kesergőőőőő

 

Aki nem akar nyafogást hallani, az kérem ezt a bejegyzést ugorja át.

Mert most kíméletlenül nyafogni akarok.

És fogok!

Ma gyámhivatali ismerkedős megbeszélgetésre mentünk kollektívailag. Az egyik kolleganőm annyira de annyira le tud szívni, és annyira de annyira türtőztetnem kell magam olyankor, hogy csak hat szűrőn átengedve nyilatkozzak bármit is. Megözvegyült még ősszel, és most olyan húsba vágó dolog történt vele, hogy az egyik helybeli lakos ebe-mert kutyástul merészelt a temetőben sétálni a galád- kikapart egy árvácskát a sírról. Erre ő azt kívánta dühében neki, hogy ha már ilyen hülye volt, hogy kutyástul jött és nem figyelt rá, érezze ő is azt a fájdalmat amit ő... Megdöbbentem, hogy hogyan tud valaki ilyet kívánni egy másik embernek, amikor maga nap mint nap érzi, hogy nap mint nap belehal.

Ne értsetek félre...őszintén megértem a gyászát, a fájdalmát, az elkeseredettségét...de a gonoszság és az együgyűség keverékét nem. Miért kell mindenkire gyűlölettel nézni, gondolni aki jelenleg boldogabb, gondtalanabb szakaszában tart az életének? Közellenség lesz egy ember egy árvácska vélelmezett "bántalmazása" miatt? És ezt a fröcsögést hallgatni hosszú hosszú perceken keresztül... jól indult a nap.

     Aztán a természet koppintott orrba ebben a hónapban is...de erről most nem is beszélnék hosszan, mert majd jön egy következő hónap, új lehetőséggel. Biztosan oka van mindennek.

     A megbeszélés olyan volt amilyen, igazából nem sokat mondó, és fullasztóan meleg. A délutánom pedig eddig szintén "mesés". A húgomat a kezdeti bazsalygás ellenére a főnöke két hét plusszal akarja elengedni annak ellenére, hogy tudja, kedden kezdenie kell. Ki van bukva rendesen, a mai délutánja arról szól, hogy utána jár a jogainak... Akkor még az ügyfelek közül is olyanok voltak rám kíváncsiak akik csak leteszik belém a bajukat, levágnak az én lelkemből egy szeletet, és mennek tovább.

Megkaptam egyiktől azt is áldásnak, hogy nekik is adhatok ám babaruhát, nem csak az X.Y.-nak. Hát basszus, már abban sem dönthetek önállóan, hogy a saját gyerekeim leselejtezett ruháit kinek adom át? A fene vigye jó messzire el! Milyen világ ez kérem?

És a fejem is fáj.

Meg álmos is vagyok mert egész héten hajnaliak a gyerekek.

És holnap lesz egy kényes ügyem amitől tartok.

Meg egyébként is..."kicsi" vagyok, éhes vagyok, segítsetek Vuk-nak a kis rókának"!!!!


IDÉZHETŐ idézet:

"Tudom, hogy az Úr nem
rak rám olyan terhet,
amivel ne tudnék
megbirkózni. Néha azért
azt kívánom, hogy bárcsak ne bízna meg
bennem ennyire."

/Teréz Anya/