work

 

Tegnaptól újra színesítem a munka világát, igaz az első napomon délelőtt (vidéken) arra sem volt időm, hogy megreggelizzek.

Ma van az ovis farsang. Most telefonált apa, mert ő vitte át a hókirálynőt, hogy vége a műsornak, és már jönnek el mert finoman elküldték őket mondván, hogy én nem kértem az Eszternek tízórait (mivel hiányzik miért kérnék?!), de jöjjenek vissza 10 körül egy óvónénis műsort megnézni. Mi vaaan?

HUBA@MEG! Nagyon mérges lettem megint...

Nem ilyen forgatókönyvvel szokták ezt eddig csinálni, és senki sem mondta amikor szóltam, hogy a farsangra azért belibbennénk ha lehet... Reggel hatkor azzal pattantam ki az ágyból, hogy sütnöm kell gyorsan, és háromnegyed nyolckor egy doboznyi langyos diós csigával vittük a csajt. Mert sütizni szoktak a buli után...és most meg elküldik azzal, hogy nem kértem tízórait...NEM igaz, hogy nem jutott volna egy szelet vajas kenyér annak a gyereknek basszus! Újfent ennyit az oviról, és ennyit arról amennyit ér ha az emberlánya segítőkész. A kenyérrel való "visszadobálásnak" úgy látszik még nem fedezte fel mindenki az áldásos hatását.

Nem mondom azt, hogy eztán én soha! sehol! senkinek!...mert úgyse menne, de ha szóba kerül,  azért azt elmondom, hogy fájt. Eszter -apa szerint- nem vette fel annyira. Remélem, bár biztosan szívesen billegett volna a kis barátnőivel hercegnőként még egy kicsit.

Holnap Imifiúnak lesz a farsangja, még arra is félkész vagyok, mert ma szemkötőt kellene legyártanom, és végre összeállítani a kalózságos öltözőt. Az is egy jó nagy fejetlenség lesz már előre látom....ráadásul így, hogy szegény kismukiknak még osztályfőnökük sincs aki terelgetné őket...pff.

Aztán szombaton apánk szalagtűzője (bizony!) lesz a sulis napot követően, szerencsére erre nem kell prezentálnom, mert a fiúk a folyékony dolgokat viszik, azt meg megoldja ő. Mivel született józan szerencsére a szentem, nem félek semmilyen következménytől az az- és a másnapra sem vonatkozóan :)

Mert másnap...az más-nap :) disznóvágással minálunk.