Jaja. Nem segített a sok lekopogás...
- Nem betegek a gyerekek?
- Nem. De várj, lekopogom....
Ma reggel Imi hasmenéssel üdvözölte a napot. Nem is akármilyen
intenzitásúval, de a részletekbe azt hiszem nem lenne túl szalonképes
belebonyolódnom.
....
Abba kellett hagynom korábban, mert ügyfélfogadtam még reggel, és éppen bejött egy kliens.
Naszóval nálunk most egészségügyi helyzet van. Iminek a hasa
bemondta az unalmast. Leadtam egy kicsit délelőttre a papájának, míg én
lerendeztem a dolgaimat. Esztert rábeszéltem az ovira azzal a
kedvezménnyel, hogy ebéd után hazajöhet.
Tízre már haza is tereltem a nagyobb gyerkőcöt, pihi volt, csipet
csapatozás, távirányítós autó szerelés, aztán fél egykor kiálltunk a
kapuba húgot várni haza. (Mivel kikötötte szentem, egyedül szeretne
hazajönni!)
Álltunk, süttettük a hátunkat a nappal, amikor kiszóltak az oviból, hogy menjek, mert Eszter sír.
Átsiettem, nokedli ott ült a kispadon és nagyon betegen festett. Beköszöntött nála is a virológia délideje. :(
Ő még nem a nagy fajansz előtt hódol, hanem "csak" lázas, és fáj
mindene. A keze jégcsap...most alszik. Remélem nem merülünk nagyon alá a
betegségbe :(
Hiszen már annyiszor lekopogtam...igaz? Fene vigye a vírusokat és az ártó baktériumokat. Minek kell megkínozni a gyerekeket?
Apánk ráadásul a 7-en túlórázik, így igazán hosszú lesz a nap...mindegy, csak gyógyuljanak hamar!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése