2010.08.05. csütörtök

Reggel van, és így korán, egyenlőre csak azt tudom konstatálni, hogy a helyzet nem reménytelen. Némiképp javultunk. A fájdalom hiányán felbuzdulva beeszközöltem pár krékert a gyomromba...de amint az elkezdett dolgozni az étken..megint érzem, hogy van. Szóval még van hova fejlődni. Imi fiam tegnap délután nagyon bágyatag volt, és meg is ijesztett nagyon. Elaludt három után és négy előtt ébredt fel, de úgy mint aki nem is tud arról hol van. Üres tekintet, félszeg mosoly (ha nem lennék az anyja úgy írnám le olyan "hülyegyerekesen" nézett). Kérdeztem tőle, hogy mi a helyzet? A válasz Nem tudom. Aztán amikor beparáztam kicsit, már olyanokat kérdeztem, hogy Én ki vagyok, meg a hugára mutatva hogy ő ki, é még a lázmérőt is szegényke orra alá dugtam beazonosításra. A válasz mindenkor : - nem tudom!
Nehéz percek voltak...el is vittem gyorsan dokihoz, mert -bár kitisztult addigra- megijedtem.

A dokibácsi megvizsgálta, és elmondta, hogy sajnos ennek végig kell futnia rajta, tüneti kezelés kell, és a zavartság pedig a víz veszteség és kaja nélküliség miatt lehetett. Tegnap tényleg nem evett addig két kekszen kívül semmit, de nem is erőltettem, had pihenjen a pocakja, Inni viszont ivott apránként...mindegy, túl vagyunk remélem a nehezén, bár félek, hogy Eszter sem ússza meg ennyire könnyen, bár ne legyen igazam.

Ma már apánk is dolgozik, én vagyok velük. Holnap pedig már nekem is irány a meló, mert halmozódnak az asztalomon a ragasztós cetlik a tennivalókkal. (Ez keresett, innen, ide telefonálj ezügyben ....pfff) Elküldtem páromat dolgozni, pedig jó volt együtt itthon (már amennyire tegnap ezt a fetrengős hangulatban értékelni tudtam), de sajnos csak azokra a napokra kap fizut amikor megy :( Most pedig amúgy sem dúskálnak a melóban. Nem könnyű időszak, még szerencse hogy én is bérből élő lettem mostanra.

Mit főzzek ma diétásat?! Ha rizs lesz kicsi meggyszósszal és natúr husival az vajh' megfelel a követelményeknek?

********

Hmmm

"Anya, ha majd te meghalsz, akkor mi már nagyok leszünk"

Mondotta lányom lazán ma, ebéd után, alvás előtt :) Szerintem semmi baj sincs azzal,ha ilyen gondolatok is foglalkoztatják őket (mert mint kiderült, ezt közösen beszélték meg). Ők azzal (is) mérik -ezek szerint- az idő múlását, hogy a szüleik megöregszenek és elmennek...míg mi szülők, szintén az ő korosodásukon keresztül látjuk fogyni az utunkat. És...szerintem ez egyfajta nyugtató is önmaguknak, hogy az még úgyis messze van!

Mennyivel lett volna jobb, hogy ha azzal állít be a kiscsaj, hogy : "Majd ha meghalsz anya, miénk lesz a ház" :) Ezen még ráérnek perlekedni.

Most alszanak, nekem pedig teljes erőből neki kellene feküdnöm a keresztelői meghívó gyártásának, mert e hónap vége már igencsak közel, és a meghívottak java még nem is tud az eseményről.

A helyzetkép rendeződni látszik. Délelőtt már önfeledten játszottak hol kint- hol bent míg én főztem (és ügyfeleztem...jájj hogy erről nem tudnak leszokni! Mindig van valaki akinek annyira sürgős, hogy betör a kis világunkba).Az ebédből is szépen fogyasztottunk ...én túl szépen is.., látszik, hogy gyógyulok. Pedig ezt a bónusz apadást nem kéne kutyába venni...

Nnna, léptem szerkeszteni, majd a végeredménnyel jövök, ha bevégeztem!