2011-04-28 Vád Lee

Zumbázni jó, hejhó!

Igaz, az első tíz perc után nyilvánvalóvá vált, hogy valszleg elég kemény lesz a dolog, és ez az "ős" zumba egy vidéki verziója erősen aerobikos elemekkel, de ennek ellenére piszokul élveztük mindannyian.

Kicsit beszorult ugyan olykor a levegő és szúrt az oldalam mint a veszedelem, de egy kicsi megtorpanás után rendeződött a helyzet és gogogogooo tovább!

Szomorúan kellett konstatálnom egyben, hogy nekem az "ülőizmaim"on kívül semmiféle muscularis felépítményem nincs. Illetve lehet, hogy van de vagy lemerült, vagy deaktiválta magát az irodista létem során.

A vádlim...anyáim. Hát, egy veszett rock'n roll buliban biztosan a sarokban állva szorongatnám a Bambimat. Pfff. Megalázó helyzetbe hozott a testem. Nem bírt el a kis szenya.

Ezért nem is kérdés, hogy amig Zumba dübörög Nagydorogon, én is dübörgök vele. Porzott ám a régi kicsi tornatermünk a közel ötven váltott súlyú nőszirom alatt!

Az edző csaj meg....még egy pfff. Mellettem fújtató barátnőmmel már már feladtuk, hogy ez nem meeeegy...amikor érkezett jobbról az infó: majdnem 40 éves a csaj! Balról pedig: 4 gyereke van!!! MI VAAAAAAN? Ez az energiabomba szöcskenő egy középkorú anyuka?! Na, akkor nekifeküdni virágszálam, nem nyaffantasz egyet sem, tolod neki míg ki nem dőlsz a lazításkor.

Mert: "minden kövér emberben lakik egy sovány, aki onnan ki akar szabadulni." Úgy ám! ;)

2011-04-27 jönjönjön!

Ma Zumbáéééééé! Ez lesz a harmadik alkalom, hogy helyi szinten is riszálnak a lányok asszonyok egy órácskát. Én ma megyek először :) Nemtom mire számíthatok, a jutyúbon látottak csak a kétség magvait hintették el bennem. Nem vagyok én hawai-i hula táncos lány :D vagy erotikus pózmesternő. Merthát nagyon jó nézni, ahogy a csájék ott csavarintanak így , nyekerintenek úgy miközben a kezük sem áll meg egy pillanatra sem...de hogy én ezt élethűen lekoppintsam. Pfffff

Előre kacagnom kell, de ki nem hagynám!

A fogyás idén sem megy jobban mint az előző években, pedig most is van egynehány célom. Lesznek szülinapi bulik, ballagás, konfirmáció...sok sok olyan jeles esemény ahol valahogy ki kelletik néznie az asszonynépnek. Nálam egyenlőre csak a jojó néz ki rendre minden próbálkozásom ablakán :) Szerencsére a mostani kiruccanás alkalmával megúsztam a fürdőruha bemutatót, és így az élményfürdő is kevesebb lett egy elmulasztott bálna live show-al. ÉN nem bánom!

2011-04-24 BEszámoló

Sziasztok!

Megjöttünk megjöttünk. Elhagytuk egy könnyednek ígérkező hétre Nagydorogot, és becéloztuk Sopront. Az út...hát elég hosszú volt most is, akárcsak az előző pár megtett alkalommal. Nem is számoltam hány cd-t sikerült meghallgatnunk "Jutka néni", és egyéb gyerek centrikus előadók tolmácsolásában. Kópháza magasságában már zsongott a fejünk a daloktól, a gyereki nyűgöktől...de nem adtuk fel, kitartásra biztattuk a jónépet. Megérkeztünk, lecuccoltunk, bespájzoltunk és aznap este már be is laktuk a házat.

Az egy hét alatt voltunk sok sok helyen. Lebonyolítottunk egy oda, hat kilométeresre saccolt, de oda vissza végül is 23 kilométeresre sikeredett bicajos túrát össznépileg. A PaRt-os nyaraló nagyon klasszul felszerelt, mert válogathattunk a jobbnál jobb S.Csepel és Caprine kerekesek közül. Eszter gyerekülésbe kuporodott, Imike méretének megfelelő járgányhoz jutott. Brennberg bánya volt a cél... a táj dimbes-dombos..bár odafelé inkább dombos. Apa és az asztmája, valamint Imike és 20'-os kerekei megszenvedték ugyan kissé a terepet, de odaértünk. Volt ott egy naaaaaagy templom. Na, és nagyjából ennyi :) Bennünket felnőtteket feldobott kicsit az az infó, hogy ez az ország egyetlen temploma amelynek oldalában kocsma üzemel :) de ha nem lett volna mellette egy egy csillagos játszótér (ahol a föjnőttek kiterültek) akkor kissé nyafkába csaptak volna az érzelmi hullámok.

Hazafelé javarészt gurultunk, így feleannyi idő volt az út, és sokkal több nézelődésre futotta az erőnkből Hazaérve bedőltünk mint egy vályogfal a markolólapát alatt.

Aztán egyik alkalommal jártunk a Károly kilátóban. (Haviék emlékeztek erre?) Csodaszép idő, népes sereg, felfelé caplatás, játszótér rulez, kilátó megmász. Én lent maradtam, gyerekek felmentek. Felérve Eszter kapásból nézelődni szeretett volna így neki is feküdt a fal megmászásának, apja szerencsére keresztül húzta merész terveit :)

Mindeközben én lent kattogtattam és recegő lábban vártam hogy MIKOR jönnek már le a gyerekek. Imike csataüvöltését a kilátó legcsucsájának megmászásakor lent is hallhatta mindenki...bepánikolt a szentem a gyorsan emelkedő, alig rácsos csigalépcsőtől ott a magason.

Visszafelé ereszkedvén egy kalandpark mellett haladtunk el (ahogy persze felfelé is...). Első körben még arra gondoltam, hogy : én is én is! de aztán megfigyeltünk egy szerencsés delikvenst, aki épp haladásban volt az egyik pályán. Asszonykája alatta caplatott, a pasi fától fáig haladt...finom halálfélelemmel küzdve. Fújtatott mint egy vaddisznó, aztán az egyik kötélpálya feléig elérve csak HÚÚÚÚBAZMEG'-ozni bírt szerencsétlen, amikor lábai a spárga közelségét ízlelgették, kezei pedig erejüket vesztve nem segítették őtet az előre haladásban. A hős férfiú küzdelmét továbbra nem tartottuk ildomosnak szájtátiban figyelemmel kísérni...elrángattuk hát hangtalanul könnyezve röhögő éccsanyámat a passiójáték mellől, és én pedig gyorsan elhamvasztottam az én is! érzést magamban. 

Voltunk aztán egy emlékhelyen a Páneurópai piknik színterén, aztán átslisszantunk sógorékhoz Ruszt-ba, a Fertő tó külhoni partjára. Abban a cseppnyi városkában majd'minden második kéményen gólyafészek van :) olyan hangulatos! A tóban pedig ezer kacsa bogarászik...de konkrétan!

A Fertőrákosi kőfejtő is egy program volt, ahol hugom bepánikolt a föld alá meneteltől, én erőt vettem magamon. Szép és érdekes volt ott lent....monumentális méretek vannak.

A Fertő tónál megnéztük a cölöpvárost, a tó egy részén cölöpökre épített faházak virítanak. Ideális lakóhely...persze nem gyerekeseknek.

Voltunk Ausztriában egy kicsit beljebb is HOHE hegynél :) FÚÚÚÚÚÚ tiszta irigy vagyok az osztrákokra! Csodaszép minden...azok a nagy, hóval borított csúcsok, anyám. Ott is felmentünk jó magasra, pont oda ahonnan felszálltak a sárkányrepülősök, paplanernyősök. Volt egy kilátó is a semmibe...a neme skywalk. Hát no comment! szép szép szép!

Aztán boboztunk is (én Eszterrel, lányosan, szinte folyamatosan tesztelve a féket) és mindenhol megtaláltuk a játszóteret. 

Anya szülinapját saját készítésű nyammmmmm epres-túrós tortával ünnepeltük meg az utolsó napon, aztán útra keltünk.

Hazafelé Balatonalmádiban nyújtóztattunk tagokat, este pedig -míg én kipakoltam mostam, miegymás- a többiek elpakolták az indulásunk napján udvarunkba borított fát, hogy be tudjon apa állni az autóval :)

Hát...röviden ennyi

2011-04-13 'honn

Én annyira utálom, amikor úton útfélen azt kérdezgetik tőlem a gyerekek kapcsán, hogy -nem vagytok betegek?

DE! köszike a bevonzó érdeklődést, már azok vagyunk. Tegnap óta megint itthon vagyok Eszterrel. Nincs nagy gáz egyenlőre, csak egész nap hőemelkedése volt. Az ok ismeretlen, de nagyon remélem, hogy nem bonyolódunk valami fergeteges vírusinfekcióba most, a soproni egy hetünk előtt.

És remélem azt is hogy a Rota vírussal egy hete kórházban fekvő tündérlány is hazamehet ma anyukájával...nem gyereknek való hely az.

Mára hóesést jósoltak. Egyszerűen röhej,hogy mennyire bejósolhatatlanná vált az elkövetkezendő idő...időjárási tekintetben is.Két naponta változik az, hogy az egy hetesünkre millen idő várható. Hol eső és szélvihar tizenöt fokkal, hol pedig enyhe napsugaras tavasz. Pfff. Így én is tudok tippelgetni...megfizettek?

Mit főzzek ma?! Igazából nem vágyom semmi kajára..és igazából nincs is itthon sok minden amiből lehetne kreálni. Eldöntöttem. ITT, MA csoda fog születni. SEMMIBŐL - VALAMI :)

Délután visszük uszodába Imit, akkor majd vásárolunk kicsit, de nem nagyon, hiszen pénteken úgyis elhagyjuk a bázist hét napra, ne romoljon mán' meg itt senkifiaborja.

Apropó Imi. Nem akar usziba menni amióta bevettették őket a mély vízbe. Nagyon megijedt...ki is jött. Azóta volt egyszer egy engedmény, hogy a kövi alkalommal nem mentünk el, de emiatt szerintem nem hagyhatja abba. Így csak megmarad a para, nem? Kérek okos véleményeket a témában!

Kinyitom a kaput, mindjárt jönnek a nagyszülék. Szép napot mindenkinek egyenként!

2011-04-09 nyomottban

"...pár léha nyárnál több nem jár, hiába fáj!"

Jajj, nem jó dolog ez a délutáni alvás. Amikor felébredek megfeleződik a nap, és belassulok. Akárcsak most.

A délelőttöm meseszerűen szervezte meg önmagát. Tényleg önszerveződésről beszélek, mert lényegében a kisujjamat sem kellett mozdítanom :) Negyed nyolcig aludtam a lánnyal, fiúk már persze kukorékoltak

Párom elment boltba, megreggeliztünk, lejött anyósom, aki segíteni szeretett volna valamit. Mivel a takarítást magamnál szigorúan csak MAGAMNAK engedem meg, beküldtem a gyerekszobába Eszterrel, hogy akkor a gyerekek ruháit megregulázhatná a szekrényben.

Aztán jöttek anyuék, és anya követelte (komolyan mondom) tőlem a vasalni valót mondván, hogy este a tv előtt el lesz vele.

Végül telefonon hívott egyik bnőm, akiknél Imi délelőtt hegesztett, hogy ne főzzek, hanem menjek el a gyerekekkel 11-re a 'zuram után, együnk együtt.

Kell ennél jobban meg konstruált szombat délelőtt?

A tegnapi sütés minden várakozást felülmúlt. Nagy széllel indultunk ugyan, de a napsütés nem adta könnyen magát. Fél hét körül már csodaszép, szélcsendes kora estében bújócskáztunk a gyerekekkel. Jó buli volt!

A gyerekek elvileg ma este anyósoméknál alszanak. Na, lehet fogadásokat kötni... én arra voksolok, hogy lesz este egy körünk értük. Nem a hely elégtelensége miatt, mert nagyon szuper helyük lenne ott, hanem azért mert mostanában übermód honvágyasak, és az ilyen nagy kezdeményezések rendre bebuknak. Majd kiderül.

Megyek, mert valamiért tombol bennem a feszültség...mondom, hogy nem kellett volna beájulni a gyerekkel :(

Szép hétvégét mindenkinek!

2011-04-08 viharnap

Ez lesz ma, nem kétséges. A szürke és setét föjhők sajátos futamukat játsszák le éppen a horizonton, a fák pedig nem győznek hajladozni feljebbvalóik teljesítménye előtt.

Pedig nem kéne ez a szél. Nem egészséges...rossz hatással van a testi-szellemi-szociális jólétemre. Egy az, hogy utálom ha "dús" hajamba tép a szél...

Második probléma, hogy ez a szél nálam rendre főfájást generál(és ez most sincs másként)

Harmadik gondom pedig, hogy PONT mára vagyunk testómékhoz garden party-ra hivatalosak, és a finoman gőzölgő, olvasztott cukortól csillogó kürtőskalács nem nagyon szereti a kvarcogó porhintést. Pffff.

Míg majszoltam az áztatott kekszemet, és a minik pedig Lola mesét tömtek magukba vizuálisan a netről, a Duna tv-pergett a szemeim előtt. Erdélyi magyar bácsit köszöntöttek kilencvenvalahányadik születésnapján, és feltették neki a kihagyhatatlan kérdést: mi a titka, hogy telt?

Az ecsetelés közben a kisöreg elismerte, hogy sokat dolgozott, keveset ivott. Kiemelte az asszonyok szerepét is, akik szintén sokat dolgoznak, bár a munkájuk más jellegű.

Nagy monológja közben felfigyeltem egy örökre kőbe vésendő, ajtóra kifüggesztendő, napi szinten mantrázandó gondolatra:

"A nő munkája nem látszik akkor, amikor elvégzi. Csak akkor látszik ha nem."

Bólogasson aki egyetért :) nekem majd' lebillen a fejem!

2011-04-05 el-tűnődések

Antiblogger lettem ami az aktivitásomat illeti. Egyszerűen se időm, se affinitásom mostanában írni. Van olyan hogy elfogynak a szavak?!

....na jó azért itt még nem tartunk, feltámadok, és visszatérek rendszeresbe, amint agykapacitásom ezt lehetővé teszi.

Tegnap volt a napja annak, hogy felkötöttük a futócipőt. Megint. Most sikerült bevonzanom a 'zuramat is, bár egy hirtelen jött vihar majdnem elfojtott bennünket is csíránkban...a lelkesedésünk mellett. A csodaszép napot ugyanis setét fellegek és bazi erős szél szerette volna semmissé tenni PONT akkor amikorra mi mozgásba szerettük volna lendíteni tespedt tagjainkat. DE a kivárás a kulcsa mindennek! Amikorra a szél már csak feleannyira tépte a fákat és szórta a homokot, nekifeküdtünk mi is a salakosnak.

Eredmény : gyalázatos! A három kört véres izzadalmak közepette sikerült csak bezsálkolnunk...nagyon nagyfokú a punnyadtságunk, ezt tovább nem tagadhatjuk! Foghatnám arra is, hogy az egyik egyenesben rendre (szám szerint háromszor ugye...khmm) meg kellett küzdenünk az elemi erővel támadó szembe széllel...de a mentegetőzésnek semmi értelme, hiszen az ellenkező oldalon hátulról érkező hátszelet sem tudtuk meglovagolni, annyira elmacskásodtunk.

Pffff...tenni kell ha tenni kell.

A viharnak köszönhetően áramszünet köszöntött be, így kedélyesen gyertyát gyújtottunk. Először anyáéknál a vacsorához (jólvan, mi is bekaptunk a nagy futó izgalmakra pár falatot, de szigorúan a diéta jegyében), aztán pedig otthon az esti programokhoz. Volt hangulata. Tényleg kell egy kis áramszünet.

Mennem kell, kifőtt a tésztám.

Ma délelőtt Paksra kísérek egy renittens dejákot az édesszüléjével, hogy esetmegbeszéljünk a suliban: Hogyan tovább?

****

 Már a tizes busszal sikerült hazaérnem, azóta a melóhelyen verem a klaviatúrát. Ügyfelekből ma még nem volt sok.

Megkaptam postán az Imi ped.szakvéleményét. Az utcán találkoztam az óvónővel, mondta hogy ő is megkapta. Megpróbáljunk egymással normalizálni a viszony a múltkori nagy "kisülés" után. Ő még mindig tartja magát ahhoz, hogy Imivel NINCS semmi gond, és értsem meg, ő csak azt nézte, hogy ha az Imi nem megy akkor ki megy, hiszen ő tájékozott és okos. DE (ami nekem a legfontosabb) azt mondta, hogy tiszteletben tartja a döntésemet, és elfogadta azt az érvemet is, hogy én Imit nem másokhoz szeretném mérni, hanem azt szeretném, hogy magához képest neki a legjobb legyen.

Az iskolai teljesítményorientált feszített tempó ráér még egy évet úgy gondolom.

A buszon hazafelé a Cs. Szabi is velünk utazott. Végigszaladt rajtam a gondolat, hogy ő is visszatért a fészekbe. Sok volt neki szerintem a hirtelen nyakába szakadt "csikószabis" hideg és meleg zuhany. Visszament a régi kis barátnőjéhez és a face képeket látva nagyon aranyosak ők így ahogy vannak! Egy ennyi idős (már bocsi de) gyereknek viszonylagos nyugalom kell, és ő szerintem nem is egy "kirúgom a ház oldalát" típus. Ha a hírnév ellenében választotta ezt a csendet...jó vásárt csinált.

Ma nem mentem ebédelni mert főnökasszony halászlevezni hívott minket. Még fő.

A hasam meg morog....