Csak nehogy fél pénz is legyen belőle.
A délelőttöt megdolgoztuk a lányommal, fél 11 magasságában jöttünk csak haza, addig tolulhattak az ügyfelek. Fél egyre már perezentáltam is az ebédet, most pedig szijjjesztááááá! ...ami nálunk azt jelenti, hogy Eszter babázik, én meg memoárt írok. :)
Tegnap este rázúztunk Norbira. A gyerekek llekesedése 10-15 perc magasságában hagyott alább, én azért hősiesen végigcsináltam, mert valahol azt hallottam, hogy kutyaharapást szőrivel!...gondoltam jó lesz ez az izomlázra is. Reggel azonban, amikor egy reumás mamutnak éreztem magam, nem osztottam a gondolatot...az viszont letagadhatatlan, hogy mostanra már sikeresen bejáratódtam :) így az esti táncpróbára már izomfájdalom nélkül gondolok.
A sarok az más tészta. Még nemtom' miképp passzírozom magam a tipegőmbe.
Hugomék kiértek. Esemes tájékoztatója szerint már Zeltveg-ben vannak, bár többször sikerült eltévedniük még dzsípieszálás mellett is az olykor méteres hó alá vont vidéken. Kíváncsi vagyok milyen a hely, milyen benyomásokkal jelentkezik be először. :) Én csak jót várok...így csak az jöhet eztán!
Minden piros pozsgás, méz illatú és csermely tiszta pozitivitásom ellenére le kell szögeznem: az éjszakánk egy rakás ...volt. A gyerekek a szobájukben kezdték...és mi is. A vége az lett, hogy nem sokkal a takarodó után egy köhögő roham végett apának át kellett rakományoznia Eszter nevű gyermeket mihozzánk...majd pedig egy negyedórás "előadás" végighallgatását követően aképp döntöttünk, hogy a nappaliban alszik. Imifiú mit sem észlelt az egészből, apa szivacsra menekült, én pedig őriztem a gyereket, és felváltva nyitottam, csuktam az ablakot (baromi hideg volt!), dugtam az orra alá a hagymát, illetve ébresztettem orrfújásra, mert már hallgatni sem bírtam a küzdelmét a nyákkal. Jelentem, nem sokat sikerült pihiznem...így most csendesen leválasztom magam a hálóról, és befekszem lánykánk mellé a gyerekszobába alanynak.
Figyelitek a tejes dobozokat? Nemsokára március!!!!! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése