Nem hiába féltem ezt a hetet.
Gyermekeim, ha ez a napló valahogyan túlélné a következő
tizenvalahány évet és e sorok a szemeitek előtt futnak éppen akkor
lássátok meg anyátokban a sztálini élmunkást, aki minden fronton
igyekszik ott lenni, és teljesíteni.
A héten a saját munkám semmit nem ért. Emellett dolgoztam másoknak,
jótékonykodásban segédkeztem, és készültem bőszen arra, hogy hülyét
csináljak magamból a szüretin :) ...nem ezen nincs is mit mosolyogni :(
Tegnap is próba...és ma is...meg holnap is. Basszus, a gyerekek
előtt már szégyellem magam, hogy mindig elmegyek...de muszáj
berögzülnie, hogy azért valahogy kinézzen a performancink.
Ráadásul hétvégére az idő is megbúsulja magát, és fejet hajt
októbernek. Eső, szél, 15 fok ami vár ránk. Elvileg a csöpeteket is
beöltöztetnénk...de nem tudom, hogy bevállaljam e a hagyományőrzést, egy
hétnyi táppénzért cserébe.
A ruhám jó, van már alsószoknyám, lépésbetétes fehér harisnyám, hajcsatom, szeméremszoknyám... csak topánom nincs.
A karaktercipők legnagyobbika 41-es...nekem meg negyvenkettes
síléceket adott az ég. Ekkora tutyi égen s földön nincs, pedig a
környékben fellelhető összes kínait, deichmann-t, cipőboltot, cipőturit
átnyálaztam...semmi. UFO vagyok a nagy lábammal.
Mindjárt fél négy. Holnap pedig péntek...nem vagyok hangulatban, vágod?
Reggel fél hatkor már azzal nyösztetett a fiúgyermekünk hogy mikor
kelünk már fel...annyiszor megfogadtam hogy letakarom már azt a mocskos
digi órát...a rendes mutatók nem látszanának a sötétben. Amikor
kiküldtem a szobából, hogy én majd megyek, finom mátrixos mozdulatokkal
hisztihadjáratot indított. Toporzékolva idegtépő ütemben... ekkor
kivágtattam, és ezzel egyidejűleg megvontam tőle a reggeli mese
lehetőségét...
Gyerekek, ilyen jó reggelünk rég volt! :) Időben elkészültünk,
előszedték a játékaikat, rendes tempóban megreggeliztek és pikk pakk
felöltöztek. A TV valóban az ördög találmánya...tudnak valamit akik a
házuk közelébe sem engedik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése