Hajnalok hajnalán...illetve nem is, még éjfél előtt járt az idő...amikor eszement hangra riadtam fel. Én még ilyet eddig soha nem hallottam. Olyan égzengést produkált a vihar, mintha maga az apokalipszis kopogtatna a kapuban. Mély bugyrokból, elementáris erővel felböfögő kiáltás egy jókora reccsenéssel a végén.
Komolyan azt hittem,hogy akkor szevasz! Itt és most vége a dalnak. Áldja az ég a világvége jóslatokat, de most biztosan korábban jön a vég.
Recegősen uramhoz bújtam és nyakig dugtam a paplan alá Eszter is, akárcsak magamat (Imike anyáéknál aludt...) Eldöntöttem, hogy ha meg kell élnem majdan a végét a világnak, azt semmiképp sem akarnám kis társaságban tenni. Így szenvedni cudar egy dolog...pfff
Aztán persze beigazolódott a nagy hang kis teljesítmény itt is, mert ugyan volt némi eső..de az égi ordítozás -akár egy hiszti- jelentéktelen könnyhullással lezajlott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése