Betöltöttük a 37.hetet, és még mindig Baranyában tobzódunk. Emmababa jelét sem mutatja annak, hogy a napokban születni szeretne, és ez már egyre nagyobb türelmetlenséget generál bennem. A Karácsonyt átvészeltem szerencsésen annak köszönhetően, hogy Imiapu "szentnapon" meglepett a gyerekekkel, és átsegítettek a délelőttön. Ha meg már ugye délután van, akkor onnantól az este már átlendít bennünket a következő napba. A gáz csak az, hogy az Ünnepek alatt itt még a fű sem nő, alig néznek ránk és semminemű vizsgálatot nem rendelnek bónuszként. Tömény malmozás, filmnézés, nassolás és lamentálás jellemzi a napot, ami így a 15-16. kórházi hetet taposva retardál rendesen.
Karácsony első napján anyuék jöttek Zsabuékkal aztán tegnap ismét az én kis családom...de annyira ziláltra sikerült az a pár óra -kimerültünk már mindannyian-, hogy megkértem Imiaput, legközelebb jövő héten jöjjenek csak. Eszteren látszott most a legjobban az anya-, és állandóság hiánya. Számolatlanszor elmondta, hogy - Anya hiányozol nagyon! és induláskor előreszaladt az autóhoz, hogy elmorzsolja észrevétlenül a könnyeit...de mivel PONT olyan mint én, simán láttam rajta.... utána a nyakamba borulva sírt, ez nem hiányzik neki, nekik. Imikém kicsit talán jobban viseli vagy már nagyobb és nem mutatja ki...de őt is megviseli ez a rengeteg búcsúzás, ígérgetés (...hamarosan majd megyünk ám...) Imiapuról nem is beszélve. Nehéz, nagyon nehéz. Nem tudom mivel tudnám megdelejezni a kiscsajt, hogy induljunk már az útnak neki. Apa ingázott megint, most a születés tekintetében, és a január 4-es dátumot bírta kihozni. Ha így lesz az akkor még egy hét...pfff, lassan elfogy a Grace klinika is. Lehet, hogy gyorsabban kéne falnom a részeket, és akkor hamarabb kerülnék a műtőplaccra? Ötletem sincs.
Persze a műtét utáni időszaktól is tartok, de az majd a kövi etap lesz...remélem a szülés körül minden stimmelni fog, és Emmababa is jó Apgarral sír fel erre a világra. Nagyon várom már, hogy lássam :) ....és persze a gyerekek arcát is, amikor megérkezünk a kis jövevénnyel. El se hiszem, hogy hazaérek egyszer...
2013. dec. 27.
2013. dec. 20.
ünnep előtt
Ma még van gép, holnap Kata hazamegy az ikerbabókkal, és marad újra a marokteló amin nem a legszerencsésebb kapcsolódni...meg nem is a leggyorsabb ugye.
A mai napot lőttem be második blindre a szülés/születésre de eddig még az időszakos keménykedéseken kívűl semmi...bár hosszú még az éjszaka :) A gyerekek azt kérték a Jézuskától, hogy vigyen haza bennünket minél hamarabb...a gyermek kérése ugye tele van minden jóval, remélem nyom a latban az illetékesnél.
Nem lenne annyira drasztikus talán az előttem -papírforma szerint- álló bő két hét, ha nem csúszna közbe AZ ünnep. Kemény lenne itt, főleg továbbra is kis dinó tojásként lavírozva az ünnepi díszbe mártott kórházi folyosókon.
Otthon apa hősiesen készül, csomagol, gyárt és leszállít ajándékokat...öt csillagot érdemel azért ő is és a nagyszülők is amit letettel értünk az elmúlt hónapokban. (miközben én teszem a semmit nagy fityekkel, és igyekszem nem visszavonhatatlanul befordulni).
Ha a baba megszületik akkor az újra megint más világ lesz...lassabb, többfelé ágazó. Idő kell majd a megszokáshoz ebben biztos vagyok, de együtt, egy fedél alatt megoldjuk és 2014 a mi évünk lesz!
Ma volt az utolsó ovi/suli nap és jön a maratoni téliszünet. Haza szeretnék érni, jó?!
A mai napot lőttem be második blindre a szülés/születésre de eddig még az időszakos keménykedéseken kívűl semmi...bár hosszú még az éjszaka :) A gyerekek azt kérték a Jézuskától, hogy vigyen haza bennünket minél hamarabb...a gyermek kérése ugye tele van minden jóval, remélem nyom a latban az illetékesnél.
Nem lenne annyira drasztikus talán az előttem -papírforma szerint- álló bő két hét, ha nem csúszna közbe AZ ünnep. Kemény lenne itt, főleg továbbra is kis dinó tojásként lavírozva az ünnepi díszbe mártott kórházi folyosókon.
Otthon apa hősiesen készül, csomagol, gyárt és leszállít ajándékokat...öt csillagot érdemel azért ő is és a nagyszülők is amit letettel értünk az elmúlt hónapokban. (miközben én teszem a semmit nagy fityekkel, és igyekszem nem visszavonhatatlanul befordulni).
Ha a baba megszületik akkor az újra megint más világ lesz...lassabb, többfelé ágazó. Idő kell majd a megszokáshoz ebben biztos vagyok, de együtt, egy fedél alatt megoldjuk és 2014 a mi évünk lesz!
Ma volt az utolsó ovi/suli nap és jön a maratoni téliszünet. Haza szeretnék érni, jó?!
2013. dec. 17.
változatlan
Még mindig Pécs, még mindig kórház :( Erőm testileg és lelkileg is fogytán, egy hét múlva karácsony... Eszembe jut annyiszor mostanában a tavalyi és tavalyelőtti nyavalygásom arról, hogy nem érzem az ünnep szellemét. Nabasszus...most érezném! Az otthoni domborodás helyett itt ülök idegenek között, a szépen feldíszített osztályon a tévéponyvákat (legaljaponthu) bámulva időtöltésként.
Rejtvény, könyv, sorozatok, horgolás, hímzés, varrás...mind megvoltak a maratoni kórházi félévem alatt. Már nem is érzem magam lassan anyának, feleségnek...csak én vagyok a placpreviás a 107-esből. Agymosás...nem túlzok ha azt mondom hogy NAGYON nehezen bírom.
Ha egyszer hazaérek, akkor a telefont leteszem és olyan messzire kerülök tőle amennyire csak tudok. U T Á L O M! Ezen élem az életem tizenikszedik hete, nem akarok többet kommunikálni ezen mint amennyit muszáj. Hazaérek én egyáltalán...?
Babalány egyébként nagyon jól van, legalább is a heti kétszeri NST és egyszeri UH erről tanúskodik. Nő mint a gomba, sokszor alien-i deformitásokba torzítja a gigahasamat. A felkelés már több mint nehéz...egy reumás anyatetű kutyafüle hozzám képest. A napunk vizitekből, kajálásból és végeláthatatlan wc-re rohangálásból áll mindössze. Ez az egysíkúság megőrít. A hangulatom hektikusan változik, és egyre nehezebb értelmet találni egy egy napban. Orrvérzésig nyomom a Grace Klinikát...stílszerűen.
Haza akarok menni.
Hiányoznak a gyerekek akik felnőnek nélkülem lassan...hetente rájuk csodálkozok annyi új van bennük ilyen rövid idő alatt is. Hiányzik Imiapu is, a kettesben töltött pillanatok, az idegenektől mentes magánszféra ahol nem kell mással foglalkozni, máshoz alkalmazkodni reggeltől estig az öt fős szobában.
Haza akarok menni!!!!!
Rejtvény, könyv, sorozatok, horgolás, hímzés, varrás...mind megvoltak a maratoni kórházi félévem alatt. Már nem is érzem magam lassan anyának, feleségnek...csak én vagyok a placpreviás a 107-esből. Agymosás...nem túlzok ha azt mondom hogy NAGYON nehezen bírom.
Ha egyszer hazaérek, akkor a telefont leteszem és olyan messzire kerülök tőle amennyire csak tudok. U T Á L O M! Ezen élem az életem tizenikszedik hete, nem akarok többet kommunikálni ezen mint amennyit muszáj. Hazaérek én egyáltalán...?
Babalány egyébként nagyon jól van, legalább is a heti kétszeri NST és egyszeri UH erről tanúskodik. Nő mint a gomba, sokszor alien-i deformitásokba torzítja a gigahasamat. A felkelés már több mint nehéz...egy reumás anyatetű kutyafüle hozzám képest. A napunk vizitekből, kajálásból és végeláthatatlan wc-re rohangálásból áll mindössze. Ez az egysíkúság megőrít. A hangulatom hektikusan változik, és egyre nehezebb értelmet találni egy egy napban. Orrvérzésig nyomom a Grace Klinikát...stílszerűen.
Haza akarok menni.
Hiányoznak a gyerekek akik felnőnek nélkülem lassan...hetente rájuk csodálkozok annyi új van bennük ilyen rövid idő alatt is. Hiányzik Imiapu is, a kettesben töltött pillanatok, az idegenektől mentes magánszféra ahol nem kell mással foglalkozni, máshoz alkalmazkodni reggeltől estig az öt fős szobában.
Haza akarok menni!!!!!
2013. nov. 9.
hospit
A folyt. esetemben sajnos nem köv.
A nagy hazatérést két ingergazdag hét követte - a kórházi élménytárat nem nehéz übrerelni-. Összekaptam a családot és újra beledöccentünk a jól megszokott kerékvágásba, kisegítő mankók nélkül mi, 4,5-en. :-D
Kezdett alakot ölteni a babasarok, töklámpásoltunk, esti sétákra indultunk...és sajnos gyászoltunk is együtt. Nem mennék bele a mindegyikőnknek fájdalmas részletekbe, hogy hogyan került Mici a kerék alá...szerintem nem felejtjük el soha. Se őt se azt a szerencsétlen délutánt, amin még ott kellett lennem...hogy aztán pár nap múlva apu ötcsillagos halászléjával a hasamban éjjel beüssön a krach: vérzek! Szerencsére minik mamáéknál aludtak -semmi sincs véletlenül- mert így kimaradtak az oltári pánikból. 15 perc alatt leértünk Szekszárdra, ahonnan mentővel küldtek Pécsre...már másfél hete :-(
Most majd innentől folyt köv, mert mobilról blogolni baromi sziszifuszi móka.
A nagy hazatérést két ingergazdag hét követte - a kórházi élménytárat nem nehéz übrerelni-. Összekaptam a családot és újra beledöccentünk a jól megszokott kerékvágásba, kisegítő mankók nélkül mi, 4,5-en. :-D
Kezdett alakot ölteni a babasarok, töklámpásoltunk, esti sétákra indultunk...és sajnos gyászoltunk is együtt. Nem mennék bele a mindegyikőnknek fájdalmas részletekbe, hogy hogyan került Mici a kerék alá...szerintem nem felejtjük el soha. Se őt se azt a szerencsétlen délutánt, amin még ott kellett lennem...hogy aztán pár nap múlva apu ötcsillagos halászléjával a hasamban éjjel beüssön a krach: vérzek! Szerencsére minik mamáéknál aludtak -semmi sincs véletlenül- mert így kimaradtak az oltári pánikból. 15 perc alatt leértünk Szekszárdra, ahonnan mentővel küldtek Pécsre...már másfél hete :-(
Most majd innentől folyt köv, mert mobilról blogolni baromi sziszifuszi móka.
2013. okt. 21.
Idegen érzés
Kiestek hónapok, ennek okán visszafelé könnyebb megint mesélőre fogni. Össze kell raknom magam....Mögöttünk egy hétvége, ami nekem az össze- és visszaszokás jegyében telt, apának rohanós volt, a gyerekeknek pedig nyugodtabb a megszokottnál. Kezdődött mindez azzal, hogy pénteken, majd ' 7hét után megtértem szeretteimhez a kórházból...a gyerekeknek csak egy kicsit volt nagyobb a meglepetés ereje mint nekem a délelőtti orvosi vizsgálat után, amikor megkaptam a "szabaduló levelem". Éppen a játszótéren voltak anyuval, nem számítottak rám egyáltalán...de én ilyen fergeteges és őszinte örömöt még nem láttam rajtuk ezelőtt. Bőgtünk mindannyian mint a záporeső ... :)
Szombaton délután Imiapu suliban volt, én mobilizáltam némiképp magam a gyerekekkel és átmentünk anyuékhoz. Vasárnap délelőtt családfőnk Pécsről költöztette Hajnit dorogra, aztán délután egy laza (és szemvillanásnyi idő alatt leszervezett) fülbelövés következett Eszternek. Olyan rég nyüstölt már ezért...nagyon szerette volna, hiszen a babakorban elkövetett lyukasztás már benőtt a sok sok fülönfüggőtlenül eltöltött év alatt. Kicsi volt, kikapta aztán nem hagyta visszatenni és így maradt...de most már nagylány, és egyébként is: - anya! mindenkinek van az oviban! :) Hősiesen viselte tudván, hogy éppen most válik valóra kívánsága a kis lila csillogóval, és azóta is sűrűn kapom azon hogy biggyeszkedik a tükör előtt... Imi fejében is megfordult, hogy vannak fiúk a suliban akiknek van, és lehet hogy neki sem ártana....de gyorsan lebeszéltük erről, jajj még mit nem! A XXI.század fiúja az enélkül legyen férfi...persze pár év és úgysem tudok majd az önmegvalósítás útjába állni, de addig is próbálkozom bőszen!
folyt.köv.
2013. aug. 16.
néhány további hangulatfotó Regölyből, más tolla :)
 |
| vaskori kunyhón innen és túl :) |
 |
| a mi házunk ablaka :) |
 |
| gyöngyfűzésesdi |
 |
| nos...méltón szemléltetett kimászás átmeneti szállásunkról |
 |
| alkonyi lány |
 |
| barbár papa |
 |
| hajnali Ho-Ho-Ho-Ho |
 |
| hajnal a pusztában/1 |
 |
| hajnal a pusztában/2 |
 |
| a csapat egy része visszanéz... |
2013. aug. 15.
gyérség
Tudom, hogy ritkulok, de fogjuk ezt rá a zilált nyárra, és a graviditási faktorra jó? Most éppen a nem optimális AFP eredmény miatt vonultam némaságba...igazából mindennemű bíztatás, és pozitivitásom ellenére életbe lépett a zabszem effektus is. Addig nem lesz nyugi, míg ezt hivatalos, PHD-val bíró "szervek" meg nem erősítik bennem. Bébike szedd össze magad!
A nyár el-eltűnőben. Bár palyabeásan dudorászom én is magamban, hogy "Add már Uram az esőt...!" csak nem sikerült pár cseppnél többet leimádkozni a földre. Az őszi szél már beköszönt, ma sem kellett keresnem a nagy gyaloglásban az árnyas oldalt, mert mindenhol egyformán csípett a reggel. Ilyenkor ez már jól is esik, főleg a negyvenvalahány fokokra emlékezvén...az a kutyának sem való.
A munkát egyre nehezebben viselem. A papírjaimat átadáshoz kell(ene) előkészítenem, de valahogy mindig megakaszt ebben valami. Még 2-3 hónapnyi munka várna rám optimális eü tényezők mellet, de nem tudom, hogy kitart-e addig a munkakedvem. Az előttünk álló long weekend egy kicsit javít ugyan a kilátáson de ennek tükrében akár, minden második hétvégét négynaposra duzzaszthatnának.
A szünet vége csendesen telik. Hétvégén íjászversenyre megyünk az esélytelenek nyugalmának felhőjébe burkolózva Hosszúheténybe. A Mecsek lába. Remélem hogy nem kell a bokájától a combközepéig megmásznunk a 24 célra vadászva...
Ebben az évben kimarad a naaagy augusztus 20.-i ünneplés, és marad nekünk a nagydorogi búcsú :( Nagy élmény, főleg pénzköltészeti tekintetben. Családilag egysoron végig grasszálunk a gyerekekkel, és remélem, hogy be is érik némi CH faktornyi búcsúfiával, mert a "gagyiközpontban" aranyáron semmiért nem vagyok hajlandó fizetni!
Ha lejárt ez a pár bónusz nap, akkor jön az utolsó nekifutás a szeptemberi ovi/sulikezdés előtt. Az utsó héten ismét szabadságolom magam, hogy méltón fel tudjunk készülni cuccosokkal mindkét intézménybe, és nem utolsó sorban azért is, hogy Eszter végre kialudja magát :) Azokon a napokon ugyanis amikor jönnek értük, mert máshol van a szittelés, negyed nyolckor kelni kell. Nincs apelláta... Ha anya lesz, akkor alhat. Ezt meg is ígértem neki.
Tegnap és tegnapelőtt már annyira kibukott belőlük a sütiéhség, hogy nekiálltak muffint sütni a felügyeletem mellett. Kedden kókuszos, tegnap csokis...nagyon ügyik voltak a szokásos tromfolásaikat leszámítva. A hétre ezzel be is fejeztük szerintem, mert én annyira nem kívánom most a cukorfokot, hogy na. Gyömölcsből telítünk, punktum úgyis hamarosan lejár a dinnyeszezon....
A nyár el-eltűnőben. Bár palyabeásan dudorászom én is magamban, hogy "Add már Uram az esőt...!" csak nem sikerült pár cseppnél többet leimádkozni a földre. Az őszi szél már beköszönt, ma sem kellett keresnem a nagy gyaloglásban az árnyas oldalt, mert mindenhol egyformán csípett a reggel. Ilyenkor ez már jól is esik, főleg a negyvenvalahány fokokra emlékezvén...az a kutyának sem való.
A munkát egyre nehezebben viselem. A papírjaimat átadáshoz kell(ene) előkészítenem, de valahogy mindig megakaszt ebben valami. Még 2-3 hónapnyi munka várna rám optimális eü tényezők mellet, de nem tudom, hogy kitart-e addig a munkakedvem. Az előttünk álló long weekend egy kicsit javít ugyan a kilátáson de ennek tükrében akár, minden második hétvégét négynaposra duzzaszthatnának.
A szünet vége csendesen telik. Hétvégén íjászversenyre megyünk az esélytelenek nyugalmának felhőjébe burkolózva Hosszúheténybe. A Mecsek lába. Remélem hogy nem kell a bokájától a combközepéig megmásznunk a 24 célra vadászva...
Ebben az évben kimarad a naaagy augusztus 20.-i ünneplés, és marad nekünk a nagydorogi búcsú :( Nagy élmény, főleg pénzköltészeti tekintetben. Családilag egysoron végig grasszálunk a gyerekekkel, és remélem, hogy be is érik némi CH faktornyi búcsúfiával, mert a "gagyiközpontban" aranyáron semmiért nem vagyok hajlandó fizetni!
Ha lejárt ez a pár bónusz nap, akkor jön az utolsó nekifutás a szeptemberi ovi/sulikezdés előtt. Az utsó héten ismét szabadságolom magam, hogy méltón fel tudjunk készülni cuccosokkal mindkét intézménybe, és nem utolsó sorban azért is, hogy Eszter végre kialudja magát :) Azokon a napokon ugyanis amikor jönnek értük, mert máshol van a szittelés, negyed nyolckor kelni kell. Nincs apelláta... Ha anya lesz, akkor alhat. Ezt meg is ígértem neki.
Tegnap és tegnapelőtt már annyira kibukott belőlük a sütiéhség, hogy nekiálltak muffint sütni a felügyeletem mellett. Kedden kókuszos, tegnap csokis...nagyon ügyik voltak a szokásos tromfolásaikat leszámítva. A hétre ezzel be is fejeztük szerintem, mert én annyira nem kívánom most a cukorfokot, hogy na. Gyömölcsből telítünk, punktum úgyis hamarosan lejár a dinnyeszezon....
2013. aug. 9.
nomen est omen?!
Nevünkben a sorsunk aszondják, ezért igyekszem olyan nevekben gondolkodni ami pozitv batyut ad a még meg nem született manónak az életre. Valamiért egy ideje visszhangzik bennem a GRÉTA, és már le is Grétiztem bőszen magamban minimanót. Tartott ez a nagy névszerelem mindaddig míg el nem olvastam a Nevünkben a sorsunk c. műremek jellemzését a Gréták képviselőiről. Hát, nem egy egyszerű természet aki választja magának, majd viseli ezt a nevet...így beijedtem.
Ma a kánikulai nagy ráérősségben rágugliztam egy utónév kalkulátorra (nem röhög), hogy a vezetéknevünk milyen keresztneveket vonz. Mondanom sem kell ugye, hogy a lánynevek közt első a Gréta...lehet hogy nem tudok kibújni a sors keze alól bármennyire is erőlködöm.
Viszont ami érdekes, fiúnevekben nem gondolkodok annyit...lehet hogy sejt szinten már bírok valamiféle tudással? :)
Anno Imi nevét apája választotta hagyományőrzésből. Én azonban nem szerettem volna egy legifjabb V. Imrét, finomítottam egy kicsit a Gáborral. Ő nem más mint V.I.G. és ezzel elégedetté is váltam. Eszterrel nehezebb volt a helyzet, mert neki egy névben gondolkodtam. V.Eszter és kész ( ellenére mindannak, hogy annakelőtte... eszembe sem jutott, hogy nekem Eszter nevű gyerekem legyen. Ezért mondom néktek...nem i választunk!) viszont itt meg apa köhintette el, hogy azanyjaneveismerirgumburgum!...és így lett ő a Petrával V.E.P. Namármost...ha a hagyományt követjük akkor mókusmicinek is kettő nevet kell majd keresni, ráadásul jól pergő "r"-el...nagy a világ baja, mi?
Odakint egyébként még mindig tombol a szaharai meleg. Tegnap árnyékban volt nálunk 38 fok, szegény kutyákat kétszer kellett lefürdetnünk. A gyerekekkel pedig 5-ig ki sem bújtunk...atomjaimra hullottam a vizes törölköző alatt. DE ma már van egy jó erős viharjelzésünk a hőségriadó mellett, úgyhogy a remény még él!
Ma a kánikulai nagy ráérősségben rágugliztam egy utónév kalkulátorra (nem röhög), hogy a vezetéknevünk milyen keresztneveket vonz. Mondanom sem kell ugye, hogy a lánynevek közt első a Gréta...lehet hogy nem tudok kibújni a sors keze alól bármennyire is erőlködöm.
Viszont ami érdekes, fiúnevekben nem gondolkodok annyit...lehet hogy sejt szinten már bírok valamiféle tudással? :)
Anno Imi nevét apája választotta hagyományőrzésből. Én azonban nem szerettem volna egy legifjabb V. Imrét, finomítottam egy kicsit a Gáborral. Ő nem más mint V.I.G. és ezzel elégedetté is váltam. Eszterrel nehezebb volt a helyzet, mert neki egy névben gondolkodtam. V.Eszter és kész ( ellenére mindannak, hogy annakelőtte... eszembe sem jutott, hogy nekem Eszter nevű gyerekem legyen. Ezért mondom néktek...nem i választunk!) viszont itt meg apa köhintette el, hogy azanyjaneveismerirgumburgum!...és így lett ő a Petrával V.E.P. Namármost...ha a hagyományt követjük akkor mókusmicinek is kettő nevet kell majd keresni, ráadásul jól pergő "r"-el...nagy a világ baja, mi?
Odakint egyébként még mindig tombol a szaharai meleg. Tegnap árnyékban volt nálunk 38 fok, szegény kutyákat kétszer kellett lefürdetnünk. A gyerekekkel pedig 5-ig ki sem bújtunk...atomjaimra hullottam a vizes törölköző alatt. DE ma már van egy jó erős viharjelzésünk a hőségriadó mellett, úgyhogy a remény még él!
2013. aug. 4.
Szántódi visszhang...
Megjöttünk az nagy Újszkíta alaptáborból. Elöljáróban annyit hogy a sok ámenkedés, a hű meg a ha! ellenére nagyon jól sikerült. A nomád életbe persze ennek ellenére nem habarodtam bele, jó volt hazajönni a mi kis civilizált fészkükbe.
Majdnem 11 volt mire megérkeztünk, és a bemutatkozást követően kiosztásra kerültek a szálláshelyek. Ez volt a hétvége leg-sarkalatosabb kérdése nekem, ezért feszülten igyekeztem vendéglátónk nyomában maradni, és áldott állapotomra hivatkozva maxikomfortot kérni. az elsőként felajánlott helyet -mily szerencse- nem fogadtam el. Egyrészt, mert első blindre a megboldogult füstölőnket juttatta eszembe, másodsoron pedig eggyel kevesebb hely volt, mint ami a Végereknek kell. Evégett átvezetett egy másik opcióhoz, közben állapotomat emlegetvén...hogy nem biztos hogy nekem könnyű lesz oda bejutni. -Sebaj, muti!-gondoltam, így be lettünk mutatva a sámánlaknak:
Nos, az ajtó magassága nagy jóindulattal súrolta a méterest, és onnan kezdve következett három lépcsőfok lefelé. Erős megkapaszkodással is szinte úgy buktam be az első...második, harmadik és minden alkalommal, valamint a kikelések sem sikerültek túl lendületesre...de bentről még mindig vastagon verte a többi "ingatlan" komfortját. Ekkor még a szilárd anyagból eszkábált ajtó sem hiányzott...bezzeg éjszaka. Noshát -mivel apa kisebb maszek miatt csak később csatlakozott a csapathoz- a gyerekekkel birtokba vettük a bunkit.
Az első kép bent nem sikerült túlságosan derűsre, pedig spontán volt a javából:
Nem volt ennyire gáz mint amit a kép visszaad. Lényegében két keskeny és két szélesebb priccs némi szivaccsal és lópokróccal, megüberelve egy emeletes ággyal. Nem volt kosz és büdös...ennél több nem is kellett. :)
A többiek is megkapták ami nekik jár, bár nem aludt mindenki ott, estig együtt maradtunk. A délután folyamán volt egy kis történelemmel fűszerezett tárlatvezetés házról-házra és korról-korra. A tulaj, az egész újszkíta skanzen megálmodója 1982 óta agyal ezen a táboron. Nagyon ott van a témában és együtt lélegzik minden kővel, fával, bőrdarabbal. Ahogy végigjártuk a több mint 10 objektumot, megnyugodtam hogy mi nyertünk :) miénk a V.I.P. ! A legjobb a törzsfőnök naagy jurtája volt, ahova csak mezítláb lehetett bemenni, és bent női férfi oldalra vonulni. Az ajtóban 14 pár lábbeli szoronkodott miközben mí finom puha alkalmatosságokon heverésztünk. A jurta tele bőrrel, szőnyegekkel, fegyverekkel, ruhákkal, edényekkel...kényelmes heverésző sarkokkal. Itt szó nélkül mindenki szívesen elhéderelt volna :)
A női oldal...
...és a fiúk.
A kaja után átvonultunk a házigazdák jurta házába, innen egy hangulatképet hoztam csak, mert eddigre a "gondosan " felkészített fényképezőgépünk lemerülőben volt... A lakuk egy galériás földpadlós, környezettudatos mesebirodalom...annak ellenére, hogy én rögtön a villanykapcsoló után nyúltam volna szívem szerint.
Itt jött aztán a finálé.
Ezt követően éjfélig folyt a tábortűz körül az ottmaradott bátrak diskurzusa a gazdáékkal, nagyon hangulatos volt, de ekkorra már lemerült a Joli, és nem fotografálhattam meg. Éjjel egész jól aludtunk, mígnem egy után a gazdáék egyik medveölő méretű ebe be nem vágtatott hozzánk nagy dírrel durral. A fejem pont az "ajtó" mellett volt, így telibe kaptam a vadállati loholás minden zaját...nem lettem bátrabb eztán amikor graviditásomból adódóan kisdolgom után kellett néznem. Addig csak a sötéttől paráztam, de innentől már a földön heverő vak és kissé szenilis monstrumtól is, akinek a habitusa ugyan a gazdái szerint egy birkáéval vetekszik...deazé' én mégsem voltam nyugodt. Ki tudja mikor gyön a vér szava na... Velünk maradt reggelig, Imike ötórai ébresztőjéig. A fene nem gondolta volna, hogy éjfél utáni fekvéssel felkel, és VALÓBAN horgászni viszi az apját hajnalban, pedig de. Na...ennek is meglett később a böjtje.
Ez lett a szántódi visszhang, ugyanis ma lementünk punnyadni kicsit a Balcsira, hogy a kánikulát méltón szemberöhögjük. A meleg és az alváshiány a gyerekből kihozta a legrosszabbat. Olyan hisztit levert a Balcsi "közepén" egy általa eltört vízipuska miatt, hogy le kellett neki kevernem egy fülest. Nem voltam boldog, és persze ő sem, de már alszik. Holnap meg...új nap új remények :)
Most megyek, mert én is lefordulok a székről. Holnap munka. :(
Majdnem 11 volt mire megérkeztünk, és a bemutatkozást követően kiosztásra kerültek a szálláshelyek. Ez volt a hétvége leg-sarkalatosabb kérdése nekem, ezért feszülten igyekeztem vendéglátónk nyomában maradni, és áldott állapotomra hivatkozva maxikomfortot kérni. az elsőként felajánlott helyet -mily szerencse- nem fogadtam el. Egyrészt, mert első blindre a megboldogult füstölőnket juttatta eszembe, másodsoron pedig eggyel kevesebb hely volt, mint ami a Végereknek kell. Evégett átvezetett egy másik opcióhoz, közben állapotomat emlegetvén...hogy nem biztos hogy nekem könnyű lesz oda bejutni. -Sebaj, muti!-gondoltam, így be lettünk mutatva a sámánlaknak:
Az első kép bent nem sikerült túlságosan derűsre, pedig spontán volt a javából:
Nem volt ennyire gáz mint amit a kép visszaad. Lényegében két keskeny és két szélesebb priccs némi szivaccsal és lópokróccal, megüberelve egy emeletes ággyal. Nem volt kosz és büdös...ennél több nem is kellett. :)
A többiek is megkapták ami nekik jár, bár nem aludt mindenki ott, estig együtt maradtunk. A délután folyamán volt egy kis történelemmel fűszerezett tárlatvezetés házról-házra és korról-korra. A tulaj, az egész újszkíta skanzen megálmodója 1982 óta agyal ezen a táboron. Nagyon ott van a témában és együtt lélegzik minden kővel, fával, bőrdarabbal. Ahogy végigjártuk a több mint 10 objektumot, megnyugodtam hogy mi nyertünk :) miénk a V.I.P. ! A legjobb a törzsfőnök naagy jurtája volt, ahova csak mezítláb lehetett bemenni, és bent női férfi oldalra vonulni. Az ajtóban 14 pár lábbeli szoronkodott miközben mí finom puha alkalmatosságokon heverésztünk. A jurta tele bőrrel, szőnyegekkel, fegyverekkel, ruhákkal, edényekkel...kényelmes heverésző sarkokkal. Itt szó nélkül mindenki szívesen elhéderelt volna :)
A női oldal...
...és a fiúk.
 |
| Zsabu munkában |
Délután lehetett gyöngyöt fűzni a főnök párjával, aki vérprofi a témában. Készültek is tucatszám ékszerek. a fiúk kovácsolást néztek, horgásztak...majd estére tüzet gyújtottunk és megfőztük ollé! a hallét. Képekben ez így mutat:
 |
| férfinép a tónál |
 |
| munkában a kovács |
 |
| a falu közepe :) |
 | ||||
| egy gyújtja, a többi szurkol |
A kaja után átvonultunk a házigazdák jurta házába, innen egy hangulatképet hoztam csak, mert eddigre a "gondosan " felkészített fényképezőgépünk lemerülőben volt... A lakuk egy galériás földpadlós, környezettudatos mesebirodalom...annak ellenére, hogy én rögtön a villanykapcsoló után nyúltam volna szívem szerint.
Itt jött aztán a finálé.
 |
| ...és a nap végére maradt a mese a házigazda sátrában, amit hugom, majd Gergely olvastak fel. A vége pedig -mintegy heppiendként-lánykérés lett :) |
Ezt követően éjfélig folyt a tábortűz körül az ottmaradott bátrak diskurzusa a gazdáékkal, nagyon hangulatos volt, de ekkorra már lemerült a Joli, és nem fotografálhattam meg. Éjjel egész jól aludtunk, mígnem egy után a gazdáék egyik medveölő méretű ebe be nem vágtatott hozzánk nagy dírrel durral. A fejem pont az "ajtó" mellett volt, így telibe kaptam a vadállati loholás minden zaját...nem lettem bátrabb eztán amikor graviditásomból adódóan kisdolgom után kellett néznem. Addig csak a sötéttől paráztam, de innentől már a földön heverő vak és kissé szenilis monstrumtól is, akinek a habitusa ugyan a gazdái szerint egy birkáéval vetekszik...deazé' én mégsem voltam nyugodt. Ki tudja mikor gyön a vér szava na... Velünk maradt reggelig, Imike ötórai ébresztőjéig. A fene nem gondolta volna, hogy éjfél utáni fekvéssel felkel, és VALÓBAN horgászni viszi az apját hajnalban, pedig de. Na...ennek is meglett később a böjtje.
Ez lett a szántódi visszhang, ugyanis ma lementünk punnyadni kicsit a Balcsira, hogy a kánikulát méltón szemberöhögjük. A meleg és az alváshiány a gyerekből kihozta a legrosszabbat. Olyan hisztit levert a Balcsi "közepén" egy általa eltört vízipuska miatt, hogy le kellett neki kevernem egy fülest. Nem voltam boldog, és persze ő sem, de már alszik. Holnap meg...új nap új remények :)
Most megyek, mert én is lefordulok a székről. Holnap munka. :(
2013. aug. 1.
megtisztulva
A lakás fele jelentem kész. Amit a két napba be lehetett sűríteni azt
mi a 'zurammal besűrítettük! Gyerekszoba, háló, nappali és egy falat a
folyosóból : pipa. Illatos, fehér és pormentes minden :) Szeretem.
Nem volt egyszerű a hétfői afrikai hőségben -amikor árnyékban volt 37 fok- a munka. Voltak időszakok, amikor a lakásban is napszemüveggel álcázva grasszáltam, annyira fájt a fejem. Nem fehér embernek való ez, na. Este szinte bemenekültünk a medencébe, hogy valamelyest levigyük a felsrófolt testhőnket...ez volt a nap fénypontja. Négy kitikkadt Véger lebegett a kismedence 28 fokába merülve és nézte -volna- a felhőket, ha lett volna egy is belőlük az égen.
Apa újra Foktőn múlatja naphosszat, míg a héten én vagyok a gyerek-őr. A munka mint olyan egyre távolabb áll tőlem szellemiségében. Agyban már nagyon jól fel vagyok készülve a gyed-es időszakra...a java persze majd csak élesben jön :) Még 3 hónap munka, aztán a negyediket már valószínűleg az új kolleganővel közösben viszem átadási céllal...utána pedig ahoj ügyfelek! Főállású anyának állok!
Szombatra van egy meghívásunk tesóméktól Regölybe. Nagycsaládot egybehívták szülinapok egységes megünneplése végett egy ott alvásos bulira. Hát...egy jurtás-vályogházas terciára megyünk, kicsit vissza kell nomádulnunk egy napra. Majd utólag mesélek, de egyenlőre csak a fenntartás az ami bennem van. A minimális kényelmi színvonalat nem mostanában engedtem el magamtól...még sátorozni is csak az udvarban, szivacsmatracokon, wc és fürdő közelben voltunk hajlandók :) Túl vagyunk már civilizálva, no.
Itt megnézhető egyébként a honlap...hát nemtom, tényleg nagyon puritán. Skanzen jelleggel meglátogatva tutira felvillanyozna...de használatba venni önként és dalolva... khmmm. Majd meglátjuk!
http://www.ujszkitia.hu/keptar/haztipusok
jajj, és egy videó is...olyan ügyfélszagú a dolog :)
http://www.youtube.com/watch?v=zEjZIFW2lHI
Húbammmmeg... egyenlőre nem vagyok felvillanyozva. Inkább a para az ami belém költözött. Szombat este gondoljatok felénk...nyaff.
Nem volt egyszerű a hétfői afrikai hőségben -amikor árnyékban volt 37 fok- a munka. Voltak időszakok, amikor a lakásban is napszemüveggel álcázva grasszáltam, annyira fájt a fejem. Nem fehér embernek való ez, na. Este szinte bemenekültünk a medencébe, hogy valamelyest levigyük a felsrófolt testhőnket...ez volt a nap fénypontja. Négy kitikkadt Véger lebegett a kismedence 28 fokába merülve és nézte -volna- a felhőket, ha lett volna egy is belőlük az égen.
Apa újra Foktőn múlatja naphosszat, míg a héten én vagyok a gyerek-őr. A munka mint olyan egyre távolabb áll tőlem szellemiségében. Agyban már nagyon jól fel vagyok készülve a gyed-es időszakra...a java persze majd csak élesben jön :) Még 3 hónap munka, aztán a negyediket már valószínűleg az új kolleganővel közösben viszem átadási céllal...utána pedig ahoj ügyfelek! Főállású anyának állok!
Szombatra van egy meghívásunk tesóméktól Regölybe. Nagycsaládot egybehívták szülinapok egységes megünneplése végett egy ott alvásos bulira. Hát...egy jurtás-vályogházas terciára megyünk, kicsit vissza kell nomádulnunk egy napra. Majd utólag mesélek, de egyenlőre csak a fenntartás az ami bennem van. A minimális kényelmi színvonalat nem mostanában engedtem el magamtól...még sátorozni is csak az udvarban, szivacsmatracokon, wc és fürdő közelben voltunk hajlandók :) Túl vagyunk már civilizálva, no.
Itt megnézhető egyébként a honlap...hát nemtom, tényleg nagyon puritán. Skanzen jelleggel meglátogatva tutira felvillanyozna...de használatba venni önként és dalolva... khmmm. Majd meglátjuk!
http://www.ujszkitia.hu/keptar/haztipusok
jajj, és egy videó is...olyan ügyfélszagú a dolog :)
http://www.youtube.com/watch?v=zEjZIFW2lHI
Húbammmmeg... egyenlőre nem vagyok felvillanyozva. Inkább a para az ami belém költözött. Szombat este gondoljatok felénk...nyaff.
2013. júl. 28.
romokban
A lakás.
Apa sajnos kényszerszabin van, így igyekszünk legalább hasznossá tenni magunkat ezidő alatt. Meszelés rulez! Ki tudna ennél jobb nyáriszünidős programot? : /
Tegnap elkezdtük a gyerekszoba pakolását, jóapánk félúton feladta a soha el nem fogyó kacatok láttán....aztán ma folyt köv. Estére olyan szintre kell kerüljünk, hogy holnap reggel semmi ne állja útját a pemzlinek. Minden ellenérzésem és kuplerájtól való herótom ellenére lelkes vagyok, mert legalább végre megint szép lesz a lakás. Eltűnnek -egy időre- a mancsnyomok, ceruzafirkák, utólagos javítások...és egységes színben pompázhatunk. Néminemű rendezkedést is ki kell vitelezni bébibubu végett a hálóban, és ennek is most van alkalmasint a legjobb ideje. Egyenlőre csak a gyerekszoba apróság tartalma lett kiömlesztve a folyosóra...de már ez is rémisztő. A mennyiség egy nagy szemeteszsáknyi szanálás, szemét és egy nagy dobozni "kistesónakfélrerakjukmertmimárnemjátszunkvele" -kiválogatása után ennyi amit láthattok. Télapó és Jézuska! Kérlek...idén alaposabban gondoljátok végig mit...hol miért.
Az éjjelt az udvaron töltöttük, megejtve ezzel évi egyszeri
sátorozásunkat. A gyerekek nagy lelkesen a pillanat minden törtrészének
megélésére...mi meg túlélésre játszottunk. Még este kilenckor is 29 fok
közelében volt a hő....finom nosztalgiával gondoltunk a kulcsra zárt 23
fokos lakásra DE legalább empatikus érzelmeink felerősödtek a panellakók
irányába ; )!
Tizenegy körül sikerült elaludnom -utolsóként- a hideg vizes törcsim alá bújtatva a szemeim...de utána egész jó volt, mert fél hétig sikerült nyomnom :) Apa nem volt szerencsés, ő szaunával álmodott egész éjjel :) Egyenlőre -a halmot látva- nem tudom, hogy ma este hol hajtjuk álomra a fejünk...de a legutolsó lehetőség lesz a sátor...az biztos! Pláne hogy ma még melegebbet ígérnek a meteo-k.
Nem meséltem hogy szerdán szegény dédi elesett, úgy találták meg a nénnyusék és mentő vitte kórházba :( Csütörtökre én jómagam megint alakítottam egy ügyeletre való kis ijedelmet, így a nőgyógyászati ellenőrzés megint dédilátogatással párosult. Mintha kapocs lenne köztük :) Ha dédinek baja van...baba is bejelentkezik. Az égiek egyébként nagyon jót tettek velem így, mert PONT Bakó doki volt ügyeletben és sikerült is megbeszélnem vele, hogy ő lesz a harmadik körünk levezénylője is. Bent egyébként minden ok, legapróbb Véger most nem volt olyan aktív, csak pár rúgást engedett meg a kukucskálók kedvéért.
Írnék még, de mennem kell, mert a következő generáció idevár. Ha nem lennék, annak a szabadságom, sé a számítógép kilakoltatása lesz az oka. Kánikulára fel, bújjon ki merre lát!
Apa sajnos kényszerszabin van, így igyekszünk legalább hasznossá tenni magunkat ezidő alatt. Meszelés rulez! Ki tudna ennél jobb nyáriszünidős programot? : /
Tegnap elkezdtük a gyerekszoba pakolását, jóapánk félúton feladta a soha el nem fogyó kacatok láttán....aztán ma folyt köv. Estére olyan szintre kell kerüljünk, hogy holnap reggel semmi ne állja útját a pemzlinek. Minden ellenérzésem és kuplerájtól való herótom ellenére lelkes vagyok, mert legalább végre megint szép lesz a lakás. Eltűnnek -egy időre- a mancsnyomok, ceruzafirkák, utólagos javítások...és egységes színben pompázhatunk. Néminemű rendezkedést is ki kell vitelezni bébibubu végett a hálóban, és ennek is most van alkalmasint a legjobb ideje. Egyenlőre csak a gyerekszoba apróság tartalma lett kiömlesztve a folyosóra...de már ez is rémisztő. A mennyiség egy nagy szemeteszsáknyi szanálás, szemét és egy nagy dobozni "kistesónakfélrerakjukmertmimárnemjátszunkvele" -kiválogatása után ennyi amit láthattok. Télapó és Jézuska! Kérlek...idén alaposabban gondoljátok végig mit...hol miért.
Tizenegy körül sikerült elaludnom -utolsóként- a hideg vizes törcsim alá bújtatva a szemeim...de utána egész jó volt, mert fél hétig sikerült nyomnom :) Apa nem volt szerencsés, ő szaunával álmodott egész éjjel :) Egyenlőre -a halmot látva- nem tudom, hogy ma este hol hajtjuk álomra a fejünk...de a legutolsó lehetőség lesz a sátor...az biztos! Pláne hogy ma még melegebbet ígérnek a meteo-k.
Írnék még, de mennem kell, mert a következő generáció idevár. Ha nem lennék, annak a szabadságom, sé a számítógép kilakoltatása lesz az oka. Kánikulára fel, bújjon ki merre lát!
2013. júl. 23.
2013. júl. 22.
...a sorfal. Állnak mint a cövek.
hírös
Az irodám narancssárga a sötétítőtől, a virágom citromsárga a folyadékhiánytól. Meleg van. Ahhoz képest hogy kora tavasszal igyekeztek azzal hülyíteni a népet, hogy idén aztán elmarad a strandidő...elég rendesen izzadhat napról napra a nép. Hétvégére trrrópusi meleget ígérnek, mondtam is apjuknak, hogy akkor eljött az idő, hogy megejtsük az első (és egyetlen) udvari sátorozást ezen a nyáron. Szeretettel várunk minden kedves csatlakozni kívánót...a meghívások évről évre kitartóan állnak. Nagy az udvar és a szívünk is :)
Közben levelem is jött, a következő ukázzal: Kedves VBP! Ha még nem tud erről, gyorsan kattintson! OKKKÉ! Kuka. ...vagy lehet hogy nem erre gondoltak? Nem vagyok ma spam kompatibilis. Sem.
Délelőtt Eszter és Imi Mariannal és a gyerekekkel voltak együtt nagy egységben. Ma és holnap délelőttre bevállata őket, ezért reggel fél hatkor bedagasztottam egy adag tésztát és kerekítettem fél8-ra egy kotlányi pizzás csigát. Langymelegen vitték magukkal a minik...nem szeretem üres kézzel küldeni őket vendégégbe.
Délben hazajöttek, dinnyét ebédeltünk (a melegben nem is kértek ők sem mást) aztán én melóba, ők pedig anyuékhoz kanyarodtak. Elkezdődtek az előre tervezhetetlen jövős-menős napok, jövő héten pedig már augusztus. Még sohasem vártam ennyire a szeptembert azt hiszem. Egyenlőre - nagy megelégedésemre- Imi is készül a sulira. Kimostam a táskát, és a tolltartót is. (...utóbbiról csak annyit zárójelben, hogy ennek köszönhetően vehetek újat....khmm. Összepöndörödött :( ) Enyémgyerek nagy örömmel pakolta be a már beszerzett cuccosokat, és készül az új évre...jó lenne ha ez a lendület júniusig kitartana! Eszter még nem beszél a suliról...de az oviról sem, élvezi, hogy reggel tovább alhat és kedvére való a laza menetrend :)
Megyek, hív a kötelességtudat! Légkondit mindenkinek!
2013. júl. 21.
Durr!
Lehet, hogy a jövő heti szittelés egyenlőre megoldatlan problémája...vagy a hidegfront, esetleg a hormonok, de az biztos hogy tegnap és ma nem vagyok a türelem mintapéldánya. Biztosan kell ehhez a gyerekek állandó nyüstölése is, ami aktuálisan abból áll: -ma átjöhet Zsombi, Adél,vagy Kristóf és Márk....? Nem bííírom a nyári szünet kínlódós, játék,és állathalom mellett unatkozós pillanatait. A probléma tegnap ott kezdődött, hogy előbbi gyerekpáros nyaral, míg utóbbi bünti miatt nem pajtásolhat, mi meg éppen kétfelé voltunk apjukkal dőlve a szombati nagyköreink miatt, úgyhogy csak nyaffantani volt erőnk. ( A nagykörökről: apa tíztől ötig kerítést hegesztett kollégájával, én pedig reggeltől fél egyig a konyhában őriztem a tűzhelyet, mert életemben először kacsaebédet kerekítettem ahogy illik. Sülttel, dinsztelt káposztával, krumplival...)
Fél hat körül végül engedtünk a nyomásnak és bedőltünk a mecencébe (igen, a többesszám nem véletlen...én is)! Egy órát töltöttünk bent, azalatt a 28 fokos vizet sikerült is megszoknom, nem carrá fagynom magzatostól...mert a gyerekek mozgásba hoztak ott is bennünket. Fogócska volt a porondon. Egy becsukja, s csukott szemmel, lassan keresi a többit a kör alakú 3-4 méteresben :) Nem volt nagy kihívás, ellenben jó móka.
Kiszállás után töröközőbe csavarva az esti napfény sugaraitól simogattatva a barackfához sétáltam, és leszakítottam pár napmeleg, mézédes sárgahúsút. Kérdem én: kell ennél több?!
A ma reggeli kínlódás a ping-pong küröl összpontosult. MIKOR állííííítjuk már föl az asztaaaalt? Apa ennek is eleget tett, én meg rókalyukat rendezek, mert ami nálunk reggelre gerjed a lakásban, az rettenet!
2013. júl. 19.
idéző
Nem elég, hogy tegnap délután Micit és Negro-t (lásd melléket fotót
mint bizonyságot) vakartam tisztára az udvaron, ma reggel a szokásos
békaeső fogadott, majd pedig egy eltévedt macskagyerek zavarta meg a
köreimet. Még mindig itt gubbaszt a fénymásoló asztala alatt, pedig egér
út van neki bőven...mindent nyitva hagytam. Nem megy, csak vernyog..ki
érti ezt?Mesélni valóm megint akad, így járnak a renitensek, akik feladván jól bevált rutinjukat napokra köddé válnak.
Pénteken megjártuk az nagy Budapestet anyuval és Imikével négyesben. Eszter -miután leinformált milyen messze van?-témakörben -, úgy döntött, hogy inkább Éva mamával marad egyhelyben. Még mindig utál utazni.
A vizsgálat cca.két óra alatt megvolt, a doki rendben találta amit most rendben kellett találnia. Harmadik kisvéger mozgott ezerrel, bokszolt és feszengve adta tudtunkra nemtetszését a másfél órás UH okán. Hazafelé élelmezési célzattal ikeáztunk egyet. Mivel anyu még nem volt, ezért szeretett volna bekukkantani...amire apjukom már ugye tudta hogy akkor ez plusz 1,5 óra minimum :) Úgy is lett, de annál jobban csúsztak a húsgombócok a büfében :) !
Vasárnap nyugi volt, anyáéknál ebédeltünk aztán egy nagy délutáni hesszeléssel zártuk a hetet. Az új hétben anyuék a bébiszittereim, ma zárul nekik a műszak. Nagyon jó dolgom volt, mert egyik nap sem kellett a tűzhely mellé állnom, anya mindig gondolt ránk is. Pótolhatatlan! A jövő heti szittelés még döcög, nincs lelogisztikázva feléig sem...jajj, csak vége lesz már egyszer ennek a szünetnek is (annyi lenne nekem, ha ezt az imámat gyerekek meghallanák!).
Egyik
este...azt hiszem kedden éppen Enikőéket kísértük vissza mamájukhoz
Zsombiékkal kiegészülve, biciklis felvonulóként, amikor Imi elesett, és
aztán mérgét a bicón töltötte ki. Nos, apa büntetést szabott: - egy hét bicikli nélkül fiam! Ez másnap reggelig jó megoldásnak tűnt, de aztán a gyakorlat keresztül húzta...hogyan
tekerjen át reggel nagy sebtiben anyuékhoz a hugával, amikor én melóba
rohanok...hogyan menjen íjászatra Kristóffal...ahhh. Ki kellett találnom
valamit. Lehet hogy nem a legjobb megoldás, de nem örült ennek sem,
úgyhogy büntiszagú maradt a dolog:) Egy napos határidőre kapott egy
feladatot: 20-szor leírni: Nem rugdosom a biciklimet, mert nem ő az ügyetlen ha én elesek. (Dr House : ha a kacsa nem tud úszni nem a víz a hülye - c.gyöngyszeme után szabadon)
Jobb nem jutott hirtelen az eszembe...de megcsinálta, és így apa
engedélyével visszakaphatta a kerekest. (Volt egy halmazati büntetés is
mamától...mert amikor nekiállt az írásnak keverte a nagy és kisbetűket,
így mama merő kíváncsiságból leiratta vele a nagy és kis írott
ABC-t...hehe. BOCSI kisfiam!)
2013. júl. 16.
mer' aranyos
Varró Dániel: Kötődő nevelés
Mutogatnak sokat énrám:
"de helyes kis batyu, lám!"
Hisz a hátára kötözve
cipel engem anyukám.
Vagy előre, a hasára
kötöz erszényszerűen,
azután így tereget, meg
vacsorázgat derűsen.
S ha elöl van a kendő,
mibe engem kötözött,
megesik, hogy a fejemre
potyog egy kis körözött.
A kötődő nevelésnek
folyománya az a tény,
hogy a gyermek leevődik,
ha nincs szalvéta a fején.
Mutogatnak sokat énrám:
"de helyes kis batyu, lám!"
Hisz a hátára kötözve
cipel engem anyukám.
Vagy előre, a hasára
kötöz erszényszerűen,
azután így tereget, meg
vacsorázgat derűsen.
S ha elöl van a kendő,
mibe engem kötözött,
megesik, hogy a fejemre
potyog egy kis körözött.
A kötődő nevelésnek
folyománya az a tény,
hogy a gyermek leevődik,
ha nincs szalvéta a fején.
2013. júl. 11.
Géza! Kék az ég!? ....hol?
A barátnőm lelki, kapcsolati válsággal küzd. A kolleganőm HPV-okozta méhszájbajokkal. Az egyik fórumozó kismama a 12 hetes missed ab traumájával. Mi anyagiakkal. Egy kedves ember pedig az utolsó harcát vívja a rákkal. Mindez két nap termése, és ami a legrosszabb, az a tehetetlenségem minden fronton. A hallgatás, odafigyelés kevésnek tűnik akárcsak a karba tett kéz. Hogy mikor, és mitől lesz jobb annak csak a fentről ránk figyelők a megmondhatói.
Tény, hogy mindenkinek a saját útját kell végigjárnia...de annyira érzékeny szálakkal lettünk mi emberek egymás mellé kötve, hogy a másik fájdalma, félelme bennünk is hullámokat gerjeszt. Segíteni akarunk, nem érzéketlennek tűnni és közben semmi okos nem jut az eszünkbe, mert a magunk baja is jó sok helyet elfoglal mindeközben, és nincs szabad kapacitás. Pedig kellene, mert nem véletlenül kerültünk egy helyre, egymás közelébe, egy "ValóVilágba". Asszisztálunk egymásnak a tanulópályán, miközben magunk is egy nagy "T" betűt viselünk még a hátunkon.
Nehéz.
...és igazságtalannak hat(hat)..
de végig kell csinálni.
Persze ettől még nem lesz könnyebb.
Megint felmerült, hogy a helyi áldatlan viszonyok miatt esetleg külföldön kellene próbálkoznia apánknak. Kérdezte, hogy bírnám-e. Jó kérdés, de jó válasz nincs. Igen , mert muszáj...nem, mert a r@hadt életbe! szükségem van rá! Belegondolni se jó, ne is beszéljünk róla.
Ez egy komor lap. Bocsánat érte azoktól akikre most is süt a Nap :) ...remélem holnapra nálunk is elvonulnak a felhők.
2013. júl. 10.
bekopp!
Üres, fehér felület! mióta is vágylak már téged? Napi szinten felbukkan 1-2 lejegyzendő szösszenet, de a gép és én nem vagyunk kompatibilisek mostanság.
Múlt héten én voltam a gyerekekkel, akik délelőttönként négyen, délutánonként pedig magukban lakták be a házat. Kristóf és Márk volt a vendég...szegény macskák. Ez a négy kölökgólya maratoni mennyiségűt futott nap mint nap az udvarban, hogy a kismacsokat összeterelje a kartondobozokból rögtönzött karámba. Talán ennek köszönhettem a déltől kettőig tartó csendes pihenőket, ahol még Eszter is bealudt...és ez nagy szó! Jó volt, de a héten újra munka.
A ruhatáram eszét vesztve fogy egyenes arányban az én gömbölyödésemmel. Pedig hol van még a vége...
Ezen a héten a Judit volt az angyalom, mert a hétfő-keddi egész műszak mellé a szerda délelőttöt is rá tudtam zsuppolni szegénykémre, hogy apánk még ma melózhasson (mer' annyira Sztahanov! :) ) . A négy gyerkőc -a bébiszitter elmondása alapján- maxijól elvan együtt kint és bent....a macskáknak azonban ezen a héten sincs nyugtuk :) Folyamatos fizikai tréning az osztályrészük, de legalább a kutyakezelési stratégiáik is hatékonyabbak lesznek talán ezáltal, hogy egyszerre négy főemlős porontyot kell legyorsulniuk százon.
Mesélni valóm még a lekvár. Magunkhoz mérten ipari mennyiséget sikerült a polcra termelnünk bő egy hét alatt, köszönhetően az olcsó házi baracknak, és Imiapu töretlen lelkesedésének. MINDENT befőzne szentem ami gyümölcshússal bír...most éppen a sárgabarack dzsemen agyal annak ellenére, hogy magának a gyümölcsnek még a szagát sem bírja...így volt ez tavaly bodzáinkkal is. Ideje korán előtörő, kissé módosult fészekrakási ösztön?! Nemtom, mindenesetre a rakománnyi befőttesüveg, teli barack, barack-bodza, málna lekvárral...több mint szép!
A meszelés augusztus közepére lett időzítve. Ez kihagyhatatlan mozzanata kell legyen az idei nyárnak, mert a lakás szó szerint elkoszolódott a két év alatt. Gyerekmagasságban összetapicskolt falak, kapcsolók alatt félkörívű szürke csapkodásnyomok :) van itt minden függőlegesre applikálva...még talán csokifagyi is.
Az idei nyár amolyan kis takarékos. Nyaralást nem tervezünk, talán még egyszer eljutunk Balcsira, vagy a Dunapartunkra...és talán fehérvárra, pestre is a gyerekekkel, de ennyi. Egyenlőre nem panaszkodósak, mert az itthoni medencézés kielégíti a kiázási szükségletüket...de azért remélem, hogy lesz ez még másként. Hamarosan itt a szeptember, indul újra a nagyüzem...én meg már a gombócot tolom talán addigra bőszen.
Holnap fogorvos, pénteken Budapest. Most majd megmondják a frankót, hogy minden klappol-e meggymaggal odabent. Kíváncsi vagyok, de van bennem -egyenlőre még- normális mérvű para is. Szorítson aki bír!
2013. júl. 1.
gyűrű vs inga
Jósok vesznek körül.
A téma: a gyermek neme...mintha nem lenne teljesen mindegy :)
Elsőként Imiapu csatlakozott tegnap délután a hálóban heverészőkhöz, miután megejtette a kötelező Forma 1- szeánszot, és kereste elő alig használt karikagyűrűjét a motyók közül. Tudni akarta, ugyanazt az eredményt kapja-e mint korábban már legalább 5-ször :). Cérna-fixál, kar-kitámaszt és beindult a "házi cirkusz" ....fiú-lány-fiú. Persze gyorsan visszavizsgáltam én is...de ő valamiért egy lánnyal többet kapott a végére. Khmmm. Erre több magyarázat is létezik ugye...majd az idő megaszondja!
A gyerekek is részt szerettek volna venni a mókában, és -bár kétkedve, és szégyenlősen- de odatartották a mancsukat apagyűrűnek. Mindketten hármat? NA, ezt is meglátjuk :)
A délutánunk lényegében ilyen nyugalomban telt bel-, majd kültéren az állatsereg körében mindaddig, míg fel nem indultak nagy elánnal ők hárman a padlásra (Én azóta nem megyek terhesen oda, mióta Imifiúval lepottyantam a tizenvalahányadik héten. Szerencsére hátsón csúsztam, de az érzést nem kívánom senkinek!) A konvoj a padlásajtóban megakadt, mert az sem a finom, sem pedig a brutál unszolásra nem akart nyílni. A vége az lett, hogy apa angyali nyugalma elillant, kezében először nagy kalapáccsal és feszítővassal, majd több darabos csavarhúzó szettel..... végül nagy flex-szel kinyitotta ahogy a konzervet szokás. Felcuccoltak, lehiggadt akinek kellett majd fagyizni mentünk, és közben anyáék felé kanyarodtunk. A gyűrű szeánszról hallva apa beajánlotta az ingáját, amivel egyértelműen lányra következtetett. Nos, 50-50%...akárcsak eddig :) remélem senki nem csinál presztízskérdést a sikeréből!
A héten itthon vagyok, és többé-kevésbé négy gyerekre vigyázok délelőttönként. A tízóraira gondolván ma reggel nekifekszek a kuglófsütésnek....életemben először. Lehet szurkolni hogy ehető végeredményt sikerüljön produkálnom, különben marad a vajas kifli :)
Az időt tekintve talán visszatér a nyár.
A téma: a gyermek neme...mintha nem lenne teljesen mindegy :)
Elsőként Imiapu csatlakozott tegnap délután a hálóban heverészőkhöz, miután megejtette a kötelező Forma 1- szeánszot, és kereste elő alig használt karikagyűrűjét a motyók közül. Tudni akarta, ugyanazt az eredményt kapja-e mint korábban már legalább 5-ször :). Cérna-fixál, kar-kitámaszt és beindult a "házi cirkusz" ....fiú-lány-fiú. Persze gyorsan visszavizsgáltam én is...de ő valamiért egy lánnyal többet kapott a végére. Khmmm. Erre több magyarázat is létezik ugye...majd az idő megaszondja!
A gyerekek is részt szerettek volna venni a mókában, és -bár kétkedve, és szégyenlősen- de odatartották a mancsukat apagyűrűnek. Mindketten hármat? NA, ezt is meglátjuk :)
A délutánunk lényegében ilyen nyugalomban telt bel-, majd kültéren az állatsereg körében mindaddig, míg fel nem indultak nagy elánnal ők hárman a padlásra (Én azóta nem megyek terhesen oda, mióta Imifiúval lepottyantam a tizenvalahányadik héten. Szerencsére hátsón csúsztam, de az érzést nem kívánom senkinek!) A konvoj a padlásajtóban megakadt, mert az sem a finom, sem pedig a brutál unszolásra nem akart nyílni. A vége az lett, hogy apa angyali nyugalma elillant, kezében először nagy kalapáccsal és feszítővassal, majd több darabos csavarhúzó szettel..... végül nagy flex-szel kinyitotta ahogy a konzervet szokás. Felcuccoltak, lehiggadt akinek kellett majd fagyizni mentünk, és közben anyáék felé kanyarodtunk. A gyűrű szeánszról hallva apa beajánlotta az ingáját, amivel egyértelműen lányra következtetett. Nos, 50-50%...akárcsak eddig :) remélem senki nem csinál presztízskérdést a sikeréből!
A héten itthon vagyok, és többé-kevésbé négy gyerekre vigyázok délelőttönként. A tízóraira gondolván ma reggel nekifekszek a kuglófsütésnek....életemben először. Lehet szurkolni hogy ehető végeredményt sikerüljön produkálnom, különben marad a vajas kifli :)
Az időt tekintve talán visszatér a nyár.
2013. jún. 28.
június utolsó pénteke
Jövő héten táppénzre vonulok kicsit roborálódni. Szerencsés lesz ez a nyáriszüneten leledző csimoták szempontjából is, de nekem sem árt. Erősen rá kellene vennem magam a házimunkára mert a lakásban már azonosíthatók lassan a főbb csapásvonalak, és a hanyagolt részek pedig szinte kibökik a figyelmes szemlélődő becses szemét. Arról, hogy mióta nem pucoltam ablakot már nem is szólnék... azzal takaródzok, hogy a meszelés előtt már felesleges erőfitogtatás lenne :) de így, hogy a nagy pamacsoló aktus időpontja még a homályba vész, elég képlékenynek hat ez a terv is.
A rekkenő hőség után erre a hétre megsuhintott bennünket a hideg újra. Tényleg lutri lesz ez a nyár az előre lefoglalósoknak A magunkfajta ad-hoc hétvégi leruccanósoknak áll a zászló, mert talán a kétnapos előrejelzések nem ejtenek arclemezre bennünket.
A héten Imifiú apuval van, estére jól elfárad mert kertészkedés is szerepel a szervezett programban. Segít bőszen amíg meg nem unja, aztán diszkréten már elfoglaltságot keres :) Egyébként kicsit morcos is vagyok a gyerekre, mert kitartás-talanságban vetekszik velem. Emlékszem még szüleim rigmusaira amikor a félbehagyott bábszakkör, néptánc...és egyéb kilencvenes évekbeli szakkör kincsek után belefogtam a Shotokan karatéba. - Ha elkezdesz valamit akkor be is kell fejezni! Jah, nem voltam egy kitartó gyerek...a küzdősporttal talán az volt a szerencsém, hogy a kezdeti nagy érdeklődés ellenére a csapat az edzőbá "kedves és gyerekközpontú" hozzáállása miatt bőven a fele alá csökkent, és így észrevétlenül én is kiszitálódhattam. Egy vizsgám azért megvolt! :)
Nos a gyerekem ugye íjászkodik, amivel talán nem is lenne gond ha nem sógorom edzené az egyesület apródjait. Rokoni alap, szabadabb száj, lazább fegyelem....mind mind destruktívan hat a teljesítnményi mutatóra, így van panasz bőven. Én mint vér-anya erre megaszondtam a gyeröknek, hogy a mai edzés lesz a vízválasztó! Ha ma is kínkeserves jajokkal szenveleg már az edzés közepén, akkor íj-vessző-tegez gazdát cserél. Kirakatsport nem sport. Volt persze ígéret bőven..majd ma meglátjuk a foganatot.
Eszter ma van utolsót oviban. Amikor a reggeli kérdésére, hogy hányat lesz majd otthon, közöltem exhasra hogy hatvanat...csak folyvást vigyorogni bírt :) Szereti az ovit így szedett-vedetten is az összeollózott gyereksereggel, de azért ez mégsem a Törpe csoport na. Szeptemberben kezdjük az utolsó évet és akkor aztán már nincs apelláta, irány az első osztály! A mostaniak 29-en indulnak neki a szeptembernek, nem egy és nem kettő kemény legénnyel... Összevonták a két elsőt, és így egy pedagógus vívhatja meg a maga napi csatáit velük. A jövő év persze szintén tartogathat meglepetéseket...a nagy osztálylétszámnak persze már jó előre nem örülök. Más ez a gyerek anyag mint anno a mi időnkben, és persze a tanárok sem javukra változtak. Leszögezhetjük, hogy a rohanó világ megtette a hatását minden fronton.
Pocakilag a helyzet változatlan. Tünetek pulzálnak, hol van, hol szinte nem is érzem hogy ketten vagyunk. A kajákkal vannak harcaim, mert amit egyszer vagy leginkább kétszer befalok a világ legjobb étkének sóhajtva, azt a gyomortelítést követően már hátam közepére se kenném. Így lett tele a gerincvonalam lassan a babfőzelékkel, borsófőzelékkel, tojásrántottával (bleeee....még a szagát se!) olajos hallal.... Most az erőset preferálom. Wasabi rulez! ;)
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)