Üdv! ...napüdv :)

 Nem említettem még, de jógára járunk mi, falusianyik hetente egyszer másfél órára. Hogy mire jó?... sorolhatnám az egészségügyileg alátámasztott jótékonysági hatásokat de nekem leginkább arra, hogy megmutassa, mennyire nem használom (ki) a testem. A gyakorlatok arra jók, hogy az elgémberedett és túlcivilizált ...nem mellesleg csinosan elhízott emberlánya szembetalálja magát a korlátaival. Amúgy rendesen. A láb nyúlik ... illetve nyúlna, mer' egyenlőre inkább csak fáj de baromira. A hát görbe, a pocak útban van...ahhhh jól körbefalaztak az évek, na! Régen azt hittem, hogy ez valami urozálós testmozgás, amibe rendesen beleizzadni sem lehet...bezzeg a Norbi! Nodenode...nem úgy van az! Van mit fejleszteni magamon bőven, és már alapon bele lehet abba csatakosodni, hogy egyenesen ülj vállat hátra és leejtve, elhagyva a számítógéppúpokat. És akkor még a csúcsok csúcsát, a napüdvözletet nem is említettem én,...akinek a babapóz is gondot jelent a számottevő hasi többlet miatt.
A gyakorlat maga itt vehető szemügyre: napüdvözlet...a fiatalság forrása :)  
...ebből kellett ma irányított tempóban egy hatos sorozatot lenyomni. Az utolsó kettőnél már legalább két taktusnyi késésben voltam az ütemhez képest...és csúsztam a saját izzadtságomon. HATTÓL basszus....amikor mindkét lábat tekintve kellene 12-12 darabot csinálni...szépen. Ettől persze jóóó messze vagyok...akár a lábfejem megérintésétől.

Többen már hallottak róla, hogy én pénzért alszok...hehe, ja. Ma is sikerült a kezdő relax során abszolválnom egy többfelvonásosat. A végén épp ezért erőnek erejével résnyire hagytam a szemem nehogy újra "baj" legyen :) Nem volt jó ötlet. A pihenő póz ( shavasana ászana) félelmetesen hasonlít a műtőasztalos szitura. Nagy igyekezetemben hogy ne aludjak, felidéződött bennem sok minden...nem jó emlékek. A műtét eleji izgatottság, kiszolgáltatottság, félénk pánik...majd a testem feletti uralomért vívott napi csaták... Eredetileg azért ültem ma ide hogy ki(s)írjam megint magamból ami felbukott...de megint becsukódott a kapu, és nem engedem magam vissza. Énvédő mechanizmus... szánalmas....egy kis rileksz és felbugyog ha kérem ha nem. Asszem legközelebb inkább elalszok! :)

A hétköznapok rohannak. A nyár most kezdődött és már a felénél járunk, Emma nemrég született és már elmúlt fél éves... ki dönti el. hogy mikor, milyen sebességgel pörögjön a film?! Elbeszélgetnék vele... A nyáriszünet egy kicsit most melósabbnak tűnik mint eddig. A gyerekek nőnek, már nem olyan könnyen érzik jól magukat...divat lett unatkozni. Kicsapja a biztosítékot bennem, amikor egy egy délelőttön én átegyensúlyozok mosogatva, bevásárolva, főzve Emmával a "hátamon"...és őőőőők majd' megvesznek az unalomtól. A szórakoztató center génemet aktiválnom kellene, de sajnos sokszor túl nagy itthon a káosz, és elveszek a pelenkázás, etetés, mosatlanok, csetreszek...és étkeztetési elvárások tengerében. Háromgyerekes üzemmódba átállni sokszor még nehéz....bocsi Judit hogy erről csak most szólok :D !

Emma alszik, Eszter Imi dinnyéznek egy nagy esti apabicajozás után. Lassan én is felemelem innen a s@ggem, mert nem jó a görbület ;)

silence

Idejöttem hogy írok, mert épp csend van....erre Emmus beleszusszant a feelingbe. Kapott egy cumit...amit ÉPP most le is dobott...megkapta mégegyszer. Persze tisztítva :) ...amúgy harmadikgyerekesen anyasterilizátorral. ...persze nem aludt vissza. (Pócsék, hamarosan majd ti is megtudjátok! ;) )
Naszóval csend. Anyáéknál alszanak, és ezt értékelem most nagyon, mert amúgy egész nap meg a vircsaft. a nagyok ha nem éppen veszekszenek, akkor kánonba, egymást felerősítve nyomatják a kiskamaszos hülyeségeiket. Érzem én...néha nagyon hosszúnak tűnhet majd ez a nyáriszünet.
Nekem. :)
Veszettmód tudnak unatkozni. Persze ha egész napra szabad kezet kapnának a technológiák tekintetében,akkor felváltva nyomatnál a tabletet a géppel és a PS-el. De neeeeeeem. Nem erről szól a gyerekkor kérem XXI. század ide vagy oda! Igyekszem pajtásokat szervezni, mozgatni őket a faluban....bár lehetőségeim most egy kisdeddel "terhelve" eléggé korlátozottak. Alig várom, hogy Emmus stabilan üljön  a bicajos ülésben is, és akkor illa berek! :)
Családi szinten csendes napokat élünk. Folydogál a nyár. Apa dolgozik, ha itthon van tölti a medencét, építi a fűrészt, gyártja a sámlikat...vagy ami épp akad. Pörög...és vágyik egy JÓ munkahelyre :) ...ja meg támogat engem a diétámban!
Imifiú épp szemtelen korszakát éli. Ne haragudj meg utólag rám fiam, de mostanában nem egyszerű veled. Megérkezett a cuccogós, széllelszembepisilős, mindentjobbantudós korszak. Wow de "vártam". Az én keményfejem a tiédnek feszülve nem hoz egyszerű helyzeteket na. Judit higgadtsága után vágyom ilyenkor a nehezebb napokon. A helyzetet nehezíti, hogy okos vagy...és az eszed úgy vág (vissza is) mint a borotva!
Eszterkém, te sem akarsz fentiekben lemaradni a bratyótól :) nagy igazságérzeted mellett könnyen jönnek a könnyek...főleg ha a nagytesó bemószerolása a cél... Persze utána amikor az eldurrantagyú szüleitek büntibe száműznek benneteket a saját szobába...olyan nagy egységben játszotok legjobbakat, hogy az szinte hihetetlen. Divatmániád nem ismer határokat, öltözködés még mindig a kedvenc játék...persze a ruhákból könnyen ellenség lesz amint pakolni kell őket. Khhmmmm :)
Emmus te nődögélsz. A letehetetlen korszakodban vagy...neeem, nem a kosztól, meg a fogacskák okozta nyálzástól ragadsz...hanem a mozgás, változás, történjenvalami, vigyetekideodaamoda késztetése mozgat :) Cukika vagy, nagytesóid imádnak, és rájuk jellemző módon sokszor össze is vesznek rajtad... :) Mostanában PONT annyi a fogad amennyi a füled :)
Én nyomom egy hónapja a candida diétát. Nehéz. Sokszor nagyon. Ha éhes vagyok, bevillan egy kép, hogy mit ennék...aztán mellé egy piros TILOS fény is. Bammmeg....akkor inkább nem is eszek. :) Remélem legalább a fogyás hatékony lesz, ha már más örömem egyenlőre nincs benne.

...ez most egy ilyen helyzetjelentős bejelentkezéssé fajult, bocsi érte a követőinktől, de még mindig él bennem a remény, hogy könyvvé érhetnek családom számára e sorok :) Puszikaaaaa