2011-11-27 huszonhetedike

De rég írtam már vasárnap. A mainak is az a konkrét oka, hogy a gyerekeim a nappaliban szervezték meg az éjszakai alvást szivacson alvós "táborozás " formájában. Ötig tartott :( Már szépen össze is pakoltam, meg is reggeliztek és fel is öltöztek...előre vagyunk, mi?
 

A hétvége most egy sima és egy fordított.
Apai szüle dolgozik, mi meg mamákat látogatunk sorra. tegnap anyósomnál főztünk, ebédeltünk, ma pedig anyáék lesznek a szerencsések :)
 

Épp a tegnapi ebéd készítése közben történt az alábbi:
Először is a menü, amit anyósom arra kárhoztatott, hogy : "-el ne mond senkinek, hogy krumpli volt krumplival!" :) Krumplilé leves krumpli gombóccal, paprikás krumpli és krumplis pacsa :D
Leves, főétel édesség...kell ennél jobb? Nagyon rá voltunk már kívánva erre, így sikeresen bekrumpliztunk.
Naszóval. Épp a pacsa tésztáját nyújtottam a deszkán, amikor a halkan susorgó NEO-ban egy újabb nyertest szólított asszem az István Dani. Elmondta neki, hogy nyert egy VIP jegyet a MCL nagy koncertjére, és találkozhat a zenekarral. ERRE a tisztelt nyertes hölgy olyan sivalkodásban tört ki, fejhangon örömködött a szentem.
Bennem megfogalmazódott egy pillanatra, hogy de jóóó neki!...meg aztán az is, hogy milyen kis rinyap.na :) majd'megszakad az örömködésben.

...erre két percen belül hív a hugom, hogy hallottam-e a rádióban őtet...mer'megnyerte a VIP jegyet...
Vazze :)))))) jót röhögtünk miután a benyomásomat is elmeséltem amellé, hogy IGEN hallottam.
TÖK jó nekik...remélem karácsonyra a Jézuska meghozza a MCL új cd-jét, és akkor viszik kíméletlenül dedikáltatni!
Ilyen mázlistát. Ez a nő annyiszor nyert már életében ilyen-olyan dolgokat (belépő, könyv, cd, utazás, kupon....) mint az egész kiterjesztett nagycsalád együtt véve sem. Asszem a kezébe kell adnom egy lottót....
Visszafelé curikkolva az időben, még megosztom abbéli örömömet veletek, hogy übernagyot sikerült izzadnunk a pénteki táncon :)

Kevesen voltunk, így hatosban pedig úgy indítottak, hogy akár haza is mehetünk. Erőszakos voltam.
Egy kicsit.
...hogy ha már idejöttünk, nemááár, hogy így elmenjünk...és belefogtunk. Olyan táncház kerekedett belőle a végére, hogy MÉG! NA, ezért akartam én mindig táncolni, ezt a fílinget kergettem egész életemben :).
Bíztatok is mindenkit, hogy ha van egy régi álma, ki szeretne már próbálni ezt vagy azt egy ideje...akkor annak MOST van itt az ideje, nem pedig MAJD. A vágyott dolgokban találhatod meg leginkább önmagadat gyermekem, úgyhogy rázd le a kifogásokat és rajta!
Most megyek imikimizni, mert közeleg a karácsony és én még szinte sehol sem vagyok fotóügyileg! Szép vasárnapot!

2011-11-21 setét van

Alig múlt három, de odakint már mindent szürkére satíroztak, azt pedig hogy milyen is a napsütés, már lassan el is felejtjük :( Legalább a hó esne.

Még tavasszal sikerült beújítanunk három kismacskát, amiről ugye a szerzési folyamat során kiderült, hogy három csajról van szó. Na...időközben tudatosult csak hogy ez a kövi tavasszal háromszor meghatározhatatlan számú kismacskát jelent.
Ezért, amikor úgy egy hónapja a macsekok az esti sétáink során követtek bennünket és szépen elmaradoztak, finom öröm repkedett bennem, hogy NA talán meg lesz úszva az invázió.
Először elslattyogott a szürke, aztán pedig a kormos. Maradt Hómancs, és már vizualizáltam is a kis macskacsaládot, mert azért egy macsek mégiscsak kevesebb porontyot pottyant a kedves, mit sem sejtő gazdi terciájára.

Erre, előkerült pár nap után a szürke, majd bő egy hetes távollét után a fekete is szembe sétálta magát apánkkal és fiunkkal, akik aztán nagy örömködve hazaszállították.

Így aztán most megint három a kislány, és már előre félem az eladó sort, amikor hangos macskajajos vircsaftok közepette lényegülnek át macskagyárrá mindannyian.

Nem vagyok gyilkos típus, nem ölünk meg egy állatot sem. Bízom abban, hogy elég közel van nekik Paks ahhoz, hogy a termékenységük csorbát szenvedjen, és így élhetünk tovább békességben a három macskacsaj és mi.

Elmacskásodtam, mi? :)

Ma iskolába menős szülői lesz az oviban. Tavaly már végig ültem egy ilyet, de idén megint kell :( Holnap Anyuszínház, szerdán komposztálós biznisz, pénteken tánc. Csak a csütörököm marad meg a családnak...és az ablakoknak mert ahhoz, hogy felöltöztessem kisviskónkat karácsonyiba, előtte bizony maszatolnom kell lefelé a koszt. A gáz csak az, hogy mindig sötét van mire hazaérek, így csak saccperkábé-ra megy az ablaksuvic'.

Mindegy, végezzük be ezt a napot. Legyetek jók, és ha van lehetőségetek, próbáljátok ki Leslie Sansone Walk away pounds 4 mile programját. Nagyon frissitő, tegnap este végigtrappoltam vele (és a családdal) !

2011-11-18 cunda

Ahhoz, hogy az ember lánya valamiféle vásárlást bonyolítson le ruházati és ajándékászati témakörökben, el kell hagynia a falut.
Hétvégén eljegyzésre megyünk...az ajándék vásárlást az utolsó pillanatra sikerült odáznunk, így időszerűvé vált, hogy tegyünk már valamit az ügy érdekében.
Tegnap a tánc utánra beterveztem tehát a családnak, hogy lehoppanunk Szekszárdra egy shop körre. Na, ezt sikerült is Szedres magasságában egy életre megbánnom, mert olyan ködfalban lavíroztunk onnantól kezdve a szitiig, hogy még. A szélvédőre tapadtam, és ötvennel sikerült cammognunk a felező vonalba "kapaszkodva". Hát húúú.
A városban már tiszta volt a helyzet. A tejpépből kiértve szemkápráztató volt az aszfalt éles fekete látványa :) Először megcéloztunk a C&A-t (cunda) mert egyre potrohosodó és pockosodó fiunknak egy farmerja se nincs már vala. Nagy nehezen sikerült kettőt kimazsolázni a sok száz közül. Kifelé indulóban eloldalogtam minden célzás nélkül (na jah...) a kabátok felé. Már nagyon rám fért volna egy "újkabátérzés" Az akciónak (és engedékeny kancelláromnak) köszönhetően beújítottam sok év után egyet :) most egyenesben végre a női faktorom rongyászati részének, felsőruházati szekciójának, kabátászati mérlege. Hehehe
Eztán tecsó gyorsban mert már nyolcat ütött az óra és két felé dőlt és szaggatott a két gyerek, utána egy roppant egészséges vacsi a kekkdonaldszban és nekirohanás a hatoson újra a ködfalnak. Az aprónépek persze belaudtak a hatvanas döcögésben a hátsó sorban, mi pedig majorig elkeseredetten kapaszkodtunk az előttünk araszoló két piros lámpájának derengő fényébe...de aztán már mitfahrer nélkül kellett hazatapogatnunk.
A hazaérkezés? Megkönnyebbülés volt, na.

Ma pedig laza nap lesz, délután csak az uszodáig kell el evickélni a négy kerékkel...de most is köd van.

Azért szép és reményteli napsugarakat mindenkinek!

2011-11-15 betegség

Jajjmár, miért ennyire jó a mi bacinknak, vírusunknak, bajunknak lenni? Én szeretem az állatokat, de a mikroorganizmusok nem dorombolnak és a botot sem hozzák vissza, úgyhogy HUSS!

Tegnap még kutyabaj volt, aztán este már vacogott a nagyfiú és hőemelkedése lett. Mondjuk ennél több szerencsére nincs egyenlőre....bár reggel egy pillanatban fogta a jobb csípőjét, hogy fáj...de aztán már elillant az is. A doki mindenesetre egész hétre kiírta, és meghagyta, hogy figyeljük a hasi panaszokat. Remélem semmi komoly nem lesz ebből. Most mamával közösen táppénzel, és főzik nekem az ebédet :)

******

Ebéd megvolt, és már a láz is a miénk :( Nagyon bágyadt és elesett a gyerkőcöm. Süt róla a betegség, csillog a szeme, piros az arca....legjobb lenne most otthon lenni, de tudom, hogy anyánál jó helyen van. Gyógyulj Bogyó gyógyulj, erősebb vagy az elemeknél!

A délelőtt megint leszedált. Sokan voltak és sokfélével jöttek. Egy vidéki ügyfelemmel több perces telefonbeszélgetést folytattam, amiközben én higgadtan ő pedig nyálcseppes indulattal vázoltuk dolgainkat. Nem vettem fel vele a kesztyűt. Néha magam is meglepődök azon, hogy milyen nyugalommal tudom kezelni a hülyéket. ...egy óra múlva már itt volt személyesen is, hogy akkor folytassuk a beszélgetést.

Jajj de nagyon felhangolt lettem ettől! Alig tudtam húsz perces diskurzust követően fél 12-kor lezárni a meetinget...az ajtó előtt még ketten vártak rám.

Ilyenkor kár, hogy nem teljesítmény bérben vagyok :) Ügyfelenként egy ezres...napi nyolcas átlaggal összeszedhetnék magamnak havi 160ezret. Mutassatok egy ajtót ahol felvethetném az ötletet :))))))

Megyek, nem túráztatom itt tovább az agyam. Még meg kell írnom egy csomó feljegyzést...

2011-11-12 szubótá

Végre aludtam egy jót.

Elnézést mindenkitől, hogy folyamatosan a durmolásomon témázok, de ez nagyon fontos dolog az ember életében. Az éhes disznó is makkal álmodik :)

Dolgos hétvége van, apánk túlórázik. Így karácsony előtt, a beharangozott gazdasági összeomlás küszöbén ez nagyon méltányolandó lehetőség. A remény hal meg utoljára...de én még bízok abban, hogy kirántják az olaszok és a görögök magukat a szarkából. Kedves gazdasági elemzők ugyanis az ő bukásukat marokra fogva ütöttek előre képzeletbeli lyukat az európai gazdaság hajóján. Ami persze ebben a vízióban Titanic módjára merül alá, magával rántva eddigi szerény kis javainkat, életünket.

Na, szóval én azért próbálok optimista lenni, és ezt most határozottan érzem is magamon. Sokkal jobbak a rezgéseim, hangulatom, belső nyugalmam... Lehet, hogy a tegnapi MÁGIKUS napnak köszönhető? :)

Az ezoterikák szerint a tegnapi nap gondolatai, érzetei felerősödnek, ezért a pozitívan megélt péntek egyenes következménye egy minőségileg jobb frekvencián rezonáló ÚJ ember.

Újnak nem érzem ugyan magam, de a tegnapi napomban a semlegesség mellett fellelhető mikronnyi pozitivitásom úgy látszik kamatozott :)

Befejeztem a fárasztást! :D

Eszter még alszik...ilyen sem volt mostanában :) Remélem a kisboszi kipiheni magát, mert a tegnapi estét elég tombolósan fejezte be. Ő a Ho-ho-hót szerette volna hallgatni, Imi pedig mirr-murrt. A gond ott kezdődött, hogy a húg csak azért akarta a büszke horgászt, mert TUDJA hogy a bátyja x-tra módon utálja és valamiért fél tőle. Bosszúúúúúú, a délután megvívott harcok csattanójaként.

Már felébredt...ennyit a csodáról :)

Szép hétvégét mindenkinek!

(És utólag is: BOLDOG névnapot Rékának és Marcinak!!!!)

2011-11-11 assszta!

...már péntek van. Nagyon el vagyok tunyulva ami az írást illeti. a helyzet valójában az, hogy nem voltam túl sok mesélni valóra kapacitálva, mert a napok csak jöttek...meg mentek. És ez sajnos az éjszakákra is igaz.

Nem tudnám megmondani, hogy mikor aludtam már egy jót...

az elmúlt éjszakai is jöttem meg mentem a gyerekszoba és a háló között. VÉGRE sikerült rábeszélnem a fiunkat, hogy próbálja meg már naaaaaa újra hogy el tud ő aludni egyedül is a hugával a szobában, nem kell ahhoz semelyik felmenőnek belezsibbadnia melléjük az ágyba... (Igazából egy kicsit elegem van már az így átaludt estékből, amikor csak egyik ágyból beájulok éjfél körül a másikba...és nem volt este SEMMI amit magamért tehettem volna)

Na, meséltem pusziztam, micimackót nyomtam karolóbabának mellé, és kivonultam...bealudtak a pom-pomra.

Finom kis siker élményemet nagyon törékenynek gondoltam, és selyempapírba bugyoláltam...de éjfél előtt összve is tört, mikor megjelent az ajtóban a nagyfiú. NEM voltam hajlandó feladni ideámat arról, hogy már azért is ÉN a saját ágyamban fogok aludni az éjszaka nagy részében KETTESBEN az urammal.

Ezért hát átkísértem, melléfeküdtem, és elaltattam...magamat is. :( Három után leóvatoskodtam az ágyról, és fejben átkoztam minden padlóreccsenést. Ezek a gyerekek még a szüleik járásindító csontroppanását is "elmegyitthagyegyedülalszok"-ként azonosítják, és kicsapják a pillákat, úgyhogy lábujjhegyen levitáltam át a hálóba.

Bebújtam a gyapjútakaró alá, felvettem a magzatpózom, kerestem az alfám...amikor Eszter belevisított a hajnalba: anyaaaaaa!

Wáááááá! Mentem, feküdtem, ajtót csuktam, esemest írtam uramnak, hogy NE nézzen ránk reggel, nehogy megroppantsa a padlót...így aludtunk hatig. Szerintetek...? Mesés egy történet :)

Aztán tegnap még volt egy olyanom is, hogy délidőben pakolásztama konyhában, szemetet gyűjtöttem marokra és vittem a szemetesbe. Kinyitom a szekrényajtót, és a szemetesen egy tereptárgy látványa fogad. Egy szürke kiskoma nézett velem farkas...illetve egérszemet. Nem tudom melyikünk ijedt meg jobban, d az tuti, hogy én sikítottam a hangosabbat...pedig eddig ezt hittem én nem félek az egértől. (Végül is, most is ezt gondolom, a hangeffektre azonban nincs mentségem :)

Na meg ami a nap híre volt nekem (faluhelyi kisgyerekes anyának) hogy a gyereknek ovi szinten uzsira elegendő egy túró rudi... He? El tudom képzelni a fiamat, amint felébred és elé tolják... :) Nálunk a rudi nem főétek kérem, hanem az utáni nasi. Hát ne már....a gyereknek ezzel csak felizgatják a gyomrát, aztán utána nem győz enni amit ér. Ezt még szóvá fogom tenni...pedig nem vagyok egy kötekedős anyuka.

2011-11-04 péntek

Itthon. A gyerekek őszi szünetelnek, és megirigyeltem tőlük...meg egyébként sem tudtam volna kire bízni őket ma.

Az idő szottyos. Szürke, csöpögős és mindenek előtt HIDEG :(

Eredeti terveink szerint apánk ma itthon lett volna velünk, de túlóra... Ez jó is meg nem is ugye...de így karácsony előtt (és ilyen nehéz financiális időkben) inkább az áldások közé sorolnám.

Már november van...a karácsony vészesen közeledik, és hamarosan el kell kezdeni megágyazni neki idebent a kongó mellkasban is.

Unalomig, évről évre emlegetett, magamban kántált főigazságom: "ha a karácsony nem születik meg a lelkedben, hiába keresed a fa alatt!"

Ágyazzatok be tehát, díszítsetek, süssetek, barkácsoljatok ajándékot...így lesz az igazi!

A mai ebéd már készen figyel a sütőben. Hja kérem, aki ötkor már felkel... sült makarónit csináltam, még valami leves kellene hozzá, de nem vagyok kulinárisan kreatív ma.

Holnap "imibuli", megünnepeljük a két Imrénket egy vacsorával. Ma ehhez még be is kell vásárolnom, persze előtte a menüt sem ártana megtervezni...jájjj.

2011-11-02 szerdai hétfő

Vége tért ez is. Hogy milyen gyorsan szélnek lehet ereszteni mostanság egy longvíkendet, az elképesztő...

Pénteken az ügyféldömpinget egy laza tánc órával zártam, aztán készültem a szombatra teljes gőzzel. Sikerült 70%osan lekoppintanom egy habos babos süteményt...tanulsággal együtt, hogy ilyet én többet nem...!

A szombatot és vasárnapot szfehérváron pihentük együtt a P. családdal :) Nagyon jó itt a tezsvíreim körében :D egymáshoz sohasem vendégségbe megyünk. Hétfőn hazaértünk, kertészkedtünk egy lazát, kinyújtóztattuk panelhoz nem szokott tagjainkat (hehehe) :)

A kertészkedés annyiban manifesztálódott, hogy én a zsebkendőnyi virágoskertemből felszedtem az egy gumónyi dáliát...aztán legereblyéztem a két zsebkendőnyi tankertről a nyárfa ágait, és az egyéb oda nem illő gazkölteményeket, hogy aztán apa két talicskányi trágyával karöltve feláshassa.

A gyerekek lelkesen segédkeztek, remélem a 'zuram tankert ötlete segít életben tartani bennük a földtúró ösztönt...ez sohasem árt.

(Földtúrásról jut eszembe, hogy a városi hétvégénken, a hatodikon apánk a garázskapu javítása kapcsán annak megemelését latolgatta. Feszítő vas híján tovább gondolkodott és rákérdezett, van-é ásó a háznál :) Mindezt a tízemeletes-rengeteg hatodik emeletén lakók vonatkozásában.... aki falusi az a betondzsungelben is falusi! Aranyos volt :) )

Aztán a tegnap. Nálunk a november elseje a gyertyázás napja. Amióta együtt vagyunk apjukommal, vonulunk a temetőbe gyertyát gyújtani... gyerekkoromban is szokás volt ez, de mivel a sírokhoz zarándokolnunk kellett vidékre, mindig napvilágnál lobbant a láng. De a szerzett családom megvárja a délutánt és az estét...ennek varázsa van!!! A temető gyönyörű és nem félni való hely, ahol ezen a napon ember tömegek hömpölyögnek emlékeznek, latolgatnak jövőt, morzsolnak el könnyeket. A temetőink tele vannak ilyenkor családokkal, gyerekekkel akiknek nem tabu a halál, az elmúlás...ilyenkor plántálható beléjük az is, hogy a gyökereinket ápolni szép dolog. Emlékezni jó.

2011-10-28 érik

Érik bennem a gondolat Judit, de nagyon. A "költözzünk össze, egy jó nagy házba mind...!"- egyre vonzóbb távlati cél nekem

Most mesélte egy kolléganőm, hogy az ismerőse a kórház gyermek belgyógyászatán dolgozik, ahol egyre több az új fajta beteg. A mentálisan beteg, öngyilkosságot megkísérelt pszichiátriai kisbeteg. 8 éves öngyilkos....SZERINTED? Mi lesz ezekből a kisemberekből (ha megérik?)?! Nem gondolnám, hogy sanszosan odajuttatnánk a mieinket, de mivan akkor, ha egy ilyen terhelt gyermekből lett kiskamasz egyszer nem öndestrukcióba fog, hanem mások számításait, életét húzza keresztbe? Nem mondom, hogy eddig szép és jó volt ez a világ, mert akkor joggal hihetné bárki, hogy a csukott szem és füldugó járulékos alkatrészeim...de a begyűrűzés már félelmetes.

Ha EGY gyerek ennyire sérül a mai társadalomban minden bántalmazás, megfélemlítés nélkül "csupán" az időhiány, lelki elhanyagolás, nem törődés miatt...kapát foghatunk. Mert ilyen gyerek sok van. a szülők rohannak, rohannak, rohannak és van akinek még annyi figyelemre, GYEREKÉRT-re se futja mint nekünk...

A másik...az egyik showder-ben lökte el a humorista az alábbi keserű pirulát. A régi iskolájában volt fellépni, ahol a dejákok meginvitálták egy VBK-ra. Nem kívánta, így kihátrált a szituból, hogy ő most nem kéne vörösborost...mire a kis pajtások felvilágosították, hogy hehe papa, az nem vörösboros kóla, hanem Vodka Bomba Kataflam (amit egyébként c-vel írnak....).

Félelmetes néha már ez a világ....

De dimbek, dombok, hegyek és völgyek, egyszer odaérek és akkor meglesz majd az a farm...ahol ÉLÜNK!!!!!

Hétvégén -ha nem jön reggelig semmi ácskanyar az utunkba- Szfehérvárolunk :) Jó idő lesz, úgyhogy akár kirándulásra is vetemedhetnénk...majd puhatolózom a háziaknál :)

Megyek, mert lejár mindjárt ez a hét is. Ma tánc, este sütök.

A leg longabb longweekendet mindenkinek, a 4 napos munkakerülés legyen veletek!

2011-10-25 szerteszét

Ezerfelé rohannak a gondolataim, a tekintetben, hogy mit kellene csinálnom, én mégis be vagyok fagyva ide.

A napok csak úgy elszaladnak, és nekem sokszor nincs se kedvem se energiám velük szaladni. Csak végigvergődök...eltelik...észre sem veszem, és már este van.

Pedig a vasalni való megint hízásnak eresztette magát, a jobb és kreatívabb pillanataimban bevillant karácsonyi ötleteim megvalósításért ordítanak, emellett a lakásnak igazolt por allergiája van és akkor a tsaladom ápolását még számba sem vettem.

Valamit szeretnék, de magam sem tudom mit. Jó lenne változtatni, de a változás legyen akár pozitív vagy negatív, trauma. Elszántságot, alkalmazkodást, kitartást igényel....amihez erő kell...amiből meg egy szemernyim nincs...erre.

 ***

 Ma reggeli hír a Bumerángban: Bocsi valahol azt hallotta, hogy rohamléptekben hagyjuk le Európát MI magyarok...ez már magában is abszurd, és ezt Lajos is így gondolta mert eképpen reagálta le:

"Ja.Körbe rohanunk a földgömbön, és Európa seggébe harapunk!"

Ez így, ebben a formában azért már hihetőbb, nem?

2011-10-21 vissza2padlógáz :(

Tegnap óta ismét hasmenés. :( Ma már beígértem a melót a főnöknek, és gyerekeket a sógorra hagytam volna...de nem hagyhatok egy fosis és egy fülig taknyos gyereket egy gyermektelen férfira azt hiszem... Pffff. Maradok. Hétvégén a fejük búbjáig ki kell kúrálnom Őket, mert szabim már alig...persze lehet hogy meg sem érjük a jövő hetet:

A startlap infója szerint egy muki megjósolta, hogy ma este hat körül lesz a világvége. Remélem hazaér az uram a túlórából...nem lenne jó egyedül túlélni. :) Meg egyébként is...pont anyuszínházban leszek. Lehet, hogy nem kellene elmennem?!

2012 közeledtével szerintem egyre több lesz az ilyen jósolgatás...nem lesz unalmas évünk, na!

Fáj a fogam...basszus. Ez még nagyon hiányzott...ráadásul azt sem tudom, hogy melyik nem érzi jól magát a számban mert váltófájásban vagyok...brrr. Nem játszhatok megúszásra már sokáig.

Holnap X faktor! Nagy fun az egész család :)

2011-10-19 gyurma

Találtam ezt a linket a házi playdoh-ról. Tegnap este ugye a kicsik nem itthon hajtották álomra kócos buksijuk....így volt időm kísérletezni.

Először is a recept maga:

Hozzávalók:

1 bögre liszt

1 bögre melegvíz

1/3 bögre só

1 zacsi sütőpor

1 ek olaj

1/3 tk borkősav

Naszóval borkősavam nem volt itthon, de fogalam sincs hogy minek is az... hiszen savanyúságokhoz használják, nem?

Na mindegy. Elővettem egy vastag falú edényt, és szép sorban beletettem a felírtakat. Összekevertem, aztán alárottyantottam. Egy darabig elvolt az anyag, aztán elkezdett összeállni, mint a császármorzsa, amikor sül. Pffff.

Feltettem magamnak párszor akérdést, hogy vajh' ez az anyag tudatában van annak, hogy MIVÉ kell átminősülnie? A bugyogó, fehér és egyre csomósabb maszlagról én is egyre kevéssé hittem el, hogy VALAMIVÉ válik...de aztán kezdett összeállni a matéria és a kép is. Belenyúltam kézzel, és fakanalat félredobva már magam gyúrtam az adény alján a GYURMÁT :) mer' végül is az lett. Nem tudnám megmondani, hogy mikor volt az a pillanat amikor átléptünk trutyiból értékes masszává...de megtörtént! És ez nagy bódottá!

Bezacsiztam, aztán ha délután megtérnek haza a népek, kipróbáljuk! Egyenlőre csak natúr a szín, mert falun nem egyszerű feladat POR állagú ételfestéket beszerezni...de szerintem a későbbiekben ez is simán megoldható.

Kísérletezésre FEL!

2011-10-18 új bajok

A mai nap egy új betegség ütötte fel a fejét gyermekeink között.

A morbus neve: KUTYABAJ.

A tegnapi láz, wc-kanossza és nyaffanat után, ma már mindegyikük 120 százalékon pörgött. Hála égnek:) Nem volt könnyű nap, de sokkal jobb volt, mintha aggódni kellett volna értük. A hétre már kijelentettem őket az oviból, úgyhogy ideje korán őszi szünet köszöntött be nálunk...érzem is. Semmi kedvem dolgozni :) tök jó reggelente nem sietni, elszöszölni a ház körüli dolgokkal és nem zakatolni mások hülyeségein.

Érik a gyed, érik.

Ma fogorvosnál voltunk Imivel. Kihúzta dokibácsi a tejfogát, ami nem engedte helyére a bújásban levő csontot. Dupla soros fogazata ezennel megoldva :) Hős volt megint...nekem meg szimpátia fájásom lett, de annyira, hogy panadoloznom kellett. :(

Holnap dolgozom egy kicsit, addig minik anyuékkal lesznek. Jön a Gyámhivatal és el kell nyomnunk együtt egy környezettanulmányt. A kötelesség az kötelesség.

Most hallom a tv-ben, hogy egy 25 éves lányt hogy megkínoztak... körmét, fogát tépték ki fogóval, kötéllel fojtogatták, áramot vezettek bele...hónapokon keresztül. UGYANEZT csinálnám velük!!!! Nem akarom kiengedni ebbe a világba a gyerekeimet :(

Mennem kell, apa is idejönne...

Rohadtul elromlottunk emberek. Tele vagyunk elkorcsosult, elvadult, megbomlott elmékkel. Igazzá váltja magát a mondás: ember embernek farkasa.

No comment.

2011-10-17 elért a végzet

Jaja. Nem segített a sok lekopogás...

- Nem betegek a gyerekek?

- Nem. De várj, lekopogom....

Ma reggel Imi hasmenéssel üdvözölte a napot. Nem is akármilyen intenzitásúval, de a részletekbe azt hiszem nem lenne túl szalonképes belebonyolódnom.

....

Abba kellett hagynom korábban, mert ügyfélfogadtam még reggel, és éppen bejött egy kliens.

Naszóval nálunk most egészségügyi helyzet van. Iminek a hasa bemondta az unalmast. Leadtam egy kicsit délelőttre a papájának, míg én lerendeztem a dolgaimat. Esztert rábeszéltem az ovira azzal a kedvezménnyel, hogy ebéd után hazajöhet.

Tízre már haza is tereltem a nagyobb gyerkőcöt, pihi volt, csipet csapatozás, távirányítós autó szerelés, aztán fél egykor kiálltunk a kapuba húgot várni haza. (Mivel kikötötte szentem, egyedül szeretne hazajönni!)

Álltunk, süttettük a hátunkat a nappal, amikor kiszóltak az oviból, hogy menjek, mert Eszter sír.

Átsiettem, nokedli ott ült a kispadon és nagyon betegen festett. Beköszöntött nála is a virológia délideje. :(

Ő még nem a nagy fajansz előtt hódol, hanem "csak" lázas, és fáj mindene. A keze jégcsap...most alszik. Remélem nem merülünk nagyon alá a betegségbe :(

Hiszen már annyiszor lekopogtam...igaz? Fene vigye a vírusokat és az ártó baktériumokat. Minek kell megkínozni a gyerekeket?

Apánk ráadásul a 7-en túlórázik, így igazán hosszú lesz a nap...mindegy, csak gyógyuljanak hamar!

2011-10-11 Paff a bűvös sárkány

Jajj ma nagyon gyalogul vagyok :( Fáj a fejem mint a veszedelem, és mintha tüzet raktak volna a füleim között az arcomon. Lángolok.

Volt egyfajta éjszakám a gyerekek mellett. Bementem olvasni és altatni...hajnali 3kor ébredtem azonmód. Egy könnyed mosdójárat után leheveredtem a hideg helyemre a 'zuram mellé.. és olyan álmom volt amiben az emberek direkt gyilkolták egymást amúgy élvezetből. az volt benne a vérciki, hogy nem csak a támadó volt odáig az ölésért, hanem maga az áldozat is. Engem is éppen kis kapával kergetett egy ügyfelem, amikor felébredtem 4.10 kor arra, hogy Imike bemászik közénk. Ötkor, mikor apánk elhagyta a házat, már Eszter is ott volt és nagyban arról ment a diskurzus, hogy keljünk már fel... Basszus. Nem tudom, hogy a bagoly mikor kavart be a fogantatásba, de erősen rá ütöttek ezek a kölkök.

Grrrrr....álmos vagyok de nagyon!

Ma töltöttem a vidékes napomat, és átslattyogtam az oviba is. A bejárati ajtó mellett megláttam egy ÓÓÓÓÓRIÁSI tököt, és annyira de annyira rákvíntam, hogy megkértem a dadust, kérdezze meg tökhozó anyukát, én is kaphatok e. Persze fizetve.

Anyuka délben hívott, hogy ma jön falumba, leteszi egy helyen okés-e így :) Mondtam, hogy naná, és mennyi az annyi...mire ő: fogadd szeretettel! :)

Nem is ismer..és én se őt. Ez ám a gesztus!

SZÓVAL:Pócs családnak üzenem, hogy a minitöktermés mellé, immáron beszereztem egy nagyobbacskát is, és lehet bőszen élezni a faragásra. A kérdés már csupán csak a dolog MIKOR-ja!

2011-10-10 lokál

A hétvégén, a szüreti mulatságunk alkalmával az egyik rendező egy jelzővel illetett engem. Aszonta' lokálpatrióta vagyok :) Nagyjából tisztában voltam a szó mögöttesével azzal, hogy hazaszerető a hazáért, helyért tenni akaró valakit jelent. Jól is esett.

PONTOSAN MEGHATÁROZVA: Az az ember akit túlságosan fűt a hazaszeretet;

helyi érdekű, egy adott helyhez kötődő hazafiság.

Lakhelyét ismerő, szerető, azért sokat tevő, arra ezáltal méltán büszke ember.

Igaz ami igaz...szeretek benne lenni a lecsóban :)

2011-10-09 Áldás

Vasárnap van, ami több dolgot is jelent azontúl, hogy a hetedik nap.

Vége van egyrészt az őrület hetének...és túl vagyunk a nyilvános szereplésen is :)

NAGYON jó volt. Reggel verőfényes napsütésre ébredtünk és egész nap összeszorított foggal szurkoltunk a sugaraknak a felhők elleni küzdelemben. A délelőtti próba alatt már szitált az eső...de ezzel a negyed órás könnyezéssel be is zárt az égi bolt, mert egy csepp eső, annyi nem esett a szép viseletes seregre :)! Szerettek bennünket az égiek de nagyon.

(Effelől húgomnak ugyan voltak kétségei minekutána a behalt mobil után az autója is megállt velünk próbáról hazafelé a főút legveszélyesebb kanyarának közepén... helyismerettel rendelkezőknek: a katolikus templom mellett szerettünk volna bekanyarodni balra a Jókaiba és megálltunk a felezőn! DE szerencsére egy táncostársunk és két ismeretlen kalapos fiatalember pillanatok alatt felmérte a gázos szitut és mellém vágódtak a hátsó szélvédőhöz tolni :))

Eztán öt perces ebéd, és egy órás készülődés következett, de nagyon élveztem. Jött fodrász hajat fonni, mamák vasalni és öltöztetni aztán smink és a három nagy szoknyás, berlinerkendős asszonyság egy csőszlánnynal és csőszfiúval (Eszter és Imi) felballagott gyülekezni. Akár egy menyasszonykodás, akkora élmény ez a beöltözés, jövőre is szeretném!!!!!

A menet simán végigjárta az utcákat, énekelgettük a három dalt amit ismerünk és egyre jobban izgultunk a fellépés miatt... Hetedik műsorszám voltunk mi "asszonyok". (közülünk 3 lyány van még, ezért nem helytálló a dolog, de aranyos)

A hatodik fellépő egy énekes csaj volt, ekkor már tipródtunk rendesen, akár egy vizsga előtt.

Felesleges volt.

Szinte transzban mentünk fel, kuncogva mint a csitrik, de nagy nagy összetartásban és egyetértésben. És azt hiszem ez volt a lényeg. Körben táncoltunk, folyamatosan mosolyogtunk egymásra ének közben is, nyugtatva a zakatoló kedélyeket. Az hogy rosszul léptünk néha,senkit nem érdekelt, mert látható volt, hogy MI jól érezzük magunkat! Volt is taps és biztatás, annyira de annyira jó volt...

Tüdőnket kiköpve jöttünk le ugyan, de teljes mértékben elégedetten és elszántan, hogy folytatjuk!

Most mennem kell főzni, de ezt le kellett írnom! Hasonló közösségi élményeket kívánok mindenkinek! Ne féljetek csatlakozni!

(...miután este 7 körül hazaértünk, eleredt az eső...)

2011-10-06 Vannak

Vannak olyan napok amikor az ember annak örül eufórikus állapotban, hogy az a bizonyos lyuk még ott van a seggén. Már bocsánat...

Nem hiába féltem ezt a hetet.

Gyermekeim, ha ez a napló valahogyan túlélné a következő tizenvalahány évet és e sorok a szemeitek előtt futnak éppen akkor lássátok meg anyátokban a sztálini élmunkást, aki minden fronton igyekszik ott lenni, és teljesíteni.

A héten a saját munkám semmit nem ért. Emellett dolgoztam másoknak, jótékonykodásban segédkeztem, és készültem bőszen arra, hogy hülyét csináljak magamból a szüretin :) ...nem ezen nincs is mit mosolyogni :(

Tegnap is próba...és ma is...meg holnap is. Basszus, a gyerekek előtt már szégyellem magam, hogy mindig elmegyek...de muszáj berögzülnie, hogy azért valahogy kinézzen a performancink.

Ráadásul hétvégére az idő is megbúsulja magát, és fejet hajt októbernek. Eső, szél, 15 fok ami vár ránk. Elvileg a csöpeteket is beöltöztetnénk...de nem tudom, hogy bevállaljam e a hagyományőrzést, egy hétnyi táppénzért cserébe.

A ruhám jó, van már alsószoknyám, lépésbetétes fehér harisnyám, hajcsatom, szeméremszoknyám... csak topánom nincs.

A karaktercipők legnagyobbika 41-es...nekem meg negyvenkettes síléceket adott az ég. Ekkora tutyi égen s földön nincs, pedig a környékben fellelhető összes kínait, deichmann-t, cipőboltot, cipőturit átnyálaztam...semmi. UFO vagyok a nagy lábammal.

Mindjárt fél négy. Holnap pedig péntek...nem vagyok hangulatban, vágod?

Reggel fél hatkor már azzal nyösztetett a fiúgyermekünk hogy mikor kelünk már fel...annyiszor megfogadtam hogy letakarom már azt a mocskos digi órát...a rendes mutatók nem látszanának a sötétben. Amikor kiküldtem a szobából, hogy én majd megyek, finom mátrixos mozdulatokkal hisztihadjáratot indított. Toporzékolva idegtépő ütemben... ekkor kivágtattam, és ezzel egyidejűleg megvontam tőle a reggeli mese lehetőségét...

Gyerekek, ilyen jó reggelünk rég volt! :) Időben elkészültünk, előszedték a játékaikat, rendes tempóban megreggeliztek és pikk pakk felöltöztek. A TV valóban az ördög találmánya...tudnak valamit akik a házuk közelébe sem engedik.

 

2011-09-30 sálálálálá

A múlt pénteki Magna koncert óta kavargott a fejemben egy dal, amit akkor hallottam először...

"Szülj meg aztán nevelj fel,

ruházz fel a neveddel,

taníts meg bánni az élettel

hogy egyszerűen aztán csak veszíts el"

A koncertről nem is meséltem. FELEJTHETETLEN volt. Kicsit paráztam attól, hogy a pár, rádióból csöpögő dalon kívül nem sok MCL dallal volt még dolgom...de alaptalanul féltem.

Ezek a kis fickók olyan de olyan hangulatot csináltak abban a "csöppnyi" (Arénához mérten picike) rendezvénysátorban, hogy még :)

Együtt nanáztunk, hullámoztunk, csápoltunk, danolásztunk Mező Misiékkel, minden pici atomom élvezte a dolgot!!!! A vidéki sanzonnál lejött a nép közé (ez állítólag már bevett szokás) ...hát...olyan volt mint ha egy lenne velünk. Sétált az embertömegben, nyíltak szét előtte a sorok, megölelgette a gyerekeket, kezet fogott a férfiakkal, és puszit nyomott a nőknek :) marokra lehetett fogni abban a pár percben ott a szeretetet. NEM volt cigányozás se sztárolás mert egy nagy mosoly volt az egész sátor népe :) Akkor éreztem legerősebben, hogy nekem ma itt kellett lennem.

...amikor aztán Misi elért egy asztalig, és arra felállva énekelt...BUMM Pakson elment az áram. :) Borszünetté avanzsált apáinknak az a majd' félóra..de aztán újult erővel mehetett a tombolás tovább, hála és köszönet a szerelőknek.

Most megjelent a fejembe az első ajándék amit felvések Jézuskának a kívánságlistámra: dec.28. MCL koncert Syma csarnok.... jó lenne ott lenni. :) ( Van ám már második is :) de most nem akarom ideírni, nehogy elvesszen a sorok közt az első)

MÁS

Ma Idősek napját ünnepeltünk itt intézményileg. Jöttek az ovisok, -a MI csoportunk- szerepelni a mamiknak. Reggel raktam össze az ünneplőt a manóknak, Eszterrel könnyű dolgom volt, de Imikével... Pocak Marci alig fért bele a fekete szövetnacijába...ami mellesleg éppen az ízlésem határát súrolta a hosszúságát tekintve. Következő alkalomra már BIZTOSAN nem lesz jó. A fekete cipőt most is már csak megsétáltatni volt módom, mert túlszárnyaltuk a méreteit. KEZDŐDNEK a gomba problémák...nő ezerrel a kölök!

Hétvégére egy nagy szatyorral fogok hazacuccolni, hogy rendesen felkészülhessek a jövőheti módszertanis szeánszra :( Zsigerből utálom az ilyen ellenőrzéseket, ahol a papírszám a fontos, nem pedig az ügyféllel végzett munka milyensége.

Túléljük ezt is.

Hétvégére nagyon szép időt mondott a Reisz Andris...ki kellene használni egy kirándulásra amíg lehet...

2011-09-27 gastro wellness

Jajjj nekem olyan jó dolgom van néha!

Reggel fél hatkor keltem hogy megfőzzek nyugiban (gyerekek mamáztak). Meg is alkottam a rizsfelfújtat és magamnak csőben sült karfiolt (ugyanis már igencsak punnyadásnak indult szegénykém nagy magányában a polcon). Rákalibráltam a gyomrom az ebédre.

ERRE fél délkor hív Heni,hogy főzött fincsit, megyek? Mentem :) a Judit féle tárkonyos raguleves és farsangi fánk (még így szeptemberben is) kihagyhatatlan.

Most meg győzök szuszmákolni...szerencse hogy ma nem lesz dance.

ami azt illeti, erről még nem is meséltem. Szóval a tánc. Az eleinte előirányzott, három énekes koreográfiát már nagyon ígéretesen elő tudjuk adni vala, azonban a tanárnénink szeretne még egy kicsi csavart belevinni a történetbe, úgyhogy bekapcsolta (vala) a magnót...

Szól rajta a népi csimbumm mint a fene - hejj Jancsika Jancsikaaaa! .... erre kellene nekünk egy komplett ötperces "népi aerobikot" eldenszelni díszmagyarban és kopogós cipőben. Húha...amikor a hatvankilósok is szuszognak a nagy ugribugriban, akkor én mitet mondjak erre?

Be kell szereznünk valami übervagány sportmelltartót, mert a becses keblek körmérkőzést játszanak a nagy hopplák, meg kunsztok közben :)

Tök jó lenne, ha nem a jövő szombatra kellene ezt begyakorolni úgy, hogy tegnap kezdtük ... égésveszély!!!!!! AKI teheti az kerülje el a Nagydorogi szüretet please, mert vélhetőleg csorbát vetek az amúgy sem gyémántos hírnevemen.

2011-09-27 bocsi

Sosem érek ide...

Tegnap már nagyon akartam, de egyszerűen be vagyok szorítva egy mókuskerékbe és nem tudok kiszállni belőle.

Jövő7re módszertanis ellenőrzést kapunk a családsegítésre, de közben krumpli és hagymavásár a vöröskereszttel, emellé az ökomenikus szeretetcsomag is megérkezik, plusz a komposztládások is bejelentkeztek, de még szombaton elérkezünk a szüreti mulatsághoz is... JAJJJ

Egyre sűrűbben próbáljuk a táncot, de még mindig nem érzem, hogy nekünk lenne létjogosultságunk kiállni nyilvános közröhej nélkül.

Mindeközben pedig el vagyok maradva mindennel. A barátaimmal alig tartom a kapcsolatot (NE HARAGUDJATOK EZÉRT!!!!) semmire semmi időm... :(

Pedig hétvégén is voltunk Magna koncerten, aztán szüreteltünk majd vasárnap építkeztünk miközben a 'zuram 39 fokos lázzal küzdött. Ma temetőbe megyünk, holnap megint tánc....jajjjj....nagyon sűrű.

Igyekszem azért ideérni nem panasszal is, addig is puszi minden orrhegyre!!!

2010.06.29. uff!

Megjöttünk. Kinyaraltuk magunkat egy időre. Jut eszembe idő...most bezzeg jó idő van!!!
A kiruccanás mérlege végül is a jó oldalára dől inkább...de rohadtmód fárasztó volt. Majd teszek képeket, de előbb beszélnék a három csapásról.

Egy: Eszter köhög-én alig bírok nyelni
Kettő: otthagytam egy táskát
Három: mire hazaértünk eltűnt mind a 4 kismacs

Az utolsó tényező miatt aggódtam leginkább, merthogy a gyerekek mit szólnak...egyenlőre azonban egy kis sirámmal megúsztuk. Mondom, egyenlőre. Remélem azonban hogy így is marad.
Az első kettő azonban élesen összefügg. PONT azt a táskát hagytam ott amiben többek közt a házipatikánk legjava lapult, plusz imike inhalátora, plusz töltők, plusz fogkefék (azé'megoldom valahogy a mai napot...) plusz még ki tudja mi. Éjjel az Eszter köhögött ezerrel, egy calciumusc-ot bírtam csak adni, mert a cetirizin, meg az inhalátor ugye zalában hesszelnek a jóvoltamból. Szétrágott az ideg, hogy mi lesz ha belázasodik, mert a lázmérő-nurofen-antipiretikus kúp szintén távolban mint egy fehér vitorla...HOGY baccccccc+!
DE mivel ma véradást ülök jó vöröskereszteshez méltóan egész nap, a szervezetem már reggel ontani kezdte a pirost. MÉG ez is, úgyhogy egyenlőre kösz, jól vagyok!

Pre-nyaralósdi volt ugye a szülinapom. Csütörtökön csatakosan hazaértem, gyerekek az udvaron, apa südörög körülöttem...mire afürdőből (cca 12m2) kirobbant nyolc emberke egy tortával és danolva a napi strófát :)
Családom és Mimi :) megleptek. Megkönnyeztem na! Kaptam kés készletet, köynveket, tupperes nyújtót, tsokit, faládikát, sk faragott fa kínálót... ez így tök jó volt, és NEKTEK is köszönöm a köszöntést! Rég volt ilyen szélesspektrumú fordulóm :)

A nyaralás. Hmm. A szállás pazar volt, csak kissé messze a fürdőtől. A fürdő...hát ebben csalódtam. Szép, tiszta, élményelemes, meg gyerekközpontú...de ki a jófene szeret naphosszat egy méteres vízben térden kúszni? Legalább egyötvenre tehették volna a lécet, mert így pancsolóban éreztem magam, ez pedig nem esik egybe az öregedési mutatómmal. Voltunk Sümegen, Rezi-ben a várnál, láttuk a Sztupa-t zalavalahol...szép volt tényleg! nekem mindneem a hegy és a völgy váltakozó egysége, és itt volt bőven fennsík, meg völgykatlan dögivel. JA és voltunk Devecseren is a lomis piacon :) Emberek ide utánfutóval érdemes csak menni! Óccccsó áruk tömkelege...még egyszer vissza kell mennünk pakolófelülettel!

Megyek..beágyazok. A gyerekek ma nem mennek oviba,mert Eszter még megfigyelni szeretném...így mamáznak. Ha nem lesz jobban, szabira kell mennem. Biztos öröm lesz odabent a köbön, de nincs más választásom.

Kezdődjék a kedd!Szépet Nektek!

**********

BÉKAESŐ...még ez hiányzott ! Szerencse a szerencsétlenségben, hogy belülről nyitottam ki a bejárati ajtómat...így nem a nyakamba landolt az a közel tíz kis varangy akik aláhullottak volt. Most nem voltam békaempatikus hangulatban, így nem törtem a fejem ittlétük miértjén, egyszerűen kihajítottam őket, egyenként! Mi jöhet még!?

...megyek véradásra, pá!

2010.06.24. pom pom pom pompompompom

remek a hangulatom (?) ma van a szülinapom (!)

Harminckettő. Ennyi lettem. Egyenlőre ünnepi hangulat még messze, bár már sokan köszöntöttek :) nem kérem a családtól sem nagy felhajtást, mondtam, hogy majd jégkrémezünk egyet a holnap kezdődő "nyaralásunkon". Ami lehet, hogy a tavaszolás jelzőt jobban viselné...

Tegnap még munka után jóval, köbö hét magasságában is dolgoztam...ki kellett mennem egy balhézós egyedülálló anyukához a védőnővel, mert nekünk szóltak...Családi vállakozás...hehe...a védőnő az anyukám. Kiszálltunk a helyszínre mackóban, drótszamaraink hátán és segítőleg elbeszélgettünk...durva szavakat hallottam egy hároméves szájából...sírni tudtam volna!!!!! Ma ezügyben intézkedek.

Ma megjönnek az Ákos jegyek is. Remélem délután jön a futár, amikor már Imi otthon lesz....jövő szombaton tombolandusz! :)
Emellett kértem még két könyvet is szülinapra...tudjátok, ilyenkorra kell időzíteni azokat a vágyakat amelyeket magadnak nem tudsz bevállalni, de mások ácsingóznak az ötletre, hogy - mit szeretnéééél?
Hát én megmondtam :) Guillaume Musso:Ott leszel, vagy pedig a Viskó...meg van egy gyereknevelős könyv is. Kiwi vagyok mit választottak.

Mennem kell, fennforgás van!

********

Éhes vagyok édességileg, de piszokmód. Amikor feszít belülről az a húúúúúdeennékvalamijókiscuppogósat...NA ez pont olyan!
Még egy órányi melódia. Ma javarészt -mivel elvileg nincs ügyfélfogadási napom/itt hangsúlyoznám az elviséget!/-dokumentáltam. De már elfogyott az íráskészségem, szakszókincsem, és a közhely fordulatszótáram is üres.
Megérkeztek a jegyek és az egyik ajándékom is. Drága jó sógorgyerek volt annyira cseles, hogy a futárral ide szállíttatta (mert náluk senki nem volt otthon) és kifizettette az ünnepelttel. VELEM! És nem bonthatom ki!!!! Ganyééééééé (kibújt a kapanyél a gumicsizmából :) )
Lassan jön a családom, ma mosok párat, csomagolok. Otthon leszünk szerintem, végre egy kicsit nem kéne menni sehá. Mindig bolygó hollandizunk, és néha jól esik meg megállni!
Jövő héten kedden jövök! Addig legyen jó mindenki, és 7 végén kezeket a paplan ALÁ!

Szépet!

2010.06.22. címtelenül

Ma reggeli helyzet:
A gyerekek magukra vették a hobbitok összes pajkosságát és csínyét, ezzel állva szembe anyjukkal, aki elegyítette egy testben magát a SÁRKÁNYT és egy lightosabb tirex-et. Pajkosság vs. vérszomj vs. reggel 6 = hangrobbanások sora!
Már a melóhelyen ülök. Kint éppen elállt az eső. Reggel el lamentáltam azon, hogy hogy lesz ebből nyaralás...meg egyébként is hova vezet ez a fene nagy időjárási gebasz???

Ma este az Aktívban világvégézni fognak. Napkitörésekről, elektromos káoszról, és klíma katasztrófáról lesz nagyba' szó. Este ez volt az utolsó kép a szemem előtt, és dhága szürkeállományom bősz katasztrófaelhárításba is kezdett. Mit kell venni mindenképpen mielőtt bedől minden elektromossághoz közhető szerkezet? Először is lemeríteni fullra az "A" hitel keretet. Elszaladni -mozgósíható energia híján gyalog vagy biciklivel- egy kereskedelmi egységbe (ami még nyitható) venni sok sok sok gyufát, gyertyát, vizet, lisztet, páncélos étket...és itt elaludtam. Nem volt túl szimpatikus nekem a téma, és minekután az egyetlen hallgatóságom is egyértelmű horkantásokkal jelezte, hogy ő már nincs jelen....bedőltem én is inkább a párnák közé.
Azért este megnézem a műsort :) /Minek néznek az emberek horrort amikor egyszerűen csak nyitott szemmel és füllel kell bámulniuk a kereskedelmi csatornákat?!Nem is értem./

2010.06.21. helló-helló

".....nem tűntem el, csak egy távoli bolygón jártam lehúnyt szemekkel....!"

Jaja. Nevezhetjük távoli bolygónak is, hiszen nem győzöm hangsúlyozni, hogy olyan messzire kerültem gyeses mindennapjaimtól, mint ide honolulu. Pffff. Rá sem ismerek az életemre halljátok! Alig van időm megállni, itt ülök a gép mellett, naponta többször is fellépek...de csak egy pillanatom van semmi több. Tényleg öröm az is ha van luk ott...alul.
A gmail-be belépve elém villan jó pár név...akik semmit sem tudnak rólam már egy jó ideje. Érik-érik a levél...de megszületni valahogy még nem állt módjában. csak remélni merem, hogy itt nem kilenc hónapnyi a kihordási idő!
És a ma...nem elég hogy HÉTFŐ van, még a naptár is fullosra firkálva mereszti rám az első rubrikáját a hétből...ezer a dolog. (A fejfámra-ha elhaláloznék a munka frontján- nyugodtan véssétek: meghalt...pedig ezer a dolog!) Hehe. Ma ilyen fekete a humorom, elnézést érte mindenkitől.
A hétvégénk megvolt. Most, hogy visszagondolok, nem történt semmi különös, hiszen ilyen időben szinte a legtöbb szabadtéri lehetőség almássá válik. Szombaton azért az eső felhők alatt grilleztünk, tegnap pedig felsétáltunk többed magunkkal a sulipályára hol a fiúk egy hatalmas palacsintaevészetet követően foci VB-re hivatkozva rúgták a bőrt a következő nemzedékkel. Eredmény...kérdéses, de ami biztos: eláztunk a végére, és vörösen izzottak a felnőtt férfi fejek.
Pénteken nyaralni megyünk. Ennél a pontnál most kinézek az ablakon, és hihetetlennek tűnik...ki a bánatos békegalamb megy ilyenkor nyaralni?! Hát mi.Hmmm. Óvatos számolásaim szerint valszleg még Piri is ezen a héten látogat meg úgyhogy tuti lesz a buli!

mennem kell...jött egy rettenet ügyfelem. Már hallom is....Baze!!!!! Q-va hétfő!

**********
Esik az eső. Mert már olyan régen esett igaz?
A délelőttöm elment ügyfelezéssel és családlátogatással, délben pedig meglátogatott egy kedves kollega-/barátnőm, és jól eldumáltuk az időt. Egy kicsit szakmaiskodtunk is egymással, letette a lelkembe a lelkét egy fél órára. Megosztotta velem a gondjait...és próbáltam segíteni...lehetőséget mutatni. remélem Drága Erika, sikerült és megtalálod-eléred azt a kaput amerre menned kell.

Délutánra anya baromfi pusztulást irányzott elő, így a család nőtagjai délután tolltépésre gyűlnek összve. Jó buli lesz :( összességében nézve a finom friss pipihusi vs leölés...akkor inkább nem is enném! Nem vagyok egy vérengző típus na!

Az egyik kolleganőmnek hármasa lett a lottón, ennek örömére mindenki kapott két túrórudit :) Nesze neked +70kcal a mai millió mellé. Hab azon a bizonyos tortán ami jelen helyzetemet tekintve (és a vizualitásotokat latba vetve) jelenthetné a két emeletes hasamat is. Irodista pocak....ahhhhha...alakul!

2010.06.16. a tegnap

Az a baj az utólagos bejegyzésekkel, hogy ekkorra már a legtöbb jó gondolat elszáll a fejemből. Napközben annyi velőtrázó bejegyzés cím bevillan...de ilyenkorra már huss messze vannak mint a makói hagyma a jeruzsálemi szikes talajtól.
Reggel van. Elég korán indult, olyan öt magasságában. Imi elment dolgozni, aztán megcsörrentette, hogy mit csinálok mert ha nem vízszintezem éppen az ágyat akkor menjek ki és tekintsek az égre. Mivel a konyhában lebzseltem az asztal körül egy kanállal és 2 decinyi jégkrémmel (IGEN! hajnali negyed hatkor), kimentem. Hát, a pokol fellegei közeledtek esküszöm. A nagy hang viszont szerencsére kis teljesítménnyel párosult, így ugyan nagy zuhét kaptunk a nyakunkba de semmi csunyaság nem történt. Most ott tartunk, hogy villámlik meg csepereg de ennyi.
A gyerekeket nagyszülői segedelemmel leszállítottam az oviba és megérkeztem ide. A délelőtti étkemet már hat előtt letudtam a fent említett jeges CH bombával és öt darabnyi keksszel. Ennyi kalória elég egy délelőttre úgy vélem, így csak vízzel spájzoltam be...az hogy délben haza tudok e menni viszont még talány.

...pedig mára be volt ígérve egy kürtőskalács sütés is a sógortól. Hmmm, felejtős a dolog.
Családokhoz is mentem volna, de ilyen esőben, gyalog azért falun belül is jelentősek a távolságok. Elkezdett foglalkoztatni engem is a jogosítvány gondolata, de csupán érdeki alapon. Nagy indíttatásom, műszaki hozzáértésem nincs a dologhoz...de bebizonyosodott hogy sokszor jól jönne. Ha egyenesbe jövünk anyagilag, megfontolom. Nekem bele kell kalkulálnom majd jó előre a pótvizsga tarifákat is :) így húzósabb lesz az ügy.
...de most hogy leírtam már a csepp kedvem sincs hozzá...olyan vagyok mint a mai idő. Változékony percről percre.

Megrendeltem az Ákos jegyeket júl.3-ra és már utaltunk is :) !!! Mostantól csak várni kell mint a sült galambra!

na elkezdem a napot...szépet mindenkinek!

2010.06.15. - közhelyek napja

Estére az alábbiak jutottak eszembe:
- örülök, hogy luk van a s@ggemen...
- éhen halni egy terített asztal mellett...
- sok csáva közt elvész az arany...

Szó-szó. Hosszú napom volt. Délelőtt jöttünk-mentünk az ügyfelekkel, kölcsönös egyességben. Jöttek is jó páran, és nekem is volt egy nehány lelátogatandó helyem. Délben elfogyasztottam az alább részletezésre kerülő ebédet, elmosogattam, kiteregettem, és még vissza is értem...mindezt fél óra alatt! Nagy vagyok,mi?!
Na aztán jött a délutáni adományosztás ami a közhelyeket szülte. Háromtól fél hétig, egy fullasztóan meleg, poros és kicsi helyiségből megállás nélkül adagoltuk a lisztetcukrottésztátkekszetvitamint a tömegnek. Jó kis mennyiségű súlyt emelgettünk, de ez meg sem kottyant talán.
VISZONT már ötkor éhen-szomja akartam veszni...a dobozokban sunyin meglapuló kekszes zacsik azonban a tiltott zóna gyümölcsei, hisz az utolsó darabig gazdájuk van. Így csak annyira futotta, hogy amikor adagoltam másnak zacsinként a vaníliás karikát...nyeltem egy nagyot a poros illatból...jobb híján.
Amikorra az éhségre és szomjúhozásra is rezisztenssé lettem...a hólyagom kezdett el fenyegetően feszíteni. Persze wc közel s távol sehol...és időm se lett volna ellépni a kígyózó sort magam mögött hagyva, így ehhez is hozzá szoktam gyors. Kilométerekben és korgásban tehát nem volt hiány, ezzel meg is feleltem az első két közhelyemnek.
A harmadik... Hmmm. Sokan jöttek az adományért, s mivel az osztás lényegében csak fizikailag kötött le, volt időm figyelni. Háromféle ember jött. Az egyik, akiből a legtöbb volt, a közömbös. Nem tudni miért az...zavarból, mert ő nem szokott ilyen segítséget kapni/kérni...vagy alapból letojja az egészet. Ők sokan voltak, nem is szúrtak szemet, viszont volt a másik népség, az élhetetlenek. Ők azok akiknek a kedvenc szófordulatuk az -ennyi jár?! Anyád! Ez nem jár, hanem kapod...jó szívvel, jó szándékból, önzetlenül!Tessék ennek csendben örülni, nem pedig ide oda ugráló szemmel nézni, hogy annyi e az annyi, és hogy a szomszéd mennyit is kapott. Volt belőlük is pár, de mivel rendesen felb...ikázták a türelmünket...seregnyinek hatottak.
Aztán volt a harmadik, csendes kis csoport. Félszegen álltak az ablak előtt. Csendben aláírtak, nem próbálták hangos frázisokkal magukénak marni a figyelmet. A mennyiség láttán nem akarták elhinni, hogy minden az övék...sokallták,értitek???!!!! ...aztán KÖSZÖNÖM UTÁN (mert erre sem volt sok példa a másik csoportokban) biciklire téve a pakkot, elballagtak. Kicsi keresztmetszete a társadalom egy szegmensének...és ma folyt.köv.
A délelőttöm x-tra telített lesz. Ha jól számolom a kettő behívottam mellé kb: még négyen jelezték tegnap, hogy jönnek. lesz tumultus családgondozóéknál...'abbiztos!


Megyek, elindítom a napot. Este már megfőztem, most "csak" gatyába kell rázni mindent és mindenkit (...de mikor fogok végre eljutni takarítási szintre?!...ezt jósolja meg valaki!) Imike már ébren, Eszter durmol...szép napot mindenkinek!

Upssz! A kaja! tegnap ugye szép napot zár-hat-tam volna. DE A hazatérésem feletti örömömben bekekszeztem kicsit a gyerekekkel, így ugyan ott vagyok ahol eddig :( MAJD MA!
Eddig 4dkg keksz 200kcal

Indul a mandula!

2010.06.11. szabadság? szeretem!

Olyan de olyan jó volt ma reggel azzal ébredni, hogy semmi nem áll a lustálkodásom útjába és annyiszor fordulhatok jobbról-balra és balról-jobbra még fél hét után is ahányszor kedvem tartja, hogy csuda! A gyerekek is élvezték, hogy elmarad a szokásos reggeli ovi futam, és senki sem törekedett a POL pozíció megszerzésére a wc-felé. Szabadság te drága...!
Úgy gondoltam hogy miniket kivezénylem az udvarra, én pedig helyiségről helyiségre haladva behozom a heti elmaradásomat és romeltakarítok. Vezényelni nem kellett őket, mentek maguktól nézni a kútfúrást, a lakásban pedig a három szobán és folyosón át sikerrel eljutottam a fürdőig, de ott kedvefogyottá váltam...és megfőztem gyorsan. Eszterrel elszaladtunk a virágboltba a ballagási csokorért, és -mivel útbaesik- belibbentünk a bálásba is. (A zsákmány:két póló Imikének, egy szoknya és egy nadrág Eszternek) Ekkor csörgött a telefonom, hogy ügyfeleim vannak, és mivel mondtam hogy hívjanak nyugodtan ha kellek...hívtak is. (Na ezt a barom ajánlatot többet biztosan nem fogom megtenni, és megnyomom a DEL gombot a kolleganőm memóriájában is ezügyben...) Berohanás, ügyfelezés, polgármesterhez szaladás...sikeres ügyintézés, oviba beugrás az ágyneműkért, haza vergődés a kánikulában. Nesze neked szabadnap!

Most Eszter alszik, Imi kint az udvaron, a kuút pedig még mindig fúródik. Barátnőméknél tegnap fúrták meg öt óra alatt 120ezerért, nálunk igaz, hogy dupla annyi ideig tart, de az ára csak negyven. Nem mindegy a zsebnek, ugyi?

Ötre be kell mennem újfent melóhelyre az utód búcsúztatása miatt. Lesz hallé, meg ollé meg minden...a gyerekeket megint le kell passzolnom. Őszintén: semmi de semmi kedvem kimenni a kapun ebben a dögvész időben. És éhes sem vagyok...meg egyébként is...

Hétvégén valószínűleg nem leszek. Holnap ugye ballagunk, vasárnap meg strandolunk. Hétfőn veletek újra itt!

2010.06.10. - és belejövel

Csudijó idő van! ha így marad, akkor valszleg vasárnap lemegyünk körbeszimatolni Dávodra egy nagy fürdés erejéig. 35 fokot ígér...mi ez ha nem strandidő?
Annyira belelendültam a melóba, hogy holnapra már szabit tervezek :) Hehe...fel kell venni a ritmust! Az igazság az, hogy lehet megérkezik hozzánk a várva várt kútfúró...és maradni kell.
Ez egy hangyafaroknyit keresztbe húzta a számításaimat, mert holnapra bevásárlást terveztem. Kell valami gönc ugye a ballagásra és valami "tárgynyeremény" is az elballagónak. Még mindig fogalmam sincs,hogy mit vegyek....pffff. Szakácsnak fog tanulni a kiscsajszi...arra gondoltam, valami ezzel kapcsolatban hasznos konyhai eszközt szerzek be. Jó5let vagy sem?

A mai napra tele van a naptáram. ...azt hittétek más, mi? Neeem. Most feltűnően jól vagyok és jól pörögnek a dolgok. A munka lendületbe hozott. Továbbá -szégyen nem szégyen- szerintem majd ötévnyi gyerekeskedés után, friss fuvallatként robbanhat be a munka a megháziaszonyosodott anyák életébe.Sokkal frissebb az "anyuka énem délutánra amikor a gyerekekkel lehetek, hiszen ez a részem egész nap pihen míg a munka proletárja énem (:D) dolgozik. Ennek kapcsán délután egy hóóóóótttt lusta anya vagyok, aki a házimunkákat egen-egen lazán kezeli. Khmmm...de azért összességében kimozdultam az állóvízből.
Rám egyenlőre tehát ilyen hatással van a munka, bár még dobolnom kell kitartóan az új ritmust, hogy belejöjjek. Ez már nem andalgós lassú, hanem egy vérbeli rumba anyukáim :) !

...menek, elintézek egynehány telefont! Szép napot mindenkinek!

************

Az úttörő (jelen esetben persze inkább családgondozó) ott segít ahol tud!
Ma délelőtt ügyfelezős körúton voltam, amikor a járdán szembetotyogott velem a kicsi vadkacsa. Mivel a járda a patakparton vezet végig, erős logikai következtetéseket latba véve, ott kezdtem keresni a családját. Sikeresen visszahelyeztem, be is fogadták, védelembe vétele ezennel megszűnt :)

Megvolt az ebéd is...erről nem enged elfelejtkeznem a domborulat, ami köztem és az asztal közt van újfent. Imiapu brassóit főzött, és egy jégkrémmel fejelte meg a menüt.
Nyamm. Mire elnyammogtuk, már le is járt a fél órás ebédidőm. Lócici ez a harminc perc, de nem sír a szám, örüljek,hogy van honnan elmenni ebédelni (nomeg persze hogy van hová).
Délután Paksra megyünk apával, gyerekek mamáznak addig. Búcsúintegetés közepette, mikor már beirányoztam magam a biciklivel, és bősz tekerésbe is fogtam...utánam kiabálta, hogy megyünk az euronics-ba is ám! Én meg vissza: OK, de akkor a KIK-et sem hagyjuk ki...már túl messze voltam és nem hallottam a választ :) Hehehe Mondtam,hogy kell ballagásra a glanci gönc, na!

Délelőtt belibbentem egy öt percre a turiba,már elvonási tüneteim vannak :) de persze az az öt perc nem enyhített semmit a por, használt ruha, kutatási és felfedezési vágy iránti éhségemen. Maaaajd holnap a kis csajjal, míg a fiúk kutat fúrnak ;)

Harminc egy fok van árnyékban...olvadoooook!

A mai nap egy kicsit már összeszedettebben telt. Délelőtt ismét a hivatalban kezdtem és csak nemrég jöttem vissza a kis helyemre.
A fogyinak valóban áldásos lehet ez a meló-dia :) Nem érek rá egyenlőre enni.
Hamarosan érkezik párom a minikkel, hogy megnézzék hol dolgozom, Hazafelé elnyalintunk egy fagyit...aztán átöltöznek és kezelésbe veszik az immáron négy főnyire gyarapodott macskás haderőt. tegnap ugyanis kaptunk még kettőt. Nem sok szavam volt ebben...remélem a legjobbakat. Gondolkodom a "macskásék" vezetéknéven.
A folyosón zsizseg a tömeg. Nénikék és gondozónőink trécselnek egy napvégi pletyi szeánszon :) Még szokni kell a hely szellemét.

**********
Mert este van,ugye... Gyerekeket ágyba dugtam némi harc árán. én nem tudom,hogy másnál ez hogy megy de a fáradtságuk az én enerváltságommal karöltve és a pimaszságukkal meghintve bazi nagy detonációra képes. Esetünkben hangrobbanás...értitek.
A lényeg,hogy már csend van.,és véget ért ez a nap is.
De mit is beszélek...mi a jó fenének hajtom én a napokat egymás után?! Hova sietek, mi lesz más holnap vagy holnapután...azon kívül,hogy egyre öregebb leszek és fogynak a tégláim, semmi. Francos elégedetlenség!

Ezt a dolgozó nő-anya-feleség szerepet még tanulnom kell. Nehéz összereszelni az alkotókat. (Direkt nem simítással jellemeztem a helyzetet...annál koccosabb a dolog) Este rá készülök a másnapra, kikészítem a ruháikat, összerángatom a nappalit...de a mosogatás már nem fért bele. Ki a jó fenének van kedve ilyenkor ott lötykölődni egyedül a konyhában?!

áááááááá....

Hétvégén ballagásra megyünk általánosba. Apukám mondta mindig, hogy általánosból elballagni nem érdem hanem kötelesség. Ennek tükrében mérem ki a jutalékot is :) Asszem egy tizenévesnek elég háromezer egy sokadik rokontól. Nem is ez a gond, hanem hogy MIT VEGYEK FEL? Férj riasztó gondolataim kerekedtek, olyan mint pölö: - NINCS EGY GÖNCÖM SE....! - ÉN LESZEK A LEGÖBLÖSEBB...! Valamit ki kell gondolnom szombatra.

Jájjjj. Most beszél Viktor a tévében, hogy szakadjon rá a legnagyobb kupola...aztán a többi is! Mi az hogy csökkenti a közszféra bérét 15 százalékkal? hát hol él ez az ember?! Szerinte sok az a nettó 90-100 amit diplomával hazavisz a magamfajta? Ajóédes........@#&Đđˇ^°ł@!!!!!!!!!!

Akkor ezzel zárnám is a lapot és a napot mert ez a narancssárga gollam szétfújta a maradék pozitivitásomat is. Húúúúúúúúúúúúúú.


A Bikini koncertről: azthiszem szeretnék egy Best of Bikini CD-t! :) Drága illetékesek...halljátok sóhajom ;)

2010.06.07. - ÉLEK!

NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM AZ ÉRDEKLŐDÉST, MEGVAGYOK!
...bár egyenlőre olyatén formán elveszve érzem magam mint egy bébibolha a godzilla bundájában. A blogolás még luxusnak számít...de jövök, mert hiányzik!
Ma már mélyvízbe vetettek. Ide-oda rohangáltam az iroda és polgmesthiv között. Furcsa ez a fajta elfoglaltság, de tetszik. Egyben fáraszt...és másképp meg pihentet...erőt ad és erőt vesz. Érti ezt valaki?
A lakás romokban hever, a fél órás ebédszünetem lókukira sem elég. Ma apjuk volt a minikkel, drága módon el is mosogatott, és ebédet is rittyentett :) ...befaltam mindent és magára hagytam a két cseppenően maszatos gyerekkel és a nagyasztalnyi csetressel. Nem hiszem,hogy szeretne gyeses apuka lenni :)
Ma este miután rendet raktam, játszottam, sétáltattam, fürdettem altattam, rendbe kell magamat is szednem és tortát kell készítenem holnapra az oviba. Nem hagyhatom ki, hiszen csak ezzel tudtam kedvet csinálni a kiscsajnak a holnapi naphoz...már elkezdte,hogy nem akar menni.
Nem lesz könnyű a holnap reggel, ezt tisztán érzem!
Tegnap este Bikini koncertet hallgattam a falunapon..elég közelről, így ma joggal járulhatnék bizottság elé, halláskárosodási félelmemmel. Mintha bónusz hártya lenne a fülemre húzva....tompika tompika.... Nem ismertem a dalaikat igazán de olyan hangulatot kerekítettek, hogy hejjjj! Bár...lehet hogy ez összefüggésbe hozható a sörsátorok naaaaaaagy forgalmával is ...
Mennem kell.
Megint.
És újra.

Mindenkinek szép napot, igyekszem vissza integrálódni mihamarabb...mindenhova!

2010.06.05. - hétvége

..még telik, így csak egy rövid bejelentkezésre futja.
Tehát:
Nem esik az eső, tikkadás reménye lóg a levegőben :) Pénteken rövidet dolgoztam, délután torta tésztát sütöttem, vendégeink érkeztek (szia Judit :)! ). A gyereknapi vígasságokat olcsón megúsztam egy kétszáz forintot kóstáló arcfestéssel, de a mi nap merőben más volt. Financiális sokk ért, amikor egy fényes lufikáért, amint csőrike mosolygott (elnézően) 850 pénzt mertek kérni. Remélem legalább tyúkká növi ki magát a drága és nem múlik ki ideje korán.
Délben szülinapoztunk,kint ebédeltünk, napsütés-család-halászlé illat...kellemes egyetértésben símogatták lelkünket. A hallé (ollé!) nagyon finom lett, egy tányérral sikerült betrmelnie mindenkinek,...többre esély sem volt. Mire az első kör lazán eligazodhatott volna a hasban, helyet hagyva egy újabb porciónak (ami már csak a szem kíván)...beleesett a macska a bográcsba. És ez nem vicc... Nem volt hosszú történet, mert forró volt még a lé...de a segge az stabilan beleért, még mielőtt prüszkölve, szuperszónikus fújtatásra kapcsolva ki nem robbant a kotlából. Nem kommentálnám a hatást...el kellett dönteni, hogy sírjunk vagy nevessünk. mivel már nem voltunk azért annyira éhesek...nevettünk inkább, hisz a hűtőben még várt ránk a torta. Gyerekek! A TORTA! Nem akarok önzsírozni, de fantasztiko lett! Majd csatolok receptet és képeket!!!!! Kiscsaj mindennak nagyon de nagyon örült :)...este pedig ennek örömére részeltettem magam (mert a családfő éjszakába menekült a nagy gyerekhiszti elől) a fent említett lufi-sokkban.
...na majd még mesélek a Csikó Szabiról is...de most vendégeim vannak!

Szia mindenki...jövő7től a munakhelyemről jelentkezem live!
:) szép estét!

2010.06.03. - a második

..megvagyok, egészben épen bár kissé viseletes szürkeállománnyal. Basszus. reggel bementem, már volt egy ügyfél...csak ültem, és figyeltem és közben azon járt a tompa agyam, hogy basszuskulináré! ezt a jövő héttől nekem kell csinálnom... A bürokrácia útvesztőjében egyenlőre csak egy gyertyával a kezemben bolyongok...jó lenne egy sk. reflektor talomba.
Már a polgármester elé is járultunk tegnap közösen a helyettesemmel, és kiáráltunk egy károsultnak (akinek ledőlt a fala) téglát, homokot, meszet, cementet házhoz szállítva. Azért a sikerélmény adott egy kis kedvet nem tagadom. Ma kimegyünk a gondozottakhoz, bemegyünk a zsandárokhoz...és délután már nem kell menni, mert nem lesz a csajszi. Ehelyett Paksra buszozok apához, hogy bevásároljunk, és Eszternek megvegyük a szülinapi ajándékát. Hogy mit? FOGGGGGALMAM sincs!

Eszterről jut eszembe...a tegnapi nap Murphy törvényei szerint indult. Eddig semmi gond nem volt, mintaszerűen ment a beszoktatás...de tagnap..tegnap drágám felismerte, hogy neki itthon jobb. Keléstől az oviba leadásig kismilliószor hallottam a -nem akarok oviba...kezdetű mondatot. a vége: menni, aludni, enni, játszani- volt a pillanat szeszélye szerint alakítva. Annyira sajnáltam a kicsit, de nem lehet most megtorpanni, mert akkor legközelebb ugyan innen kezdhetem újra. Egyszer be kell szoktatni, nincs mese!
Az óvónő mesélte, hogy ebéd után úgy aludtak, hogy egymással szembe forduldulva fogták egymás kezét. :) Bátyó bátorította hugit :) (bár azt is mesélték, hogy ebédnél Imike fakadt sírva, merthogy az Eszternek annyira rossz itt, hogy sokat sír, és miért kell akkor itt lennie a hugának...azannnya!:) )

Na...akkor nagy levegő és indulok neki a mainak. az irodám egyébként szép (bár q-va hideg!) majd csatolok a későbbiekben képet.

Szia minden szurkolóm, és köszönöm a gondolatokat! Átjöttek :)

2010.06.02. - anyu kezdőőőőőőődik!

A hús sül, az egyik gyerek ébren, a lakás elkezdte ráncba szedni magát, reggeli letudva...kezdődik az első munka(féle)nap. Szerencsére még csak a visszarázódásos része ez, de jövő7től enyém újra minden. Tegnap már ügyfelek is megállítottak az utcán, hogy akkor már engem kell keresni, mert az a gond, hogy.... :) Régi/új szép idők!

Pénteken jelenésem van a jegyző asszonynál, holnap pedig a munkaügyisnél. Bürokrácia édes csillagom! Úgy hiányoztál!

Most menek, mert még ezer a dolog. A hajam mosás érett, a ruhám vasalásra vár,ezentúl kell még gyerekeket etetni-öltöztetni...és visszarázódni mihamarabb!

Szép napot mindenkinek, majd jövök a beszámolómmal!

2010.06.01. - elseje

..ez jutott eszembe amikor elhúztam a mellettem terpeszkedő függönyt kitekintési célzattal. Elseje..de milyen elseje?! Október baccameg?
A nappaliban a kis kandallóban pattog a tűz, gyerekem a hálóban nyakig betakarva, a bokáig és csuklóig érő ovisruha pedig várja az ébredést. Mi ez ha nem gáz?

A tegnapi ovis napon a kislányunk várakozáson felül teljesített :) ! Óvónéni elmondása és a tesó beszámolója alapján, jól elvolt délig, evett is aztán amikor feküdni kellett volna előbújt azért belőle az anyába bújós, cicimarcangolós kis amazon. Volt kis sírás, anyázással vegyítve...de aztán sikerült megnyugtatniuk...VISZONT aludni nem volt hajlandó egy szemhunyásnyit sem. A lába ujjától az utolsó szál szőke hajáig elszánta magát és végigülte ágyikóján a csendes pihenőt :) Amikor érkeztünk értük apájukkal és megláttak az ablakban, nagyfiam csak egy mosolyt küldött, és tapasztalt vén rókaként elkezdte pakolni a játékait, de a kiscsajból kirobbant az ösztön, és tágra meredt szemekkel, feltartóztathatatlanul kirobbant a folyosóra, és a kövi pillanatban már csüngött is . Jó volt értük menni! Azért bármennyire is fel tudnak bosszantani alkalomadtán,nagyon hiányoztak ám! Soha rosszabb napot nekik( és magunknak sem ovis dologban).

A mai az utolsó szabadnapom egy ideig. Holnap már mennem kell betanulni, aztán jövő héten már vér komolyan lesz újra irodám, tollam, asztalom, székem, gépem...ügyfélköröm, és munkám. Hmmm. Furcsa lesz majd' hat év után.

Ma én a maradék töltött husit falom be némi zöldséggel (tegnap sztrájk volt a konyhámon, nm főztem bánatomban és kiflit ebédeltem!), a párom túrós tésztát kért. Nem szakadok bele ma sem a melóba.

Majd még jövök, most hív a bioritmusom nyomatékos szava.

2010.05.31.- egyedül

Egyedül vagyok és a pincében érzem magam. És még csak nem is a szutyoknedves és félhomályos idő végett, hanem a hangulati szintem okán. Leeresztettem. Megint. Elvittem nagyszülői segedelemmel a miniket a felső oviba. Nagyon nehéz volt Esztert ott hagynom. Nem sírt, de láttam hogy meg van nagyon szeppenve és téblábol az ismeretlen környezetben. Kíváncsi vagyok, hogy telik az első egész napja.

Az idő...hát ez egy olyan téma amit nagy csendek idején szoktak bedobni, amikor nincs más amiről beszélhetnének a felek. Mára azonban szerintem prioritása lett. Már nem csak pótlék, mert tényleg van miről beszélni. Nagyon rossz felé haladunk...és ezt a napi meteorológia nem hagyja elfelejteni. Félelmetes ez a sok víz, a kevés napfény, a megbolondult mindenség. Lesz ez még valaha a régi...vagy ez is ugyanúgy végleg elcsesződött mint annyi minden az emberi tevékenykedésünk során? Félek, hogy igen a válasz.

Bocsánat a fellegekért...tényleg nyomott vagyok. Volt nekem kamaszkoromig egy nagyon kedves unoka hugom. Messze laktak tőlünk, de ez soha nem volt akadály annak, hogy legalább nyaranta ne töltsünk el együtt hosszabb időt. Nagyon szerettem őt, részem volt és rajongtunk egymásért. Sokat leveleztünk, úgy nőttünk fel hogy mindent tudtunk a másikról. kibeszéltük a pasikat, szülőket, tesókat, iskolát és lamentáltunk az élet nagy dolgairól...amúgy csajosan. Férjhez mentem, koszorúslányom lett...és innen egyenes út vitt lefelé. Összejött a másik unokatesómmal, ami az anyukájának nem tetszett, és szép lassan, évek alatt eltávolított bennünket egymás közeléből. ezen az sem változtatott, hogy a fiúval már réges rég szakítottak. Az anya fekete listára tett engem és a családomat. Ma már felnőtt nő, és nem keres mégsem. Az iwiw jóvoltából tudtam meg, hogy férjhez ment...nem esett jól, hogy így végeztük.

..megyek inkább teregetni...

2010.05.30. - címszavak

Mai nap:
korai ébredés, templomba vonulásig pizsama, templomi fellépés, dögvesztő meleg, ebéd, hazagurulás félálomban és megtömve (gyalog) a szomszéd utcából, irdatlan eső, és forma1-el párhuzamosan rajtoló alvás :) Azthiszem az eddigieket röviden sikerült is összefoglalnom!
Holnap lesz A NAP! Annak a napja, hogy kisebbik csimotám egész napra leválik tőlem, akárcsak a nektár után kutászó méhike a kaptárról. Nem tudom melyikőnknek lesz hosszabb a napja...
A rég áhított szabadság szerintem már tíz magasságában az agyamra fog menni! pfffff

2010.05.29. - én és a toldalékaim

Itt ülök megint, előttem az asztal, köztünk pediglen az elégedett pocakom. Megtömtem megint délelőtt...egész napra. Reggel már olthatatlan vággyal ébredtem egy falat jégkrémért...persze nem volt elég egy. Aztán egy vajas kifli reggelire (de az már talán nem is kellett volna).
Hirtelen felindulásból átkompoztunk családilag meglátogatni apósomat, akit a múlt héten műtöttek. Már jól van, bár még igen gyengus. A lényeg hogy épp időben sikerült a szike alá jutnia a kifakadt féregnyúlványával!
Visszafelé beszereztük ebédünket Pakson a kínaiban és még egy kitérőre beröppentünk a Lidl-be is. Ott túszul ejtett mindegyikőnk egy-egy jégkrémet és hazáig beépítettük sikeresen a szervezetünkbe. Itthon ebéd...és most full gázzal működik a ketyerém, hogy valahogy ráncba szedje a bevitt oldal ellenében a felhasználásit is. Látjátok...most is éppen kalóriát égetek a szörfözéssel ;) hehe.
Minimancsok -akik a délelőtt folyamán iszonytatóan komisz véregerekre hajaztak inkább- elaludtak...az előbb még ment a vihora, de bekerekítettem egy hangos irgumburgumosat az ajtón...és ez hatott. Mostanában vezettem be a délutáni alvás kapcsán is az egyedül elalvásos verziót. Van egy mese,puszi és szpaty! Eszternek sürgegyorsan zsigerivé kell növesztenie az egyedül elalvás képességét, hogy az oviban ne legyen nagy gond. Eddig megy...kíváncsi vagyok a hétfői egész napos, ottalvós, anya nélkülözős ovinapra...félem is. Imiapu pont délelőttös lesz aznap, így magányomban rághatom a küszöböt. Remélem csak jóról számolhatok be mint eddig.

A szomszéd néni hozott egy naaaaagy tál epret :) ami ugye Don Norberto szerint is U1-es besorolású...azaz Ultra U1-es!!! ide nekem a tálat de izibe.
A földeper egyébként mióta fogyózok (tehát köbö 17éves korom óta...) jelentős kihívás nekem. A kis piros ugyanis valamiért csak erős kristálybundában igazán kívánatos a szüvemnek, De ugyebár a fogyóku-hva e kristályos CH csodának esküdt ellensége...így csak csöpögök, amikor a gyerekek (nem gondolva a pici hurkáikkal) egyre csak kanalazzák ilyetén módon befelé a nyár első gyümölcsét. Az élet lemondások sora...viszont elő kapartam egy régi jelmondatot: "nem azért élsz, hogy egyél, hanem azért eszel, hogy ÉLJ!"
Ennek szellemében, hajráhurrá komámasszony, ide a natur, CH mentes, bio csodákkal, mert ÉLNI akarok!

***********
Mindannyiunk ítélete:

Születésem előtt mintegy 9 hónappal
összegyűlt apám-anyám
(pusztán a Testület működtetése végett)
hogy engem oda-idézve:
életfogytiglanra + halálra
ítéljenek; holott
semmit se tudtak rólam.
- Az ítélet jogtalan, de erős. Végrehajtása
folyamatban. Fellebbezésnek helye nincs!
/Fodor Ákos/

2010.05.28. - ma

Péntek van. Zajoslelkű, hétvégét kívánó, munkahelyet hátrahagyó péntek. És nyár. Ami az időjárást illeti, tegnap és nem lehetett okunk panaszra.
Eszter ma a harmadik délelőttjét bumlizta végig az oviban. általános tapasztalat, hogy ezalatt a három óra alatt olyan mérvű fáradtsággal és éhséggel lesz nehezebb a kishölgy, hogy amikor hazaér...majd összeesik, de a korgó ugye nagy úr. Ágy vs tál. Jó kis meccs..de eddig mindig találkoztunk az asztalnál:).
Dél előtt turkálóztam egy kicsit, vettem nagyfiamnak és lánykámnak is némi textilt. Meg magamnak is egy spagetti pántos toppot. Amikor felpróbáltam, annyira örültem, hogy milyen jó tartása van az anyagnak és millllen jó állapotban bukkantam rá...de itthon szembe kellett röhögnöm magam. szándékomban állt megmutatni magam benne idesapának is, de próbálás közben szembesülnöm kellett a ténnyel, hogy az a jó ki mell-részi bélés más funkcióval bír. A duplapánt és a mothercare márkanév már árulkodhatott volna,de ugye a zsákmányszerzés lázában az ember ilyen apróságok felett hajlamos átsiklani.
Jaja...kismama felsőt vettem...szoptatósat!!!!! Szoptatósan lecsatlakozható előlappal :) Páromnak határozottan tetszett, de mivel én nem kéjrongynak szántam, nem osztoztam a lelkesedésén. Pffff. Sebaj, remélem nem sokan ismerik fel a szoptatós melltartó kapcsát egy toppon :) azért is használni fogom ;)!

Más.
Már második éjszakája van annak, hogy Imike rémálomra ébred csatakosan és kiabálva. Először anyáéknál volt ilyenje, tegnap este meg itthon. (eredmény persze hogy az esti felnőttprogram almássá vált és én mellette aludtam hajnalig) Valami medve piszkálja a kis fantáziáját...meg hogy elviszi a tetőnket...hmmm. Hétvégén kapott Eszter egy mesekönyvet névnapjára a három kismalacról, amiben ugye a farkas rombolja a házakat...nem tudom,hogy ez okozhatja-e. Ma du. is ezt olvastam, Imi kérte ezt határozottan. Szerintetek?!
A mellébújás után persze -szégyen ide vagy oda- én is átvettem a sötét szobában a gyermeki parát. A rémálmok valahogy ott tudnak ragadni a sötétben reggelig...és könnyen meg lehet érezni a félelmet akár felnőttként is. Szerencsére gyorsan sikerült elaludni mindkettőnknek a közös takaró alatt, és reggelre huss...elszállt minden ami ijesztő.

Ma délután ovis ballagás, de vissza kell menni Iminek is mert szerepel. Erről jut eszembe, hogy gyorsan elő kell vadásznom neki valami glancosat :)

Szép napot!

2010.05.26. - első nap az óvodában

..nagy dolog az gyerekek! Bizony nagy :) innen nézve egyenlőre nem tudnék ennél büszkébb lenni a kiscsajra! kilencre kivirágoztattam csinosba és átsétáltunk. Lecserélte az utcait váltóra, majd' odarohant az ajtóhoz, és benyitott egy hangos CSÓTOLOM-mal! :) Kiccccccsillag. a tervezett fél11 helyett délig volt, mert az udvaron játszottak a kicsik a nagycsopisok próbája idején és ott maradhatott. Minden napra legalább feleennyi lelkesedét, és akkor nem lesz baj.

Szép lassan kezdek csillapodni. Mosdós megvolt ( bár a sikert nem könyvelhetem el), belevágtunk az ovi projektbe...már csak a jövő heti munkakezdés van vissza. Ott sem lesz baj...érzem.Muszáj önkezemmel átcibálni magam a másik térfélre, mert a depresszió nem jó móka. Tegnap előtt két valeriana-t kellett bevennem mert annyira nem akart engedni belül az a remegés. Tudom, lófütty ez a bogyó...de nem akarok erősebbet szedni. A homeopátia határait nem szívesen lépném át a kedélyállapot javítás tekintetében. Pont elég volt, és ennyi kellett csak ahhoz, hogy végre egy pihentetőt tudjak aludni két hét után...

Tudjátok mit szeretnék? Hiszek a pozitív bevonzás erejében, ezért szeretnék: egészséget, valami hirtelen jövő nagyobb financiális (pozitív irányú) sokkot, meleg nyarat, vidám gyerekeket és sok jó élményt a munkámban.
Lehet, hogy sokan most a kezemhez irányítanátok egy naaaaaagy éjjeliedényt sok sok fekáliával, hogy belelógjon... :) DE én hiszek benne, hogy minden szép lesz és jó! NEM vagyok hajlandó tartósan befordulni. Szépen LAAAASSSSSAAAAN fogyogatok is, már nem sürgetem a folyamatot. Örülök minden egyes újabb leradírozott dekának.

Ma megérkezett a falunap programja. HA valakit érdekel... május 6.-án vasárnap 17.00 kor Csikó Szabi hazajön fellépni a fatornyosába Nagydorogra! A műsor ingyenes a büfé és sör sátor gyorsan elérhető :) Gyertek-gyertek minél többen!

Kajaügyileg a délelőtt folyamán felfaltam az egész napimat...így délután kiragaszthatom a homlokomra: "emésztés folyamatban" (kérjük ne etessék az állatot ) :D
Volt itt reggelire egy vajaskifli uborkával, és egy szelet kalács vajjal, aztán 2 dkg-nyi MILKA sáklet, délben pedig két palacsinta egy tányér borsólevessel...egy pohárnyi (CHmentes) pépesített eperrel...ja és pár kanál jégkrémet is ettem...hogy végre el tudjam mosogatni a dobozt. A cél tehát szent volt...

Most hogy elolvastam, már tudom mi a bajom: CH kómába estem. Ma már csak a kék ég, a zöld fű és a napfény éltetnek engemet...hüppp.

2010.05.25. - gyűlnek a felhők

Most olvastam a startlapon, hogy harmadfoú riasztás van a Dunántúlon. Hát mitaszondjak...gyűlnek is rendesen az égi katonák...remélem nem lesz nagy hacacáré.Nem vagyok túl jó viharban :(
Délelőtt megjártuk a beutaló dokit...de az agyam megint nem sokat enged erről nyilatkozni. Konklúzióm a végigkúszott kanosszánkról...az összes doki bekaphatja! Ami először (és még utána sokáig) csecsemőmirigy volt, és aztán azygos lebennyé mutálódott...mára egy érfejlődési gebasszá nőtte ki magát. DE nyugi anyuka, mert nem lesz itt gond, jól van a gyerek. Mit is szed? Jaaa...azt nem kell, azt igen...azt meg minek is szedi (mer' felírtad vaze!!!!!). Remélem egy kicsit azért átitathattam a monitoron a feelinget. Tele van a tele van a... Augusztus végén vissza kell menni és akkor majd eldöntjük, hogy menjünk e MR angiográfiára....öt és fél évesen én még csak a helyi nagyotlátó és könnyen megvezethető doktornőnket ismertem, és hírből sem hallottam egyéb egészségügyi intézmények szakbarbárjairól. ilyenkor 'ipphogy túl voltam az első kipottyanó fog okozta traumán, és pár kötelező védőoltáson...ezzel szemben fiam ezernyi laborban járt már a vére által, csomószor szűrték így-úgy és a vérvételt olyan hősként viseli mint ahogy én manapság, ha nagyon beszedálom magam. Rohadtélet....
A két gazfickó a kádban áztatja magát és a hangokból ítélve már a szőnyegek is csatakosak...hajmosás lesz. Eszter holnap megy először egy másfél órás óvodai vizitre. Ballagás lesz pénteken...ennyit tudnak addig rászánni naponta. Már mér menne valami zökkenőmentesen?!

Megyek, lehalászom őket...félelmesek a zajok.

2010.05.23. - tespedés

Megjöttünk egy szülinapi ebédből. apánk nem volt velünk, mert dolgozni ment, így anyuékkal süvítettünk át Pálfára.
Tárkonyos raguleves-sült kacsa káposztával-házi sütik...nem részletezném. De még mielőtt helytelen következtetéseket vonnátok le, le kell szögeznem a tényt, miszerint nem ettem sokat! Kint ettünk, a tavaszias napsütésben, kicsi szellővel megbolondított udvaron. Ezt elöljáróban fontosnak tartom megjegyezni!
A leves nagyon finom volt, és elégedetten termeltem kanálról kanálra befelé egyre többet mígnem a hatodik merítés körül belepillantottam tüzetesebben a tányérkámba.Volt ott valami ami se nem tárkony...se nem levél...egy eltévedt légy halálugrott pont az én étkembe.A marha...összeszűkítette ezzel a nyelőcsövemet és innentől igen nehezen sikerült előrébb jutnom. A kacsahusi irgalmatlanul finom porhanyósra sikerült...de a levéltetvek itt is emlékeztettek, hol a határ. Bosszúból a káposztára már rá sem néztem, csak burkoltam elszántan...nehogy valaki megint agonizálni kezdjen pont az én kajámon.
Megettem három sütit, aztán beszélgettem kicsit...majd elfoglaltam háromszor is a ház trónját...hogy mi a sz@r van megint a belsőségeimmel?! Csak remélni merem, hogy nem egy kórházi goodbye souvenir...ha már welcome drink nem volt!
Mesélnem kéne Mosdósról, igaz? Az a nagy helyzet, hogy valamiért az agyam hírzárlatot készül elrendelni, talán azért mert már annyiszor el kellett mondanom...
Megvolt, na. Hármat aludtunk nagyfiammal a tábori körülmények között, csecsemőosztályos üvegfalú kórtermünkben. Ő rácsos ágyban kezdte első éjjel, aztán a nyikorgás és szűkösség tényezőket mérlegre téve úgy döntöttem...inkább zsibbadva aludjak mint ne. A kövi két éjszaka tehát fejtől-lábtól sikerült durmolnunk...közepes minőségben.
a tükrözést sajnos nem tudtuk kikerülni. Az altatásos-kábításos része valóban nagyon félelmetes volt, és életem leghosszabb harminc percét tipródtam végig aműtő ajtó előtt mindenféle lehetetlennek tűnő kínkeserveket vizualizálva. Kínoztam magam...de ő összességében jól bírta. Kötőszöveti és nyálkahártya gyengeséget állapítottak meg a tüdeje tekintetében...plusz kell még gyógyszeres pipa, inhalálás és miegymások. Ami a dokinőt izgatta az nem is az azygos lebeny kérdése, hanem egy fura érkanyarulat a rtg-en. Ennek még lehet hogy utána kell majd mennünk...

Lánygyermek alszik, fiúgyermek asterix-et néz... a hasam meg megint eszeveszett pörgésbe kezdett.

Kedden dől el,hogy akkor mennem kell e szűk két hét múlva dolgozni vagy sem. Egyenlőre fogalmam sincs hogy hogyan fogom megoldani a beszoktatást...kicsi pánik ült a nyakamra ettől (is).

Kitti majd hívlak ám, csak most annyira nincs erőm és kedvem beszélni erről a dologoról... le vagyok szívvvvvva csakrailag.

************

Délután játszótérre indultunk. Nagy elszántsággal, és ásóval-lapáttal, elemózsiával felszerelve vonultunk ki az utca végére. Nem volt hosszú a buli.
először negyed óra után esett és sütött egyszerre. Ettől még nem riadtunk meg a nagy platánfák alatt elbújva...de aztán egy félórányi szünet után úgy felszívta magát ez az átok esőfelhő, hogy megint borította a bilit. Amúgy rendesen. Az utolsó képen a péppé ázott minik láthatók...mintegy 300 méternyi "félmaraton" után.

...és most már újfent a Nap az úr az égbolton, de már arra gondolok bőszen, hogy ez a föjhő csak arra vár, hogy kitegyem itthonról a lábam. Valamiért fejmosásra van tán szükségem Uram? Mutass valami érthetőbb jelet kérlek!

2010.05.17. - szobafogság rulez

Ma is ez vár ránk, ez kétségtelen. Honnan a jó fenéből tud jönni ennyi felhő,és ennyi szél? Termelődnek valahol egy nagy hegy gyomrában, majd felszállnak és útjukra bocsájtja őket a nagy mindenség? Most már nagyon szívesen átadnám az eztán leeső cseppeket egytől egyig a Szahara vagy a Góbi pergő homokjának, mert itt már szeméremcsontig állhatunk lassan a latyakban.

Holnap Mosdós. ...szinte teljesen kizártam magamból ezt a tényt eddig, nem voltam hajlandó gondolkodni rajta, így most felkészületlen vagyok. Ma már pakolnom kell...remélem simán és zökkenő mentesen megy majd minden és NEM tükröznek Iminek.

Hétvégén -látva az itthoni igen gyér lehetőségeinket, és a felszabadult kicsi időt- elnyargaltunk hirtelen ötlettől vezérelve Székesfehérvári barátainkhoz. Persze ottalvósba nyomtuk :) de ez nálunk nem gond. Ők is és mi is xtra rugalmasak vagyunk az ilyen dolgokban a négy gyerek ellenére. Jönnétek? Gyertek! Utólag is köszönjük nektek Pócsék ! :)
Tegnap a halálba punnyadtuk magunkat. Csak annyi időt töltöttünk a szabad levegőn, míg be és ki ugrottunk az autóból anyuékhoz vándorolva ebédre. Szánalmas ez így május közepén...KI AKAROK MENNI!
Estére összebútoroztunk pár órára a helyi csapattal...és muffinoztunk. Kipróbáltam egy új receptet...sós-sajtos muff. Meg kellett kóstolnom, hát perrrsze. Hagyjuk is inkább. (Egyéként megbolondítva egy kis oregánóval és sok-sok oliva bogyóval...nyammantós lett!)

Ma Imi nem megy oviba,mert éjszaka felváltva köhögték éberre magukat hugával. Maradunk hármasban a négy fal között, apánk dolgozik, nappalosban húzza pár napig. Túrógombócot főznék..de nincs tejfölöm...ezért ezt még át kell gondolnom.

Eddig lecsúsztattam egy banánt és az utolsó muffint... 100+(mondjuk)100. És nem vagyok jól lakva :(

***********

..a délelőtt kimenetele előre megjósolható volt. Négy fal, két gyerek, kötéltánc. Mindegyőnket megvisel ez a sz@r idő. Ők túlpörögnek attól, hogy mozgásszegénységre kárhoztattak, én pedig az ő pörgésükbe fájok bele. Fejileg. Ma nem egyszer anyaállat voltam...bocsánat érte porontyok, ha ordítok is, szeretlek benneteket.
Hogy fokozzuk az élveket...telefonált a helyettesem, akinek jún.4-ig szól a munkaviszonya, hogy gáz van babám. A nagy fehér nem engedte,hogy az én munkakezdésemig (júl.9.) ő maradjon, mert két fizetés az nonszensz egy munkakörre...így ő megy és én pedig jövök. Jelen állás szerint tehát jún.2-3-4-én együtt dolgozunk három napot, átadja az anyagot (HÁROM NYÜVES NAP ALATT!!!!?) és onnantól eriszd el a hajam! Lehet elengedett kézzel...bármit tenni. Sajnálom szegény csajt, mert neki is jól jött volna az az egy hónap...nem kevésbé nekem, aki akkor szoktattam volna be lányomat az oviba. Bacccameg. Ma délután beszélek a vezető óvónővel,hogy akkor jövő héten viszem a kiscsajt is...szoktatódni.
..persze ennek feltétele az hogy meggyógyul,mert jelen állás szerint ugat egyfolytában , még alvás közben is szegényke. Most is úgy alszik,hogy fel-felköhög, nem is akármennyire. :(
Tele van a ... bepánikolok lassan. Ez így nagyon gyors lesz nekem. Egyszerre helytállni és beszoktatni...két hét múlva .
KÉT HÉT MÚLVA....anyáááám! Újra a munka frontján gályázok.