvasnom...ajánlom!

Megyek, elkezdem a hetet, és igyekszem nem gondolni ma Garfieldra (I hate monday!)

udvari bolondozások

Napló kép





"Semmi sem lehet izgalmasabb annál az életben, mint ha gyermeked van, tiéd és mégis rejtelmes idegen. Te vagy a kapu, melyen át a világra született, neked adatik meg, hogy néhány évig a gondját viseld. Aztán elhagy, s te csak figyeled, hogyan bontja ki saját szabad életét. Mint egy különleges virág, melyet idegenből hoztál, elültetted, s alig győzöd kivárni, mivé bontakozik..."

2011. aug. 10.

2011-08-10 idegsukkkkk



...ügyfelesen mondva így jellemezhetem a mai állapotomat.

A mai reggelre már tegnap rákészültem aképp, hogy kiolvadásra ítéltem két csomag leveles tésztát. Reggel negyed hatkor már kint nyújtottam a konyhában, tíz percen belül a fiam is betársult.

Nem tudom, hogy ki hogy van ezzel, de én reggel, félkómásan nem vagyok nagyon beszélgetős...ez a gyerek meg egyfolytában tolta nekem a hülyeségeket. Rászóltam, hogy légyszi psszt kicsit míg anya megébred...erre megsértődött. Aztán jött a kismissz is, aki röpke fél órás ébrenlét után már összeakaszkodott a bátyjával, és finom vonyításban tört ki.

Finom és ami a legfontosabb, csillapíthatatlan vonyításban. Basszus...kicsit befeszített neuronjaimnak még egy laza nyivákolós hiszti hiányzott.

Szépen összerúgtam velük a port ahogy illik...aztán elmentek a nagymamával. Most már nem haragszom ám rájuk, bár még berreg a csettegőm a reggeli nüansztól...délután apás napjuk lesz (punk és tum) én pedig véééégre kiszivattyúzom a koszt a lakásból.

(Ja...Eszter a vita hevében nem mondta ám, de azért az ajtóból vissza vakkantotta hogy -szeretlek! ühümm...láttam én ezt tisztán)

***

 A hétvége közeledik. Vendégeink jönnek, sütők főzök...és folytatom a tegnap megkezdett takarítást. A konyhában kezdtem...és itt is sikerült be is fejeznem a melót, mert egyik tennivaló csak húzta maga után a másikat...

Ma a gyerekek mamánál alszanak, így szabadon választhatok, hogy vasalok este vagy górcső alá veszem a gyerekszobát.

Én nem tudom, hogy ez máshol hogy van, és hogy mi ebben az esetben a normális, de a gyerekszobában akkor van rend, amíg összepakolok. Én. Nem ám a gyerekek. Igaz, felszólításra ők is teljesítenek, de ez általában részsiker, mert a szoba közepe ugyan üres és a rend látszata lengi be a teret...az ágy alá viszont ne nézzen be senki, mert oda mintha tolólappal betessékelték volna a helyi búcsú bazárának tekintélyes részét.

Ma egyébként még a vasútállomásra is le kell menni fél7előtt mert vonatvizitet kívánt a nagyfiúnk. Ez az időpont abban a tekintetben is szerencsés, hogy mindkét irányba megy szerelvény. A két legyet egy csapásra tipikus esete. :)

Reggel 9 fok volt!!! Írd és mond, látszott a leheletem, amikor köntösben, macskáktól övezve a kapu felé sasszéztam a kulcs csomóval.
Itt van az ősz, itt van újra. Hamarosan már berregnek a hónapok, mondta tegnap az egyik bácsika itt bent. (szeptemBER,októBER, novemBER, decemBER) Ezt így ebben a formában még nem ismertem :)

2011. aug. 9.

2011-08-09 gyerekfuttatás :)

Na, gyorsan lezsíroztam egy gyerekprogramot délutánra. Mostanában az a legmenőbb program a gyerekekkel, ha összeölelkezünk pár anyukával, és felvisszük őket a suliudvarra. A lenti képen látható naaaaagy park ilyenkor az övék. Mi, anyákok, lecövekelünk inni és ennivalóval egy padra ahonnan belátni a teret és ők mehetnek "világgá". Nem jó az ha mindig a fenekükben vagyunk, tudja ezt minden gyakorló szülő :) Itt van némi kontroll, de több száz méter távon lehet erdőt járni, pályán bicajozni, bújócskázni... Olcsó de jó!
(Meg persze az sem hátrány ha még a sulis idők előtt szereznek némi helyismeretet, pozitív tapasztalást a placcról.)

Az eső elvonult, az idő kellemesen enyhe, a gyerekek egészségesek mint a makk, az ellátmánynak szánt kifli már úton van Paksról...úgyhogy minden klappol. Apánk ma is hegeszthet orrvérzésig.

Elmeséltem neki a kisbabás sztorit, és azt hogy mennyire rágerjedtem a bébire...kérdezte hogy mikor akarok gyereket? :) Ő nem akadály semmiben. (A témára kedves barátnőim ne tessék rágerjedni!!!! MAJD szólok időben, ha éleslövészetre megyünk! ;) )

 Napló kép

2011-08-09 A helyi tücsök és hangya



....a La Fontaine adaptáció megszületett az agyamban tegnap, amikor a szomszéd néni áthívott hat üvegnyi házi paradicsomléért.

Ő az, akitől (a szüleinkkel párhuzamosan) rendre számíthatunk eperre, szilvára, paprikára...befőttesre.
Elő adtam neki a koncepciómat, miszerint ő a hangya, akik hatvanvalahány évét meghazudtolva az óriási kertje minden zegét-zugát megműveli, a termést betakarítja majd elteszi télire...illetve megajándékoz belőle hozzám hasonlatos tücsköket, akiknek füves az udvaruk, és egy zsebkendőnyi teret tartanak csak fent tankert gyanánt.
(A gyerekek okítása végett.)

Ezen aztán jót somolyogtunk mindketten, de semelyikünk sem ellenkezett a kijelölt szerepe ellen :) Így hát, mostantól szólítsatok tücskömnek ;) mert elfogadok mindent amit adtok!

Ma Szekszárdon voltam egy ügyféllel az OOSZI bizottsága előtt. Voltak fenntartásaim az úttal és az úrral kapcsolatban is, de minden flottul ment. Másodikként kerültünk be, így fél 11 kor már le is cuccolhattam az irodámban újfent.

A gyerekek a héten anyósoméknál vannak naaagy családi felügyelet alá vonva. Van mikor öten vannak a két minire :) teljes mellszélességében felsorakozott a család.

Ma otthonról felhívtam őket, hogy megérdeklődjem mizu mizu mizu... épp az Erdő kapitányát nézték kollektíve. Imike már nem kemény dió, de Eszter kicsit rosszul vette a kanyart, hogy nem is aludt otthon és ma is csak délután találkozunk. Úgy köszönt el: - Szeretlek!...IMÁDLAK! :) Nyafatok! Nagyon szeressem mindkettőt.

Jajjj, a bizottság elé jött egy anyuka is a bébijével :) Maximum két hetes lehetett a kismacsek, és pont olyan volt mint az én Végereim! Kicsi, kerek fejű hajas baba...annyira szurkoltam, hogy nekem adja az anyuka amikor elmegy a mosdóba, és én babázhassak pár percig...de beletette a hordozóba :,(.
Nagyon billeg bennem a mérleg, hogy harmadik gyerek igen-nem...de rendre rábeszélem magam. Nekem három a kerek szám !
O

Megyek dolgozni...