Nem említettem még, de jógára járunk mi, falusianyik hetente egyszer másfél órára. Hogy mire jó?... sorolhatnám az egészségügyileg alátámasztott jótékonysági hatásokat de nekem leginkább arra, hogy megmutassa, mennyire nem használom (ki) a testem. A gyakorlatok arra jók, hogy az elgémberedett és túlcivilizált ...nem mellesleg csinosan elhízott emberlánya szembetalálja magát a korlátaival. Amúgy rendesen. A láb nyúlik ... illetve nyúlna, mer' egyenlőre inkább csak fáj de baromira. A hát görbe, a pocak útban van...ahhhh jól körbefalaztak az évek, na! Régen azt hittem, hogy ez valami urozálós testmozgás, amibe rendesen beleizzadni sem lehet...bezzeg a Norbi! Nodenode...nem úgy van az! Van mit fejleszteni magamon bőven, és már alapon bele lehet abba csatakosodni, hogy egyenesen ülj vállat hátra és leejtve, elhagyva a számítógéppúpokat. És akkor még a csúcsok csúcsát, a napüdvözletet nem is említettem én,...akinek a babapóz is gondot jelent a számottevő hasi többlet miatt.
A gyakorlat maga itt vehető szemügyre: napüdvözlet...a fiatalság forrása :)
...ebből kellett ma irányított tempóban egy hatos sorozatot lenyomni. Az utolsó kettőnél már legalább két taktusnyi késésben voltam az ütemhez képest...és csúsztam a saját izzadtságomon. HATTÓL basszus....amikor mindkét lábat tekintve kellene 12-12 darabot csinálni...szépen. Ettől persze jóóó messze vagyok...akár a lábfejem megérintésétől.
Többen már hallottak róla, hogy én pénzért alszok...hehe, ja. Ma is sikerült a kezdő relax során abszolválnom egy többfelvonásosat. A végén épp ezért erőnek erejével résnyire hagytam a szemem nehogy újra "baj" legyen :) Nem volt jó ötlet. A pihenő póz ( shavasana ászana) félelmetesen hasonlít a műtőasztalos szitura. Nagy igyekezetemben hogy ne aludjak, felidéződött bennem sok minden...nem jó emlékek. A műtét eleji izgatottság, kiszolgáltatottság, félénk pánik...majd a testem feletti uralomért vívott napi csaták... Eredetileg azért ültem ma ide hogy ki(s)írjam megint magamból ami felbukott...de megint becsukódott a kapu, és nem engedem magam vissza. Énvédő mechanizmus... szánalmas....egy kis rileksz és felbugyog ha kérem ha nem. Asszem legközelebb inkább elalszok! :)
A hétköznapok rohannak. A nyár most kezdődött és már a felénél járunk, Emma nemrég született és már elmúlt fél éves... ki dönti el. hogy mikor, milyen sebességgel pörögjön a film?! Elbeszélgetnék vele... A nyáriszünet egy kicsit most melósabbnak tűnik mint eddig. A gyerekek nőnek, már nem olyan könnyen érzik jól magukat...divat lett unatkozni. Kicsapja a biztosítékot bennem, amikor egy egy délelőttön én átegyensúlyozok mosogatva, bevásárolva, főzve Emmával a "hátamon"...és őőőőők majd' megvesznek az unalomtól. A szórakoztató center génemet aktiválnom kellene, de sajnos sokszor túl nagy itthon a káosz, és elveszek a pelenkázás, etetés, mosatlanok, csetreszek...és étkeztetési elvárások tengerében. Háromgyerekes üzemmódba átállni sokszor még nehéz....bocsi Judit hogy erről csak most szólok :D !
Emma alszik, Eszter Imi dinnyéznek egy nagy esti apabicajozás után. Lassan én is felemelem innen a s@ggem, mert nem jó a görbület ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése