mind egy - bejegyzés :)

Az a legjobb módszer a blogolással összefüggésben, amikor csak bekapcsolom a gépet, és egyenesen a fehér felület felé veszem az irányt. Ha előtte megállok itt-ott olvaskodni egy kicsit, azonnal elszáll minden a fejemből akár a szilveszteri fogadalom. 

Tegnap már voltam itt, és megírtam a kirándulásunk legjavát DE valami fergeteges frissítési projektbe kezdett a gépünk, és ezzel egyidejűleg mellékvágányra tett engem az irományommal együtt...törölve mindent, amit addig megszültem. NEM voltam mérges egy kicsit sem! 

Most így rövid leszek... 

Megjöttünk Bakonybélből, a civilizáció visszakövetelt minket így év végére. A katarzis elmaradt, de sokkal jobb volt ott, mint amilyen itthon lehetett volna a nagy lótifutban. Erre a fékre már nagyon ki voltam éhezve. Kellett az a kis semmittevés, tinglitangli és befelé fordulás amit ott kaptunk meg. 

Az erdészház nagyon szép hely. Három szobájában lettünk elkvártélyozva, melyeket magunk fűtöttünk a csatlakozó fürdőkből a cserépkályhák segítségével. Bizton mondhatom, hogy minden fürdés szaharai melegség ölelésében zajlott, és soha még nem ültem ilyen jó érzéssel egy előmelegített wc ülőkén sem... 

A három napunk mindegyike más évszakban mutatta meg a vidéket. Csak a nyár maradt ki :( Télben utaztunk és érkeztünk az első nap, aztán másnap reggel már olvadt és ónossal mosta a hegyeket, de délutánra tavasz született 14 fokkal; harmadnapra pedig ősziesre fordult minden. Sparhelton főztünk a legtöbbet, lovaskocsiztunk a felázott erdő meredek lankáink csúszkáló lovakkal (ez adrenalinbomba és zabszemakasztó is volt egyben), majd kilátót másztunk a hegytetőn tomboló szélben, és majd' megfúltunk mire az ünneptől eltunyult corpusunkat vonszoltunk vissza egy völgyben megbúvó barlangtól az autókhoz. Mindemellett sokat kártyáztunk, játszottunk, beszélgettünk...és csitítottul a figyelemdömpingtől felpörgött gyerekeket. 

A karácsony este is nagyon szép volt. Körbeültük kényelmesen nyolcan az óriási, gyertyafényes asztalt, belaktunk a halászléből, és a tiramisut félretolva odaangyalkodtuk a fa alá az ajándék halmokat. Volt nagy öröm :) ! 

Szó-szó: jó volt ott lenni...most a hazautazást nem vártam annyira mint egyébként szoktam, ez zavart is egy kicsit, de már visszailleszkedtem. (Negro katarzisban volt, hogy megtértek újfent elveszett gazdái.) Nem vágyom minden évben arra, hogy elvonuljunk, mert nagy felelősség ám télvíz idején utaztatni egy ekkora brigádot, lecuccolni mindent ami az ünnephez nélkülözhetetlen...de időnként megtesszük újra -ha megtelünk az ünnepköri kötelesség árral- az tuti! 

amióta megérkeztünk már volt egy disznóvágás apánknak a szembe szomszédnál, aztán apósoméknál is megfordultunk, ma pedig dédizünk egy gyorsat, mielőtt fogadjuk a délután érkező óévbúcsúztatókat. Nyolc felnőtt és hat gyerek lesz a vályogfalakon belül estére :) A saláta, a sajtos husi, és a sütik már ott vigyorognak a spájzban, beteljesülésre várva. 

...én meg itt ülök felturbánozott vizes hajjal...a magam beteljesülésére várva :) megyek elvégzem az utósimításokat. Boldog búcsúztatást és még boldogabb újévet mindenkinek! 

Ne feledjétek...az erő bennünk van! A körülmények csak díszletek.

----- SZIA PETRA ----- itt jártál az áttöltésben - 2011-10-28 érik

2011-10-28 érik
Kicsit rakosgatom én is a friss cikkeket,
A régieket, amiket 12.12-én és előtte vittél fel átrakosgatom a megfelelő dátumra, hogy szépen sorban legyenek.

pár kép a decemberi kirepülésünkről

a tavaszi napon lovaskocsiztunk a hegyekben

ilyen volt a házunk télen

imi sutba "vágva" :) morog

gyönyörködtünk a kilátásban

Lego művek

az őszi nap a kilátóé volt

az elmaradhatatlan erdőjárás

megjövelve

Hazaértünk, visszakövetelt bennünket a civilizáció :) Most nem vagyok élménybeszámolós állapotban,de addig is csatolok pár képet a decemberi kirepülésünkről.

lótifut'

Ez leszek ma én. A tegnapi napot lényegében reggel 8-tól délután 16.30ig eltoltam a munkahelyen, itthon meg minden állt...pedig holnap utazunk! 

Már megy az első mosás, de sütnöm kellene, maradék ajándékokat becsomagolni, ruhát becsomagolni, itthoni fenyőfát beszerezni, talán díszíteni...ja és még mézeskalácsot is szerettem volna újra gyártani, plusz még ebéd se ártana... 

Apa suliba lesz, így du. háromig egyedül viszem a hátamon a napot... 

Tettem fel mutiba képeket. az utolsó kettő még nincs készen mert angyalkán még utó-égetnem kell kicsit, emellett lakk alá is szeretnének végre kerülni. Mondom, hogy nagyon belejöttem a ritmusba, ez az elmúlt 2 nap termése, plusz már festésre vár egy csingiling és egy pókember a gyerekeknek. (Nehogymár' pont ők ne kapjanak :) 

Elmúlt hat, mese van. A reggeli mesék az M1-en a legjobbak! Most éppen az újszövetséget nézik. Ez is egy olyan dolog amit nagyon szeretek a karácsonyban. A kedves történetek nagyon fontosak, kicsiként én is annyira szerettem a vallásos filmeket és mesefilmeket...persze most sincs ez másképp! 

Na szóval, ha nem "találkoznánk" pár napig: Békés Boldog Ünnepeket mindegyőtöknek, egyenként!

vallásos nagyinak...

ezoEditnek

házirend ajiba

A google is készült mára, elmajásodtak :)

world over

Reggel azzal indult a nap, hogy Mimikém küldött egy esemest: Drága Barátnőm! Jééé...itt a világvégén minden ugyanolyan mint otthon! :) 

Ez a mai nap már csak ennek a jegyében fog telni azt hiszem. A Class FM-en Balázsék is apokaliptikusan lamentáltak, és Vadon Jani megfogalmazta az én zazámat is.: "...reggel, amikor mostam a fogam azon gondolkodtam, mekkora hülyeség ez a világvége dolog....legalább is mi milyen jól elszórakozunk rajta, de aztán mi van ha mégis..." 

Mindenestre a Nostradamus és Psy közötti párhuzamot egyre sűrűsödő klikkekkel erősítik a fanatikusok, mintha látni akarnák..mi lesz ha! Az aktuális szám: 997.228.920 Még három milliónyi kíváncsiskodóra, elvetemültre van szükség a kilenc nullához :) 

Tegnap este fél nyolcig osztottuk a csomagokat. A legjobb az volt, amikor gyerekek kezébe sikerült közvetlenül adni..de sajnos nem volt elég időnk arra, hogy mindenhova bemenjünk, így legtöbbször a kilibbenő szülőnél landolt az ajándék. Az öröm azért általános volt. 

Jól át is fagytunk a végére, de megérte. Mára már csak hat csomag maradt, de ehhez segítséget sajnos már nem kaptam a vezetéstől. A hátamon meg nem tudom kivinni...még jó hogy nem számítanak rá az ajándékozottak. Majd januárban... Azonban a véleményem -hogy itt pont az tojik bele mindenbe akinek éppen nem ez lenne a feladata- nem változott. 

Megint nem lesz fehér a karácsony. Most már csak annyi kérésem van, hogy legalább ne essen az eső, hogy tudjunk egy kicsit kirándulni az ünnepek alatt.

jelentem

Egy híján harminc csomag vigyorog rám a mellettem terpeszkedő folyosóról. Nagyon szép látvány :) 

Még ma érkezhetnek tesóik, de akkor sem kell attól félnem, hogy nem lesz helyük. 

Közeledik az ünnep. Hülye dolog, de úgy érzem, hogy ha a holnapot "letudjuk" akkor már rá tudok hangolódni... Ne kérdezzétek miért törte meg a hetemet és a hangulatomat egy pénteki apokaliptikus ígéret...magam sem tudom miért motoz bennem. 

Tegnap délután egy kicsit anyósoméknál hagytuk manókat, és lefutottuk az utolsó karácsonyi kört. Már csak egy ember van ajándék nélkül. Este megint kreativkodtam ajándékosat, és szerintem egy nagyon édes kis házirendet sikerült rittyentenem úgy nagy hirtelen. Kezd bizseregni a kezeimben a rutin :) Fotózás után megmutatom! Az asztalt ma reggel pénzzé tettük, így az utazásunk is fedezve van már :) mindig jön azért egy kis segítség, amivel tovább tudunk lendülni. No nem messzire, csak épp egy kicsit elébb... 

A csomagokat holnap osztjuk ki, nem is baj, mert ez a nap így is elég sűrű délutánt hoz. Imikéért megyek délre, aztán egyre viszem a templomba, majd pedig kettőre a suliban tartandó kreativkodós délutánra. Nagy a nyüzsi! Világvége délutánján kettő körül ebédre is hivatalos vagyok ide a melóhelyre, előhalászlé az nagy karácsony ünnepére való tekintettel.

szerda

...még két nap a maja naptár végéig :) 

Ma fejfájós napom van. Reggel így indult, aztán csitult, most pedig keménykedik újra....ájjj. Mintha kértem volna, hogy érezzek már valamit..! Csak nem a christmas feeling-re vonatkozó kérésemet értelmezték félre odafent?! 

Ma egy ügyfelem, aki csak folyamatosan segítséget kér, de magából ehhez semmit sem ad...azt mondta: -olyat teszek, hogy rab leszek! Mindezt a buszmegállóban, ahol közel s távol csak mi ketten voltunk. Mit ne mondjak, ennyire még nem örültem a gemenc volánnak. A tekintete a több pohár "jó minőségű" bortól már kellően fátyolos és zavaros volt, a hanghordozása pedig elég nagy szélsőségek között mozgott. Úgy érzem ennél többet én már nem tudok érte tenni. Egyértelműen elutasította abbéli kezdeményezésemet, hogy a fűtetlen lakásból, és a rendszeres éhezésből vonuljon otthonba, segítek. Nem akarta. Amit kap, eladja, piát vesz. A munkaügyben még van vagy fél éve míg pénzt lát, de addig is folyamatosan lökdösni kell, nehogy elfelejtsen bemenni... Nem lehet segíteni az olyannak, aki nem akarja. 

A cipős dobozok gyűlnek szépen. Nálam már húsz darab van, a másik "befogadónál" tíz körüli. Tegnap hozott egy anyuka pár darab plüsit, és egy babát, ami a kislányáé volt..aki meghalt még óvodásként. Nem volt könnyed érzés kipakolni azokat a játékokat. Volt egy csodaszép állapotban levő, használt játékbaba is a kupacban, bezacskózva. Talán még játszhatott vele.. 

Nagyon nehéz az ilyen helyzeteket megérteni, kezelni. feldolgozni. Máig emlékszem a pillanatra amikor megtudtam...és azokra a napokra is, amikor aggódva figyeltem a sajátjaimat, tüneteket lesve. 

Egy anya élete valóban örökös aggodalom, és már most megértem azt a frázist is, hogy kis gyerek kis gond... Addig nincs, és nem is lehet baj amíg körülöttünk vannak, csak amikor már szélnek kell őket ereszteni, hagyni, had mutassák meg milyen kis ember nőtt ki a palántából. Akkor már kevés a mi óvó szándékunk. 

.... 

Jajj milyen kis vidám vagyok így karácsony előtt, nem? 

Egyébként ígéretemhez híven melóhelyet befújtam műhóval, és otthon is ébresztgetem AZ érzést hasonló hatásvadász eszközökkel. A gyertya nagyon bejön...és az illatos párologtató is, már-már hangulatba jöttem tegnap este is. Az ajándékok ugyan még nincsenek 100%-ig egyben, de ami késik nem múlik. Van még pár nap a szent napig...igaz ebből egyen világvége lesz...bele lehet húzni! 

Érdekel valakit még a gangnam szám? (Már aki tudja, hogy mit is jelent ez...khmmm :) 

983.116.803 ..még a végén tényleg egybeesik a kettő :) bár valszleg ezt rendesen meg is mókolják valami informatikai technikával.

Mindjárt karácsony

Fel kellene zárkóznom érzelmileg az előrehaladott ünnephez. Azt hiszem délutánra elhozom ide a hó spray-t, és elkezdem behópelyhezni az ablakokat. Talán segít valamit a helyzeten. 

Tegnap este befejeződött a vicc faktor, szerencsére az eredmény azért a lehetőségeikhez mérten a legreálisabbra sikeredett. Oláh Gergő tényleg jó, és a fináléban a győztes dala kifejezetten perfect volt. A gyerekek nagyon igyekeztek hogy végig nézzék, de az eredmény az lett, hogy Imike a kanapén, Eszter pedig az apja hasán ájult be. Nagyfiú első kérdése reggel eszmélés után: ki nyert? :) Zeneszerelmesek. 

Eszterrel reggel sikeresen összeakasztottam a bajszomat...illetve csak én akasztottam, ő csak csendben lázadt. MINDEN reggel ellenségünk az idő. Már ténylegesen úgy érzem, hogy az órán a 12-estől a hatosig a mutató szabadesésben jut el. Hét után megkezdődik a rohanás, és ma reggel szerettem volna ha bekísérés után a kiscsajszi egyedül levetkőzik és bevonul a csoportba. Nade nem voltunk egy véleményen...ő az akarta hogy maradjak, nekem meg már ketyegett a kakukkos a fejemben, hogy még kaját venni Iminek, feltekerni, letekerni..és negyed órával már mínuszos is vagyok. A kis női eszköztára leghatékonyabb fegyverét vette elő. A padlóra szegezett tekintettel csendben pityeregni kezdett...ahhhhhh. Eldurrant az agyam, de nyeltem kettő nagyot, megvártam, és bekísértem. Utána turbózva tekertünk az oskola felé. 

Délutánra kibékülünk tudom, de reggelente hiperszenzitív vagyok a csomó csomó kötelességtől... 

Jajj, mesélni szerettem volna még a sütivásárunkról is. Tegnap reggel kellet sütikékkel oviba vonulni, és megkezdődött a nagy csomagolás. 84 db közepes tálcát töltöttünk meg irtó gusztusos vegyes süteményekkel. A vásárban pedig eladtuk MINDET! :) Volt olyan vevőnk aki négyesével vitte, de a legtöbben dupláztak egy vásárlással. Végre sikerélmény! :) Az SZMK-nak így 50ezret sikerült a borral és teával együtt bezsákolnunk :) annyira jó érzés hogy terv szerint letudtuk! 

Ma délután folytatódik az ajándék gyártás...a székekre is rá kell még égetnem a mintát, mert szerda/csütörtökre már vinni szeretné a vevő. Pfff. Ezért nem jutok én egyről a kettőre. 

Na, szerintetek meglesz péntekre? :) 968.253.144 !

ezüst vasárnap

Úgy látszik, idén nálunk a karácsonyra való készülődés keratívkodásban manifesztálódik. Tegnap megszületett a két szék az asztalhoz, már "csak" égetnem és festenem kell.
Miután jól összevesztem a hirtelen rendmániássá lett urammal, aki belekötött a spájzban felhalmozódott szatyor, zsák és egyéb halmokba, feltettem az étket főni, és leültettem a gyerekeket egy-egy falap elé, hogy rajzoljanak rá. Hirtelen ötlet volt :)

Imike téli tájat rajzolt, Eszter egy királylányosat (mégis mi mást?). Az elkészült képeket a nagy handmade lendületben kiégettem, és kifestettem nekik, már csak lakkozni kell. Nagyon tetszik, és remélem örök életű lesz ha vigyáznak rá.

Este bevégeztem a párnákat, felvarrtam a patentokat. Rendesen megizzasztott a dolog. Azt hittem tudok szépen patentot varrni. Ebből csak a tudok, volt a valós tudományom...sokat kellett melóznom a kivitelezés esztétikáján, mert ugye az anyag színén ne látsszon mán' az öltés...
A viccfaktor végére meglett azért minden, úgyhogy újabb pipa a listán.

Ma fél kilencre sütit csomagolni megyek, aztán délután sütivásár. Kíváncsi leszek a lakosság "lelkesedésére", bár nálunk falu szinten ez a szó felér egy viccel.

Imié

Eszteré

csomagolás

Tegnap délután átkísértük Esztert anyuékhoz, Imike pedig íjászat után tért meg a szálláshelyre :) Muszáj volt lepasszintanom őket legalább egy éjszakára, mert az angyal-feelinget továbbra is meg szeretném őrizni, és így nem lenne szerencsés előttük csomagolni. 

Tudtam, hogy a papírtekerccsel és a tixo-val folytatott küzdelem le fog nullázni, így előtte gyorsan bevégeztem az asztal festését. (Rakok róla képet) 

Imiapu hasmenésel második napja, és este sem volt még jobban, így rá nem számíthattam az ünnepi origamiban. Körbepakoltam magam az ajándékok legjavával és gyűrtem az ipart a nappali szőnyegen fél 11-ig. A baj csak akkor volt amikor fel szerettem volna kelni. Akár a rőzsehordó öregasszonyok basszus...nem volt képes az alsó végem és a felsőtestem egy folyamatos vonalba összerendeződni. Totyogás, farfeszítéssel magas fokon. Siralmas..azt hiszem itt az ideje annak, hogy hadjáratot indítsak saját magam érdekében a gerincvédelem frontján, különben pár tíz év múlva csak padlóvizslatásra leszek jó. 

Elindítom a napot. Apa most még a helyi tévét szívja magába, de ide vágyik. A nappaliban uralkodó, csomagolás-hurrikán okozta káosz pedig csak rám vár. :( Ez már a kevésbé "fincsi" oldala a készülődésnek.

minden happy

Minekutána reggel egy ismerősöm jóvoltából ebbe futottam bele a fészbúkon, másképp kezdtem látni mindent aktuális kínunkat: 

"... másik fontos témakör, amit szeretnék érinteni, azok az egzisztenciális félelmek. Sokan állandó félelemben vannak, hogy bizonyos dolgokat elveszíthetnek, vagy életszínvonaluk lecsökkenhet. Félelemből látszatbiztonságot teremtenek, amely még jobban erősíti a függőségi viszonyt. Azt hiszik pl., hogy fontos jól fizető, biztos munkahelyet találni, hogy fontos, hogy mindig legyen pénz a számlájukon, vagy olyan dolgokra, amikre "szükségük" van. Ezzel elkezdődik az ördögi kör. Azzal a félelemmel, hogy egy napon kevesebbjük lehet, mint ma, félelmet vetítenek ki a jövőbe. 

Fontos meghozni azt a döntést, hogy végre a jelenben éljünk! Csak a MOST létezik!" 

Ebben a szellemben lebegtem át a délelőtti bevásárlást a lánykámmal, kissé fogfájósan, de azért végtére mégiscsak felváltottam a kövi tízezrest, és megvettem mindent ami kellett 'honn. Szent elhatározásom lett, hogy bár nyakig ér a kaka...de a fejünk még kint van, kiröhöghetjük a világot és minden ok! 

Ezt gondoltam akkor is amikor a spájzból zokniban kilépve nyomattam egy hátast a konyhakövön (áldottam az eget, hogy nem ment ki a vállam). Nem húztam fel magam azon sem nagyon, hogy egész délelőtt nem volt víz, és lényegében ásványvízzel főztem a rizst és a húst (milyen jó, hogy a férjem csak ezt issza!). Kicsit megremegett ugyan a szemem, amikor a rakott káposztát a sütőből ki kellett kapnom a gomolygó füst miatt, amit az okozott, hogy túlpakoltam a tepsit, és kifolyt egy kis ez meg az (de mégsem a kaja égett oda)! 

...aztán délben pontban telefonált az ált.iskola igazgatója. Elmondta, hogy délelőtt rohammentő vitte el az egyik nyolcadik osztályos lányzót, aki eszméletlen állapotban, észlelhető életfunkciók nélkül feküdt 20 percig míg segítség érkezett. A padja alatt egy összegyűrt zsepiben megtalálták a bűnöst, por formátumban. Valószínűleg kristály volt... Elsőként a házidokibácsink érkezett, aki alapból ledegradál minden akarat gyenge embert (öngyilkos, kábszeres...). Fogott állítólag egy nagy pohár vizet és egy az egyben képen öntötte vele a csajt. Onnantól kezdett el újra életjeleket mutatni a kis hülye... Gyerekek, én ezt már lassan nem hiszem el. HOVÁ jutunk így?! amikor 13 éves csitrik már függnek szerektől, így vágnak bele a nagybetűsbe...és köztük kell lavírozni a többinek is, aki talán képes egy ilyen elkorcsosult világba szocializálódni...vagy legalább énvédő és túlélési képességet kifejleszteni. 

Minden ok. Letojom a pénzt...de vannak dolgok, amin nem lehet ilyen könnyen túllépni...erre a helyzetre sürgős megoldás kell. 

A lelkem azért még mindig kellemesen higgadt, vigyázzatok egymásra! 

Namaste! :) (ez Indiában egy köszönési forma, jelentése: meghajlás, hódolat, tisztelet az emberben lévő isteni lélek előtt.)

együtt a két "mű"

helyzetkép

Csajos depó van nálunk. Eszter nem ment oviba, bár semmi de semmi látható baja nincs, az előélet csak annyi, hogy az oviban megint fájt a feje és sápadtnak látták... Oké, ezt már második nap mondták,így itthon fogtam. Most takarítós, ajándék legyártós, főzős, ajándék csomagolós napot tartunk. Az utolsó mozzanatot persze aprónép nélkül kívánom megvalósítani, majd ha este anyáéknál alszanak. 

Alakul az asztal. Apa összerakta, én felrajzoltam, és kiégettem egy soron. Ma a festés és a második égetés is rám vár, aztán majd simulhat az a lakk. 

A múltkor említettem ugye, hogy találtam a neten nyomtatható stencileket. Nos, kettőt már sikeresen meg is valósítottam belőle, és legyártottam első 100% sk párnámat is így ezzel :) Nagyon benne vagyok a textil festésben, csak ugye ahhoz, hogy legyen mit festeni, először varrni kell, jaja... én sajnos nem születtem x-tra, rongy ragasztó képességekkel, de már alakul a molekula :) 

Az ajándékokkal már majdnem megvagyunk, bár anyósom még mindig vissza van. Minden évben van valaki a legvégére szorul, és nagy fejtörést hoz magával, most Éva mama lett a sereghajtó :) Tegnap megrendeltem Imiapu utolsó ajándékát is, így már vele is teljes a kép. Szerény aji(k) lesznek, de remélem azért megérinti a szükségleteit és a vágyait itt-ott. 

Ma reggel én húztam kettő irányvonalat kívánság ügyben. Szeretném Caramelnek azt a cd-jét amin a Jelenés c. szám van...nagyon tetszik! ...és meghallgatnám Ákos bácsi új albumát is, bár félek, hogy a Bonanza stílus megszeretéséhez nem volt elegendő ez a bő húsz évnyi korosodás sem. Állítólag nagyon banzájos a menet :( én pedig nem voltam depeche fun, és így ez is almás első hallásra, de egy esélyt adok neki. 

Káposztát főzök. Az egész lakásban édeskés kellemetlen és egyben kellemes szag terjeng. Házimunkára fel! 

(Teszek fel egy képet a két projektünkről... khmmm, de nagymellényűen hangzik, mi? Az asztal nem ami Eszterünké lesz, nekik van sk., bár megfordult a fejemben, hogy azt is ki kellene most már dekorálni ha ennyire benne vagyunk.)

a recept!

1 kg liszt
50 dkg méz
4 tojás sárgája
10 dkg vaj
20 dkg cukor
1 ek. szódabikarbóna
1,5 - 2dl tej (amennyit felvesz)
1 ek mézeskalács fűszerkeverék
1 citrom reszelt héja

...és megtörtént idén is a csoda! :)

mézeskalács

Egy kilónyi lisztből azzal az elhatározással álltam neki a múlt hét elején mézeskalácsolni, hogy pár feldíszített darabot elmentek a vidéki karácsonyfánkra is. 

Elég ha csak annyit mondok, hogy már a feldíszítésből sem lett semmi, olyan nagy lendülettel kezdett el fogyni a termék :) még az is rájár, aki elvileg nem szereti. Jelenleg már ott tartunk, hogy két kezemen meg tudnám számolni, hány darab figyel a doboz alján, végzetére várva. 

Mindez egy remek receptnek köszönhető...nomeg Nyuszi barátnémnak akitől tavaly megkaptam a tutit! :) A sütike puhulására nem kell váni napokat, heteket, mert ez folyamatosan puha! Kábé négy éve volt, hogy Mimivel belefogtunk egy nagy közös sütésbe. Olyan szépek lettek, és díszesek...de még februárban is ott kopogtak a dobozban mint illatos kis szikla hasítékok, ezért most nagy az öröm, hogy SIKERÜLT ehető mézeskalácsot prezentálnom! 

Már senki sincs itthon rajtam kívül. Apánk ma targoncavezetői vizsgára ment, gyerekek a saját intézményükbe, én pedig a paksi buszra várok. Kint cudar hideg van, reggel mínusz 11-ben vacogott a falu népe. Negi is kidugta az orrát az ólból, míg elfogyasztotta a reggelijét, és leteperte a bónuszba kapott mézeskalács szarvast...de aztán vissza is bújt a vastagon szigetelt, lefüggönyözött, kipárnázott szerájba. 

Kutya hideg van, na! 

Eszterlánc tegnap fejfájósan tért haza az oviból...miután kapott egy kis nurofent a fájdalomra, ivott, és sétáltunk egy nagyot a csípős estében Imit íjászatra víve...már jobban lett. Reggel egyszer mondta, hogy fáj a hasa...hát, nem tudom mi lesz belőle. Nem volt rossz kedve, evett is...passz. Most egyébként nagy bajban van az evészettel a kiscsaj, mert az alsó kettő szemfoga egyszerre lendült mozgásba. Elég viccesre sikeredik így minden harapás :) mivel hátra tolja a rágókra szegénykém a kaját. Majd csak kipottyannak ezek is, bár Eszzternél ez nem olyan könnyű menet mint Imifiúnál. Ő megríkat minden egyes foghullajtást, és az azt körülvevő procedúrát...jajj, tiszta anyja! 

Indulok készülődni, de előtte az aktuális gangnam szám: 939,761,555 (Csak hogy unokáink is lássák, hogy peregtek ezek a "vészterhes" napok a maguk őrületével)

king-KONG

Hiányérzet gyötör, így most ezzel indul a sirám. Aki úgy érzi, hogy ebből nem kér...mert ilyen már volt, igaza van! ...ne is olvasson tovább. 

A szokásos érzéskörben mozgok sajnos. Trappolás át a hét napjain, gyerekek mellékvágányon körülöttem, teszem a dolgom rutinszerűen, és van bennem egy megmagyarázhatatlan félelem is. Ugrásra kész állapotban leledzek ezeken a napokon, pedig a hormondömping már lecsengett... 

Passz. Zavar hogy a lakásban a rendetlenség felszámolhatatlannak tűnik, zavar hogy a pénzt még a beosztás után is be kell többszörösen osztani zavar, hogy nem szeretek bejárni a melóhelyre mióta ezoEdit külföldre ment, zavar hogy a gyerekekre jut a legkevesebb időm, zavar hogy odabújnék a 'zuramhoz de estére kelvén már csak mellérogyni van erőm... 

Más is érez így?! Kiábrándító így "kriszmasz" előtt. 

Éjjel Eszter köhögött nagyon cudarul. Lefekvés után, bemelegedést követően jött a kutyafutta. Fel is ébredt rá, ezért átvittem magunkhoz, kezébe nyomtam egy fél hagymát...tudta mi a dolga vele...a másik felét pedig az ágy mellé csüccsentettem, és így végig aludtuk az éjszakát. Kicsit szűkös volt a priccsem...de sebaj. Imike mintha érezte volna... csak reggel fél 6 -kor jelent meg :) el se fértünk volna már négyen az ágyban. 

...most néztem ki az ablakon, esik a hó...pedig nem ígérték jósék... 

Imiapuval bevállaltunk egy maszekot. Karácsonyra rendeltek hugoméktól egy kis asztalt két székkel és disney mintával egy ovis kislánynak a szülei. Tesómék idő szűkében vannak, nem bírnak rá így megkérdeztek bennünket. Kíváncsi vagyok hogy sikerül...Imiapu szakmai rátermettségében bízom, de az én dolgom lesz a minta égetése, festése...remélem nem baccantom el. Az eredményt majd dokumentálom ide! 

Tegnap sikerült egyébként két sk. stencilt is legyártanom :) Már ki is próbáltam őket, és elégedett vagyok! Megy ez tőkétlenül is...nem csak töketlenül.

aki még nem ismeri...

Kihagyhatatlan lekiismeret ébresztő, fontossági sorrendet újragondoltató remek. 

ez ütött... :(

"amikor a gyerek azt mondja, hogy „Apa, szeretnék veled beszélni!" vagy „Apa, szeretnék neked valamit mutatni!", az lehet, hogy csak valami hülye játék a számítógépben, ami nem feltétlenül érdekel minket, de akkor se azt mondjuk, hogy „fiam, nem érek rá, nem látod, meccs van, híradó van, olvasok", bármi egyéb. „Anya szeretnék veled beszélni!" „Fiam, mosnom/főznöm/takarítanom kell…" Nem. Ez pontosan olyan, mint a halál, meg a hasmenés. Ha menni kell, hát menni kell. Le kell mindent tenni, nincs az a híradó, nincs az a meccs, ami ennél fontosabb lenne, mert a gyerek kétszer fog ilyet mondani, harmadjára nem fog hozzánk fordulni azzal, hogy ezeket a kéréseit vagy kérdéseit, ötleteit, vagy bármit megpróbálja bemutatni nekünk. És elmegy. És eltávolodik, és úgy fogunk együtt élni a családi kubatúrában, a lakáson belül, mint az idegenek. Apa, anya, gyerek, látszatra csupa szív, szeretet, mint a Mézga család, de valójában nem ismerik egymást, mert egymással hátnak élik az életüket vagy ki-ki „a saját számítógépében" -Zacher Gábor-

zimankó

Hétvégén behavaltunk kérem szépen :) No persze közel sem annyira amennyire be volt paráztatva ezzel a nép, de azért kellemesen fehér lett a táj.

Szombaton a nagy széllel együtt disznótorra is ébredtünk :( Esztert irigyelte mindenki, ő ugyanis maradt a meleg, biztonságos mamai "vacokban". Imikét pedig ugyanennyire nem értette senki, mert ő önként és dalolva vágott neki a napnak, -Éljen a disznóvágás! - fílinget szórva szét mindenekre. Reggeltől késő délutánig kint volt a nagyokkal, végezte amit rá bíztak, és csak akkor jött be a melegre, amikor kaja idő érkezett. Nagyon ügyes volt, és ami bónusz még mellé: meg se fázott.
Apum nem jött, megint olyan nem jó fázisban van egészségileg. Szerintem ő a telet nem viseli túl jól...ilyenkor rossz mindene, halni készül, és alig eszik... Maradásra bírtuk, és feladatokkal láttuk el (tüzelés nálunk is, + kutya etetés) hogy hasznosítsa kicsit magát. Talán sikerült, bár eléggé melankolikus mostanában.

Vasárnap délelőtt a hófúvás okozta egyenetlenségeken átvontatta Imiapu a gyerekeket anyuékhoz ebédre, míg én a nyomukban loholtam. Délután pedig ki se mozdultunk, a karácsonyi ajándékok meg-kreatívkodásának szenteltem az időt. Szabtam, varrtam, textilt festettem...és képeken látható hogy mi lett az eredménye :) Nagyon jó buli a textil festés!!!! Már csak meg kellene tanulnom sk sablonokat, stencileket legyártani, mert aranyárban vannak. A jutyúbon van sok sok idegennyelvű 5let, how to make- témakörben...de én ehhez kicsi vagyok :) pedig annyira jó lenne fényképről is csinálni mintákat. Csak egy jó nyomtató, és egy elképzelhetetlenül éles szike kell hozzá, és határ a csillagos ég! :)

Az aktuális gangnam szám: 923,003,408 .... tolják a népek, tolják.

eredményes este

Aktuális gangnam szám 895,279,466 :)

...én a helyükben nyomnám ezerrel a klikkeket a megtekintésre, nehogymár' összecsengjen az egyik hülye elmélet a másikkal dec.21-re. Akkor aztán elszabadulna a pánikoltatási zabadak... Csak arra vagyok kíváncsi, hogy mi lesz majd a következő világrengető felfedezés apokalipszis ügyben ha lecseng végre 2012. 

Ma befutott szinte minden, így tényleg már csak filléreim vannak. Otthon figyel kibontatlan csomagolásban az anyuéknak rendelt nordic walking bot, és a kreatív szettem is :) amellyel textilre vagyok hivatott majd festeni. 

Persze sablonokkal alkotok, de nagyon kíváncsi vagyok rá! 

Imifiú most már Gágá(apumat hívja így) napközibe jár ebben az évben és ha beválik, megtartjuk :) Telefonon közölte, hogy a hétfőn írt második matekfelmérője is 100%-os lett ! Okos ez a gyerek, na! <3 

A suliban ma volt a mikulásolás, amire az ovisok is felzarándokoltak. Néhány szemfüles szülő kattogtatott, majd megosztott...Imikét nem találtam de Eszter ezerrel majszol a jobb szélen:). Nálunk ma este érkezik a nagyszakállú ha apánk is megtér közénk. Épp az előbb beszéltem vele, mesélte hogy nagyon nagy a köd túlsó félen...fogalma sincs hogyan tapogatóznak haza, és mikorra. Jó lesz már ha ideér a téli szünet...együtt leszünk, "későn" kelünk (legalább is nem ötkor!) és nem rohanunk ezer felé. Nekem akár ezt is átköthetik egy szalaggal :) mert felér egy ajándékkal!

Zalán futása újra

A mai napom akár a Magyar Vágta... 

Teljesen úgy érzem, hogy ma mindenki szeretne egy falatot rágni belőlem... Nem mintha nem lenne elég anyag ehhez a csontos vázamon, node azért mégse'! 

Mikulásos, karácsonyos köz-szervezkedés, ovi-suli szmk-s gyönyörök, telefon behalás, halódó csere telefon, feledékenység, ezeregyelnemfelejtendőgyömiszköléseagyba.... 

Uff. Túlpörögtem. 

Pénzem a végéhez közeledik. Ma egy hajszál választott el attól, hogy a Centrál színházban -jobb híján- lefoglaljak két jegyet a Pletykafészkekre... Mielőtt azonban elragadtattam volna magam, azért mailben kérdést szegeztem nekik, hogy a Mindenből 1 van-t nem tervezik-e mostanában színpadra vinni... Megvárom a választ. Az lenne az igazi meglepi apánknak :) 

...ezt a bejegyzést már másfél órája írom... Még szerencse, hogy az irodámon csak két ajtó van, mert ha még lenne ugyanennyi akkor azon is be-bekukkantanának a népek, hogy: -jöhetek? 

Bocsánat a zsörtölődésért... 

Hallottátok a legújabb bődületet, miszerint Nostradamus előre megjósolta a Gangnam style-t? Ezzel persze egyenes úton ismét eljutunk oda, hogy decemberben világvégének kell lennie ha törik ha szakad. Mivel egy csomó agyament feltételezést megcáfoltak magasabb körökből, MUSZÁJ volt valami újat és hihetőt a néphülyítés e színes placcára dobni. Nostradamus és a Gangnam...anyám. E szerint mikorra a jutyúúúbon egymillió lájkot megér a népnek ez a marhaság...abba belepusztul a világ. 

Ma alkalmam volt beszélgetni egy vezető féle öregmanussal önkormányzati dolgokról. Kérdeztem tőle, hogy vajh, mikor indulunk már meg felfelé a gödörből ennyi csórón eltöltött nap után? A véleménye szerint legalább hat év...nem is lehet előbb mert most -valami közgazdasági kifejezést hsznált itt- alacsony a fogyasztása a népnek...hiába szeretne többet, nem tud nagyobbat markolni. Erre ő olyan példát dobott fel, hogy ő is szeretné már lecserélni az egyébként fullextrás páréves csodajárgányát egy ilyenolyanamolyan majdhogynem beszélni tudó Audira, de nem megy a jó fene b@cca meg... 

Hát...én, és még sokan mások nem ilyen szinten muzsikálunk, és szerintem magasról lecarjuk jelen állás szerint, hogy milyen autó van (ha van egyáltalán) a gumónk alatt...csak legyünk meg valahogy minden hónapban a csekkekkel, törlesztéssel, gyerek ruhájával, konyhapénzzel...ami ezen felül jut, az bónusz. 

:) Ilyen színesen szép a világ, nemde? :) 

Ma megint nagyon zilált lesz a családi életünk délutánra. Örte suliba megyek mikulás csomagot porciózni, gyerekek anyósnál lesznek, innen megy Imike hatra íjászkodni, apánk még ma is estébe maszekolja magát. Este fél kilencre talán egyesíthetjük erőinket :( 

Na, ez nekem nagyobb szomoronty mint hogy nem jutott "krumplifőőőd" ...vagy csoda járgány. 

Hétvégére nagy nagy havazást rebesgetnek Nostradamus képességeitől jóval elmaradó időjósaink... kíváncsian várom :) Szombaton disznóvágás...hejjhó.

jótanács ezo berkekből így karácsony előtt...

"Engedd kiáramolni a Világba a Bensődből, azt a Csodálatos Ajándékot, amit ott találsz, hiszen ettől lesz egyre szebb, és egyre jobb a Világ. Ne fukarkodj az értékeid odaajándékozásával. Légy bőkezű és a Világban is egyre nagyobb lesz a bőség. Hiszen csakis az jelenhet meg benne, amit mi beleengedünk. Ha ellenállsz és visszatartod azt, ami a Bensődből kiáramolna, azzal a világot is szegényebbé teszed. Járulj hozzá a Világ Bőségéhez, Lényed Bőségével, és figyeld, ahogy ennek hatására a többiek is egyre inkább megnyílnak. Gyengéden és szeretettel bíztass és ösztönözz másokat is a környezetedben, hogy tárják fel és tapasztalják meg valódi önmagukat. De ne erőltesd senkire. Inkább csak gyakorold, és ahogy Te egyre jobban kinyílsz és ragyogni kezdesz,a körülötted élők maguktól fognak közeledni hozzád és kérik majd, hogy áruld el nekik, mitől állt be a változás a Te életedben. Segíts nekik, hogy ők is megnyílhassanak, és Lényük Bőségével hozzájárulhassanak a Világ egyre nagyobb Bőségéhez." 

és még egy :) 

"Állj fejen a fotelban, vagy egyszerűen guggolj be az asztal alá. Mit látsz? Amit a gyermeked! Egy egészen új nézőpontból, az ő szemével láthatod a világot (mint Szabó Lőrinc, ahogy leguggol Lócihoz). Néha el kell engednünk, amihez ragaszkodunk, és akkor képesek leszünk új lehetőségeket észrevenni. Gyarapítsd a tudásod, légy kreatív, vizsgáld meg a dolgokat minden oldalról. Ha te is leguggolsz (mint én tavaly ilyenkor), észreveheted például, ha a Karácsonyfa a függöny felőli oldalon csupasz… Aki előbb guggolt oda, még mást látott – és le is ette onnan az összes szaloncukrot . persze az is hozzá tartozik, hogy valami felsőbb hatalom azért pont oda tette a szaloncukrot, mert tudta, hogy aki onnan nézi a dolgokat, észre fogja venni! Boldog Közelgő Karácsonyt!" 

Patak Cs. Gyöngyvér

kutyafutta

Tegnap estefelé Negro kiszökött, miközben Imifiú csukta (volna) éppen be a kaput az autó után. Mi Eszterrel bent dekkoltunk a szobában, amikor egyszer csak artikulátlan üvöltéssel (!), sírva kiabál kintről a gyerek bele a falu csendjébe: - Megszökött a Negróóóóó, neeeeee...! 

Belsuttyantam gyorsan az erdélyi kézműves szobapapucsomba és pozícióját feledve rohantam ki vele az utcára. Az eb és a gyerek két háznyira előttem vágtattak, Imike csak ordított, ordított a kutya után, engem meg se hallva. Több háznyi sikertelen szólongatás, és utolérési kísérlet után végigfutott rajtam, hogy a fiam oltári nagy pánikban van. Ebben a se lát se hall állapotban közelített az utca vége, a forgalmas főút felé... Basszus, nagyon rég futottam már...de rásprinteltem még jobban papucsos lábaimmal, és most már én üvöltöttem rá teli torokból: - IMIKE! MEGÁLLNI! 

Pont a kanyarban fékezett le, sírt mint a záporeső, fújtatott a rémülettől, hogy bajba kerül az a kis dög (IGEN már ez a név is kijutott az ebnek!) és a fáradtságtól. 

Láss csodát. Amikor megálltunk, és nem üldözte már senki a Negro is odajött hozzám. Kapott is az orrára párat, aztán felkaptam a kutyát, átnyaláboltam a zaklatott gyereket, és ...ahogy a lihegésem engedte...igyekeztem megnyugtatni, miközben haza andalogtunk. 

Basszus, ebből nagy baj is lehetett volna... annyira szereti a Negrót, hogy még az útra is kiment volna szerintem ebben a páni félelmében érte... Belegondolni is rossz. 

Utána elbeszélgettünk vele mindketten, hogy baj az is ha a kutya elszökik, és esetleg baja esik, de a legszörnyűbb az lenne ha vele, a mi kisfiúnkkal történne valami, aki nekünk pótolhatatlan. Sírt még egy kicsit, aztán már nem volt semmi gond. 

Amikor aztán később keksz daráláshoz gyürkőztünk, és befutottak a fehérvári szívem csücskei, már csak a megerőltetett virgácsaim sajgása emlékeztetett a nüanszra. Az egy kilónyi kekszet István hősiesen ledarálta nekem, miközben beszélgettünk egy jót, és apa is befutott. A süti -zebra szelet- elkészült, de nem vagyok tőle hasra esve...cuppanósan ragadós. 

Ma délután Adventi készülődés keretében kézműveskedés lesz a gyerekeknek faluilag. Megyünk! 

Reggel havas eső esett. :( Mé' nem hóóóóó?

cam-pitchor :)

Jaja, el vagyok kámpicsorodva. Hogy ez az újhullámos mélyhullám, most megint a PMS áldásos beköszönése-e vagy amolyan általános rakás sz@r... azt nem tudom. 

Nem kell, hogy velem tartsatok a magam generálta depresszív gondolatsorokban, de én azért folyatom. 

Aggaszt a jövő, pozitívba nem hajlok egy pillanatra sem amikor a 2013-as lehetőségeket kell latolnom. Mi más lenne ennek az oka mint az anyagi vonulat... Annyira elkencésedtem emiatt este, hogy szinte álomba sírtam magam a nagy önsajnálatban. Mindenki halad, lép előre...csak mi nem, pedig azt nem lehet mondani, hogy nem teszünk érte :( Imiapu tanul, maszekol, látástól mikulásig húzza amikor van mit a melóhelyen...és ennyire jutunk. Egyéb helyeken feleennyi erőfeszítéssel Kánaán közeli fílingben leledzenek a népek... 

Utálom az ilyen napjaimat, amikor értéke vesztett nyavalygós vagyok, de sajnos ezt is meg kell krónikálnom a gyerekeknek, hogy majd tudják... mi hogy toltuk a szekeret. 

Családi adókedvezmény nélkül, havi 91.700 at keresnék. A cca 92 ezret ha leosztom 20 nappal, és aztán napi 8 órával, akkor kemény 575 forintos órabérért tanultam és dolgozom 14 éve :) Diplomás álomkarrier, igaz? 

Nálunk ennyiért mennek el takarítani, vagy kertet rendezni maszekban az asszonyok... 

Siralmas. Pedig ennél nagyobb bajok is vannak a világban, de egy ilyen hangulattól vezérelt pillanatban ezt belátni, és egyben hálát érezni a saját sorsom felett...nagyon nehéz. 

Ma is bent vagyunk, azt hiszem most a 24.-ét dolgozzuk le. December elseje van, alul vagyok hangolva, karácsonyi érzéskörtől mentesen lépek be a hónapba. 

Félek, hogy bennem van a hiba, és AZ érzés ott sem fog rám találni, ahova idén megyünk majd keresni.

már megint az Aranyosi Ervin :)

"(...)És oly csodás az ölelésben,
hogy nem vagy benne egyedül.
Ott van egy társ, egy másik lény is,
aki ezt érzi legbelül.

Ilyenkor két szív együtt dobban,
a fél-elem párjára lel,
így válnak teljesen egésszé,
mikor a kar körül ölel.

Egész-séged így lehet teljes,
a magány, tudd, megbetegít.
Öleld hát át a nagyvilágot,
a szeretet, hidd, talán segít.

Két kar körül fon óvón, védőn,
két karod viszonozza azt!
Öleld körül a szenvedőket:
Ölelj, szeress és nyújts vigaszt!"