Tombolok. A reggelem eleve rosszul kezdődött akkor, amikor a hét órai harangszó még az ágyban, nyálcsorgatva talált. Kirobbantam, mosakodtam, felöltöztem, és eztán jött a neheze: Eszterrel is végigvinni ugyanezt.. Lényeg a lényeg, annyira ügyes voltam, hogy hét húszra már végeztem is. Jöttek anyáék vitték Esztert, én meg hagytam barátnőmet még aludni, rázártam a kaput és elrohantam ide. Ilyen anti-handicap ellenére harmincháromkor már itt is voltam.
Hívtam uramat, hogy mizu. Tudtam, hogy ma még nem dolgoznak, mert a tűzvédelmi vizsgára várnak...de a kollégája, akivel kiment feltüzelte, hogy ha holnap sem tudnak levizsgázni akkor hazajönnek. Na ezen bepöccentem. milyen jogon bujtogatja ő a férjemet ilyenre? Most már sokkal több anyagi vesztenivalónk van ezen az ügyön ahhoz, hogy úri szeszélyből hazavágtassanak. Férfihiszti. Kíváncsi vagyok mi lesz ma este, d egyszerűen nem értem hogy miért kell így dühöngeni amikor tudva tudják (mert megmondta nekik a korábbi főnökük) a volt munkahelyükön kábé fél évig nem lesz munka... A semmire érdemesebb hazajönni, mint várni a valamire???? Kiakadtam...és tudom, hogy Iminek ez most úgy tűnhet, hogy nem akarom itthon látni, de ez nem így van. Én azt nem szeretném látni, hogy itthon egy hét tehetetlenség után szétszenvedi magát a munkanélküliségtől. Nagyon megszenvedi az ilyen dolgot, már láttam egyszer, amikor egy hónapig nem volt semmi munka...és persze pénz sem. DE akkor még nem volt gyerekünk, hitelünk, mérvadó rezsink... ezt most nem engedhetjük meg magunknak. Szerintem. Gonosz vagyok szerintetek azért, mert szeretném biztosítva látni a megélhetésünket? Kezdődik az ovi. Mindkettőnek kell váltócipő, utcai cipő, aztán télre Iminek télikabát...és az egyebeket nem is számolom. Az én fizetésem mindössze a rezsire és a hitelekre elég...utána pedig hóvégéig mosolygunk egymásra?!
Pffff
*****
...levert a halál vize egy pillanatra!
Gondos, dolgos hivatalnokhoz méltón leveleztem,postáztam, iktattam...mikoris feltűnt, hogy nem találom annak a félhajléktalanomnak a szigazolványát, lakcímkártyáját és szül akvi kivonatát tartalmazó borítékát, akinek olyan kínkeservesen sikerült mindezt megszerezni. Kerestem, kutattam, meghaltam, feltámadtam, pakoltam, szemetet túrtam...mígnem egy kolléganőm megtalálta nekem az egyik irattartóban...én baromállat! Utálom, hogy sokszor ilyen szétszórt vagyok.
Imiapu ma már ment végül is dolgozni. Tíz előtt telefonált, hogy mehetnek a tűzvédelmi oktatásra, aztán pedig melózni. Végre történik valami...
Megyek ebédelni anyuhoz, mert ma ott vannak a törpencsek. Este pedig irány a református parókia a keresztelő miatt, de ez ügyben még telefonálok.
...
Az előbb betévedt egy nagy pillangó :) kérdeztem miért jött, miben segíthetek...de csak verdesett kétségbeesetten. Nem tudok lepkéül..és különben is egyre frusztrálóbb volt ahogy a fejem körül kotort, ezért kíméletesen befogtam egy A/4-esbe lazán, és kivittem a szabadba. Elrepült. Jelentem semmi baja nem esett...biztosan csak figyelemre volt szüksége, vagy arra a pillanatnyi hírnévre amit most itt megkapott :) Hiszen amúgy, ha csak úgy az udvaron marad, ki örökítette volna meg az utókornak?
Vettem miniknek két DVD-t a kóóóóposban :) Kisvakond mesegyűjtemény...emellett voksoltam inkább a CH-bombák helyett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése