2010. aug. 2.

2010.08.02. Megtöröm!

...a csendet :) 

Bár hétfő lévén ez nem egy könnyű művelet. Nemszeretem nap. És ráadásul olyan nehezen indul. 

Tegnap ellenben nagyon aktívak voltunk délutánra családilag. A nagyszülős ebéd, a kötelező hesszelés és forma1 után aktívba dobtuk magunkat. - Biciglizzünk! -szólt az ötlet és nagy egyetértésben mindenki kitolta a drótszamarát. 

Egy korábban már megjárt útra indultunk a sárvízparton, de mi szülők -a beépített gps biztos tudatával, az eltévedhetetlenség illúzióját keltve- úgy gondoltuk, most menjünk egy kicsit tovább a vízparton és csak egy távolabbi bekötőn kanyarodjunk vissza a faluba. Egyre nagyobb gazban és egyre messzebb a falutól már nem voltam biztos a kalibrátorunkban. Agyban vésztervet kovácsoltam :) nomád pásztorok tudományát hívva segítségül sátorveréshez és kőpattintós tűzrakáshoz. A falu tornya már a távolba veszett akár egy fehér vitorla...apropó fehér vitorla. Olyan szépet láttunk...a horizont telis-tele volt vitorlás repülőkkel! Olyan szépen sorban köröztek kihasználva a légáramlat minden adottságát...igazán megnyugtató látvány volt. Annyira a sztyeppén jártunk már, hogy a vadvilág felfedezőinek vélhettük magunkat nyugodt szívvel. Az úton egyre nagyobb fűben tekertünk, kitaposott ösvény sehol. Balról a Sárvíz, jobbról belvíz...mindegyik hemzsegett az állatoktól. Gólyák, vadkacsák, vizicsibék és ...nagy fehér madarak. Nem akarom csak úgy le-darvazni őket, mert a besorolásuk nem megy ornitológiai ismereteim igen gyérek. Mea culpa! 

Néha igen csak éreztem a civilizáció hiányát...pedig nem vagyok egy agyon biztosított fajta. A bokorban szusszanó, pöffenő, moccanó zajok libabőrösra simogattak néha, ezt azért nem tagadhatom. 

DE a nap hőse Imike volt, aki a gyerek bicójával, váltókar segítsége nélkül küzdötte végig magát a majd'13 kilométeren. a táv nem tűnik soknak, de a terepviszonyok miatt hatványozódott az élvezet :) Szó-szó: Jó volt elfáradni! 

Gyerekek oviban, bár Eszter nem volt túl lelkes. Nem szereti ezt a másik ovit szerintem...pláne azt, hogy most már számkivetettek is, mert nem a csoportszobában táboroznak naphosszat, hanem az ebédlőben, minimális mennyiségű játék mellett. Ennek a miértjét mondjuk nem értem...de a kiscsajomat egyre jobban. Mesterek! Siessetek a tetővel, vissza akrjuk kapni az ovinkat!!!! (Nekem a kényelmi szempontok a döntők, hisz reggel csak átlibbentem őket a szomszéd házba...de nekik a kedves, ismerős környezet és az óvónénik állandósága is hiányzik. Nekik nehezebb.) 

Na, kezdjük a hetet! Szép napot mindenkinek!

********

Ezért jó falun élni, és ami még jobbá teheti ezt: a köz-ért dolgozni, intézményben :) 

TEGNAP pont anyuéknál voltunk amikor hallottuk, hogy apa egyik barátját agyi infarktussal elvitte a mentő. Nagyon súlyos állapotban volt a telefonáló elmondása szerint. 

MA beszéltem az illető barátnőjével, aki elmondta, hogy szerencsére "csak" hypoglikémiás sokk lépett fel...vagyis bekómált mert annyira leesett a cukra. (Súlyos cukorbeteg az illető ugyanis). Megnyugodhatott mindenki, hogy viszakapja a falu Józsit. 

MOST ülök az irodámban, mögöttem nyitva az ablak és hallgatom az öregek diskurzusát. Megjött Árpi, aki naphosszat a falut rója, néha megpihen itt, elbeszélget hozza-viszi a híreket. Nos. Ő már halasztja a Józsinkat...sőt ahogy hallom már temeti is, mert elmondása szerint már a végét járja. :) Hehe 

mekkora lesz a meglepi neki amikor hazatér a beteg. Csak akkor nehogy szegény Árpit kelljen összekanalazni a flaszterről amiatt, hogy infarktust kap a "paranormális" jelenség miatt. 

Édes öregek:) Soha nem volt álmaim netovábbja, hogy idősekkel dolgozzak...de így, velük egy intézményben azért változik a vélemény. Olyanok mint a gyerekek...csak kevésbé mozgékonyak. Jó hallgatni őket amikor nem is tudják, érdekes történetek hangzanak el itt. Hallottam én már itt nagyf@szú Jancsiról is, aki szegény már megbodogult, és megfordult itt szájon már a falu egész népe. :) Hallgatni mindenesetre vicces. 

...most meg a múlt heti ügyfelemet beszélik ki. Ez azért már nem annyira kedves dolog. DE hogy mennyi mindent tudnak apáááám :) én végig ott voltam az illető mellett és mégsem vettem észre ennyi részletet :D. "színezd újra színezd újra!"

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése