Bevégeztem Harlan Coben Dermesztő csendjét...(a Jéghegyek népének 47 kötete után betűfüggő lettem, egyszerűen muszáj valamibe belefeledkeznem időnként, és az újságcikkek ehhez kevésnek bizonyultak)
Találtam benne két gondolatot is, amit eltennék ide a kispolcra:
"A győzelmek hajlamosak lekopni az emberről. A vereségek(...) azonban ott maradnak velünk, megérintik a vállunkat, lelassítják a lépteinket, kísértenek álmunkban."
És a másik gyöngyszem:
"Technika. (...) Úgy tartja össze az embereket, hogy hagyja őket elszakadni egymástól."
Ez utóbbi megfogalmazást kerestem már régóta a fészbúk és társainak hús-vér közösséget romboló hatásával kapcsolatban, és lám...most valaki végre JÓL megfogalmazta azt ami bennem is keringett.
Ami az egészséget illeti...mi még mindig itthon vagyunk lánykámmal.
Imifiú ma elment suliba, apánkat meg még nem támadta meg a vírus...talán
megmenekül ettől az élménytől. Esztert egész hétre kiírta volna tegnap a
dokibácsi, mire én finoman felsikkantottam: - ...de csütörtökön farsang!
Ennek köszönhetően aznap már mehet, csak a köptetőt kell szednie, mert
piros a torka. Szerencsére bennünket nem ért utol az a fajta hasmenésen
mizéria amit Iminek kellett megszenvednie. Én csak gyomorilag voltam
igazán bekrepálva hőemelkedésesen, Eszter ugyan hányt kétszer, de "csak"
a torka miatt volt lázas...remélem gyorsan roborálódunk, és itt lesz
már mihamarabb az a fránya kikelet!
A suliban közben helyzet van...a tantónéni már pénteken és tegnap
sem volt...helyettesítik ezerrel, és olyan mennyiségű feladatot adnak
fel, amennyit Edit néni soha. Ész nélkül tanítanak, össze-vissza jó
lenne ha már megállapodna ez a hajó is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése