A tegnapi nap ajándék volt!
A nagy, délelőtti, hóvégi szakmai rajcsúrt követően délután már nem dolgoztam, mert az ovi sem fogadta ebédet követően a pajtásokat értekezlet miatt, és két gyerekkel ugye nem lett volna szerencsés bevonulni a melóhelyre. Hazajöttünk a csodaszép napsütésben Imifiúval, és még a suliban hozzánk csapódott Kristóf, együtt caplattam a két ifjonccal haza. Szemeim előtt egy gyerekzajos, udvarelfoglalós délután lebegett...
Miután Kristófanyuval lebeszéltem a dolgot, összeszedtem a két apróbb testvért is az oviból, így négy gyerekkel kiegészülve vettük be az udvart. Negro nem tudta hova legyen örömében. A tél eddig nem nagyon kényeztette el társaság szempontjából, most azonban egyszerre nem is tudta merre, ki után szaladjon, kire ugorjon fel egy potyasimi reményében.
Fél egytől fél háromig folyt a móka, aztán -mivel aljas módon a verőfényes kicsalogatót nem péntekre időzítették- el kellett hogy vonuljanak tanulni a nagyok, és velük együtt a kicsik is oszolj!-t fújtak. Nagyon jó volt, üdítő, reményhozó, és lelket simogató! Jöjjön már a tavasz....
Estére az elodázott baráti torkoskodás helyett családit terveztünk. Fél hétre mind a nyolcan ott tobzódtunk már anyuéknál, hugom és én szállítottuk le az étket féláron a faházból. Nyamm. Utána nyomtunk egy laza kártyacsatát össznépileg, apunak is láthatólag jót tett ez a kis szeánsz. Eddig jól bírja....de persze ez még csak egy hét volt...az erő eztán fog igazán kelleni.
A dolog böjtje éjjel kezdődött. Imike már este fájó pocakkal ment aludni. Arra gondoltunk először, hogy sok volt a rántott szelet amit evett...de alapos elemzés után úgy véltük szülőileg, hogy az egy szelet laposhusi, kétmaréknyi szalmaburival nem a világ vége egy ekkora gyereknek. Csak remélni mertem, hogy mégis a legalizált torkosnap a ludas...
Még a hajnali fél kettes hányásnál is erre gondoltam, aztán a háromórásnál már nem annyira. A fél hetes pedig végképp meggyőzött arról, hogy ez a gyerek menthetetlenül benyalt valamit :( Alul - felül élményekben gazdag volt neki ez a reggel, így ma maradunk 'honn. Abbéli sirámaim pedig, hogy a torkos csütörtök miért nem péntekre esik...? imigyen -konkrétan beteges módon- meghallgatásra találtak.
Apa dolgozik, Eszter elvileg oviba megy, mi meg maradunk. Long weekend with morbus: rulez!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése