Ezerfelé rohannak a gondolataim, a tekintetben, hogy mit kellene csinálnom, én mégis be vagyok fagyva ide.
A napok csak úgy elszaladnak, és nekem sokszor nincs se kedvem se
energiám velük szaladni. Csak végigvergődök...eltelik...észre sem
veszem, és már este van.
Pedig a vasalni való megint hízásnak eresztette magát, a jobb és
kreatívabb pillanataimban bevillant karácsonyi ötleteim megvalósításért
ordítanak, emellett a lakásnak igazolt por allergiája van és akkor a
tsaladom ápolását még számba sem vettem.
Valamit szeretnék, de magam sem tudom mit. Jó lenne változtatni, de a
változás legyen akár pozitív vagy negatív, trauma. Elszántságot,
alkalmazkodást, kitartást igényel....amihez erő kell...amiből meg egy
szemernyim nincs...erre.
***
Ma reggeli hír a Bumerángban: Bocsi valahol azt hallotta, hogy
rohamléptekben hagyjuk le Európát MI magyarok...ez már magában is
abszurd, és ezt Lajos is így gondolta mert eképpen reagálta le:
"Ja.Körbe rohanunk a földgömbön, és Európa seggébe harapunk!"
Ez így, ebben a formában azért már hihetőbb, nem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése