Ilyen egy putypurutty napot! Nem sok értékelhető írható ma a számlámra...pedig már nem is hétfő van.
augusztus 26-ra elvileg sikerült összerittyentenem egy össz-családgondozós találkozót, hogy megválasszuk magunk közül a vezírt. ÉN nem akarok lenni...simán átengedem a terepet a furdancsnak...legyen boldog a szereppel, nekem nem hiányzik plusz egy púp az összképről.
Hamarosan jön a 'zuram a prüntyikkel. Ki kell találnom valami tápláléktervet holnapra, mert ma nem volt főtt kaja, holnap ez nem ismétlődhet meg. HÚST akarok! ...és levest. Igazából valami krémleveset ennék... Hat után megyek anyához barackot pucolni és elrakni. Felkészítettem, hogy ne számítson arra, hogy egyedül érkezek, mert lánygyermekem mostanában a bolti tartozékomnak számít. Folyamatosan kilóg a fenekemből.. de nem értem miért :( az éjszakái sem telnek túl jól. Már harmadik éjjel felriadt éjfél előtt. Magyarázta szegénykém magyarázta nagyon, hogy mi bántja...de felét sem értettem a félkómás zagyvanyelvnek... reggelre meg már elfelejt mindent :) Pedig az oviban már jól el van...lehet hogy ez csak a látszat? A hiperagresszív és überaktív gyerek -aki piszkálta- már nincs is oviban. Nem értem.
Rákerestem, ezt találtam. Emlékeztem, hogy olvastam már hasonlót korábban is:
" (...)A rémálmok az alvás REM (rapid eye movement, azaz gyors szemmozgások) fázisa alatt elõforduló ijesztõ álmok. A rosszat álmodó gyermek általában teljesen felébred és színesen emlékszik vissza az álom részleteire. A ritkán elõforduló rémálom nem kóros és a szülõ vagy gondozó nyújtotta biztonság megnyugtatja a gyermeket. Gyakori rémálmok azonban rendellenesek, és mélyen meghúzódó pszichológiai problémát jelezhetnek. Az ijesztõ élmények, így a félelmetes, ijesztõ történetek, erõszakos tévémûsorok okozhatnak rossz álmokat. Ez az ok különösen 34 éves korban gyakori, amikor a gyermekek még nem tudják egyértelmûen a fantáziát a valóságtól elkülöníteni.
Az éjszakai rémület / pavor nocturnus/ Soha nem REM fázisban támad! Azokban az esetekben, amikor a gyermek "csak" egyszer riad fel (ez az összes eset 75%-a), a pavor a (lassú, nagy amplitúdójú delta hullámokkal kísért) álomtalan mélyalvás fázisának a végén jelentkezik, többi esetben pedig az alvás második szakaszában, mely a mélyalvást közvetlenül megelőzi. Három tényezőt kell megfigyelnünk, hogy megtudjuk állapítani rémálomról vagy felriadásról, van szó. 1. Az ébredés időpontja. A pavor mindig az alvási idő első harmadában, tehát rendszerint éjfél előtt jelentkezik, míg a rossz álom miatti ébredés éjfél után, általában hajnalban. 2. Beszámol-e álomképekről? A mélyalvásban képi hallucinációk, álmok nincsenek. A pavoros gyermek tehát soha nem tudja elmondani, mi volt az a "rossz álom", amely a rohamot kiváltotta. Néha előfordul, hogy hosszas faggatásra egy-egy fenyegető képet fogalmaz meg, de összefüggő, történésszerű képsort soha nem tud elmondani. 3 A pavor speciális drámai tünetekkel jár. A gyermek éjfél felé hirtelen felül az ágyában, szemét tágra nyitva, és hangos, sikolyszerű kiáltásba tör ki. Szívverése kétszeresre vált, légzése felgyorsul, verejtékezik, remeg. A gyerek nem alszik, de nincs is ébren. A szülői kérdésekre összefüggéstelenül válaszol. A roham általában 10-15 percig tart, esetenként tovább, elmúltával a gyermek nem képes felidézni ezeket az idõszakokat. A felmérések szerint az ékszakai felriadás előfordulási gyakorisága 2,5% körül lehet. A fiúk és a lányok között nincs e tekintetben számottevő különbség. Megjelenésének oka: A kutatók úgy vélik, mindenképpen van egyfajta genetikai hajlam, mely lényegében az alvajáráséval azonos. A magatartás-genetikusok a pavoros gyermek családjában mind alvajárást, mind éjszakai felriadást gyakrabban találnak az átlagosnál, sőt, az is előfordul, hogy a két tünet, a pavor nocturnus és a somnambulizmus ugyanannál a gyereknél jelentkezik. A kiváltó okok között pszichológiai tényezőket, de egyéb külső belső ingerek is tételeznek. Rendkívül nagy jelentősége van a légzésproblémának (fulladásélmény)
A lefekvéssel kapcsolatos ellenállás gyakori probléma, különösen egy-kétéveskorú gyermekek között. Fiatal gyermekek, ha egyedül hagyják õket a kiságyban, sírnak vagy kimásznak és megkeresik szüleiket. A magatartás összefügg a szeparációs szorongással, valamint a gyermek próbálkozásaival, hogy környezetét több szempontból is befolyásolja.
Fiatal gyermekek másik alvászavara az éjszakai felébredés. A 612 hónapos csecsemõk kb. fele ébred fel éjszaka. A szeparációs szorongásos gyermekeknek is gyakran vannak éjszakai ébredései. Idõsebb gyermekekben az éjszakai felébredés gyakran költözést, betegséget vagy más megterhelõ eseményt követ. Az alvászavarokat súlyosbítja a délutáni hosszú szendergés vagy a lefekvés elõtti, túlzottan élénkítõ játék. Az éjszakai alvás kialakítása a csecsemőknél elsődlegesen szoktatás eredménye. Törődő odafigyeléssel elérhető, hogy néhány hónapos csecsemő az éjszakát átaludja, de rossz szoktatással az is, hogy az éjszaka nagy részét ébren töltse a szülők asszisztálása mellett. Ez utóbbiért általában csak annyit kell tenni, hogy felsíráskor az anya nemcsak hangjával igyekszik megnyugtatni gyermekét, hanem - kivéve a kiságyból - testi közelségével, sőt, ennivalóval, innivalóval is. Egészséges, jól fejlődő babának erre nincs szüksége. Nem lesz szorongó attól, hogy éjszakánként szülei nem ringatják, szórakoztatják, s a keresztül nem tanul meg szinte születése pillanatától uralkodni a családon.(...)"
