csak röviden

Hideg van.
Délutánra amúgy rendesen kihűl itt minden fűtőtest, és csak a korábban raktározott melegből lehet gazdálkodni.

Csütörtök van.
Nem tudom miért, most olyan bódottá csapta meg a szívemet. Biztosan a tavasz teszi :) és az, hogy végre nem esik az eső. A gyerekek anyuéknál töltötték a délutánt. Jó helyen vannak, ilyenkor nyugodt is vagyok. Az éjszakáink ugyan még nem zökkenőmetesek de reményeim szerintEszter hétfőre már szalonképes lesz, és irány az ovi, a Hajni, a Lili, a Márk... :)
Imi egészsége igazán nem ad panaszra okot, erős mint a beton a kissrác! :) Apánk holnap nem dolgozik, ház- és gyerekpásztori címet adományozok neki ma este. Egy kicsit megnyújtjuk a hétvégét... szombaton úgyis várja az iskola pad. 

Ma Pakson voltunk kolleganőmmel, busszal, kettesben. Ilyenkor érzem, hogy mekkora áldás a munkahely HELYBEN. A tömegközlekedés szelleme nem érintett meg...sokkal inkább odapasszírozott az ajtóhoz, mivel olyan tumultust sikerült produkálni ezen a 30 km-es távon, hogy még! Az emberek ilyen közelről nagyon érdekesek...sok konklúzió leszűrhető rövid pillanatok benyomásaiból. Például abból, hogy kinek milyen a csengőhangja...vagy hogy veszi fel a telefont (-Na..!, - Mivan! - Hálló! - Mongggyad! - Eeeegen?...), illetve mennyire bírja magát moderálni a szomszédjával folytatott beszélgetésben. Érdekes utazás sülhet ki belőle, gyorsan eltelik ez a hónaljszagú idő...érdemes kipróbálni!

Igazából nincs most mesélni valóm, de a grafomán oldalam dühödten teret harapna magának, ezért próbálkozom hátha előbukkan előlem valami értelmes...de sajnos nyoma sincs :) Mindegy, ez az én naplóm, és azt csinálok benne amit akarok, úgyhogy bleeeeee!

tizenegy!!!

Itt ülök a gépnél, Imifiút már fél órája elvitte szomszéd anyuka a suliba, és Eszter még mindig alszik. Kiszámoltam...11 órája húzza a kis csaj! Igen, jól érzitek, némi irigység vegyül a csodálatba :) Hogy fogok ma bírni vele?

Az eső rendíthetetlenül esik, napot már nem láttam megint egy ideje. Erre a klímára mondom oly gyakran: szutyok idő. Brrrr.....szeretnék már kiszabadulni a lakásból, kérem az égieket, ne locsoljanak mán annyit, hanem élesítsék az infra lámpát, meg a pot-purrikat és tárt karokkal jöhet a tavasz!

Tegnap megejtettük az idei első táncunkat. Oktatónk most sem hazudtolta meg magát a két órás aerobzóna alatt. Anyám...Norbi ehhez képest bakfitty. Miután hazavonszoltam magam, úgy döntöttem ez a fajta  "torna" bőven megteszi akár két napra is, úgyhogy katarzisban pihentettem sajgó virgácsaimat.

Tesóm kiért, és bele is vetette magát a melóba. Este már beszéltünk is vele, és mms-t is küldött (...sms, mns,...mennyit kellett gondolkodnom az ideillő rövidítésen basszus...látszik, hogy nem vagyok techomán...) A néni és a család aranyos, a szobája szép, és majd' méteres hó van miközben még mindig szakad (amit reméljük nem neki kell majd arrébb termelnie...). Mondjuk az osztrák mentalitásban egy kicsit csalódtam azzal, hogy a tesómat leszállító, több mint 400 kilométert levezető párját nemhogy egy ücsire nem hívták be, de még pisilni sem... Magamból kiindulva, biztosan nem hagytam volna, hogy étlen-szomjan induljon vissza az a jóember ennyi vezetés után és előtt. De ez az én véleményem, mert én magyar vagyok :)

És nagy vigyorral felébredt a nő :) ...ezek szerint ha minden nap ennyit aludnék én is akkor az anyaállatot el lehetne temetni örökre?  Szép napot mindenkinek!

fél munka

Csak nehogy fél pénz is legyen belőle.

A délelőttöt megdolgoztuk a lányommal, fél 11 magasságában jöttünk csak haza, addig tolulhattak az ügyfelek. Fél egyre már perezentáltam is az ebédet, most pedig szijjjesztááááá! ...ami nálunk azt jelenti, hogy Eszter babázik, én meg memoárt írok. :)

Tegnap este rázúztunk Norbira. A gyerekek llekesedése 10-15 perc magasságában hagyott alább, én azért hősiesen végigcsináltam, mert valahol azt hallottam, hogy kutyaharapást szőrivel!...gondoltam jó lesz ez az izomlázra is. Reggel azonban, amikor egy reumás mamutnak éreztem magam, nem osztottam a gondolatot...az viszont letagadhatatlan, hogy mostanra már sikeresen bejáratódtam :) így az esti táncpróbára már izomfájdalom nélkül gondolok.

A sarok az más tészta. Még nemtom' miképp passzírozom magam a tipegőmbe.

Hugomék kiértek. Esemes tájékoztatója szerint már Zeltveg-ben vannak, bár többször sikerült eltévedniük még dzsípieszálás mellett is az olykor méteres hó alá vont vidéken. Kíváncsi vagyok milyen a hely, milyen benyomásokkal jelentkezik be először. :) Én csak jót várok...így csak az jöhet eztán!

Minden piros pozsgás, méz illatú és csermely tiszta pozitivitásom ellenére le kell szögeznem: az éjszakánk egy rakás ...volt. A gyerekek a szobájukben kezdték...és mi is. A vége az lett, hogy nem sokkal  a takarodó után egy köhögő roham végett apának át kellett rakományoznia Eszter nevű gyermeket mihozzánk...majd pedig egy negyedórás "előadás" végighallgatását követően aképp döntöttünk, hogy a nappaliban alszik. Imifiú mit sem észlelt az egészből, apa szivacsra menekült, én pedig őriztem a gyereket, és felváltva nyitottam, csuktam az ablakot (baromi hideg volt!), dugtam az orra alá a hagymát, illetve ébresztettem orrfújásra, mert már hallgatni sem bírtam a küzdelmét a nyákkal. Jelentem, nem sokat sikerült pihiznem...így most csendesen leválasztom magam a hálóról, és befekszem lánykánk mellé a gyerekszobába alanynak.

Figyelitek a tejes dobozokat? Nemsokára március!!!!! :)

long-osítva

Betegszabi rulez, kitolódott a hétvége.
Eszterlánc olyannyira beszedelőzködött múlt héten az oviban, hogy a szezon eleji, betegséglepattintós immunrendszere már oda. Tiszta takony a szentem és az éjjeli köhögés mumusa is be-bedugja mihozzánk a fejét. A hagyma készletünket felturbóztam, így újult erővel, öklömnyi szeletelt fejekkel vágok neki az éjszakáknak.

Ma hesszeltünk, de holnap délelőtt már bemegyek dolgozni vele...talán bírja 10-ig. A többi napot még meglátjuk...nagy most itt a lelki felfordulás, hogy elmegy a hugom. A szüleinken látom, hogy örülnek, félnek, aggódnak, és elvesznek egyszerre...pattanásig van feszülve mindkettő...úgy érzem, most a gyerekek egy kicsit sokak. Majd alakul.
A szkájpot sikerült beélesítenünk tesómmal, míg apu lelkesen figyelte a háttérből a technikát. Ez lesz a kövi hónapokban a köldökzsinór köztük, meg kell tanulniuk haladni a korral...nem mintha az internetet már nem bűvölnék lelkesen.

Tegnap este beledobtuk a mély vízbe magunka Norbival. Előkatattam egy ősöreg Ducitréning összes dvd-t, és nekifeküdtünk össznépileg. -Én vékony vagyok! felkiáltással Eszter ugyan többször is kiszállt, és igyekezett feltalálni magát míg mi izzadtunk. Imifiú és apa is hős volt...de azt hiszem én szenvedek ma a legjobban, mert konkrétan olyan érzés gyötri a jobb faromat, mintha egy acélbetétessel pacsizott volna. Mindemellett az egyik combformáló, fenékberúgós gyakorlat közben olyan hévvel sikerült abszolválnom a gyakorlatot, hogy teljes erővel belesarkaltam az asztalba. B@ssssszus! A helyzet komikuma a TÖBBIEK SZÁMÁRA főként abban rejlett, hogy két taktussal előbb még azt meséltem, hogy - Jééééé, ez az a gyakorlat amivel pár éve olyan ügyesen belerúgtam az asztalba, hogy belilult hetekre a sarkcsontom!
A vonzás törvénye mi?

Most izomlázazok, de elszántan beígértem a lelkes gyeröknek, hogy ma is gyúrunk :) Mi lesz ebből?!

(Az idő egyre inkább virul, hét végén március!!!!! Kezdődik a kirándulásszezon, és közeledik március 15 is...ilyenkor rendszerint szezon eleji túrára megyünk barátilag. REMÉLEM idén sem lesz ez másként kedves illetékesek :) Khmmmm.)

mert jó nekem! :)

ablakból fotózott tájkép csata...közben

Szennyvízberuházás minálunk...már második hete.

kesergőőőőő

 

Aki nem akar nyafogást hallani, az kérem ezt a bejegyzést ugorja át.

Mert most kíméletlenül nyafogni akarok.

És fogok!

Ma gyámhivatali ismerkedős megbeszélgetésre mentünk kollektívailag. Az egyik kolleganőm annyira de annyira le tud szívni, és annyira de annyira türtőztetnem kell magam olyankor, hogy csak hat szűrőn átengedve nyilatkozzak bármit is. Megözvegyült még ősszel, és most olyan húsba vágó dolog történt vele, hogy az egyik helybeli lakos ebe-mert kutyástul merészelt a temetőben sétálni a galád- kikapart egy árvácskát a sírról. Erre ő azt kívánta dühében neki, hogy ha már ilyen hülye volt, hogy kutyástul jött és nem figyelt rá, érezze ő is azt a fájdalmat amit ő... Megdöbbentem, hogy hogyan tud valaki ilyet kívánni egy másik embernek, amikor maga nap mint nap érzi, hogy nap mint nap belehal.

Ne értsetek félre...őszintén megértem a gyászát, a fájdalmát, az elkeseredettségét...de a gonoszság és az együgyűség keverékét nem. Miért kell mindenkire gyűlölettel nézni, gondolni aki jelenleg boldogabb, gondtalanabb szakaszában tart az életének? Közellenség lesz egy ember egy árvácska vélelmezett "bántalmazása" miatt? És ezt a fröcsögést hallgatni hosszú hosszú perceken keresztül... jól indult a nap.

     Aztán a természet koppintott orrba ebben a hónapban is...de erről most nem is beszélnék hosszan, mert majd jön egy következő hónap, új lehetőséggel. Biztosan oka van mindennek.

     A megbeszélés olyan volt amilyen, igazából nem sokat mondó, és fullasztóan meleg. A délutánom pedig eddig szintén "mesés". A húgomat a kezdeti bazsalygás ellenére a főnöke két hét plusszal akarja elengedni annak ellenére, hogy tudja, kedden kezdenie kell. Ki van bukva rendesen, a mai délutánja arról szól, hogy utána jár a jogainak... Akkor még az ügyfelek közül is olyanok voltak rám kíváncsiak akik csak leteszik belém a bajukat, levágnak az én lelkemből egy szeletet, és mennek tovább.

Megkaptam egyiktől azt is áldásnak, hogy nekik is adhatok ám babaruhát, nem csak az X.Y.-nak. Hát basszus, már abban sem dönthetek önállóan, hogy a saját gyerekeim leselejtezett ruháit kinek adom át? A fene vigye jó messzire el! Milyen világ ez kérem?

És a fejem is fáj.

Meg álmos is vagyok mert egész héten hajnaliak a gyerekek.

És holnap lesz egy kényes ügyem amitől tartok.

Meg egyébként is..."kicsi" vagyok, éhes vagyok, segítsetek Vuk-nak a kis rókának"!!!!


IDÉZHETŐ idézet:

"Tudom, hogy az Úr nem
rak rám olyan terhet,
amivel ne tudnék
megbirkózni. Néha azért
azt kívánom, hogy bárcsak ne bízna meg
bennem ennyire."

/Teréz Anya/

ósztria

Tesóm elmegy dolgozni Ausztriába...már a jövő héten!!! Basszus. Egyenlőre galád módon bízom kicsit abban, hogy hazafut a honvágya miatt, de sajnos amennyire a szívünk csücske osztrákia, nem tartom valószínűnek, hogy könnyen elretten. Zeltweg-be megy, és egy nénire kell vigyáznia. Irigylem, féltem, örülök neki, hogy megindult közülünk végre valaki...aztán megint csak irigylem, és megint csak örülök.... Ha megveti kint a lábát, akkor lesz hová mennünk szépországba célirányosan, nem igaz?

Számító dög vagyok....de tényleg beleszerettem a hegyeikbe, zöldjükbe, nyugalmukba, és (nincs mit szépíteni ezen) a jólétükbe. Nem arról van szó, hogy Magyarország kevéssé szép...nem, csak egyszerűen élhetetlen. És tervezhetetlen is egyben, ez a rosszabb benne.

Nagyon sokat gondolkodtam már korábban is azon, hogy elköltözzünk-e a Hűség városába, vagy a köré innen a világ végéről...nem hagy nyugodni a gondolat pláne így, hogy az "előörsöt" kedden már útnak is indítjuk.

Vigyázz magadra tesó, és csináld meg a szerencsédet!

a küzdelem