Jaja, el vagyok kámpicsorodva. Hogy ez az újhullámos mélyhullám, most megint a PMS áldásos beköszönése-e vagy amolyan általános rakás sz@r... azt nem tudom.
Nem kell, hogy velem tartsatok a magam generálta depresszív gondolatsorokban, de én azért folyatom.
Aggaszt a jövő, pozitívba nem hajlok egy pillanatra sem amikor a 2013-as lehetőségeket kell latolnom. Mi más lenne ennek az oka mint az anyagi vonulat... Annyira elkencésedtem emiatt este, hogy szinte álomba sírtam magam a nagy önsajnálatban. Mindenki halad, lép előre...csak mi nem, pedig azt nem lehet mondani, hogy nem teszünk érte :( Imiapu tanul, maszekol, látástól mikulásig húzza amikor van mit a melóhelyen...és ennyire jutunk. Egyéb helyeken feleennyi erőfeszítéssel Kánaán közeli fílingben leledzenek a népek...
Utálom az ilyen napjaimat, amikor értéke vesztett nyavalygós vagyok, de sajnos ezt is meg kell krónikálnom a gyerekeknek, hogy majd tudják... mi hogy toltuk a szekeret.
Családi adókedvezmény nélkül, havi 91.700 at keresnék. A cca 92 ezret ha leosztom 20 nappal, és aztán napi 8 órával, akkor kemény 575 forintos órabérért tanultam és dolgozom 14 éve :) Diplomás álomkarrier, igaz?
Nálunk ennyiért mennek el takarítani, vagy kertet rendezni maszekban az asszonyok...
Siralmas. Pedig ennél nagyobb bajok is vannak a világban, de egy ilyen hangulattól vezérelt pillanatban ezt belátni, és egyben hálát érezni a saját sorsom felett...nagyon nehéz.
Ma is bent vagyunk, azt hiszem most a 24.-ét dolgozzuk le. December elseje van, alul vagyok hangolva, karácsonyi érzéskörtől mentesen lépek be a hónapba.
Félek, hogy bennem van a hiba, és AZ érzés ott sem fog rám találni, ahova idén megyünk majd keresni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése