Betöltöttük a 37.hetet, és még mindig Baranyában tobzódunk. Emmababa jelét sem mutatja annak, hogy a napokban születni szeretne, és ez már egyre nagyobb türelmetlenséget generál bennem. A Karácsonyt átvészeltem szerencsésen annak köszönhetően, hogy Imiapu "szentnapon" meglepett a gyerekekkel, és átsegítettek a délelőttön. Ha meg már ugye délután van, akkor onnantól az este már átlendít bennünket a következő napba. A gáz csak az, hogy az Ünnepek alatt itt még a fű sem nő, alig néznek ránk és semminemű vizsgálatot nem rendelnek bónuszként. Tömény malmozás, filmnézés, nassolás és lamentálás jellemzi a napot, ami így a 15-16. kórházi hetet taposva retardál rendesen.
Karácsony első napján anyuék jöttek Zsabuékkal aztán tegnap ismét az én kis családom...de annyira ziláltra sikerült az a pár óra -kimerültünk már mindannyian-, hogy megkértem Imiaput, legközelebb jövő héten jöjjenek csak. Eszteren látszott most a legjobban az anya-, és állandóság hiánya. Számolatlanszor elmondta, hogy - Anya hiányozol nagyon! és induláskor előreszaladt az autóhoz, hogy elmorzsolja észrevétlenül a könnyeit...de mivel PONT olyan mint én, simán láttam rajta.... utána a nyakamba borulva sírt, ez nem hiányzik neki, nekik. Imikém kicsit talán jobban viseli vagy már nagyobb és nem mutatja ki...de őt is megviseli ez a rengeteg búcsúzás, ígérgetés (...hamarosan majd megyünk ám...) Imiapuról nem is beszélve. Nehéz, nagyon nehéz. Nem tudom mivel tudnám megdelejezni a kiscsajt, hogy induljunk már az útnak neki. Apa ingázott megint, most a születés tekintetében, és a január 4-es dátumot bírta kihozni. Ha így lesz az akkor még egy hét...pfff, lassan elfogy a Grace klinika is. Lehet, hogy gyorsabban kéne falnom a részeket, és akkor hamarabb kerülnék a műtőplaccra? Ötletem sincs.
Persze a műtét utáni időszaktól is tartok, de az majd a kövi etap lesz...remélem a szülés körül minden stimmelni fog, és Emmababa is jó Apgarral sír fel erre a világra. Nagyon várom már, hogy lássam :) ....és persze a gyerekek arcát is, amikor megérkezünk a kis jövevénnyel. El se hiszem, hogy hazaérek egyszer...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése