mind egy - bejegyzés :)

Az a legjobb módszer a blogolással összefüggésben, amikor csak bekapcsolom a gépet, és egyenesen a fehér felület felé veszem az irányt. Ha előtte megállok itt-ott olvaskodni egy kicsit, azonnal elszáll minden a fejemből akár a szilveszteri fogadalom. 

Tegnap már voltam itt, és megírtam a kirándulásunk legjavát DE valami fergeteges frissítési projektbe kezdett a gépünk, és ezzel egyidejűleg mellékvágányra tett engem az irományommal együtt...törölve mindent, amit addig megszültem. NEM voltam mérges egy kicsit sem! 

Most így rövid leszek... 

Megjöttünk Bakonybélből, a civilizáció visszakövetelt minket így év végére. A katarzis elmaradt, de sokkal jobb volt ott, mint amilyen itthon lehetett volna a nagy lótifutban. Erre a fékre már nagyon ki voltam éhezve. Kellett az a kis semmittevés, tinglitangli és befelé fordulás amit ott kaptunk meg. 

Az erdészház nagyon szép hely. Három szobájában lettünk elkvártélyozva, melyeket magunk fűtöttünk a csatlakozó fürdőkből a cserépkályhák segítségével. Bizton mondhatom, hogy minden fürdés szaharai melegség ölelésében zajlott, és soha még nem ültem ilyen jó érzéssel egy előmelegített wc ülőkén sem... 

A három napunk mindegyike más évszakban mutatta meg a vidéket. Csak a nyár maradt ki :( Télben utaztunk és érkeztünk az első nap, aztán másnap reggel már olvadt és ónossal mosta a hegyeket, de délutánra tavasz született 14 fokkal; harmadnapra pedig ősziesre fordult minden. Sparhelton főztünk a legtöbbet, lovaskocsiztunk a felázott erdő meredek lankáink csúszkáló lovakkal (ez adrenalinbomba és zabszemakasztó is volt egyben), majd kilátót másztunk a hegytetőn tomboló szélben, és majd' megfúltunk mire az ünneptől eltunyult corpusunkat vonszoltunk vissza egy völgyben megbúvó barlangtól az autókhoz. Mindemellett sokat kártyáztunk, játszottunk, beszélgettünk...és csitítottul a figyelemdömpingtől felpörgött gyerekeket. 

A karácsony este is nagyon szép volt. Körbeültük kényelmesen nyolcan az óriási, gyertyafényes asztalt, belaktunk a halászléből, és a tiramisut félretolva odaangyalkodtuk a fa alá az ajándék halmokat. Volt nagy öröm :) ! 

Szó-szó: jó volt ott lenni...most a hazautazást nem vártam annyira mint egyébként szoktam, ez zavart is egy kicsit, de már visszailleszkedtem. (Negro katarzisban volt, hogy megtértek újfent elveszett gazdái.) Nem vágyom minden évben arra, hogy elvonuljunk, mert nagy felelősség ám télvíz idején utaztatni egy ekkora brigádot, lecuccolni mindent ami az ünnephez nélkülözhetetlen...de időnként megtesszük újra -ha megtelünk az ünnepköri kötelesség árral- az tuti! 

amióta megérkeztünk már volt egy disznóvágás apánknak a szembe szomszédnál, aztán apósoméknál is megfordultunk, ma pedig dédizünk egy gyorsat, mielőtt fogadjuk a délután érkező óévbúcsúztatókat. Nyolc felnőtt és hat gyerek lesz a vályogfalakon belül estére :) A saláta, a sajtos husi, és a sütik már ott vigyorognak a spájzban, beteljesülésre várva. 

...én meg itt ülök felturbánozott vizes hajjal...a magam beteljesülésére várva :) megyek elvégzem az utósimításokat. Boldog búcsúztatást és még boldogabb újévet mindenkinek! 

Ne feledjétek...az erő bennünk van! A körülmények csak díszletek.

----- SZIA PETRA ----- itt jártál az áttöltésben - 2011-10-28 érik

2011-10-28 érik
Kicsit rakosgatom én is a friss cikkeket,
A régieket, amiket 12.12-én és előtte vittél fel átrakosgatom a megfelelő dátumra, hogy szépen sorban legyenek.

pár kép a decemberi kirepülésünkről

a tavaszi napon lovaskocsiztunk a hegyekben

ilyen volt a házunk télen

imi sutba "vágva" :) morog

gyönyörködtünk a kilátásban

Lego művek

az őszi nap a kilátóé volt

az elmaradhatatlan erdőjárás

megjövelve

Hazaértünk, visszakövetelt bennünket a civilizáció :) Most nem vagyok élménybeszámolós állapotban,de addig is csatolok pár képet a decemberi kirepülésünkről.

lótifut'

Ez leszek ma én. A tegnapi napot lényegében reggel 8-tól délután 16.30ig eltoltam a munkahelyen, itthon meg minden állt...pedig holnap utazunk! 

Már megy az első mosás, de sütnöm kellene, maradék ajándékokat becsomagolni, ruhát becsomagolni, itthoni fenyőfát beszerezni, talán díszíteni...ja és még mézeskalácsot is szerettem volna újra gyártani, plusz még ebéd se ártana... 

Apa suliba lesz, így du. háromig egyedül viszem a hátamon a napot... 

Tettem fel mutiba képeket. az utolsó kettő még nincs készen mert angyalkán még utó-égetnem kell kicsit, emellett lakk alá is szeretnének végre kerülni. Mondom, hogy nagyon belejöttem a ritmusba, ez az elmúlt 2 nap termése, plusz már festésre vár egy csingiling és egy pókember a gyerekeknek. (Nehogymár' pont ők ne kapjanak :) 

Elmúlt hat, mese van. A reggeli mesék az M1-en a legjobbak! Most éppen az újszövetséget nézik. Ez is egy olyan dolog amit nagyon szeretek a karácsonyban. A kedves történetek nagyon fontosak, kicsiként én is annyira szerettem a vallásos filmeket és mesefilmeket...persze most sincs ez másképp! 

Na szóval, ha nem "találkoznánk" pár napig: Békés Boldog Ünnepeket mindegyőtöknek, egyenként!

vallásos nagyinak...

ezoEditnek

házirend ajiba

A google is készült mára, elmajásodtak :)

world over

Reggel azzal indult a nap, hogy Mimikém küldött egy esemest: Drága Barátnőm! Jééé...itt a világvégén minden ugyanolyan mint otthon! :) 

Ez a mai nap már csak ennek a jegyében fog telni azt hiszem. A Class FM-en Balázsék is apokaliptikusan lamentáltak, és Vadon Jani megfogalmazta az én zazámat is.: "...reggel, amikor mostam a fogam azon gondolkodtam, mekkora hülyeség ez a világvége dolog....legalább is mi milyen jól elszórakozunk rajta, de aztán mi van ha mégis..." 

Mindenestre a Nostradamus és Psy közötti párhuzamot egyre sűrűsödő klikkekkel erősítik a fanatikusok, mintha látni akarnák..mi lesz ha! Az aktuális szám: 997.228.920 Még három milliónyi kíváncsiskodóra, elvetemültre van szükség a kilenc nullához :) 

Tegnap este fél nyolcig osztottuk a csomagokat. A legjobb az volt, amikor gyerekek kezébe sikerült közvetlenül adni..de sajnos nem volt elég időnk arra, hogy mindenhova bemenjünk, így legtöbbször a kilibbenő szülőnél landolt az ajándék. Az öröm azért általános volt. 

Jól át is fagytunk a végére, de megérte. Mára már csak hat csomag maradt, de ehhez segítséget sajnos már nem kaptam a vezetéstől. A hátamon meg nem tudom kivinni...még jó hogy nem számítanak rá az ajándékozottak. Majd januárban... Azonban a véleményem -hogy itt pont az tojik bele mindenbe akinek éppen nem ez lenne a feladata- nem változott. 

Megint nem lesz fehér a karácsony. Most már csak annyi kérésem van, hogy legalább ne essen az eső, hogy tudjunk egy kicsit kirándulni az ünnepek alatt.

jelentem

Egy híján harminc csomag vigyorog rám a mellettem terpeszkedő folyosóról. Nagyon szép látvány :) 

Még ma érkezhetnek tesóik, de akkor sem kell attól félnem, hogy nem lesz helyük. 

Közeledik az ünnep. Hülye dolog, de úgy érzem, hogy ha a holnapot "letudjuk" akkor már rá tudok hangolódni... Ne kérdezzétek miért törte meg a hetemet és a hangulatomat egy pénteki apokaliptikus ígéret...magam sem tudom miért motoz bennem. 

Tegnap délután egy kicsit anyósoméknál hagytuk manókat, és lefutottuk az utolsó karácsonyi kört. Már csak egy ember van ajándék nélkül. Este megint kreativkodtam ajándékosat, és szerintem egy nagyon édes kis házirendet sikerült rittyentenem úgy nagy hirtelen. Kezd bizseregni a kezeimben a rutin :) Fotózás után megmutatom! Az asztalt ma reggel pénzzé tettük, így az utazásunk is fedezve van már :) mindig jön azért egy kis segítség, amivel tovább tudunk lendülni. No nem messzire, csak épp egy kicsit elébb... 

A csomagokat holnap osztjuk ki, nem is baj, mert ez a nap így is elég sűrű délutánt hoz. Imikéért megyek délre, aztán egyre viszem a templomba, majd pedig kettőre a suliban tartandó kreativkodós délutánra. Nagy a nyüzsi! Világvége délutánján kettő körül ebédre is hivatalos vagyok ide a melóhelyre, előhalászlé az nagy karácsony ünnepére való tekintettel.

szerda

...még két nap a maja naptár végéig :) 

Ma fejfájós napom van. Reggel így indult, aztán csitult, most pedig keménykedik újra....ájjj. Mintha kértem volna, hogy érezzek már valamit..! Csak nem a christmas feeling-re vonatkozó kérésemet értelmezték félre odafent?! 

Ma egy ügyfelem, aki csak folyamatosan segítséget kér, de magából ehhez semmit sem ad...azt mondta: -olyat teszek, hogy rab leszek! Mindezt a buszmegállóban, ahol közel s távol csak mi ketten voltunk. Mit ne mondjak, ennyire még nem örültem a gemenc volánnak. A tekintete a több pohár "jó minőségű" bortól már kellően fátyolos és zavaros volt, a hanghordozása pedig elég nagy szélsőségek között mozgott. Úgy érzem ennél többet én már nem tudok érte tenni. Egyértelműen elutasította abbéli kezdeményezésemet, hogy a fűtetlen lakásból, és a rendszeres éhezésből vonuljon otthonba, segítek. Nem akarta. Amit kap, eladja, piát vesz. A munkaügyben még van vagy fél éve míg pénzt lát, de addig is folyamatosan lökdösni kell, nehogy elfelejtsen bemenni... Nem lehet segíteni az olyannak, aki nem akarja. 

A cipős dobozok gyűlnek szépen. Nálam már húsz darab van, a másik "befogadónál" tíz körüli. Tegnap hozott egy anyuka pár darab plüsit, és egy babát, ami a kislányáé volt..aki meghalt még óvodásként. Nem volt könnyed érzés kipakolni azokat a játékokat. Volt egy csodaszép állapotban levő, használt játékbaba is a kupacban, bezacskózva. Talán még játszhatott vele.. 

Nagyon nehéz az ilyen helyzeteket megérteni, kezelni. feldolgozni. Máig emlékszem a pillanatra amikor megtudtam...és azokra a napokra is, amikor aggódva figyeltem a sajátjaimat, tüneteket lesve. 

Egy anya élete valóban örökös aggodalom, és már most megértem azt a frázist is, hogy kis gyerek kis gond... Addig nincs, és nem is lehet baj amíg körülöttünk vannak, csak amikor már szélnek kell őket ereszteni, hagyni, had mutassák meg milyen kis ember nőtt ki a palántából. Akkor már kevés a mi óvó szándékunk. 

.... 

Jajj milyen kis vidám vagyok így karácsony előtt, nem? 

Egyébként ígéretemhez híven melóhelyet befújtam műhóval, és otthon is ébresztgetem AZ érzést hasonló hatásvadász eszközökkel. A gyertya nagyon bejön...és az illatos párologtató is, már-már hangulatba jöttem tegnap este is. Az ajándékok ugyan még nincsenek 100%-ig egyben, de ami késik nem múlik. Van még pár nap a szent napig...igaz ebből egyen világvége lesz...bele lehet húzni! 

Érdekel valakit még a gangnam szám? (Már aki tudja, hogy mit is jelent ez...khmmm :) 

983.116.803 ..még a végén tényleg egybeesik a kettő :) bár valszleg ezt rendesen meg is mókolják valami informatikai technikával.

Mindjárt karácsony

Fel kellene zárkóznom érzelmileg az előrehaladott ünnephez. Azt hiszem délutánra elhozom ide a hó spray-t, és elkezdem behópelyhezni az ablakokat. Talán segít valamit a helyzeten. 

Tegnap este befejeződött a vicc faktor, szerencsére az eredmény azért a lehetőségeikhez mérten a legreálisabbra sikeredett. Oláh Gergő tényleg jó, és a fináléban a győztes dala kifejezetten perfect volt. A gyerekek nagyon igyekeztek hogy végig nézzék, de az eredmény az lett, hogy Imike a kanapén, Eszter pedig az apja hasán ájult be. Nagyfiú első kérdése reggel eszmélés után: ki nyert? :) Zeneszerelmesek. 

Eszterrel reggel sikeresen összeakasztottam a bajszomat...illetve csak én akasztottam, ő csak csendben lázadt. MINDEN reggel ellenségünk az idő. Már ténylegesen úgy érzem, hogy az órán a 12-estől a hatosig a mutató szabadesésben jut el. Hét után megkezdődik a rohanás, és ma reggel szerettem volna ha bekísérés után a kiscsajszi egyedül levetkőzik és bevonul a csoportba. Nade nem voltunk egy véleményen...ő az akarta hogy maradjak, nekem meg már ketyegett a kakukkos a fejemben, hogy még kaját venni Iminek, feltekerni, letekerni..és negyed órával már mínuszos is vagyok. A kis női eszköztára leghatékonyabb fegyverét vette elő. A padlóra szegezett tekintettel csendben pityeregni kezdett...ahhhhhh. Eldurrant az agyam, de nyeltem kettő nagyot, megvártam, és bekísértem. Utána turbózva tekertünk az oskola felé. 

Délutánra kibékülünk tudom, de reggelente hiperszenzitív vagyok a csomó csomó kötelességtől... 

Jajj, mesélni szerettem volna még a sütivásárunkról is. Tegnap reggel kellet sütikékkel oviba vonulni, és megkezdődött a nagy csomagolás. 84 db közepes tálcát töltöttünk meg irtó gusztusos vegyes süteményekkel. A vásárban pedig eladtuk MINDET! :) Volt olyan vevőnk aki négyesével vitte, de a legtöbben dupláztak egy vásárlással. Végre sikerélmény! :) Az SZMK-nak így 50ezret sikerült a borral és teával együtt bezsákolnunk :) annyira jó érzés hogy terv szerint letudtuk! 

Ma délután folytatódik az ajándék gyártás...a székekre is rá kell még égetnem a mintát, mert szerda/csütörtökre már vinni szeretné a vevő. Pfff. Ezért nem jutok én egyről a kettőre. 

Na, szerintetek meglesz péntekre? :) 968.253.144 !

ezüst vasárnap

Úgy látszik, idén nálunk a karácsonyra való készülődés keratívkodásban manifesztálódik. Tegnap megszületett a két szék az asztalhoz, már "csak" égetnem és festenem kell.
Miután jól összevesztem a hirtelen rendmániássá lett urammal, aki belekötött a spájzban felhalmozódott szatyor, zsák és egyéb halmokba, feltettem az étket főni, és leültettem a gyerekeket egy-egy falap elé, hogy rajzoljanak rá. Hirtelen ötlet volt :)

Imike téli tájat rajzolt, Eszter egy királylányosat (mégis mi mást?). Az elkészült képeket a nagy handmade lendületben kiégettem, és kifestettem nekik, már csak lakkozni kell. Nagyon tetszik, és remélem örök életű lesz ha vigyáznak rá.

Este bevégeztem a párnákat, felvarrtam a patentokat. Rendesen megizzasztott a dolog. Azt hittem tudok szépen patentot varrni. Ebből csak a tudok, volt a valós tudományom...sokat kellett melóznom a kivitelezés esztétikáján, mert ugye az anyag színén ne látsszon mán' az öltés...
A viccfaktor végére meglett azért minden, úgyhogy újabb pipa a listán.

Ma fél kilencre sütit csomagolni megyek, aztán délután sütivásár. Kíváncsi leszek a lakosság "lelkesedésére", bár nálunk falu szinten ez a szó felér egy viccel.

Imié

Eszteré

csomagolás

Tegnap délután átkísértük Esztert anyuékhoz, Imike pedig íjászat után tért meg a szálláshelyre :) Muszáj volt lepasszintanom őket legalább egy éjszakára, mert az angyal-feelinget továbbra is meg szeretném őrizni, és így nem lenne szerencsés előttük csomagolni. 

Tudtam, hogy a papírtekerccsel és a tixo-val folytatott küzdelem le fog nullázni, így előtte gyorsan bevégeztem az asztal festését. (Rakok róla képet) 

Imiapu hasmenésel második napja, és este sem volt még jobban, így rá nem számíthattam az ünnepi origamiban. Körbepakoltam magam az ajándékok legjavával és gyűrtem az ipart a nappali szőnyegen fél 11-ig. A baj csak akkor volt amikor fel szerettem volna kelni. Akár a rőzsehordó öregasszonyok basszus...nem volt képes az alsó végem és a felsőtestem egy folyamatos vonalba összerendeződni. Totyogás, farfeszítéssel magas fokon. Siralmas..azt hiszem itt az ideje annak, hogy hadjáratot indítsak saját magam érdekében a gerincvédelem frontján, különben pár tíz év múlva csak padlóvizslatásra leszek jó. 

Elindítom a napot. Apa most még a helyi tévét szívja magába, de ide vágyik. A nappaliban uralkodó, csomagolás-hurrikán okozta káosz pedig csak rám vár. :( Ez már a kevésbé "fincsi" oldala a készülődésnek.

minden happy

Minekutána reggel egy ismerősöm jóvoltából ebbe futottam bele a fészbúkon, másképp kezdtem látni mindent aktuális kínunkat: 

"... másik fontos témakör, amit szeretnék érinteni, azok az egzisztenciális félelmek. Sokan állandó félelemben vannak, hogy bizonyos dolgokat elveszíthetnek, vagy életszínvonaluk lecsökkenhet. Félelemből látszatbiztonságot teremtenek, amely még jobban erősíti a függőségi viszonyt. Azt hiszik pl., hogy fontos jól fizető, biztos munkahelyet találni, hogy fontos, hogy mindig legyen pénz a számlájukon, vagy olyan dolgokra, amikre "szükségük" van. Ezzel elkezdődik az ördögi kör. Azzal a félelemmel, hogy egy napon kevesebbjük lehet, mint ma, félelmet vetítenek ki a jövőbe. 

Fontos meghozni azt a döntést, hogy végre a jelenben éljünk! Csak a MOST létezik!" 

Ebben a szellemben lebegtem át a délelőtti bevásárlást a lánykámmal, kissé fogfájósan, de azért végtére mégiscsak felváltottam a kövi tízezrest, és megvettem mindent ami kellett 'honn. Szent elhatározásom lett, hogy bár nyakig ér a kaka...de a fejünk még kint van, kiröhöghetjük a világot és minden ok! 

Ezt gondoltam akkor is amikor a spájzból zokniban kilépve nyomattam egy hátast a konyhakövön (áldottam az eget, hogy nem ment ki a vállam). Nem húztam fel magam azon sem nagyon, hogy egész délelőtt nem volt víz, és lényegében ásványvízzel főztem a rizst és a húst (milyen jó, hogy a férjem csak ezt issza!). Kicsit megremegett ugyan a szemem, amikor a rakott káposztát a sütőből ki kellett kapnom a gomolygó füst miatt, amit az okozott, hogy túlpakoltam a tepsit, és kifolyt egy kis ez meg az (de mégsem a kaja égett oda)! 

...aztán délben pontban telefonált az ált.iskola igazgatója. Elmondta, hogy délelőtt rohammentő vitte el az egyik nyolcadik osztályos lányzót, aki eszméletlen állapotban, észlelhető életfunkciók nélkül feküdt 20 percig míg segítség érkezett. A padja alatt egy összegyűrt zsepiben megtalálták a bűnöst, por formátumban. Valószínűleg kristály volt... Elsőként a házidokibácsink érkezett, aki alapból ledegradál minden akarat gyenge embert (öngyilkos, kábszeres...). Fogott állítólag egy nagy pohár vizet és egy az egyben képen öntötte vele a csajt. Onnantól kezdett el újra életjeleket mutatni a kis hülye... Gyerekek, én ezt már lassan nem hiszem el. HOVÁ jutunk így?! amikor 13 éves csitrik már függnek szerektől, így vágnak bele a nagybetűsbe...és köztük kell lavírozni a többinek is, aki talán képes egy ilyen elkorcsosult világba szocializálódni...vagy legalább énvédő és túlélési képességet kifejleszteni. 

Minden ok. Letojom a pénzt...de vannak dolgok, amin nem lehet ilyen könnyen túllépni...erre a helyzetre sürgős megoldás kell. 

A lelkem azért még mindig kellemesen higgadt, vigyázzatok egymásra! 

Namaste! :) (ez Indiában egy köszönési forma, jelentése: meghajlás, hódolat, tisztelet az emberben lévő isteni lélek előtt.)

együtt a két "mű"

helyzetkép

Csajos depó van nálunk. Eszter nem ment oviba, bár semmi de semmi látható baja nincs, az előélet csak annyi, hogy az oviban megint fájt a feje és sápadtnak látták... Oké, ezt már második nap mondták,így itthon fogtam. Most takarítós, ajándék legyártós, főzős, ajándék csomagolós napot tartunk. Az utolsó mozzanatot persze aprónép nélkül kívánom megvalósítani, majd ha este anyáéknál alszanak. 

Alakul az asztal. Apa összerakta, én felrajzoltam, és kiégettem egy soron. Ma a festés és a második égetés is rám vár, aztán majd simulhat az a lakk. 

A múltkor említettem ugye, hogy találtam a neten nyomtatható stencileket. Nos, kettőt már sikeresen meg is valósítottam belőle, és legyártottam első 100% sk párnámat is így ezzel :) Nagyon benne vagyok a textil festésben, csak ugye ahhoz, hogy legyen mit festeni, először varrni kell, jaja... én sajnos nem születtem x-tra, rongy ragasztó képességekkel, de már alakul a molekula :) 

Az ajándékokkal már majdnem megvagyunk, bár anyósom még mindig vissza van. Minden évben van valaki a legvégére szorul, és nagy fejtörést hoz magával, most Éva mama lett a sereghajtó :) Tegnap megrendeltem Imiapu utolsó ajándékát is, így már vele is teljes a kép. Szerény aji(k) lesznek, de remélem azért megérinti a szükségleteit és a vágyait itt-ott. 

Ma reggel én húztam kettő irányvonalat kívánság ügyben. Szeretném Caramelnek azt a cd-jét amin a Jelenés c. szám van...nagyon tetszik! ...és meghallgatnám Ákos bácsi új albumát is, bár félek, hogy a Bonanza stílus megszeretéséhez nem volt elegendő ez a bő húsz évnyi korosodás sem. Állítólag nagyon banzájos a menet :( én pedig nem voltam depeche fun, és így ez is almás első hallásra, de egy esélyt adok neki. 

Káposztát főzök. Az egész lakásban édeskés kellemetlen és egyben kellemes szag terjeng. Házimunkára fel! 

(Teszek fel egy képet a két projektünkről... khmmm, de nagymellényűen hangzik, mi? Az asztal nem ami Eszterünké lesz, nekik van sk., bár megfordult a fejemben, hogy azt is ki kellene most már dekorálni ha ennyire benne vagyunk.)

a recept!

1 kg liszt
50 dkg méz
4 tojás sárgája
10 dkg vaj
20 dkg cukor
1 ek. szódabikarbóna
1,5 - 2dl tej (amennyit felvesz)
1 ek mézeskalács fűszerkeverék
1 citrom reszelt héja

...és megtörtént idén is a csoda! :)

mézeskalács

Egy kilónyi lisztből azzal az elhatározással álltam neki a múlt hét elején mézeskalácsolni, hogy pár feldíszített darabot elmentek a vidéki karácsonyfánkra is. 

Elég ha csak annyit mondok, hogy már a feldíszítésből sem lett semmi, olyan nagy lendülettel kezdett el fogyni a termék :) még az is rájár, aki elvileg nem szereti. Jelenleg már ott tartunk, hogy két kezemen meg tudnám számolni, hány darab figyel a doboz alján, végzetére várva. 

Mindez egy remek receptnek köszönhető...nomeg Nyuszi barátnémnak akitől tavaly megkaptam a tutit! :) A sütike puhulására nem kell váni napokat, heteket, mert ez folyamatosan puha! Kábé négy éve volt, hogy Mimivel belefogtunk egy nagy közös sütésbe. Olyan szépek lettek, és díszesek...de még februárban is ott kopogtak a dobozban mint illatos kis szikla hasítékok, ezért most nagy az öröm, hogy SIKERÜLT ehető mézeskalácsot prezentálnom! 

Már senki sincs itthon rajtam kívül. Apánk ma targoncavezetői vizsgára ment, gyerekek a saját intézményükbe, én pedig a paksi buszra várok. Kint cudar hideg van, reggel mínusz 11-ben vacogott a falu népe. Negi is kidugta az orrát az ólból, míg elfogyasztotta a reggelijét, és leteperte a bónuszba kapott mézeskalács szarvast...de aztán vissza is bújt a vastagon szigetelt, lefüggönyözött, kipárnázott szerájba. 

Kutya hideg van, na! 

Eszterlánc tegnap fejfájósan tért haza az oviból...miután kapott egy kis nurofent a fájdalomra, ivott, és sétáltunk egy nagyot a csípős estében Imit íjászatra víve...már jobban lett. Reggel egyszer mondta, hogy fáj a hasa...hát, nem tudom mi lesz belőle. Nem volt rossz kedve, evett is...passz. Most egyébként nagy bajban van az evészettel a kiscsaj, mert az alsó kettő szemfoga egyszerre lendült mozgásba. Elég viccesre sikeredik így minden harapás :) mivel hátra tolja a rágókra szegénykém a kaját. Majd csak kipottyannak ezek is, bár Eszzternél ez nem olyan könnyű menet mint Imifiúnál. Ő megríkat minden egyes foghullajtást, és az azt körülvevő procedúrát...jajj, tiszta anyja! 

Indulok készülődni, de előtte az aktuális gangnam szám: 939,761,555 (Csak hogy unokáink is lássák, hogy peregtek ezek a "vészterhes" napok a maguk őrületével)

king-KONG

Hiányérzet gyötör, így most ezzel indul a sirám. Aki úgy érzi, hogy ebből nem kér...mert ilyen már volt, igaza van! ...ne is olvasson tovább. 

A szokásos érzéskörben mozgok sajnos. Trappolás át a hét napjain, gyerekek mellékvágányon körülöttem, teszem a dolgom rutinszerűen, és van bennem egy megmagyarázhatatlan félelem is. Ugrásra kész állapotban leledzek ezeken a napokon, pedig a hormondömping már lecsengett... 

Passz. Zavar hogy a lakásban a rendetlenség felszámolhatatlannak tűnik, zavar hogy a pénzt még a beosztás után is be kell többszörösen osztani zavar, hogy nem szeretek bejárni a melóhelyre mióta ezoEdit külföldre ment, zavar hogy a gyerekekre jut a legkevesebb időm, zavar hogy odabújnék a 'zuramhoz de estére kelvén már csak mellérogyni van erőm... 

Más is érez így?! Kiábrándító így "kriszmasz" előtt. 

Éjjel Eszter köhögött nagyon cudarul. Lefekvés után, bemelegedést követően jött a kutyafutta. Fel is ébredt rá, ezért átvittem magunkhoz, kezébe nyomtam egy fél hagymát...tudta mi a dolga vele...a másik felét pedig az ágy mellé csüccsentettem, és így végig aludtuk az éjszakát. Kicsit szűkös volt a priccsem...de sebaj. Imike mintha érezte volna... csak reggel fél 6 -kor jelent meg :) el se fértünk volna már négyen az ágyban. 

...most néztem ki az ablakon, esik a hó...pedig nem ígérték jósék... 

Imiapuval bevállaltunk egy maszekot. Karácsonyra rendeltek hugoméktól egy kis asztalt két székkel és disney mintával egy ovis kislánynak a szülei. Tesómék idő szűkében vannak, nem bírnak rá így megkérdeztek bennünket. Kíváncsi vagyok hogy sikerül...Imiapu szakmai rátermettségében bízom, de az én dolgom lesz a minta égetése, festése...remélem nem baccantom el. Az eredményt majd dokumentálom ide! 

Tegnap sikerült egyébként két sk. stencilt is legyártanom :) Már ki is próbáltam őket, és elégedett vagyok! Megy ez tőkétlenül is...nem csak töketlenül.

aki még nem ismeri...

Kihagyhatatlan lekiismeret ébresztő, fontossági sorrendet újragondoltató remek. 

ez ütött... :(

"amikor a gyerek azt mondja, hogy „Apa, szeretnék veled beszélni!" vagy „Apa, szeretnék neked valamit mutatni!", az lehet, hogy csak valami hülye játék a számítógépben, ami nem feltétlenül érdekel minket, de akkor se azt mondjuk, hogy „fiam, nem érek rá, nem látod, meccs van, híradó van, olvasok", bármi egyéb. „Anya szeretnék veled beszélni!" „Fiam, mosnom/főznöm/takarítanom kell…" Nem. Ez pontosan olyan, mint a halál, meg a hasmenés. Ha menni kell, hát menni kell. Le kell mindent tenni, nincs az a híradó, nincs az a meccs, ami ennél fontosabb lenne, mert a gyerek kétszer fog ilyet mondani, harmadjára nem fog hozzánk fordulni azzal, hogy ezeket a kéréseit vagy kérdéseit, ötleteit, vagy bármit megpróbálja bemutatni nekünk. És elmegy. És eltávolodik, és úgy fogunk együtt élni a családi kubatúrában, a lakáson belül, mint az idegenek. Apa, anya, gyerek, látszatra csupa szív, szeretet, mint a Mézga család, de valójában nem ismerik egymást, mert egymással hátnak élik az életüket vagy ki-ki „a saját számítógépében" -Zacher Gábor-

zimankó

Hétvégén behavaltunk kérem szépen :) No persze közel sem annyira amennyire be volt paráztatva ezzel a nép, de azért kellemesen fehér lett a táj.

Szombaton a nagy széllel együtt disznótorra is ébredtünk :( Esztert irigyelte mindenki, ő ugyanis maradt a meleg, biztonságos mamai "vacokban". Imikét pedig ugyanennyire nem értette senki, mert ő önként és dalolva vágott neki a napnak, -Éljen a disznóvágás! - fílinget szórva szét mindenekre. Reggeltől késő délutánig kint volt a nagyokkal, végezte amit rá bíztak, és csak akkor jött be a melegre, amikor kaja idő érkezett. Nagyon ügyes volt, és ami bónusz még mellé: meg se fázott.
Apum nem jött, megint olyan nem jó fázisban van egészségileg. Szerintem ő a telet nem viseli túl jól...ilyenkor rossz mindene, halni készül, és alig eszik... Maradásra bírtuk, és feladatokkal láttuk el (tüzelés nálunk is, + kutya etetés) hogy hasznosítsa kicsit magát. Talán sikerült, bár eléggé melankolikus mostanában.

Vasárnap délelőtt a hófúvás okozta egyenetlenségeken átvontatta Imiapu a gyerekeket anyuékhoz ebédre, míg én a nyomukban loholtam. Délután pedig ki se mozdultunk, a karácsonyi ajándékok meg-kreatívkodásának szenteltem az időt. Szabtam, varrtam, textilt festettem...és képeken látható hogy mi lett az eredménye :) Nagyon jó buli a textil festés!!!! Már csak meg kellene tanulnom sk sablonokat, stencileket legyártani, mert aranyárban vannak. A jutyúbon van sok sok idegennyelvű 5let, how to make- témakörben...de én ehhez kicsi vagyok :) pedig annyira jó lenne fényképről is csinálni mintákat. Csak egy jó nyomtató, és egy elképzelhetetlenül éles szike kell hozzá, és határ a csillagos ég! :)

Az aktuális gangnam szám: 923,003,408 .... tolják a népek, tolják.

eredményes este

Aktuális gangnam szám 895,279,466 :)

...én a helyükben nyomnám ezerrel a klikkeket a megtekintésre, nehogymár' összecsengjen az egyik hülye elmélet a másikkal dec.21-re. Akkor aztán elszabadulna a pánikoltatási zabadak... Csak arra vagyok kíváncsi, hogy mi lesz majd a következő világrengető felfedezés apokalipszis ügyben ha lecseng végre 2012. 

Ma befutott szinte minden, így tényleg már csak filléreim vannak. Otthon figyel kibontatlan csomagolásban az anyuéknak rendelt nordic walking bot, és a kreatív szettem is :) amellyel textilre vagyok hivatott majd festeni. 

Persze sablonokkal alkotok, de nagyon kíváncsi vagyok rá! 

Imifiú most már Gágá(apumat hívja így) napközibe jár ebben az évben és ha beválik, megtartjuk :) Telefonon közölte, hogy a hétfőn írt második matekfelmérője is 100%-os lett ! Okos ez a gyerek, na! <3 

A suliban ma volt a mikulásolás, amire az ovisok is felzarándokoltak. Néhány szemfüles szülő kattogtatott, majd megosztott...Imikét nem találtam de Eszter ezerrel majszol a jobb szélen:). Nálunk ma este érkezik a nagyszakállú ha apánk is megtér közénk. Épp az előbb beszéltem vele, mesélte hogy nagyon nagy a köd túlsó félen...fogalma sincs hogyan tapogatóznak haza, és mikorra. Jó lesz már ha ideér a téli szünet...együtt leszünk, "későn" kelünk (legalább is nem ötkor!) és nem rohanunk ezer felé. Nekem akár ezt is átköthetik egy szalaggal :) mert felér egy ajándékkal!

Zalán futása újra

A mai napom akár a Magyar Vágta... 

Teljesen úgy érzem, hogy ma mindenki szeretne egy falatot rágni belőlem... Nem mintha nem lenne elég anyag ehhez a csontos vázamon, node azért mégse'! 

Mikulásos, karácsonyos köz-szervezkedés, ovi-suli szmk-s gyönyörök, telefon behalás, halódó csere telefon, feledékenység, ezeregyelnemfelejtendőgyömiszköléseagyba.... 

Uff. Túlpörögtem. 

Pénzem a végéhez közeledik. Ma egy hajszál választott el attól, hogy a Centrál színházban -jobb híján- lefoglaljak két jegyet a Pletykafészkekre... Mielőtt azonban elragadtattam volna magam, azért mailben kérdést szegeztem nekik, hogy a Mindenből 1 van-t nem tervezik-e mostanában színpadra vinni... Megvárom a választ. Az lenne az igazi meglepi apánknak :) 

...ezt a bejegyzést már másfél órája írom... Még szerencse, hogy az irodámon csak két ajtó van, mert ha még lenne ugyanennyi akkor azon is be-bekukkantanának a népek, hogy: -jöhetek? 

Bocsánat a zsörtölődésért... 

Hallottátok a legújabb bődületet, miszerint Nostradamus előre megjósolta a Gangnam style-t? Ezzel persze egyenes úton ismét eljutunk oda, hogy decemberben világvégének kell lennie ha törik ha szakad. Mivel egy csomó agyament feltételezést megcáfoltak magasabb körökből, MUSZÁJ volt valami újat és hihetőt a néphülyítés e színes placcára dobni. Nostradamus és a Gangnam...anyám. E szerint mikorra a jutyúúúbon egymillió lájkot megér a népnek ez a marhaság...abba belepusztul a világ. 

Ma alkalmam volt beszélgetni egy vezető féle öregmanussal önkormányzati dolgokról. Kérdeztem tőle, hogy vajh, mikor indulunk már meg felfelé a gödörből ennyi csórón eltöltött nap után? A véleménye szerint legalább hat év...nem is lehet előbb mert most -valami közgazdasági kifejezést hsznált itt- alacsony a fogyasztása a népnek...hiába szeretne többet, nem tud nagyobbat markolni. Erre ő olyan példát dobott fel, hogy ő is szeretné már lecserélni az egyébként fullextrás páréves csodajárgányát egy ilyenolyanamolyan majdhogynem beszélni tudó Audira, de nem megy a jó fene b@cca meg... 

Hát...én, és még sokan mások nem ilyen szinten muzsikálunk, és szerintem magasról lecarjuk jelen állás szerint, hogy milyen autó van (ha van egyáltalán) a gumónk alatt...csak legyünk meg valahogy minden hónapban a csekkekkel, törlesztéssel, gyerek ruhájával, konyhapénzzel...ami ezen felül jut, az bónusz. 

:) Ilyen színesen szép a világ, nemde? :) 

Ma megint nagyon zilált lesz a családi életünk délutánra. Örte suliba megyek mikulás csomagot porciózni, gyerekek anyósnál lesznek, innen megy Imike hatra íjászkodni, apánk még ma is estébe maszekolja magát. Este fél kilencre talán egyesíthetjük erőinket :( 

Na, ez nekem nagyobb szomoronty mint hogy nem jutott "krumplifőőőd" ...vagy csoda járgány. 

Hétvégére nagy nagy havazást rebesgetnek Nostradamus képességeitől jóval elmaradó időjósaink... kíváncsian várom :) Szombaton disznóvágás...hejjhó.

jótanács ezo berkekből így karácsony előtt...

"Engedd kiáramolni a Világba a Bensődből, azt a Csodálatos Ajándékot, amit ott találsz, hiszen ettől lesz egyre szebb, és egyre jobb a Világ. Ne fukarkodj az értékeid odaajándékozásával. Légy bőkezű és a Világban is egyre nagyobb lesz a bőség. Hiszen csakis az jelenhet meg benne, amit mi beleengedünk. Ha ellenállsz és visszatartod azt, ami a Bensődből kiáramolna, azzal a világot is szegényebbé teszed. Járulj hozzá a Világ Bőségéhez, Lényed Bőségével, és figyeld, ahogy ennek hatására a többiek is egyre inkább megnyílnak. Gyengéden és szeretettel bíztass és ösztönözz másokat is a környezetedben, hogy tárják fel és tapasztalják meg valódi önmagukat. De ne erőltesd senkire. Inkább csak gyakorold, és ahogy Te egyre jobban kinyílsz és ragyogni kezdesz,a körülötted élők maguktól fognak közeledni hozzád és kérik majd, hogy áruld el nekik, mitől állt be a változás a Te életedben. Segíts nekik, hogy ők is megnyílhassanak, és Lényük Bőségével hozzájárulhassanak a Világ egyre nagyobb Bőségéhez." 

és még egy :) 

"Állj fejen a fotelban, vagy egyszerűen guggolj be az asztal alá. Mit látsz? Amit a gyermeked! Egy egészen új nézőpontból, az ő szemével láthatod a világot (mint Szabó Lőrinc, ahogy leguggol Lócihoz). Néha el kell engednünk, amihez ragaszkodunk, és akkor képesek leszünk új lehetőségeket észrevenni. Gyarapítsd a tudásod, légy kreatív, vizsgáld meg a dolgokat minden oldalról. Ha te is leguggolsz (mint én tavaly ilyenkor), észreveheted például, ha a Karácsonyfa a függöny felőli oldalon csupasz… Aki előbb guggolt oda, még mást látott – és le is ette onnan az összes szaloncukrot . persze az is hozzá tartozik, hogy valami felsőbb hatalom azért pont oda tette a szaloncukrot, mert tudta, hogy aki onnan nézi a dolgokat, észre fogja venni! Boldog Közelgő Karácsonyt!" 

Patak Cs. Gyöngyvér

kutyafutta

Tegnap estefelé Negro kiszökött, miközben Imifiú csukta (volna) éppen be a kaput az autó után. Mi Eszterrel bent dekkoltunk a szobában, amikor egyszer csak artikulátlan üvöltéssel (!), sírva kiabál kintről a gyerek bele a falu csendjébe: - Megszökött a Negróóóóó, neeeeee...! 

Belsuttyantam gyorsan az erdélyi kézműves szobapapucsomba és pozícióját feledve rohantam ki vele az utcára. Az eb és a gyerek két háznyira előttem vágtattak, Imike csak ordított, ordított a kutya után, engem meg se hallva. Több háznyi sikertelen szólongatás, és utolérési kísérlet után végigfutott rajtam, hogy a fiam oltári nagy pánikban van. Ebben a se lát se hall állapotban közelített az utca vége, a forgalmas főút felé... Basszus, nagyon rég futottam már...de rásprinteltem még jobban papucsos lábaimmal, és most már én üvöltöttem rá teli torokból: - IMIKE! MEGÁLLNI! 

Pont a kanyarban fékezett le, sírt mint a záporeső, fújtatott a rémülettől, hogy bajba kerül az a kis dög (IGEN már ez a név is kijutott az ebnek!) és a fáradtságtól. 

Láss csodát. Amikor megálltunk, és nem üldözte már senki a Negro is odajött hozzám. Kapott is az orrára párat, aztán felkaptam a kutyát, átnyaláboltam a zaklatott gyereket, és ...ahogy a lihegésem engedte...igyekeztem megnyugtatni, miközben haza andalogtunk. 

Basszus, ebből nagy baj is lehetett volna... annyira szereti a Negrót, hogy még az útra is kiment volna szerintem ebben a páni félelmében érte... Belegondolni is rossz. 

Utána elbeszélgettünk vele mindketten, hogy baj az is ha a kutya elszökik, és esetleg baja esik, de a legszörnyűbb az lenne ha vele, a mi kisfiúnkkal történne valami, aki nekünk pótolhatatlan. Sírt még egy kicsit, aztán már nem volt semmi gond. 

Amikor aztán később keksz daráláshoz gyürkőztünk, és befutottak a fehérvári szívem csücskei, már csak a megerőltetett virgácsaim sajgása emlékeztetett a nüanszra. Az egy kilónyi kekszet István hősiesen ledarálta nekem, miközben beszélgettünk egy jót, és apa is befutott. A süti -zebra szelet- elkészült, de nem vagyok tőle hasra esve...cuppanósan ragadós. 

Ma délután Adventi készülődés keretében kézműveskedés lesz a gyerekeknek faluilag. Megyünk! 

Reggel havas eső esett. :( Mé' nem hóóóóó?

cam-pitchor :)

Jaja, el vagyok kámpicsorodva. Hogy ez az újhullámos mélyhullám, most megint a PMS áldásos beköszönése-e vagy amolyan általános rakás sz@r... azt nem tudom. 

Nem kell, hogy velem tartsatok a magam generálta depresszív gondolatsorokban, de én azért folyatom. 

Aggaszt a jövő, pozitívba nem hajlok egy pillanatra sem amikor a 2013-as lehetőségeket kell latolnom. Mi más lenne ennek az oka mint az anyagi vonulat... Annyira elkencésedtem emiatt este, hogy szinte álomba sírtam magam a nagy önsajnálatban. Mindenki halad, lép előre...csak mi nem, pedig azt nem lehet mondani, hogy nem teszünk érte :( Imiapu tanul, maszekol, látástól mikulásig húzza amikor van mit a melóhelyen...és ennyire jutunk. Egyéb helyeken feleennyi erőfeszítéssel Kánaán közeli fílingben leledzenek a népek... 

Utálom az ilyen napjaimat, amikor értéke vesztett nyavalygós vagyok, de sajnos ezt is meg kell krónikálnom a gyerekeknek, hogy majd tudják... mi hogy toltuk a szekeret. 

Családi adókedvezmény nélkül, havi 91.700 at keresnék. A cca 92 ezret ha leosztom 20 nappal, és aztán napi 8 órával, akkor kemény 575 forintos órabérért tanultam és dolgozom 14 éve :) Diplomás álomkarrier, igaz? 

Nálunk ennyiért mennek el takarítani, vagy kertet rendezni maszekban az asszonyok... 

Siralmas. Pedig ennél nagyobb bajok is vannak a világban, de egy ilyen hangulattól vezérelt pillanatban ezt belátni, és egyben hálát érezni a saját sorsom felett...nagyon nehéz. 

Ma is bent vagyunk, azt hiszem most a 24.-ét dolgozzuk le. December elseje van, alul vagyok hangolva, karácsonyi érzéskörtől mentesen lépek be a hónapba. 

Félek, hogy bennem van a hiba, és AZ érzés ott sem fog rám találni, ahova idén megyünk majd keresni.

már megint az Aranyosi Ervin :)

"(...)És oly csodás az ölelésben,
hogy nem vagy benne egyedül.
Ott van egy társ, egy másik lény is,
aki ezt érzi legbelül.

Ilyenkor két szív együtt dobban,
a fél-elem párjára lel,
így válnak teljesen egésszé,
mikor a kar körül ölel.

Egész-séged így lehet teljes,
a magány, tudd, megbetegít.
Öleld hát át a nagyvilágot,
a szeretet, hidd, talán segít.

Két kar körül fon óvón, védőn,
két karod viszonozza azt!
Öleld körül a szenvedőket:
Ölelj, szeress és nyújts vigaszt!"

megjöttem

...és mindjárt suhanok is tova a sulis meet-re. Nagyon "vágyom" már ezt az ütközetet. A temetés polgári volt, már túl vagyunk rajta. Érzéseim vegyesek... 

Hagyjuk is. 

Délelőtt megint kipipálhattam ezt-azt az ajándék listán. A gyerekek miki csomagja is kész, rendhagyó csomagolásba kerültek a meglepik :) Egyenlőre nem szeretném ellőni a lényeget, annyira örülök az ötletemnek, meg egyébként is...van itt VALAKI....aki bennfentes, és olvas! (Ugye Nyussz?) 

A télapó megszemélyesítésének kérdése ugyan még valóban egy merő kérdőjel...de csak kialakul a végére. Bízom a fiúk kreativitásában. 

Szombaton meló. Uff.

média méreg

Félálomban mikróztam éppen a meleg kakaóhoz tejet, amikor a rádióból belezörögtek a reggelbe a hírek: 

...elfogadták Tarlós István főpolgármester fizetés emelését....havi bére bruttó 1.200.000,- + 195.000 egyéb térítés... 

Én ezt nem értem. Ez egy másik kaszt? Az átlag magyar filléreskedik, fogához kocogtat, féli a hó végét...az ő életük mitől más, miért kíván meg több ráfordítást? Sokkal nagyobb empátia dühönghetne Armani-s vagy HugoBoss-os mellkasukban, ha nekik is számítana, mire-mennyit... Ez a pénz nettóban cirka 800.000 basszus! Ebből aztán lehetne tecsózni, turiba járni és piacolni :) ...mert ugye az ember az első ocsúdásig biztosan a megszokások rabja maradna. 

Én egy vagyok itt a "végeken" aki látja, hogy milyen a nullához közeli állapotban élni embereknek. Havi 100e forint 4-5 főre... na ezt tessék beosztani! 

Finom indíttatásomra (valóban én vetettem fel és büszke is vagyok rá!) bepróbálkozunk csóró falu szinten a cipősdoboz akcióval. Én már hármat készítek :) és annyira remélem, hogy lesz még jópár olyan melegszívű lakótárs, aki képes adni, és valami megmagyarázhatatlan okból ennek a lehetőségnek ÖRÜLNI is. Olyan ez mint a kábszer...elkezded, és nem bírod abbahagyni. Este elkezdtem készíteni az első cipősdobozba egy alsós kisfiúnak ajándékot (Imikének megvásárolt melegítőfölső, amit egyszer sem vett fel mert feszül..., katonai szett egy régebbi búcsúból-ezt én tettem el anno-, újjátékkártya, új fém asztali tolltartó) ...aztán a nagy apkolásban eszembe jutott a kisfiú huga...majd a szomszédjukban élő öt gyerekes család porontyai, és egy csodaszép cigány kislány az oviból...végeláthatatlan a lista. Ma már három doboz figyel félig készen :) és lehet hogy ez még nem a vége. 

Próbáljátok ki, annyira jó érzés adni! Eszter kiszavazott babáit kimostam, és csodaszép lett mindegyik...egyikőjük már ott lapul az egyik doboz alján egyéb körítményekkel :) Még átfésülöm a lakást elfelejtett könyvekért, játékokért...annak akinek nincs, hátha többet jelent majd. 

És ezt találtam megerősítés képpen: "Van, aki bőven osztogat, mégis gyarapszik, más meg szűken méri a járandóságot, mégis ínségbe jut. Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül." (Példabeszédek 11:24-25) 

Jajj a mai nap a nagy lelki túlcsordulásom ellenére nem lesz könnyű. Délelőtt Paksra megyünk a Központba teamelni, aztán egykor temetik az öngyilkos fiút...fél3 kor pedig fegyelmi megbeszélés a suliban a tanári karral, és a renittens gyermek nagy önérzettel bíró szüléivel. 

Fáj a torkom is...hólyagos :(

ez de jó...

"Az ember képes a magányt megszokni, de ha a magánya csak egyetlen napra is megszűnik, utána kezdheti a megszokást elölről." 

Semmi köze nincs hozzám ennek az idézetnek, első olvasatra nem is értettem, de aztán felrémlettek előttem a nagymamák, és nagypapák, akik hét számra egyedül vannak, elvannak és várják a "gyerekeket", aztán amikor elmúlik hőn várt látogatás...kezdhetik a megszokást elölről.

pur blanca

Reggel a nagy fürdési igyekezetem közepette, midőn a füriablakból levadásztam a sampont és balzsamot - amit muszáj vagyok itt tartani, mióta a gyerekek egyszer "megfőzték" egy nagyobb fürdőzés közepette apa OldSpice tusfürdőjét...- lepofoztam a maradék párfűmömet a kőre. Szétzúzta magát alaposan...s most ennek köszönhetően illatos a fürdő, a seprű és a lapát is... 

(Eszembe is jutott hirtelen a Nyár van, nyár! kezdetű úttörő opus: ...röpke lepke száll virágra, pur blanca illat ááááár!) 

Jól kezdődött a nap, na. Most összenyalábolom magam és vidéken töltöm a délelőttöt. 

Hétvégén kezdődik a december feltűnt valakinek?! Első hét: Télapó otthon, majd a suliban-oviban és Vöröskeresztes berkekben. 

Második hét: sütemény legyártása az ovis sütivásárra, majd csomagolás, és a karácsonyi vásáron áruba bocsátás... 

Harmadik hét: utolsó munkanapok fenékbe rúgása, izgatott készülődés a 21.-ére időzített apokalipszisre (bocccsi! :)és az utazásra. 

Negyedik hét eleje: KARÁCSONY 

Közepe: hazakecmergés. 

Vége: ...annak fejvesztett eldöntése az überhatározott baráti körben, hogy HOL szilveszterezünk?! :) 

Aztán a januárt egy dolog lengi be jelentősen, a STATISZTIKA. Fúúúúj. Megyek inkább a buszhoz! :)

másik bejegyzés

Ezt inkább ide írom. 

A hétvégén nem jutottam net közelbe. Kisebb elvonási tünetekkel meg kellett birkóznom ugyan, amikor használható segítség híján a környékbeli néznivalókról szerettem volna bővebb infót (mikor, mit, mennyiért...), de elvoltam. Sokszor volt olyan is, hogy a mobilom és én semmit sem tudtunk egymásról, és komolyan mondom: élveztem! 

Pénteken beszéltem a családdal, barátnőmmel, hogy hejjhó itt vagyunk, beködöltünk Gödre...amikor elkottyantotta véletlenül Mimi, hogy otthon mi történt. Anyuék szomszédjában egy 19 éves srác felakasztotta magát...ismertem őt, ismerem a családját, hallottam a gondjairól, és nagyon sajnálom. Megint ölt a szer. Csak most a közelben csapott le. 

És hogy hogy jön össze ez a két dolog? 

Hazaértünk, este nethez jutottam, és megnéztem az arcképcsarnokon ŐT. Ott üzent még aznap mikor megtette 1-2 utolsót. Lehet segélykiáltásnak is hívni...bár ahhoz szerintem ő túlságosan elszánt volt. VISZONT miért a neten voltak csak barátok? Miért nem látta a jeleket egyik sem? Érkeztek a RIP kívánságok bőségesen, és nem volt kevés szemrehányás sem, hogy:MIÉRT?! 

Talán azért, amiért mostanában egyre több ember érzi magát magányosnak, üresnek, szeretetlennek.Többet fordulnak a fiatalok egy monitor, mint a másik arca felé...de a monitornak nincs színe, hangja, karja hogy felpofozzon, hogy megsimogasson, hogy megragadja a te karodat: NE tedd. 

Miért hagyjuk ezt....? 

Egy ma délutáni beszélgetés Mimivel (aki szintén lassan olyan "szeparatista" lesz mint én) arra ösztönöz, hogy ha kicsiben is, de tegyek valamit... Fellendítem újra a társas életünket. Fölöttünk közös az ég, legyünk hát közösség! 

:)

nagy nehezen ideérek

Megérkeztünk. 

Ígértem beszámolót, igaz? 

Hát, Erzsébet szálló...száll ide, száll oda :) 

Az út Eszter tűrőképességéhez mérten hosszú volt, már rendesen szürkült, amikor fél öt után, a nagy ködben befutottunk Gödre. Első kihívás a szálloda felkutatása volt. Miután megérkeztünk megállapítottuk, hogy oké a hely annak ellenére, hogy a szobák külön épületben vannak a medencétől, valamint az ebédlőtől is. Ez nyáron nem jelenthet gondot, de így télidőben rendesen meg kellett gyurmáznom magam ahhoz, hogy bevigyem a családot a "vizesblokkba". 

A portán közölték, hogy reggeli 8-9 ig, ebéd 1-2ig, vacsora 6-7 ig. 

Nem kellett nagy fejszámolás ahhoz, hogy megvilágosodjak: ha az ebéd meghívásnak eleget teszünk, akkor nem megyünk mi innen sehá! 

Lesétáltunk a parkon át egy kicsi lepukkant játszón keresztül a Duna irányába...mert ez eleve vonzó erővel bírt nekünk...DE utunkat állta egy jó magas drótkerítés. Duna kizárva a képből...korábbi kormányüdülő lekeríttetett, ha természetbe akarsz menni, több utcányi séta az ára annak ellenére, hogy orrod előtt a vágyott terep. Itt kicsit már elkettyentem... 

Az étkezéssel összességében semmi gond nem volt,mert többnyire bőségesen adtak finomat. Báááár az utsó nap svédasztalosa elég viccesre sikeredett, amikor az előző napi tapasztalások alapján mindenki korai érkező szeretett volna lenni... Hamar lepusztult a sajtos, és felvágottas tál :) az utánpótlás pedig elég gyérre sikeredett mint egyébként is. Minden helyünkbe hoztak a főétkezésekkor (volt ugye ebben 3 vacsi és egy ebéd...) ennek ellenére valahogy végig olyan érzésem volt, hogy menzán vagyunk, nem sok kedvességet sikerült elibénk csepegtetni a pincérenek ugyanis, csak tették a dolguk. Hozták a menüt, vitték a csetrest. A terítőnk (a fix asztalunknál) már péntek este foltos lett a ketchup-os csirkeszárny alatt, és másnap reggel ugyanígy láttuk viszont...majd este is. Vasárnap reggelre MEGFORDÍTOTTÁK, de délben szerencsésen beborítottam Imike tányérja mellé egy kevéske gulyáslevest...így az esti menet zavartalan lefutása után reggelre (!) már kénytelenek voltak kicserélni. 

Én nem vagyok egy szállodához szokott, kényeskedő típus...de ha már szálloda...takarítani nem kellene a szobában? VAGY ha adtak volna legalább egy felmosó szettet a fürdőhöz, bónuszként egy seprú+lapát kompozícióval...tökéletes lett volna a bódottá. Így a padlószőnyeg látta kárát a mini előtérben a sáros időnek :( 

Egyébként, a kisebb allűröket leszámítva oké a hely :) de ezt muszáj voltam leírni! 

Szombaton Veresegyházán voltunk a medveparkban a barátainkkal, majd pedig bevettük a Duna Plazat a Geomag és sylvanian families kiállítás és játszóház erejéig. Na innen alig lehetett kirobbantani a gyerekeket. NAGYON jó volt, az apukák még nyertek is a tombolán 2-2 repi csomagot a miniknek :) Imike beleszeretett a geomagba(átírja a karácsonyi kívánságát aszonta'), nagy puffogással tudtam csak elhozni a nagy munkából. Eszter jót játszott Diával a Sylvanian házzal...de nem tett le az interaktív babáról. 

Szerencse hogy már megvan, mert a december az kemény lesz igy tőkétlenül...ahh. Kialmoltunk, pedig nem luxusoltunk egy percre sem. 

Na persze ez így nem igaz, mert elvittek bennünket komáék a Horváth cukrászdába, ahol egy szelet süti négyesszázba került :) De a dizájn megérte ezt az egyszeri alkalmat! Majd megmutatom, és megértitek... 

Vasárnap a háztájon maradtunk, délelőtt a meggyőzött anya és apa belecsobbant félelmeit feledve a rendelkezésre álló medencébe csimotáival. Majd délután -míg én a kialvatlanságomat igyekeztem orvosolni- apa elvitte rétesezni a gyerkőcöket, hogy aztán belevessük magunkat együtt a Bowlingba. (...ahol mellesleg három ponttal nyertem...) A napot forma1-el búcsúztattuk...majd nekiálltam pakolni. 

Záróének: 

Amennyire vártam ezt az utazást, annyira zavart a fülemben csengő: "...mindenütt jó DE..." kezdetű rigmus. 

Nem tetszik, hogy nem tudok felhőtlenül örülni már semminek. Nem szeretem magamban, hogy felületessé lettem, sőt hanyaggá az emberi kapcsolataim terén. Lusta vagyok, elégedetlen, odázó és szétszórt, napestig sorolhatnám... Nem túl vonzó, igaz? 

Ráadásul két gyereket is nevelek..nade így mire?! Pffff. Fejem fölött lóg az önismeret pallosa, és ahogyan mostanában vagyok magammal...hamarosan lesújt, és akkor majd a fejemre kell borítsam a bilit. 

Bocsánat, hogy most egy kicsit depisbe hajlón lamentálok (gyors váltás ez tudom a nyaralás festett képe után), de hajlamos vagyok az önsajnálatra....nem ez nem a megfelelő szó...önutálatra (ez az!) időnként.

egy esténk Gödön

..akár az erdőben a vadnyom

Ez a vers/dal csengett vissza a fülemben most, hogy ideszuszakoltam magam az üres felület elé. Nem vagyok túlcsordulva ihletettségben a héten. 

Ma utazunk :) Eszter reggel minden köszönés helyett, sutba dobva csekélyke jólneveltségét is, eképpen robbant ki a gyerekszobából a nappaliba hajnali fél hatkor, amikor mi a bátyjával már egy fél órája star wars-on voltunk: 

- ...már egyet sem kell aludniiiii! (hehehe :) 

Nagyon számolta és várta már a napot, hogy menjünk remélem tényleg annyira jó lesz ez a pár nap mint amennyi várakozási energiát beléfecceltünk. 

Jajj, nagyon sok ügyfél talált ide ma hozzám, és a legtöbb nem 1-2 perces megválaszolandókkal kínált meg, hanem több oldalas körmölendővel. Nehéz így a krónika megéneklésére is koncentrálni :) 

Nem húzom, nyúzom tovább a szót, mert még van egynehány iktatandó, és postázandó is előttem mielőtt eltolom a biciklit Gödre. Szép hétvégét mindenkinek, ha a 15ezerben nem lesz benne netes kapcsolat lehetősége, akkor majd jövő héten helyzetjelentek az Erzsébet szálló nívójáról!

Hümmm

Nem tudom, ki vagyok (...). Amikor azt látom, hogy a te szemedben ki vagyok, akkor megpróbálok az az ember lenni, mert te hiszel abban az emberben, és azt hiszem, a hit elég hozzá, hogy azzá tegyen, akit te akarsz. 

/Cassandra Clare/

új hét

Ma már jobb minden annak ellenére, hogy meg-megfojtanak a munkaügyek. (...és én mégis naplózok inkább egy gyorsat) 

Az íjászverseny megvolt, és a tervek szerint hagytam hátra gyermekem a rokonokra. Az etap végére befutott apa is a suliból, így ő ment fel Eszterrel a nagyfiú eredményhirdetésére. Én az alfelem miatt még félem a hideget... 

Második lett (kettőből) de sebaj, mert a lényeg a sikerélmény és a nyakbavaló :). Az új íj jól szuperált, bár azért a szülői kontroll hiányzott kicsit sógorom elmondása szerint, mert kissé elkajlulta fiam az uncsitesóval a dolgot. 

Az este folyamán apummal beszélgetett és csak annyit mondott bölcsen: - Gágá, nem az első hely a fontos ugye hanem az, hogy élvezzem. Hát én élveztem! :) 

Szombaton anyuéknál vacsiztunk, aztán otthon már csak a megvetett ágyra bírtunk gondolni mindannyian. Az "X-vaktor" (ahogy Eszter mondja) megfelelő apropó volt a beájulásra. Közben ugyan még megpróbáltuk Eszter rábeszélni az eszméletlenül lötyögő metszőjétől való megszabadulásra, de nem sikerült kihúznia (...ha tudta volna). 

Vasárnap délelőtt családi istentiszteleten voltunk a ref.imateremben. Tömeg, közösség, együtt-érzés, kézzel fogható szeretet...így jellemezhetném az alkalmat. Alig fértünk be a terembe. Belépéskor mindenki kapott egy papírból kivágott emberkét, amire rá kellett írnia a nevét...ezeket végül felragasztották Berci mögé a falra, és láthattuk: SOKAN vagyunk itt EGY cél érdekében :) ("Mert ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük!") 

A családi ebéd után a fiúk az udvart választották, mi Eszterrel pedig a mosogatás után a gyerekszobát. Én heverésztem, ő mesélt nekem...olyan jól, hogy másfél órát szunyáltam egy fektemben :). Újult erővel vágtattam kiaz udvarra és addig meg nem álltam, míg az összes diófa levelet ki nem penderítettem az udvarból. Most szép és rendezett... Közben annyiszor eszembe jutott, hogy tavasszal még egy lyukas garast sem adtam volna azért, hogy a fa levelet hoz, és megmarad...ehhez képest soha nem látott lombot növesztett. Nagy túlélő! 

No, és itt következik amit Eszter nem is gondolt volna :) Míg én leveleztem, apjuk pedig pakolászott, ők játszódtak körülöttünk. Éppen a fán ült a kiscsibe, amikor a nagycsibével kardozásba fogtak. Gereblyenyél vs bicikli pumpa. Csak egyetlen geller kellett ahhoz, hogy a lötyögő fog már ne lötyögjön :) ha akarták se sikerült volna ilyen tökéletesre... Nem mondom, volt bömbi, meg szülői szólam is a kardozással kapcsolatban, de a végeredménnyel végül is mindenki elégedett volt: foghúzás kipipálva! 

Az estét sétával szerettük volna zárni, de a két mini mindenáron Negro-t is meg akarta járatni. Ehhez semmi kedvem nem volt...betanítani PONT most az ebet..pfff. 

Azért a túlerő persze győzött, nekiindultunk, és láss csodát...meseszerűen végig galoppolta a több kilométeres, kihívásokkal és izgalmakkal teli utat. Egyszer sem kellett nagyon nógatni és cipelni. :) Ma este ismétlés! 

A napot Twilight-al zártam. Én itt altattam az Esztert, míg apa a Forma 1-előtt. Helytelen és formabontó este volt...viszont a vámpírok még mindig nagyon ott vannak. 

Jövő héten Újhold! :)

kínok

Tegnap délutánra valami elromlott. 

Miután méltón "megtortáztuk" az egyik 80 éves nénit a melóhelyen, hazagurultam és ebédet prezentáltam csúcssebességre kapcsolva. 

Fel sem tűnt, hogy egyre többször pihenek meg a fajanszon a Jéghegyek népével a kezemben...csak akkor amikor négy után már mindig ott ültem volna a pisilhetnéktől :( és olvasásra gondolni sem bírtam. 

Én még eddig nem voltam felfázva ilyen durván! Pár óra alatt begorombult az újkeletű bajom és én csak járkálni bírtam fel s alá mint a mérgezett egér a nappali és a fajansz között. Volt itt este féltizenegyig minden. Amikor már szabad szemmel, tesztcsík nélkül tudsz vizeletet vizsgálni, és beazonosítani a fehérjét és vért...az gáz. Lázig nem jutottam, csak pont addig a "kellemesen" hidegrázós, bőrzsibbasztós 37,4-ig szerencsére. 

Nem tudok elég hálás lenni azoknak akik tettek értem. Összezártak körülöttem, de komolyan. Mimi és ezoEdit éppen kozmetikából jöttek, de felhívták a nagydorogi drogériás csajt (1/2 9-kor) hogy kéne gyógyszer de nagyon...Imiapu rohant el érte. Anyu még délután tőzegáfonyás bogyót hozott, hugom a deeksha-ról megérkezvén energiát kért nekem az egyik nagyerejű felébredett-től, plusz egy egész csapat deekshástól...és komolyan éreztem is!!!! Köszönöm mindenkinek, a mai javulás egyértelműen nem jöhetett volna létre nélkülük. 

Este még eljátszottam a wc-hez tapadva a bili gondolatával is...de elvetettem. Nagyon sz@r állapot...nem tudom pontosan honnan sikerült szert tennem rá, de eztán mindig lesz a lábamon papucs barátaim!!! 

Ma lesz az íjászverseny, és jó hidegre ébredtünk. Nem merem megkockáztatni, hogy kint álljam végig...szerintem felviszem Imit és sógorra bízom. Félek, hogy újra letaglóz ez a vacak.

kariaji

Jajj ma annak ellenére, hogy szó szerint szívták a véremet, annyira örvendezek! 

Az előírt laboros kaland után a tecsóba szaladtunk be apával. Tegnap este interjút készítettem lánygyermekkel, hogy mit is szeretne a Jézuskától... A "baba" kategória nem volt kérdéses (annak ellenére, hogy Dunát lehetne már rekeszteni velük itthon), pláne azután nem, hogy teljesítette az anyjával kötött egyezmény ráeső részét a csajszika. 

Az egyezményünk így szólt - miután végképp nyilvánvalóvá vált, hogy csakis babanemű lehet az az ajándék ami őtet boldoggá teszi- : HA a szegény gyerekek javára megválsz 2-3 olyan babától, ami amúgy is mellőzve érezheti magát a rengetegben, akkor szót ejthetünk erről a Jézuskával! 

No, hát még aznap megvolt a nagy kiszavazás...többszöri visszaválasztásokkal...és megszületett a két kieső, akik most a spájzban dekkolnak egy IKEA-s szatyorban arra várva, hogy eljussanak a szegény(ebb) gyerekekhez. :) 

Ezzel az "akarással" nem lehet ellenkezni :) Így ma meg is lett a baba. A Tecsót nem szeretem, de most kifejezetten jó vásárt csináltunk szerintem egy ChuChu babával náluk. A kedvezményes kuponokkal még 600 forintot le is számoltak a végösszegből, így tök oké a dolog. Járni tanulós, mászós, interaktív bébike..sajnos hanggal is a szülők nyugtalanítására, de ha ilyet szeretett volna... Ez is megvan! Már csak Imikét kell vallatgatni, hogy mi az ami... 

Imifiú egyébként névnapjára megkapta az első saját íját, és holnap a helyi házi versenyen már ki is próbálhatja szentem. Én megyek vele, mert apánk megint vizsgázik...jó hideg lesz basszus.

csóresz dolóresz

Önkényesen vállalt keresztségben fel fogom venni e nevet ... ha nem lenne ennyire nevetséges még sírhatnék is rajta.

Nekünk nincs financiális őrző angyalunk... (csak finánc-iális ;) érti aki érti! ) ez már tisztán látszik.

Gyerekek, vagy Aranyországban élünk, ahol a hiper-szupermarketek teljes árukészlete aranyporral van finoman futtatva (mer' az áron ez látszik!!!!) vagy pedig kilóg a s@ggünk a gatyából, és mi vagyunk kicsik ahhoz, hogy felnőjünk a feladathoz, amit a havi megélés maga jelent.
Siralmas, komolyan mondom, Ebben a hónapban megyünk leüdülni az Erzsébet programon 15e pénzért "megnyert" 4nap3éjünket, de egyenlőre ezen felül ama messzi Göd-ön nem is merek programot szervezni egy egyszerű kérdés állandó csengése miatt: MIBŐL?

Nadebasszus...ez így nem járja.

Komolyan fontolóra vettem, hogy ha a'zuram leérettségizik, és nem alakul semmi kedvezően a jövő év első felében akkor magasabb fokozatra kapcsolom a nógatós házisárkányt... Nagyon motoz bennem az abbéli gondolat, hogy innen menni kell. Akinek esze van, nem marad, mert azzal a szegénységet vállalja hallgatólagosan. Új értelmet nyer a régi geg, miszerint tisztességes munkából itthon nem lehet rendesen megélni...ezt a bőrömön érzem.

Mindketten bejelentett munkahellyel, a társadalom hasznos tagjaként abszolváljuk a napi 8 (apa akár 10)óránkat, és...SEMMI. A havonta fixen elpárolgó másfélszázezer mellett bevásárolunk POCAKNAK (aki a bugyuta reklámban követeli az x-tra ízes joghurtot...) és egy laza mozdulattal le is húzhatjuk a redőnyt esetleges vágyaink előtt.

Ahh...érdemes ezen morcogni? Fenét...engedd el és megkapod...engedd el és megkapod! Ha eleget mantrázom, talán képes leszek letojni az anyagi vonulatot, és akkor majd könnyebb lehet minden.

Kint beborult. Ronda, szürke, ködös szmötyit kaptunk ma a nyakunkba...sálálálálá.

DonQuijote

Határozottan érzem az arcomban a fuvallatot amint nap mint nap (...mint nap mint nap...) szélmalomharcba bocsátkozom a rend szinten tartása érdekében 'honn. Ennél nagyobb fokozatra úgy érzem már nem tudok kapcsolni...viszont a családi körben fellelhető destruktív elemecskéim igen. Kimeríthetetlenek! 

Most is majd' minden helyiség figyelemért kiált már, de nem vagyok képes utolérni magam. 

(...) 

Jajj..most búcsúzik az egyik gondozott bácsika...eddig minden nap bent volt a napköziben, most azonban már nem szeretne egyedül lenni, és otthonba vonul. Hetven elmúlt, már tudja, hogy ez a végállomás lesz. Egész életében a faluban dolgozott, pörgött, forgott ezerrel, tette a szépet a nőknek (igazi régi vágású gavallér az öreg), nehéz lehet az állandóan fenntartott derűs mosoly és viccelődés mögött a küzdelem... Míg vidéken voltam, itt hagyott nekem egy csokit, és ráírta: - Pá! ...Én. :) 

Most megyek, mert a vérnyomásom már megint nem hagy rendesen élni :( Ha minden igaz, pénteken eljutok a laborba arra a teljes vérképes dologra...de nem jó ez így.

pofátlanság határa...

...a korábban már megénekelt hajvarratós ügyfélzetem éppen az előbb libbent be ügyintézésre. Gyámhivatal telefon oké...azonban amikor arra kért meg, hogy hívjam már fel a fodrászát, mikor tudja folytatni a fején a hajvarratást...eldurrant az agyam. 

...ennyire hülyének nézek ki?!

hogy ez milyen igaz....

"Csak azok az emberek, akikben az elme ki van kapcsolva, és ahol a gondolatok abbamaradnak, mondhatják: - Élek! " 

Van egy könyv amit nagyon szeretnék egy ideje. Nem tudom mit remélek tőle, talán egy halvány kondenzcsíkot, a megfelelő irányba mutatva. 

Szondy Máté: Megélni a pillanatot. 

Ha belegondolok, tényleg alig van olyan pillanat amiben 100%-ig jelen vagyok. Mindig a tépelődés, tervezgetés, lamentálás az ami elfoglalja az adott helyet ahelyett, amit éppen megélek. Gondoljatok csak bele...mosogatás közben mit csinálunk mi nők? Nem a víz hőfokát, a mosogatószer hatékonyságát, vagy a tányér szépségét konstatáljuk...hanem suliban, oviban, munkahelyen...szekrényben, kertben, emberi kapcsolatokban járunk, egy messzi messzi galaxisban. 

Talán a mosogatás magasztalan helyzetéért még nem is annyira kár, de ennél milliószor szebb dolgok érnek bennünket napi szinten. Ha a gyereked beszél hozzád, te mindig, mindenre odafigyelsz? Nem jut eszedbe, hogy oké, oké, de még annyi dolgom van a vacsival, a szennyessel, a vasalatlannal?! Mert nekem sajnos igen. Sokszor nem figyelem eléggé a hangját, a szemeit, az arcát...és a mondanivalóját sem. Mennyi elvesztegetett pillanat. 

Nem is folytatom. Ezért érzünk mindent rohanásnak, mert képtelenné váltunk arra, hogy megálljunk... Meg kell próbálnunk legalább a JELENBEN lenni ahányszor csak képesek vagyunk rá, és ÉLNI amíg lehet.

kongatnak

Már pár perce, nyálcsorgatva nézegetem a mindmegette.hu-t. Kuflófról, kuflófra haladok....mit is süssek ma?! 

A válasz persze egyszerű: semmit, hiszen lesz vagy 7 óra mire hazakeveredek az ovis szülőiről, de az agyam ezt nem hajlandó felfogni. Az agyam éhes, és így most vizuálisan ZABÁL de cefetül. :) (A nagy és eszeveszett keresésben találtam meg a kétszínű kuglóf receptjét is ami összességében semmi extra, meg nem is nagy kunszt...de most még ettől is extrém nagyokat nyelek..sebaj, mindjárt ebéd) 

Tegnap olyan jó napunk volt! Ma tudtam meg, hogy a hugom és ezoEdit kolleganőm a Budapesti deeksha taliról két oldalról küldték nekem az energiát...lehet, hogy ez is bejátszott :) mindenesetre reggeltől estig mintaszerű volt minden. Olyan, amilyet csak kívánni lehet. 

Reggel apa elment a minikért, aztán boltba is...addig én összerántottam egy kicsit napkezdetre a lakást. Reggeli négyesben fél 10-ig, majd udvarra vonulás a csodás napsütésben. Mindenki vonult, csak én nem, mert főzni kezdtem a déli étket DE ez így volt jó! Apa egy kicsit pótolhatta a hétközbeni gyerekezős lemaradását, én pedig önfeledten elmerülhettem magamban és a konyhában. 

Amikor Eszter megunta a kutyázást, és a fiúk bütykölését, bejött és szokás szerint átvedlett szoknyás primadonnává, majd benyomta a Magna cd-t. Ez újabb adaléka volt a hangulatnak. 

Az időben kicsit kitolt ebéd után egy körül sziesztába nyomtuk együtt a hálóban az ágyat. A gyerekek Jégkorszakoltak apán fekve aki aludt, ésn pedig mellettük olvastam a Jéghegyek népének 32. kötetét. Jajj de szeretem ezt a sorozatot...azt pedig még jobban amikor van is időm olvasni. Egyszerűen letehetetlen... (a gyerekeknek biztosan lesz is emlékük az anyáról, akinek időnként nem volt arca, mert könyv mögé bújt...ahonnan aztán időnként hol sírva, hol nevetve felbukkant...) 

Délután megejtettük a falu körüli túránkat őszi hangulatban is, ha már tavasszal és nyáron is volt erre alkalom. Jól elfáradtunk, de ettünk csipkebogyót, kökényt (jájjj de keserű volt a szentem, pedig már feketében izzott..) és vadon termett diót is. A galopp végén pedig betértünk anyuékhoz egy nagy tányér, vanília sodós aranygaluskára :) 

Szép nap volt, még sok-sok ilyet kérek égiek, előre is köszönöm!!!!