2011-09-30 sálálálálá

A múlt pénteki Magna koncert óta kavargott a fejemben egy dal, amit akkor hallottam először...

"Szülj meg aztán nevelj fel,

ruházz fel a neveddel,

taníts meg bánni az élettel

hogy egyszerűen aztán csak veszíts el"

A koncertről nem is meséltem. FELEJTHETETLEN volt. Kicsit paráztam attól, hogy a pár, rádióból csöpögő dalon kívül nem sok MCL dallal volt még dolgom...de alaptalanul féltem.

Ezek a kis fickók olyan de olyan hangulatot csináltak abban a "csöppnyi" (Arénához mérten picike) rendezvénysátorban, hogy még :)

Együtt nanáztunk, hullámoztunk, csápoltunk, danolásztunk Mező Misiékkel, minden pici atomom élvezte a dolgot!!!! A vidéki sanzonnál lejött a nép közé (ez állítólag már bevett szokás) ...hát...olyan volt mint ha egy lenne velünk. Sétált az embertömegben, nyíltak szét előtte a sorok, megölelgette a gyerekeket, kezet fogott a férfiakkal, és puszit nyomott a nőknek :) marokra lehetett fogni abban a pár percben ott a szeretetet. NEM volt cigányozás se sztárolás mert egy nagy mosoly volt az egész sátor népe :) Akkor éreztem legerősebben, hogy nekem ma itt kellett lennem.

...amikor aztán Misi elért egy asztalig, és arra felállva énekelt...BUMM Pakson elment az áram. :) Borszünetté avanzsált apáinknak az a majd' félóra..de aztán újult erővel mehetett a tombolás tovább, hála és köszönet a szerelőknek.

Most megjelent a fejembe az első ajándék amit felvések Jézuskának a kívánságlistámra: dec.28. MCL koncert Syma csarnok.... jó lenne ott lenni. :) ( Van ám már második is :) de most nem akarom ideírni, nehogy elvesszen a sorok közt az első)

MÁS

Ma Idősek napját ünnepeltünk itt intézményileg. Jöttek az ovisok, -a MI csoportunk- szerepelni a mamiknak. Reggel raktam össze az ünneplőt a manóknak, Eszterrel könnyű dolgom volt, de Imikével... Pocak Marci alig fért bele a fekete szövetnacijába...ami mellesleg éppen az ízlésem határát súrolta a hosszúságát tekintve. Következő alkalomra már BIZTOSAN nem lesz jó. A fekete cipőt most is már csak megsétáltatni volt módom, mert túlszárnyaltuk a méreteit. KEZDŐDNEK a gomba problémák...nő ezerrel a kölök!

Hétvégére egy nagy szatyorral fogok hazacuccolni, hogy rendesen felkészülhessek a jövőheti módszertanis szeánszra :( Zsigerből utálom az ilyen ellenőrzéseket, ahol a papírszám a fontos, nem pedig az ügyféllel végzett munka milyensége.

Túléljük ezt is.

Hétvégére nagyon szép időt mondott a Reisz Andris...ki kellene használni egy kirándulásra amíg lehet...

2011-09-27 gastro wellness

Jajjj nekem olyan jó dolgom van néha!

Reggel fél hatkor keltem hogy megfőzzek nyugiban (gyerekek mamáztak). Meg is alkottam a rizsfelfújtat és magamnak csőben sült karfiolt (ugyanis már igencsak punnyadásnak indult szegénykém nagy magányában a polcon). Rákalibráltam a gyomrom az ebédre.

ERRE fél délkor hív Heni,hogy főzött fincsit, megyek? Mentem :) a Judit féle tárkonyos raguleves és farsangi fánk (még így szeptemberben is) kihagyhatatlan.

Most meg győzök szuszmákolni...szerencse hogy ma nem lesz dance.

ami azt illeti, erről még nem is meséltem. Szóval a tánc. Az eleinte előirányzott, három énekes koreográfiát már nagyon ígéretesen elő tudjuk adni vala, azonban a tanárnénink szeretne még egy kicsi csavart belevinni a történetbe, úgyhogy bekapcsolta (vala) a magnót...

Szól rajta a népi csimbumm mint a fene - hejj Jancsika Jancsikaaaa! .... erre kellene nekünk egy komplett ötperces "népi aerobikot" eldenszelni díszmagyarban és kopogós cipőben. Húha...amikor a hatvankilósok is szuszognak a nagy ugribugriban, akkor én mitet mondjak erre?

Be kell szereznünk valami übervagány sportmelltartót, mert a becses keblek körmérkőzést játszanak a nagy hopplák, meg kunsztok közben :)

Tök jó lenne, ha nem a jövő szombatra kellene ezt begyakorolni úgy, hogy tegnap kezdtük ... égésveszély!!!!!! AKI teheti az kerülje el a Nagydorogi szüretet please, mert vélhetőleg csorbát vetek az amúgy sem gyémántos hírnevemen.

2011-09-27 bocsi

Sosem érek ide...

Tegnap már nagyon akartam, de egyszerűen be vagyok szorítva egy mókuskerékbe és nem tudok kiszállni belőle.

Jövő7re módszertanis ellenőrzést kapunk a családsegítésre, de közben krumpli és hagymavásár a vöröskereszttel, emellé az ökomenikus szeretetcsomag is megérkezik, plusz a komposztládások is bejelentkeztek, de még szombaton elérkezünk a szüreti mulatsághoz is... JAJJJ

Egyre sűrűbben próbáljuk a táncot, de még mindig nem érzem, hogy nekünk lenne létjogosultságunk kiállni nyilvános közröhej nélkül.

Mindeközben pedig el vagyok maradva mindennel. A barátaimmal alig tartom a kapcsolatot (NE HARAGUDJATOK EZÉRT!!!!) semmire semmi időm... :(

Pedig hétvégén is voltunk Magna koncerten, aztán szüreteltünk majd vasárnap építkeztünk miközben a 'zuram 39 fokos lázzal küzdött. Ma temetőbe megyünk, holnap megint tánc....jajjjj....nagyon sűrű.

Igyekszem azért ideérni nem panasszal is, addig is puszi minden orrhegyre!!!

2010.06.29. uff!

Megjöttünk. Kinyaraltuk magunkat egy időre. Jut eszembe idő...most bezzeg jó idő van!!!
A kiruccanás mérlege végül is a jó oldalára dől inkább...de rohadtmód fárasztó volt. Majd teszek képeket, de előbb beszélnék a három csapásról.

Egy: Eszter köhög-én alig bírok nyelni
Kettő: otthagytam egy táskát
Három: mire hazaértünk eltűnt mind a 4 kismacs

Az utolsó tényező miatt aggódtam leginkább, merthogy a gyerekek mit szólnak...egyenlőre azonban egy kis sirámmal megúsztuk. Mondom, egyenlőre. Remélem azonban hogy így is marad.
Az első kettő azonban élesen összefügg. PONT azt a táskát hagytam ott amiben többek közt a házipatikánk legjava lapult, plusz imike inhalátora, plusz töltők, plusz fogkefék (azé'megoldom valahogy a mai napot...) plusz még ki tudja mi. Éjjel az Eszter köhögött ezerrel, egy calciumusc-ot bírtam csak adni, mert a cetirizin, meg az inhalátor ugye zalában hesszelnek a jóvoltamból. Szétrágott az ideg, hogy mi lesz ha belázasodik, mert a lázmérő-nurofen-antipiretikus kúp szintén távolban mint egy fehér vitorla...HOGY baccccccc+!
DE mivel ma véradást ülök jó vöröskereszteshez méltóan egész nap, a szervezetem már reggel ontani kezdte a pirost. MÉG ez is, úgyhogy egyenlőre kösz, jól vagyok!

Pre-nyaralósdi volt ugye a szülinapom. Csütörtökön csatakosan hazaértem, gyerekek az udvaron, apa südörög körülöttem...mire afürdőből (cca 12m2) kirobbant nyolc emberke egy tortával és danolva a napi strófát :)
Családom és Mimi :) megleptek. Megkönnyeztem na! Kaptam kés készletet, köynveket, tupperes nyújtót, tsokit, faládikát, sk faragott fa kínálót... ez így tök jó volt, és NEKTEK is köszönöm a köszöntést! Rég volt ilyen szélesspektrumú fordulóm :)

A nyaralás. Hmm. A szállás pazar volt, csak kissé messze a fürdőtől. A fürdő...hát ebben csalódtam. Szép, tiszta, élményelemes, meg gyerekközpontú...de ki a jófene szeret naphosszat egy méteres vízben térden kúszni? Legalább egyötvenre tehették volna a lécet, mert így pancsolóban éreztem magam, ez pedig nem esik egybe az öregedési mutatómmal. Voltunk Sümegen, Rezi-ben a várnál, láttuk a Sztupa-t zalavalahol...szép volt tényleg! nekem mindneem a hegy és a völgy váltakozó egysége, és itt volt bőven fennsík, meg völgykatlan dögivel. JA és voltunk Devecseren is a lomis piacon :) Emberek ide utánfutóval érdemes csak menni! Óccccsó áruk tömkelege...még egyszer vissza kell mennünk pakolófelülettel!

Megyek..beágyazok. A gyerekek ma nem mennek oviba,mert Eszter még megfigyelni szeretném...így mamáznak. Ha nem lesz jobban, szabira kell mennem. Biztos öröm lesz odabent a köbön, de nincs más választásom.

Kezdődjék a kedd!Szépet Nektek!

**********

BÉKAESŐ...még ez hiányzott ! Szerencse a szerencsétlenségben, hogy belülről nyitottam ki a bejárati ajtómat...így nem a nyakamba landolt az a közel tíz kis varangy akik aláhullottak volt. Most nem voltam békaempatikus hangulatban, így nem törtem a fejem ittlétük miértjén, egyszerűen kihajítottam őket, egyenként! Mi jöhet még!?

...megyek véradásra, pá!

2010.06.24. pom pom pom pompompompom

remek a hangulatom (?) ma van a szülinapom (!)

Harminckettő. Ennyi lettem. Egyenlőre ünnepi hangulat még messze, bár már sokan köszöntöttek :) nem kérem a családtól sem nagy felhajtást, mondtam, hogy majd jégkrémezünk egyet a holnap kezdődő "nyaralásunkon". Ami lehet, hogy a tavaszolás jelzőt jobban viselné...

Tegnap még munka után jóval, köbö hét magasságában is dolgoztam...ki kellett mennem egy balhézós egyedülálló anyukához a védőnővel, mert nekünk szóltak...Családi vállakozás...hehe...a védőnő az anyukám. Kiszálltunk a helyszínre mackóban, drótszamaraink hátán és segítőleg elbeszélgettünk...durva szavakat hallottam egy hároméves szájából...sírni tudtam volna!!!!! Ma ezügyben intézkedek.

Ma megjönnek az Ákos jegyek is. Remélem délután jön a futár, amikor már Imi otthon lesz....jövő szombaton tombolandusz! :)
Emellett kértem még két könyvet is szülinapra...tudjátok, ilyenkorra kell időzíteni azokat a vágyakat amelyeket magadnak nem tudsz bevállalni, de mások ácsingóznak az ötletre, hogy - mit szeretnéééél?
Hát én megmondtam :) Guillaume Musso:Ott leszel, vagy pedig a Viskó...meg van egy gyereknevelős könyv is. Kiwi vagyok mit választottak.

Mennem kell, fennforgás van!

********

Éhes vagyok édességileg, de piszokmód. Amikor feszít belülről az a húúúúúdeennékvalamijókiscuppogósat...NA ez pont olyan!
Még egy órányi melódia. Ma javarészt -mivel elvileg nincs ügyfélfogadási napom/itt hangsúlyoznám az elviséget!/-dokumentáltam. De már elfogyott az íráskészségem, szakszókincsem, és a közhely fordulatszótáram is üres.
Megérkeztek a jegyek és az egyik ajándékom is. Drága jó sógorgyerek volt annyira cseles, hogy a futárral ide szállíttatta (mert náluk senki nem volt otthon) és kifizettette az ünnepelttel. VELEM! És nem bonthatom ki!!!! Ganyééééééé (kibújt a kapanyél a gumicsizmából :) )
Lassan jön a családom, ma mosok párat, csomagolok. Otthon leszünk szerintem, végre egy kicsit nem kéne menni sehá. Mindig bolygó hollandizunk, és néha jól esik meg megállni!
Jövő héten kedden jövök! Addig legyen jó mindenki, és 7 végén kezeket a paplan ALÁ!

Szépet!

2010.06.22. címtelenül

Ma reggeli helyzet:
A gyerekek magukra vették a hobbitok összes pajkosságát és csínyét, ezzel állva szembe anyjukkal, aki elegyítette egy testben magát a SÁRKÁNYT és egy lightosabb tirex-et. Pajkosság vs. vérszomj vs. reggel 6 = hangrobbanások sora!
Már a melóhelyen ülök. Kint éppen elállt az eső. Reggel el lamentáltam azon, hogy hogy lesz ebből nyaralás...meg egyébként is hova vezet ez a fene nagy időjárási gebasz???

Ma este az Aktívban világvégézni fognak. Napkitörésekről, elektromos káoszról, és klíma katasztrófáról lesz nagyba' szó. Este ez volt az utolsó kép a szemem előtt, és dhága szürkeállományom bősz katasztrófaelhárításba is kezdett. Mit kell venni mindenképpen mielőtt bedől minden elektromossághoz közhető szerkezet? Először is lemeríteni fullra az "A" hitel keretet. Elszaladni -mozgósíható energia híján gyalog vagy biciklivel- egy kereskedelmi egységbe (ami még nyitható) venni sok sok sok gyufát, gyertyát, vizet, lisztet, páncélos étket...és itt elaludtam. Nem volt túl szimpatikus nekem a téma, és minekután az egyetlen hallgatóságom is egyértelmű horkantásokkal jelezte, hogy ő már nincs jelen....bedőltem én is inkább a párnák közé.
Azért este megnézem a műsort :) /Minek néznek az emberek horrort amikor egyszerűen csak nyitott szemmel és füllel kell bámulniuk a kereskedelmi csatornákat?!Nem is értem./

2010.06.21. helló-helló

".....nem tűntem el, csak egy távoli bolygón jártam lehúnyt szemekkel....!"

Jaja. Nevezhetjük távoli bolygónak is, hiszen nem győzöm hangsúlyozni, hogy olyan messzire kerültem gyeses mindennapjaimtól, mint ide honolulu. Pffff. Rá sem ismerek az életemre halljátok! Alig van időm megállni, itt ülök a gép mellett, naponta többször is fellépek...de csak egy pillanatom van semmi több. Tényleg öröm az is ha van luk ott...alul.
A gmail-be belépve elém villan jó pár név...akik semmit sem tudnak rólam már egy jó ideje. Érik-érik a levél...de megszületni valahogy még nem állt módjában. csak remélni merem, hogy itt nem kilenc hónapnyi a kihordási idő!
És a ma...nem elég hogy HÉTFŐ van, még a naptár is fullosra firkálva mereszti rám az első rubrikáját a hétből...ezer a dolog. (A fejfámra-ha elhaláloznék a munka frontján- nyugodtan véssétek: meghalt...pedig ezer a dolog!) Hehe. Ma ilyen fekete a humorom, elnézést érte mindenkitől.
A hétvégénk megvolt. Most, hogy visszagondolok, nem történt semmi különös, hiszen ilyen időben szinte a legtöbb szabadtéri lehetőség almássá válik. Szombaton azért az eső felhők alatt grilleztünk, tegnap pedig felsétáltunk többed magunkkal a sulipályára hol a fiúk egy hatalmas palacsintaevészetet követően foci VB-re hivatkozva rúgták a bőrt a következő nemzedékkel. Eredmény...kérdéses, de ami biztos: eláztunk a végére, és vörösen izzottak a felnőtt férfi fejek.
Pénteken nyaralni megyünk. Ennél a pontnál most kinézek az ablakon, és hihetetlennek tűnik...ki a bánatos békegalamb megy ilyenkor nyaralni?! Hát mi.Hmmm. Óvatos számolásaim szerint valszleg még Piri is ezen a héten látogat meg úgyhogy tuti lesz a buli!

mennem kell...jött egy rettenet ügyfelem. Már hallom is....Baze!!!!! Q-va hétfő!

**********
Esik az eső. Mert már olyan régen esett igaz?
A délelőttöm elment ügyfelezéssel és családlátogatással, délben pedig meglátogatott egy kedves kollega-/barátnőm, és jól eldumáltuk az időt. Egy kicsit szakmaiskodtunk is egymással, letette a lelkembe a lelkét egy fél órára. Megosztotta velem a gondjait...és próbáltam segíteni...lehetőséget mutatni. remélem Drága Erika, sikerült és megtalálod-eléred azt a kaput amerre menned kell.

Délutánra anya baromfi pusztulást irányzott elő, így a család nőtagjai délután tolltépésre gyűlnek összve. Jó buli lesz :( összességében nézve a finom friss pipihusi vs leölés...akkor inkább nem is enném! Nem vagyok egy vérengző típus na!

Az egyik kolleganőmnek hármasa lett a lottón, ennek örömére mindenki kapott két túrórudit :) Nesze neked +70kcal a mai millió mellé. Hab azon a bizonyos tortán ami jelen helyzetemet tekintve (és a vizualitásotokat latba vetve) jelenthetné a két emeletes hasamat is. Irodista pocak....ahhhhha...alakul!

2010.06.16. a tegnap

Az a baj az utólagos bejegyzésekkel, hogy ekkorra már a legtöbb jó gondolat elszáll a fejemből. Napközben annyi velőtrázó bejegyzés cím bevillan...de ilyenkorra már huss messze vannak mint a makói hagyma a jeruzsálemi szikes talajtól.
Reggel van. Elég korán indult, olyan öt magasságában. Imi elment dolgozni, aztán megcsörrentette, hogy mit csinálok mert ha nem vízszintezem éppen az ágyat akkor menjek ki és tekintsek az égre. Mivel a konyhában lebzseltem az asztal körül egy kanállal és 2 decinyi jégkrémmel (IGEN! hajnali negyed hatkor), kimentem. Hát, a pokol fellegei közeledtek esküszöm. A nagy hang viszont szerencsére kis teljesítménnyel párosult, így ugyan nagy zuhét kaptunk a nyakunkba de semmi csunyaság nem történt. Most ott tartunk, hogy villámlik meg csepereg de ennyi.
A gyerekeket nagyszülői segedelemmel leszállítottam az oviba és megérkeztem ide. A délelőtti étkemet már hat előtt letudtam a fent említett jeges CH bombával és öt darabnyi keksszel. Ennyi kalória elég egy délelőttre úgy vélem, így csak vízzel spájzoltam be...az hogy délben haza tudok e menni viszont még talány.

...pedig mára be volt ígérve egy kürtőskalács sütés is a sógortól. Hmmm, felejtős a dolog.
Családokhoz is mentem volna, de ilyen esőben, gyalog azért falun belül is jelentősek a távolságok. Elkezdett foglalkoztatni engem is a jogosítvány gondolata, de csupán érdeki alapon. Nagy indíttatásom, műszaki hozzáértésem nincs a dologhoz...de bebizonyosodott hogy sokszor jól jönne. Ha egyenesbe jövünk anyagilag, megfontolom. Nekem bele kell kalkulálnom majd jó előre a pótvizsga tarifákat is :) így húzósabb lesz az ügy.
...de most hogy leírtam már a csepp kedvem sincs hozzá...olyan vagyok mint a mai idő. Változékony percről percre.

Megrendeltem az Ákos jegyeket júl.3-ra és már utaltunk is :) !!! Mostantól csak várni kell mint a sült galambra!

na elkezdem a napot...szépet mindenkinek!

2010.06.15. - közhelyek napja

Estére az alábbiak jutottak eszembe:
- örülök, hogy luk van a s@ggemen...
- éhen halni egy terített asztal mellett...
- sok csáva közt elvész az arany...

Szó-szó. Hosszú napom volt. Délelőtt jöttünk-mentünk az ügyfelekkel, kölcsönös egyességben. Jöttek is jó páran, és nekem is volt egy nehány lelátogatandó helyem. Délben elfogyasztottam az alább részletezésre kerülő ebédet, elmosogattam, kiteregettem, és még vissza is értem...mindezt fél óra alatt! Nagy vagyok,mi?!
Na aztán jött a délutáni adományosztás ami a közhelyeket szülte. Háromtól fél hétig, egy fullasztóan meleg, poros és kicsi helyiségből megállás nélkül adagoltuk a lisztetcukrottésztátkekszetvitamint a tömegnek. Jó kis mennyiségű súlyt emelgettünk, de ez meg sem kottyant talán.
VISZONT már ötkor éhen-szomja akartam veszni...a dobozokban sunyin meglapuló kekszes zacsik azonban a tiltott zóna gyümölcsei, hisz az utolsó darabig gazdájuk van. Így csak annyira futotta, hogy amikor adagoltam másnak zacsinként a vaníliás karikát...nyeltem egy nagyot a poros illatból...jobb híján.
Amikorra az éhségre és szomjúhozásra is rezisztenssé lettem...a hólyagom kezdett el fenyegetően feszíteni. Persze wc közel s távol sehol...és időm se lett volna ellépni a kígyózó sort magam mögött hagyva, így ehhez is hozzá szoktam gyors. Kilométerekben és korgásban tehát nem volt hiány, ezzel meg is feleltem az első két közhelyemnek.
A harmadik... Hmmm. Sokan jöttek az adományért, s mivel az osztás lényegében csak fizikailag kötött le, volt időm figyelni. Háromféle ember jött. Az egyik, akiből a legtöbb volt, a közömbös. Nem tudni miért az...zavarból, mert ő nem szokott ilyen segítséget kapni/kérni...vagy alapból letojja az egészet. Ők sokan voltak, nem is szúrtak szemet, viszont volt a másik népség, az élhetetlenek. Ők azok akiknek a kedvenc szófordulatuk az -ennyi jár?! Anyád! Ez nem jár, hanem kapod...jó szívvel, jó szándékból, önzetlenül!Tessék ennek csendben örülni, nem pedig ide oda ugráló szemmel nézni, hogy annyi e az annyi, és hogy a szomszéd mennyit is kapott. Volt belőlük is pár, de mivel rendesen felb...ikázták a türelmünket...seregnyinek hatottak.
Aztán volt a harmadik, csendes kis csoport. Félszegen álltak az ablak előtt. Csendben aláírtak, nem próbálták hangos frázisokkal magukénak marni a figyelmet. A mennyiség láttán nem akarták elhinni, hogy minden az övék...sokallták,értitek???!!!! ...aztán KÖSZÖNÖM UTÁN (mert erre sem volt sok példa a másik csoportokban) biciklire téve a pakkot, elballagtak. Kicsi keresztmetszete a társadalom egy szegmensének...és ma folyt.köv.
A délelőttöm x-tra telített lesz. Ha jól számolom a kettő behívottam mellé kb: még négyen jelezték tegnap, hogy jönnek. lesz tumultus családgondozóéknál...'abbiztos!


Megyek, elindítom a napot. Este már megfőztem, most "csak" gatyába kell rázni mindent és mindenkit (...de mikor fogok végre eljutni takarítási szintre?!...ezt jósolja meg valaki!) Imike már ébren, Eszter durmol...szép napot mindenkinek!

Upssz! A kaja! tegnap ugye szép napot zár-hat-tam volna. DE A hazatérésem feletti örömömben bekekszeztem kicsit a gyerekekkel, így ugyan ott vagyok ahol eddig :( MAJD MA!
Eddig 4dkg keksz 200kcal

Indul a mandula!

2010.06.11. szabadság? szeretem!

Olyan de olyan jó volt ma reggel azzal ébredni, hogy semmi nem áll a lustálkodásom útjába és annyiszor fordulhatok jobbról-balra és balról-jobbra még fél hét után is ahányszor kedvem tartja, hogy csuda! A gyerekek is élvezték, hogy elmarad a szokásos reggeli ovi futam, és senki sem törekedett a POL pozíció megszerzésére a wc-felé. Szabadság te drága...!
Úgy gondoltam hogy miniket kivezénylem az udvarra, én pedig helyiségről helyiségre haladva behozom a heti elmaradásomat és romeltakarítok. Vezényelni nem kellett őket, mentek maguktól nézni a kútfúrást, a lakásban pedig a három szobán és folyosón át sikerrel eljutottam a fürdőig, de ott kedvefogyottá váltam...és megfőztem gyorsan. Eszterrel elszaladtunk a virágboltba a ballagási csokorért, és -mivel útbaesik- belibbentünk a bálásba is. (A zsákmány:két póló Imikének, egy szoknya és egy nadrág Eszternek) Ekkor csörgött a telefonom, hogy ügyfeleim vannak, és mivel mondtam hogy hívjanak nyugodtan ha kellek...hívtak is. (Na ezt a barom ajánlatot többet biztosan nem fogom megtenni, és megnyomom a DEL gombot a kolleganőm memóriájában is ezügyben...) Berohanás, ügyfelezés, polgármesterhez szaladás...sikeres ügyintézés, oviba beugrás az ágyneműkért, haza vergődés a kánikulában. Nesze neked szabadnap!

Most Eszter alszik, Imi kint az udvaron, a kuút pedig még mindig fúródik. Barátnőméknél tegnap fúrták meg öt óra alatt 120ezerért, nálunk igaz, hogy dupla annyi ideig tart, de az ára csak negyven. Nem mindegy a zsebnek, ugyi?

Ötre be kell mennem újfent melóhelyre az utód búcsúztatása miatt. Lesz hallé, meg ollé meg minden...a gyerekeket megint le kell passzolnom. Őszintén: semmi de semmi kedvem kimenni a kapun ebben a dögvész időben. És éhes sem vagyok...meg egyébként is...

Hétvégén valószínűleg nem leszek. Holnap ugye ballagunk, vasárnap meg strandolunk. Hétfőn veletek újra itt!

2010.06.10. - és belejövel

Csudijó idő van! ha így marad, akkor valszleg vasárnap lemegyünk körbeszimatolni Dávodra egy nagy fürdés erejéig. 35 fokot ígér...mi ez ha nem strandidő?
Annyira belelendültam a melóba, hogy holnapra már szabit tervezek :) Hehe...fel kell venni a ritmust! Az igazság az, hogy lehet megérkezik hozzánk a várva várt kútfúró...és maradni kell.
Ez egy hangyafaroknyit keresztbe húzta a számításaimat, mert holnapra bevásárlást terveztem. Kell valami gönc ugye a ballagásra és valami "tárgynyeremény" is az elballagónak. Még mindig fogalmam sincs,hogy mit vegyek....pffff. Szakácsnak fog tanulni a kiscsajszi...arra gondoltam, valami ezzel kapcsolatban hasznos konyhai eszközt szerzek be. Jó5let vagy sem?

A mai napra tele van a naptáram. ...azt hittétek más, mi? Neeem. Most feltűnően jól vagyok és jól pörögnek a dolgok. A munka lendületbe hozott. Továbbá -szégyen nem szégyen- szerintem majd ötévnyi gyerekeskedés után, friss fuvallatként robbanhat be a munka a megháziaszonyosodott anyák életébe.Sokkal frissebb az "anyuka énem délutánra amikor a gyerekekkel lehetek, hiszen ez a részem egész nap pihen míg a munka proletárja énem (:D) dolgozik. Ennek kapcsán délután egy hóóóóótttt lusta anya vagyok, aki a házimunkákat egen-egen lazán kezeli. Khmmm...de azért összességében kimozdultam az állóvízből.
Rám egyenlőre tehát ilyen hatással van a munka, bár még dobolnom kell kitartóan az új ritmust, hogy belejöjjek. Ez már nem andalgós lassú, hanem egy vérbeli rumba anyukáim :) !

...menek, elintézek egynehány telefont! Szép napot mindenkinek!

************

Az úttörő (jelen esetben persze inkább családgondozó) ott segít ahol tud!
Ma délelőtt ügyfelezős körúton voltam, amikor a járdán szembetotyogott velem a kicsi vadkacsa. Mivel a járda a patakparton vezet végig, erős logikai következtetéseket latba véve, ott kezdtem keresni a családját. Sikeresen visszahelyeztem, be is fogadták, védelembe vétele ezennel megszűnt :)

Megvolt az ebéd is...erről nem enged elfelejtkeznem a domborulat, ami köztem és az asztal közt van újfent. Imiapu brassóit főzött, és egy jégkrémmel fejelte meg a menüt.
Nyamm. Mire elnyammogtuk, már le is járt a fél órás ebédidőm. Lócici ez a harminc perc, de nem sír a szám, örüljek,hogy van honnan elmenni ebédelni (nomeg persze hogy van hová).
Délután Paksra megyünk apával, gyerekek mamáznak addig. Búcsúintegetés közepette, mikor már beirányoztam magam a biciklivel, és bősz tekerésbe is fogtam...utánam kiabálta, hogy megyünk az euronics-ba is ám! Én meg vissza: OK, de akkor a KIK-et sem hagyjuk ki...már túl messze voltam és nem hallottam a választ :) Hehehe Mondtam,hogy kell ballagásra a glanci gönc, na!

Délelőtt belibbentem egy öt percre a turiba,már elvonási tüneteim vannak :) de persze az az öt perc nem enyhített semmit a por, használt ruha, kutatási és felfedezési vágy iránti éhségemen. Maaaajd holnap a kis csajjal, míg a fiúk kutat fúrnak ;)

Harminc egy fok van árnyékban...olvadoooook!

A mai nap egy kicsit már összeszedettebben telt. Délelőtt ismét a hivatalban kezdtem és csak nemrég jöttem vissza a kis helyemre.
A fogyinak valóban áldásos lehet ez a meló-dia :) Nem érek rá egyenlőre enni.
Hamarosan érkezik párom a minikkel, hogy megnézzék hol dolgozom, Hazafelé elnyalintunk egy fagyit...aztán átöltöznek és kezelésbe veszik az immáron négy főnyire gyarapodott macskás haderőt. tegnap ugyanis kaptunk még kettőt. Nem sok szavam volt ebben...remélem a legjobbakat. Gondolkodom a "macskásék" vezetéknéven.
A folyosón zsizseg a tömeg. Nénikék és gondozónőink trécselnek egy napvégi pletyi szeánszon :) Még szokni kell a hely szellemét.

**********
Mert este van,ugye... Gyerekeket ágyba dugtam némi harc árán. én nem tudom,hogy másnál ez hogy megy de a fáradtságuk az én enerváltságommal karöltve és a pimaszságukkal meghintve bazi nagy detonációra képes. Esetünkben hangrobbanás...értitek.
A lényeg,hogy már csend van.,és véget ért ez a nap is.
De mit is beszélek...mi a jó fenének hajtom én a napokat egymás után?! Hova sietek, mi lesz más holnap vagy holnapután...azon kívül,hogy egyre öregebb leszek és fogynak a tégláim, semmi. Francos elégedetlenség!

Ezt a dolgozó nő-anya-feleség szerepet még tanulnom kell. Nehéz összereszelni az alkotókat. (Direkt nem simítással jellemeztem a helyzetet...annál koccosabb a dolog) Este rá készülök a másnapra, kikészítem a ruháikat, összerángatom a nappalit...de a mosogatás már nem fért bele. Ki a jó fenének van kedve ilyenkor ott lötykölődni egyedül a konyhában?!

áááááááá....

Hétvégén ballagásra megyünk általánosba. Apukám mondta mindig, hogy általánosból elballagni nem érdem hanem kötelesség. Ennek tükrében mérem ki a jutalékot is :) Asszem egy tizenévesnek elég háromezer egy sokadik rokontól. Nem is ez a gond, hanem hogy MIT VEGYEK FEL? Férj riasztó gondolataim kerekedtek, olyan mint pölö: - NINCS EGY GÖNCÖM SE....! - ÉN LESZEK A LEGÖBLÖSEBB...! Valamit ki kell gondolnom szombatra.

Jájjjj. Most beszél Viktor a tévében, hogy szakadjon rá a legnagyobb kupola...aztán a többi is! Mi az hogy csökkenti a közszféra bérét 15 százalékkal? hát hol él ez az ember?! Szerinte sok az a nettó 90-100 amit diplomával hazavisz a magamfajta? Ajóédes........@#&Đđˇ^°ł@!!!!!!!!!!

Akkor ezzel zárnám is a lapot és a napot mert ez a narancssárga gollam szétfújta a maradék pozitivitásomat is. Húúúúúúúúúúúúúú.


A Bikini koncertről: azthiszem szeretnék egy Best of Bikini CD-t! :) Drága illetékesek...halljátok sóhajom ;)

2010.06.07. - ÉLEK!

NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM AZ ÉRDEKLŐDÉST, MEGVAGYOK!
...bár egyenlőre olyatén formán elveszve érzem magam mint egy bébibolha a godzilla bundájában. A blogolás még luxusnak számít...de jövök, mert hiányzik!
Ma már mélyvízbe vetettek. Ide-oda rohangáltam az iroda és polgmesthiv között. Furcsa ez a fajta elfoglaltság, de tetszik. Egyben fáraszt...és másképp meg pihentet...erőt ad és erőt vesz. Érti ezt valaki?
A lakás romokban hever, a fél órás ebédszünetem lókukira sem elég. Ma apjuk volt a minikkel, drága módon el is mosogatott, és ebédet is rittyentett :) ...befaltam mindent és magára hagytam a két cseppenően maszatos gyerekkel és a nagyasztalnyi csetressel. Nem hiszem,hogy szeretne gyeses apuka lenni :)
Ma este miután rendet raktam, játszottam, sétáltattam, fürdettem altattam, rendbe kell magamat is szednem és tortát kell készítenem holnapra az oviba. Nem hagyhatom ki, hiszen csak ezzel tudtam kedvet csinálni a kiscsajnak a holnapi naphoz...már elkezdte,hogy nem akar menni.
Nem lesz könnyű a holnap reggel, ezt tisztán érzem!
Tegnap este Bikini koncertet hallgattam a falunapon..elég közelről, így ma joggal járulhatnék bizottság elé, halláskárosodási félelmemmel. Mintha bónusz hártya lenne a fülemre húzva....tompika tompika.... Nem ismertem a dalaikat igazán de olyan hangulatot kerekítettek, hogy hejjjj! Bár...lehet hogy ez összefüggésbe hozható a sörsátorok naaaaaaagy forgalmával is ...
Mennem kell.
Megint.
És újra.

Mindenkinek szép napot, igyekszem vissza integrálódni mihamarabb...mindenhova!

2010.06.05. - hétvége

..még telik, így csak egy rövid bejelentkezésre futja.
Tehát:
Nem esik az eső, tikkadás reménye lóg a levegőben :) Pénteken rövidet dolgoztam, délután torta tésztát sütöttem, vendégeink érkeztek (szia Judit :)! ). A gyereknapi vígasságokat olcsón megúsztam egy kétszáz forintot kóstáló arcfestéssel, de a mi nap merőben más volt. Financiális sokk ért, amikor egy fényes lufikáért, amint csőrike mosolygott (elnézően) 850 pénzt mertek kérni. Remélem legalább tyúkká növi ki magát a drága és nem múlik ki ideje korán.
Délben szülinapoztunk,kint ebédeltünk, napsütés-család-halászlé illat...kellemes egyetértésben símogatták lelkünket. A hallé (ollé!) nagyon finom lett, egy tányérral sikerült betrmelnie mindenkinek,...többre esély sem volt. Mire az első kör lazán eligazodhatott volna a hasban, helyet hagyva egy újabb porciónak (ami már csak a szem kíván)...beleesett a macska a bográcsba. És ez nem vicc... Nem volt hosszú történet, mert forró volt még a lé...de a segge az stabilan beleért, még mielőtt prüszkölve, szuperszónikus fújtatásra kapcsolva ki nem robbant a kotlából. Nem kommentálnám a hatást...el kellett dönteni, hogy sírjunk vagy nevessünk. mivel már nem voltunk azért annyira éhesek...nevettünk inkább, hisz a hűtőben még várt ránk a torta. Gyerekek! A TORTA! Nem akarok önzsírozni, de fantasztiko lett! Majd csatolok receptet és képeket!!!!! Kiscsaj mindennak nagyon de nagyon örült :)...este pedig ennek örömére részeltettem magam (mert a családfő éjszakába menekült a nagy gyerekhiszti elől) a fent említett lufi-sokkban.
...na majd még mesélek a Csikó Szabiról is...de most vendégeim vannak!

Szia mindenki...jövő7től a munakhelyemről jelentkezem live!
:) szép estét!

2010.06.03. - a második

..megvagyok, egészben épen bár kissé viseletes szürkeállománnyal. Basszus. reggel bementem, már volt egy ügyfél...csak ültem, és figyeltem és közben azon járt a tompa agyam, hogy basszuskulináré! ezt a jövő héttől nekem kell csinálnom... A bürokrácia útvesztőjében egyenlőre csak egy gyertyával a kezemben bolyongok...jó lenne egy sk. reflektor talomba.
Már a polgármester elé is járultunk tegnap közösen a helyettesemmel, és kiáráltunk egy károsultnak (akinek ledőlt a fala) téglát, homokot, meszet, cementet házhoz szállítva. Azért a sikerélmény adott egy kis kedvet nem tagadom. Ma kimegyünk a gondozottakhoz, bemegyünk a zsandárokhoz...és délután már nem kell menni, mert nem lesz a csajszi. Ehelyett Paksra buszozok apához, hogy bevásároljunk, és Eszternek megvegyük a szülinapi ajándékát. Hogy mit? FOGGGGGALMAM sincs!

Eszterről jut eszembe...a tegnapi nap Murphy törvényei szerint indult. Eddig semmi gond nem volt, mintaszerűen ment a beszoktatás...de tagnap..tegnap drágám felismerte, hogy neki itthon jobb. Keléstől az oviba leadásig kismilliószor hallottam a -nem akarok oviba...kezdetű mondatot. a vége: menni, aludni, enni, játszani- volt a pillanat szeszélye szerint alakítva. Annyira sajnáltam a kicsit, de nem lehet most megtorpanni, mert akkor legközelebb ugyan innen kezdhetem újra. Egyszer be kell szoktatni, nincs mese!
Az óvónő mesélte, hogy ebéd után úgy aludtak, hogy egymással szembe forduldulva fogták egymás kezét. :) Bátyó bátorította hugit :) (bár azt is mesélték, hogy ebédnél Imike fakadt sírva, merthogy az Eszternek annyira rossz itt, hogy sokat sír, és miért kell akkor itt lennie a hugának...azannnya!:) )

Na...akkor nagy levegő és indulok neki a mainak. az irodám egyébként szép (bár q-va hideg!) majd csatolok a későbbiekben képet.

Szia minden szurkolóm, és köszönöm a gondolatokat! Átjöttek :)

2010.06.02. - anyu kezdőőőőőőődik!

A hús sül, az egyik gyerek ébren, a lakás elkezdte ráncba szedni magát, reggeli letudva...kezdődik az első munka(féle)nap. Szerencsére még csak a visszarázódásos része ez, de jövő7től enyém újra minden. Tegnap már ügyfelek is megállítottak az utcán, hogy akkor már engem kell keresni, mert az a gond, hogy.... :) Régi/új szép idők!

Pénteken jelenésem van a jegyző asszonynál, holnap pedig a munkaügyisnél. Bürokrácia édes csillagom! Úgy hiányoztál!

Most menek, mert még ezer a dolog. A hajam mosás érett, a ruhám vasalásra vár,ezentúl kell még gyerekeket etetni-öltöztetni...és visszarázódni mihamarabb!

Szép napot mindenkinek, majd jövök a beszámolómmal!

2010.06.01. - elseje

..ez jutott eszembe amikor elhúztam a mellettem terpeszkedő függönyt kitekintési célzattal. Elseje..de milyen elseje?! Október baccameg?
A nappaliban a kis kandallóban pattog a tűz, gyerekem a hálóban nyakig betakarva, a bokáig és csuklóig érő ovisruha pedig várja az ébredést. Mi ez ha nem gáz?

A tegnapi ovis napon a kislányunk várakozáson felül teljesített :) ! Óvónéni elmondása és a tesó beszámolója alapján, jól elvolt délig, evett is aztán amikor feküdni kellett volna előbújt azért belőle az anyába bújós, cicimarcangolós kis amazon. Volt kis sírás, anyázással vegyítve...de aztán sikerült megnyugtatniuk...VISZONT aludni nem volt hajlandó egy szemhunyásnyit sem. A lába ujjától az utolsó szál szőke hajáig elszánta magát és végigülte ágyikóján a csendes pihenőt :) Amikor érkeztünk értük apájukkal és megláttak az ablakban, nagyfiam csak egy mosolyt küldött, és tapasztalt vén rókaként elkezdte pakolni a játékait, de a kiscsajból kirobbant az ösztön, és tágra meredt szemekkel, feltartóztathatatlanul kirobbant a folyosóra, és a kövi pillanatban már csüngött is . Jó volt értük menni! Azért bármennyire is fel tudnak bosszantani alkalomadtán,nagyon hiányoztak ám! Soha rosszabb napot nekik( és magunknak sem ovis dologban).

A mai az utolsó szabadnapom egy ideig. Holnap már mennem kell betanulni, aztán jövő héten már vér komolyan lesz újra irodám, tollam, asztalom, székem, gépem...ügyfélköröm, és munkám. Hmmm. Furcsa lesz majd' hat év után.

Ma én a maradék töltött husit falom be némi zöldséggel (tegnap sztrájk volt a konyhámon, nm főztem bánatomban és kiflit ebédeltem!), a párom túrós tésztát kért. Nem szakadok bele ma sem a melóba.

Majd még jövök, most hív a bioritmusom nyomatékos szava.

2010.05.31.- egyedül

Egyedül vagyok és a pincében érzem magam. És még csak nem is a szutyoknedves és félhomályos idő végett, hanem a hangulati szintem okán. Leeresztettem. Megint. Elvittem nagyszülői segedelemmel a miniket a felső oviba. Nagyon nehéz volt Esztert ott hagynom. Nem sírt, de láttam hogy meg van nagyon szeppenve és téblábol az ismeretlen környezetben. Kíváncsi vagyok, hogy telik az első egész napja.

Az idő...hát ez egy olyan téma amit nagy csendek idején szoktak bedobni, amikor nincs más amiről beszélhetnének a felek. Mára azonban szerintem prioritása lett. Már nem csak pótlék, mert tényleg van miről beszélni. Nagyon rossz felé haladunk...és ezt a napi meteorológia nem hagyja elfelejteni. Félelmetes ez a sok víz, a kevés napfény, a megbolondult mindenség. Lesz ez még valaha a régi...vagy ez is ugyanúgy végleg elcsesződött mint annyi minden az emberi tevékenykedésünk során? Félek, hogy igen a válasz.

Bocsánat a fellegekért...tényleg nyomott vagyok. Volt nekem kamaszkoromig egy nagyon kedves unoka hugom. Messze laktak tőlünk, de ez soha nem volt akadály annak, hogy legalább nyaranta ne töltsünk el együtt hosszabb időt. Nagyon szerettem őt, részem volt és rajongtunk egymásért. Sokat leveleztünk, úgy nőttünk fel hogy mindent tudtunk a másikról. kibeszéltük a pasikat, szülőket, tesókat, iskolát és lamentáltunk az élet nagy dolgairól...amúgy csajosan. Férjhez mentem, koszorúslányom lett...és innen egyenes út vitt lefelé. Összejött a másik unokatesómmal, ami az anyukájának nem tetszett, és szép lassan, évek alatt eltávolított bennünket egymás közeléből. ezen az sem változtatott, hogy a fiúval már réges rég szakítottak. Az anya fekete listára tett engem és a családomat. Ma már felnőtt nő, és nem keres mégsem. Az iwiw jóvoltából tudtam meg, hogy férjhez ment...nem esett jól, hogy így végeztük.

..megyek inkább teregetni...

2010.05.30. - címszavak

Mai nap:
korai ébredés, templomba vonulásig pizsama, templomi fellépés, dögvesztő meleg, ebéd, hazagurulás félálomban és megtömve (gyalog) a szomszéd utcából, irdatlan eső, és forma1-el párhuzamosan rajtoló alvás :) Azthiszem az eddigieket röviden sikerült is összefoglalnom!
Holnap lesz A NAP! Annak a napja, hogy kisebbik csimotám egész napra leválik tőlem, akárcsak a nektár után kutászó méhike a kaptárról. Nem tudom melyikőnknek lesz hosszabb a napja...
A rég áhított szabadság szerintem már tíz magasságában az agyamra fog menni! pfffff

2010.05.29. - én és a toldalékaim

Itt ülök megint, előttem az asztal, köztünk pediglen az elégedett pocakom. Megtömtem megint délelőtt...egész napra. Reggel már olthatatlan vággyal ébredtem egy falat jégkrémért...persze nem volt elég egy. Aztán egy vajas kifli reggelire (de az már talán nem is kellett volna).
Hirtelen felindulásból átkompoztunk családilag meglátogatni apósomat, akit a múlt héten műtöttek. Már jól van, bár még igen gyengus. A lényeg hogy épp időben sikerült a szike alá jutnia a kifakadt féregnyúlványával!
Visszafelé beszereztük ebédünket Pakson a kínaiban és még egy kitérőre beröppentünk a Lidl-be is. Ott túszul ejtett mindegyikőnk egy-egy jégkrémet és hazáig beépítettük sikeresen a szervezetünkbe. Itthon ebéd...és most full gázzal működik a ketyerém, hogy valahogy ráncba szedje a bevitt oldal ellenében a felhasználásit is. Látjátok...most is éppen kalóriát égetek a szörfözéssel ;) hehe.
Minimancsok -akik a délelőtt folyamán iszonytatóan komisz véregerekre hajaztak inkább- elaludtak...az előbb még ment a vihora, de bekerekítettem egy hangos irgumburgumosat az ajtón...és ez hatott. Mostanában vezettem be a délutáni alvás kapcsán is az egyedül elalvásos verziót. Van egy mese,puszi és szpaty! Eszternek sürgegyorsan zsigerivé kell növesztenie az egyedül elalvás képességét, hogy az oviban ne legyen nagy gond. Eddig megy...kíváncsi vagyok a hétfői egész napos, ottalvós, anya nélkülözős ovinapra...félem is. Imiapu pont délelőttös lesz aznap, így magányomban rághatom a küszöböt. Remélem csak jóról számolhatok be mint eddig.

A szomszéd néni hozott egy naaaaagy tál epret :) ami ugye Don Norberto szerint is U1-es besorolású...azaz Ultra U1-es!!! ide nekem a tálat de izibe.
A földeper egyébként mióta fogyózok (tehát köbö 17éves korom óta...) jelentős kihívás nekem. A kis piros ugyanis valamiért csak erős kristálybundában igazán kívánatos a szüvemnek, De ugyebár a fogyóku-hva e kristályos CH csodának esküdt ellensége...így csak csöpögök, amikor a gyerekek (nem gondolva a pici hurkáikkal) egyre csak kanalazzák ilyetén módon befelé a nyár első gyümölcsét. Az élet lemondások sora...viszont elő kapartam egy régi jelmondatot: "nem azért élsz, hogy egyél, hanem azért eszel, hogy ÉLJ!"
Ennek szellemében, hajráhurrá komámasszony, ide a natur, CH mentes, bio csodákkal, mert ÉLNI akarok!

***********
Mindannyiunk ítélete:

Születésem előtt mintegy 9 hónappal
összegyűlt apám-anyám
(pusztán a Testület működtetése végett)
hogy engem oda-idézve:
életfogytiglanra + halálra
ítéljenek; holott
semmit se tudtak rólam.
- Az ítélet jogtalan, de erős. Végrehajtása
folyamatban. Fellebbezésnek helye nincs!
/Fodor Ákos/

2010.05.28. - ma

Péntek van. Zajoslelkű, hétvégét kívánó, munkahelyet hátrahagyó péntek. És nyár. Ami az időjárást illeti, tegnap és nem lehetett okunk panaszra.
Eszter ma a harmadik délelőttjét bumlizta végig az oviban. általános tapasztalat, hogy ezalatt a három óra alatt olyan mérvű fáradtsággal és éhséggel lesz nehezebb a kishölgy, hogy amikor hazaér...majd összeesik, de a korgó ugye nagy úr. Ágy vs tál. Jó kis meccs..de eddig mindig találkoztunk az asztalnál:).
Dél előtt turkálóztam egy kicsit, vettem nagyfiamnak és lánykámnak is némi textilt. Meg magamnak is egy spagetti pántos toppot. Amikor felpróbáltam, annyira örültem, hogy milyen jó tartása van az anyagnak és millllen jó állapotban bukkantam rá...de itthon szembe kellett röhögnöm magam. szándékomban állt megmutatni magam benne idesapának is, de próbálás közben szembesülnöm kellett a ténnyel, hogy az a jó ki mell-részi bélés más funkcióval bír. A duplapánt és a mothercare márkanév már árulkodhatott volna,de ugye a zsákmányszerzés lázában az ember ilyen apróságok felett hajlamos átsiklani.
Jaja...kismama felsőt vettem...szoptatósat!!!!! Szoptatósan lecsatlakozható előlappal :) Páromnak határozottan tetszett, de mivel én nem kéjrongynak szántam, nem osztoztam a lelkesedésén. Pffff. Sebaj, remélem nem sokan ismerik fel a szoptatós melltartó kapcsát egy toppon :) azért is használni fogom ;)!

Más.
Már második éjszakája van annak, hogy Imike rémálomra ébred csatakosan és kiabálva. Először anyáéknál volt ilyenje, tegnap este meg itthon. (eredmény persze hogy az esti felnőttprogram almássá vált és én mellette aludtam hajnalig) Valami medve piszkálja a kis fantáziáját...meg hogy elviszi a tetőnket...hmmm. Hétvégén kapott Eszter egy mesekönyvet névnapjára a három kismalacról, amiben ugye a farkas rombolja a házakat...nem tudom,hogy ez okozhatja-e. Ma du. is ezt olvastam, Imi kérte ezt határozottan. Szerintetek?!
A mellébújás után persze -szégyen ide vagy oda- én is átvettem a sötét szobában a gyermeki parát. A rémálmok valahogy ott tudnak ragadni a sötétben reggelig...és könnyen meg lehet érezni a félelmet akár felnőttként is. Szerencsére gyorsan sikerült elaludni mindkettőnknek a közös takaró alatt, és reggelre huss...elszállt minden ami ijesztő.

Ma délután ovis ballagás, de vissza kell menni Iminek is mert szerepel. Erről jut eszembe, hogy gyorsan elő kell vadásznom neki valami glancosat :)

Szép napot!

2010.05.26. - első nap az óvodában

..nagy dolog az gyerekek! Bizony nagy :) innen nézve egyenlőre nem tudnék ennél büszkébb lenni a kiscsajra! kilencre kivirágoztattam csinosba és átsétáltunk. Lecserélte az utcait váltóra, majd' odarohant az ajtóhoz, és benyitott egy hangos CSÓTOLOM-mal! :) Kiccccccsillag. a tervezett fél11 helyett délig volt, mert az udvaron játszottak a kicsik a nagycsopisok próbája idején és ott maradhatott. Minden napra legalább feleennyi lelkesedét, és akkor nem lesz baj.

Szép lassan kezdek csillapodni. Mosdós megvolt ( bár a sikert nem könyvelhetem el), belevágtunk az ovi projektbe...már csak a jövő heti munkakezdés van vissza. Ott sem lesz baj...érzem.Muszáj önkezemmel átcibálni magam a másik térfélre, mert a depresszió nem jó móka. Tegnap előtt két valeriana-t kellett bevennem mert annyira nem akart engedni belül az a remegés. Tudom, lófütty ez a bogyó...de nem akarok erősebbet szedni. A homeopátia határait nem szívesen lépném át a kedélyállapot javítás tekintetében. Pont elég volt, és ennyi kellett csak ahhoz, hogy végre egy pihentetőt tudjak aludni két hét után...

Tudjátok mit szeretnék? Hiszek a pozitív bevonzás erejében, ezért szeretnék: egészséget, valami hirtelen jövő nagyobb financiális (pozitív irányú) sokkot, meleg nyarat, vidám gyerekeket és sok jó élményt a munkámban.
Lehet, hogy sokan most a kezemhez irányítanátok egy naaaaaagy éjjeliedényt sok sok fekáliával, hogy belelógjon... :) DE én hiszek benne, hogy minden szép lesz és jó! NEM vagyok hajlandó tartósan befordulni. Szépen LAAAASSSSSAAAAN fogyogatok is, már nem sürgetem a folyamatot. Örülök minden egyes újabb leradírozott dekának.

Ma megérkezett a falunap programja. HA valakit érdekel... május 6.-án vasárnap 17.00 kor Csikó Szabi hazajön fellépni a fatornyosába Nagydorogra! A műsor ingyenes a büfé és sör sátor gyorsan elérhető :) Gyertek-gyertek minél többen!

Kajaügyileg a délelőtt folyamán felfaltam az egész napimat...így délután kiragaszthatom a homlokomra: "emésztés folyamatban" (kérjük ne etessék az állatot ) :D
Volt itt reggelire egy vajaskifli uborkával, és egy szelet kalács vajjal, aztán 2 dkg-nyi MILKA sáklet, délben pedig két palacsinta egy tányér borsólevessel...egy pohárnyi (CHmentes) pépesített eperrel...ja és pár kanál jégkrémet is ettem...hogy végre el tudjam mosogatni a dobozt. A cél tehát szent volt...

Most hogy elolvastam, már tudom mi a bajom: CH kómába estem. Ma már csak a kék ég, a zöld fű és a napfény éltetnek engemet...hüppp.

2010.05.25. - gyűlnek a felhők

Most olvastam a startlapon, hogy harmadfoú riasztás van a Dunántúlon. Hát mitaszondjak...gyűlnek is rendesen az égi katonák...remélem nem lesz nagy hacacáré.Nem vagyok túl jó viharban :(
Délelőtt megjártuk a beutaló dokit...de az agyam megint nem sokat enged erről nyilatkozni. Konklúzióm a végigkúszott kanosszánkról...az összes doki bekaphatja! Ami először (és még utána sokáig) csecsemőmirigy volt, és aztán azygos lebennyé mutálódott...mára egy érfejlődési gebasszá nőtte ki magát. DE nyugi anyuka, mert nem lesz itt gond, jól van a gyerek. Mit is szed? Jaaa...azt nem kell, azt igen...azt meg minek is szedi (mer' felírtad vaze!!!!!). Remélem egy kicsit azért átitathattam a monitoron a feelinget. Tele van a tele van a... Augusztus végén vissza kell menni és akkor majd eldöntjük, hogy menjünk e MR angiográfiára....öt és fél évesen én még csak a helyi nagyotlátó és könnyen megvezethető doktornőnket ismertem, és hírből sem hallottam egyéb egészségügyi intézmények szakbarbárjairól. ilyenkor 'ipphogy túl voltam az első kipottyanó fog okozta traumán, és pár kötelező védőoltáson...ezzel szemben fiam ezernyi laborban járt már a vére által, csomószor szűrték így-úgy és a vérvételt olyan hősként viseli mint ahogy én manapság, ha nagyon beszedálom magam. Rohadtélet....
A két gazfickó a kádban áztatja magát és a hangokból ítélve már a szőnyegek is csatakosak...hajmosás lesz. Eszter holnap megy először egy másfél órás óvodai vizitre. Ballagás lesz pénteken...ennyit tudnak addig rászánni naponta. Már mér menne valami zökkenőmentesen?!

Megyek, lehalászom őket...félelmesek a zajok.

2010.05.23. - tespedés

Megjöttünk egy szülinapi ebédből. apánk nem volt velünk, mert dolgozni ment, így anyuékkal süvítettünk át Pálfára.
Tárkonyos raguleves-sült kacsa káposztával-házi sütik...nem részletezném. De még mielőtt helytelen következtetéseket vonnátok le, le kell szögeznem a tényt, miszerint nem ettem sokat! Kint ettünk, a tavaszias napsütésben, kicsi szellővel megbolondított udvaron. Ezt elöljáróban fontosnak tartom megjegyezni!
A leves nagyon finom volt, és elégedetten termeltem kanálról kanálra befelé egyre többet mígnem a hatodik merítés körül belepillantottam tüzetesebben a tányérkámba.Volt ott valami ami se nem tárkony...se nem levél...egy eltévedt légy halálugrott pont az én étkembe.A marha...összeszűkítette ezzel a nyelőcsövemet és innentől igen nehezen sikerült előrébb jutnom. A kacsahusi irgalmatlanul finom porhanyósra sikerült...de a levéltetvek itt is emlékeztettek, hol a határ. Bosszúból a káposztára már rá sem néztem, csak burkoltam elszántan...nehogy valaki megint agonizálni kezdjen pont az én kajámon.
Megettem három sütit, aztán beszélgettem kicsit...majd elfoglaltam háromszor is a ház trónját...hogy mi a sz@r van megint a belsőségeimmel?! Csak remélni merem, hogy nem egy kórházi goodbye souvenir...ha már welcome drink nem volt!
Mesélnem kéne Mosdósról, igaz? Az a nagy helyzet, hogy valamiért az agyam hírzárlatot készül elrendelni, talán azért mert már annyiszor el kellett mondanom...
Megvolt, na. Hármat aludtunk nagyfiammal a tábori körülmények között, csecsemőosztályos üvegfalú kórtermünkben. Ő rácsos ágyban kezdte első éjjel, aztán a nyikorgás és szűkösség tényezőket mérlegre téve úgy döntöttem...inkább zsibbadva aludjak mint ne. A kövi két éjszaka tehát fejtől-lábtól sikerült durmolnunk...közepes minőségben.
a tükrözést sajnos nem tudtuk kikerülni. Az altatásos-kábításos része valóban nagyon félelmetes volt, és életem leghosszabb harminc percét tipródtam végig aműtő ajtó előtt mindenféle lehetetlennek tűnő kínkeserveket vizualizálva. Kínoztam magam...de ő összességében jól bírta. Kötőszöveti és nyálkahártya gyengeséget állapítottak meg a tüdeje tekintetében...plusz kell még gyógyszeres pipa, inhalálás és miegymások. Ami a dokinőt izgatta az nem is az azygos lebeny kérdése, hanem egy fura érkanyarulat a rtg-en. Ennek még lehet hogy utána kell majd mennünk...

Lánygyermek alszik, fiúgyermek asterix-et néz... a hasam meg megint eszeveszett pörgésbe kezdett.

Kedden dől el,hogy akkor mennem kell e szűk két hét múlva dolgozni vagy sem. Egyenlőre fogalmam sincs hogy hogyan fogom megoldani a beszoktatást...kicsi pánik ült a nyakamra ettől (is).

Kitti majd hívlak ám, csak most annyira nincs erőm és kedvem beszélni erről a dologoról... le vagyok szívvvvvva csakrailag.

************

Délután játszótérre indultunk. Nagy elszántsággal, és ásóval-lapáttal, elemózsiával felszerelve vonultunk ki az utca végére. Nem volt hosszú a buli.
először negyed óra után esett és sütött egyszerre. Ettől még nem riadtunk meg a nagy platánfák alatt elbújva...de aztán egy félórányi szünet után úgy felszívta magát ez az átok esőfelhő, hogy megint borította a bilit. Amúgy rendesen. Az utolsó képen a péppé ázott minik láthatók...mintegy 300 méternyi "félmaraton" után.

...és most már újfent a Nap az úr az égbolton, de már arra gondolok bőszen, hogy ez a föjhő csak arra vár, hogy kitegyem itthonról a lábam. Valamiért fejmosásra van tán szükségem Uram? Mutass valami érthetőbb jelet kérlek!

2010.05.17. - szobafogság rulez

Ma is ez vár ránk, ez kétségtelen. Honnan a jó fenéből tud jönni ennyi felhő,és ennyi szél? Termelődnek valahol egy nagy hegy gyomrában, majd felszállnak és útjukra bocsájtja őket a nagy mindenség? Most már nagyon szívesen átadnám az eztán leeső cseppeket egytől egyig a Szahara vagy a Góbi pergő homokjának, mert itt már szeméremcsontig állhatunk lassan a latyakban.

Holnap Mosdós. ...szinte teljesen kizártam magamból ezt a tényt eddig, nem voltam hajlandó gondolkodni rajta, így most felkészületlen vagyok. Ma már pakolnom kell...remélem simán és zökkenő mentesen megy majd minden és NEM tükröznek Iminek.

Hétvégén -látva az itthoni igen gyér lehetőségeinket, és a felszabadult kicsi időt- elnyargaltunk hirtelen ötlettől vezérelve Székesfehérvári barátainkhoz. Persze ottalvósba nyomtuk :) de ez nálunk nem gond. Ők is és mi is xtra rugalmasak vagyunk az ilyen dolgokban a négy gyerek ellenére. Jönnétek? Gyertek! Utólag is köszönjük nektek Pócsék ! :)
Tegnap a halálba punnyadtuk magunkat. Csak annyi időt töltöttünk a szabad levegőn, míg be és ki ugrottunk az autóból anyuékhoz vándorolva ebédre. Szánalmas ez így május közepén...KI AKAROK MENNI!
Estére összebútoroztunk pár órára a helyi csapattal...és muffinoztunk. Kipróbáltam egy új receptet...sós-sajtos muff. Meg kellett kóstolnom, hát perrrsze. Hagyjuk is inkább. (Egyéként megbolondítva egy kis oregánóval és sok-sok oliva bogyóval...nyammantós lett!)

Ma Imi nem megy oviba,mert éjszaka felváltva köhögték éberre magukat hugával. Maradunk hármasban a négy fal között, apánk dolgozik, nappalosban húzza pár napig. Túrógombócot főznék..de nincs tejfölöm...ezért ezt még át kell gondolnom.

Eddig lecsúsztattam egy banánt és az utolsó muffint... 100+(mondjuk)100. És nem vagyok jól lakva :(

***********

..a délelőtt kimenetele előre megjósolható volt. Négy fal, két gyerek, kötéltánc. Mindegyőnket megvisel ez a sz@r idő. Ők túlpörögnek attól, hogy mozgásszegénységre kárhoztattak, én pedig az ő pörgésükbe fájok bele. Fejileg. Ma nem egyszer anyaállat voltam...bocsánat érte porontyok, ha ordítok is, szeretlek benneteket.
Hogy fokozzuk az élveket...telefonált a helyettesem, akinek jún.4-ig szól a munkaviszonya, hogy gáz van babám. A nagy fehér nem engedte,hogy az én munkakezdésemig (júl.9.) ő maradjon, mert két fizetés az nonszensz egy munkakörre...így ő megy és én pedig jövök. Jelen állás szerint tehát jún.2-3-4-én együtt dolgozunk három napot, átadja az anyagot (HÁROM NYÜVES NAP ALATT!!!!?) és onnantól eriszd el a hajam! Lehet elengedett kézzel...bármit tenni. Sajnálom szegény csajt, mert neki is jól jött volna az az egy hónap...nem kevésbé nekem, aki akkor szoktattam volna be lányomat az oviba. Bacccameg. Ma délután beszélek a vezető óvónővel,hogy akkor jövő héten viszem a kiscsajt is...szoktatódni.
..persze ennek feltétele az hogy meggyógyul,mert jelen állás szerint ugat egyfolytában , még alvás közben is szegényke. Most is úgy alszik,hogy fel-felköhög, nem is akármennyire. :(
Tele van a ... bepánikolok lassan. Ez így nagyon gyors lesz nekem. Egyszerre helytállni és beszoktatni...két hét múlva .
KÉT HÉT MÚLVA....anyáááám! Újra a munka frontján gályázok.

2010.05.14. - kísértés (kissertés)

..felébredtem, és félkómás fejjel, a csipától alig látva azon morfondíroztam,hogy mennyivel jobb is lenne, ha hat helyett tízkor kelnék, és tíz helyett hatkor mennék aludni...nyolc órával kevesebb kísértés a kajálásra :) legalább az apadási időszakban...lehetne egy új fogyókúrás módszer is :)Szunditréning vagy UpSleep ...hehe


Bocsánat, még igen pihent az agyam...

2010.05.13. - tizenharmadika

Megint ment le egy kicsi kilóilag...rohadt feszült vagyok, és ez valószínűleg annak tudható be.
Félek a jövő heti Mosdósra vonulástól. Egy anyuka nemrég volt az oviból a lánykájával. Négy napot voltak bent, nem sokkal jobb , mint tábori körülmények között. Elmondta, hogy ha tükrözés kell, akkor azt már nem is Mosdóson csinálják, hanem Kaposváron (mert Mosdóson belehalt egy csecsemő...). Hasogat a fejem és összeszorul a gyomrom ettől...
Másik: Tagnap reggel az oviban felidézhettem, hogy a beszoktatós kicsik milyenek. Milyen szívszorítóan hívják az anyukájukat... :( Nagyon félek,hogy ez Eszterrel hogy fog menni. Túlféltem őt, lehet...de a tavaly októberi ájulása óta folyamatosan attól rettegek, hogy mi lesz ha annyira belepörgeti magát a hisztibe, hogy ott is ez lesz?! Nem tudok másra gondolni...nagyon rágörcsöltem erre a két dologra. Már emésztőrendszeri megmutatkozásai is vannak...tegnap legalább négyszer érintkeztem a klotyómanóval.

pfffffffff

Ma apánk délelőttös, így fél háromra itthon lesz, és rátestálom a kicsiket. Háromra ugyanis SZMK összeröffenés lesz a maradék bálás ruha átválogatásával összekötve.

Eddig egy banánt termeltem be...olyan régen nem ettem már, hogy nem is tudom, mennyi a kalória tartalma...utána nézek pill...100kcal. De ez kellett.


A héten egy utcabelink, aki pár éve a bejáratott kőművesünk is volt (amúgy egy vidám, nagyhangú ember) felakasztotta magát. Így derült ki, hogy nagyon mély depresszióval küzdött szegény...de akkor sem gondoltam volna róla, hogy ő ezt megteszi. Három gyerek édesapja volt, szépen élt a családjával,gazdálkodott, presbiterként is tevékenykedett... mi kell hogy idáig eljusson egy ember? Mi kell ahhoz, hogy ne rettenjen meg csupán a saját elszántságától, a lépésektől amik a végzete felé viszik, vagy a kötél érintésétől...? Felfoghatatlan. Valamiért úgy érezte, elég volt. Ennyi volt, itt többet nem tanulhat és nem taníthat...nyugodj békében Jani.

2011-09-19 7fő

Ihol vagyok ni!

Fáj a fogam, nemtom melyik mert összefüggően pulzál az arcom bal oldala. Egy flectornak köszönhetően most fájásszünetben vagyok...így elétek teszem magam ahogy megígértem :)

Tehát haladjunk csak szép rendezett sorban. (Majdnem sírban-t sikerült idevetnem...siralmas a helyzet)

Eszter múlt héten csütörtök reggel egy nagy búbbal a fején ébredt. A nagy búbot úgy szemléltetném,hogy függőlegesen a hajtőtől a szemöldökig, vízszintesen pedig a szemöldök közepétől a másik szemöldök közepéig terült el a kicsi homlokdomb. Megijedtem nem kicsit, és mostani lelki amortizációm alapján rögtön valami NAGY bajra gondoltam. Szerencsére kiderült hogy valszleg csak egy mérges ízeltlábú volt a tettes, de elég ijesztő volt két napig a kicsi lány a méretes domborral..még szerencse hogy van fufruja.

Kész vagyok a mozaikok egy részével a mellék(es)helyiségünkben. Nem volt piskóta :) Először össze legóztam a földön a mintát, majd átdeportáltam egy tálcára ahol várt több mint egy hetet arra, hogy a falra tapasszam. Pfff. Az már biztos, hogy ebből (sem) fogok megélni :) Nekem nagyon teszik a végeredmény, bár már érte kritika, hogy túl nagyok a darabok. NAJJJÉS? Nem állt szándékomban semmilyen szabványnak megfelelni. Képeket mindenképpen csatolok...bár még csak a hajó és a tulipán virítanak nagy büszkén darabjaikból összeállva egységes egésszé. Lesz mit stírölni majd a csészén üldögélve...biztos vagyok benne, hogy a mozaik darabkák nem egyszer lesznek megszámolva!

A másik vázlatpontom Fluor. Hát, eleddig sem voltam ettől a kisfickótól elszállva, de úgy voltam a dologgal, hogy ezekkel a tingli tangli lötyögős dalokkal világot ugyan nem vált, de talán nem árt túl sokat. Történt, hogy szombaton körbefutottam a bejáratott helyeim a neten, és a jutyúbbal zártam. Fiam ás lányom váltottak egy félórás játék (autóverseny, baba öltöztetés, pontösszekötő...) reményében. A jutyúbon meglátták ezt a Fluort, és meghallgattuk együtt a HALENDA címet viselő bődületet (elrettentő szándékkal). Utána anya ellépett, konyhába tette át a székhelyét. Imi kérdezte, hogy meghallgathatnak e játék előtt még egy dalt...mondtam oké.

Bár ne tettem volna.

Ülök mit sem sejtve a szőlőm felett a konyhaasztalnál, amikor meghallom a fülbemászóan dallamos szöveget: - (...) nekem kukim van, neked nunid van...dugjuk össze amink van.

BASSSSSZUS majdnem félre nyeltem, mialatt egri várvédő módjára vágtattam át a téren. KIKAPCSOLNI de gyorsan! Remélem nem tapadt meg nagyon...elbaltáztam elismerem. Fluor Tomi, mostantól nem vagyok hajlandó semminemű pozitívat, de még semlegeset sem gondolni Rólad!!!!!

Megszorító csomag. Hallottátok? Elmenjünk kicsi hazánkból, vagy elmenjünk kicsi hazánkból? Ezek az ország élén posztoló tulkok egyszerűen szemellenző mögül vezetik az országot. Hogy megint az jár szarabbul aki 230e Ft alatt keres? HÁT ba.....meg! Én nem tudom, hogy naponta hány átkot bír el egy ember, de szerintem Viktorék már számolatlanul zsebelik be az efféle küldeményeket. Nem hogy jobb lenne, vagy neadj' ugyanolyan mint eddig....változik. Mindig minden változik, de semmi sem jó felé. Először le kell ásnunk a gödrünk aljából agy másik gödör aljába, hogy aztán talán felfelé vehessük az irányt?! MI lesz így?! Ki a főnöke ezeknek? Ja...hogy mi? Akkor elég szar főnökök vagyunk, hogy nem rúgjuk jól bokán őket.

Pffffff

Nagyon mérges vagyok.

Megyek inkább megmentem a magam kis rászorulóit itt a végeken...sajnálom hogy a példa nem ragadós.

2010.05.09. reggel

Tegnap ki-kirándultuk magunkat óvodailag Pákozd Sukoróra... az idő kedvezett nekünk, és szerintem összességében tetszett is a népnek a hely. Ez fontos tény, ugyanis én javallottam egyszer foghegyről,hogy akár oda is ellátogathatnánk. Az út hosszú volt a sok ovissal, de végül is nem volt semmi fennakadás.
Nap végére konklúzióként azonban levontam,hogy én sem leszek már fiatalabb. Rendesen bedurrant a térdem és még ma is gömböcke érzetem van odalent. Remélem ugyanúgy elmúlk mint a múltkor...nem szeretnék orvosi hatalomhoz fordulni.

Tegnap volt párom szülinapja...szégyenlem magam miatta nagyon. Annyira megkavart ez az éjszakás hét, a kirándulásra cihelőzés, hogy a napján, reggel nem rögtön a köszöntéssel kezdtem a napot. PEDIG készülök a szülinapra, hiszen ma családi ebéd lesz, tortával...de tegnap reggel kihagyott az agyam. Biztosan rosszul esett neki...de nagyon aranyosan viselte (főleg minekutána beígértem egy későesti vigaszt ;) ). Szeretlek Pocok!
Ő most reggel beszaladt melóhelyére, mert 2-3 órás dolog van...gyerekek bömböltetik a mamma mia-t (mint mostanában rendesen) és bulivanbulivan!

Tegnap este beugrottak Szfv-i barátaink egy fél órára...régen találkoztunk, és Judit megjegyezte, hogy látványosan változik a testem :) Szeretek ilyen megerősítéseket hallani, bár tegnap zabálósban voltam...persze ez nem azt jelenti, hogy ez már így is marad :) ma már okosabb leszek újra.

Egy hónap múlva már kezdi lányunk az ovit...anyám!

Ó és igen! Ákos forever! Július 3.-án Balatonfüreden Ákos szabadtéri koncert lészesz :) A jegyárak (gondolom a szabadtér végett) emberiek így én úgy gondolom, semmi akadálya a menésnek. Aki hallja adja tovább!

Ma eddig 2 dl 2in1 kávé tejjel cca 200kcal
2 dkg csokika 110 kcal (remélem ma elfogy végre az a r@hadt húsvéti nyúl)

2010.05.07. Hehe

Ide szerettem volna megosztani a Pocakos lány című számot, de nem sikerült...mindenki keresse meg magának a jutyúúúbon!

2010.05.07 AZ Erzsi

Csütörtök este megtörtént a kis helyi író-olvasó találkozónk. Eljött hozzánk Schaffer Erzsébet...Erzsi. Nem akarnék most himnuszokat zengeni, hisz akik ismerik és elismerik tudják, hogy milyen ember ő...csak szuperlativuszokra érdemes. Ő egy fogalom. Egy jelenség. A két lábon járó béke, nyugalom...egy nagy , kitárt, mindenkit befogadni akaró ölelés.
nem voltunk sokan...sőt először még mérgelődtem is, hogy csak ennyien kíváncsiak rá...de aztán elsodort minden felleget egy pillanat alatt. Már az első öt percben könnyes szemmel hallgattuk (Ákos után ő az első, akinek a jelenléte akkora örömet generált bennem, aminek önvédelmi mechanizmusok miatt már ki kell buggyannia a szememen át, és sós csepp formájában végigsimítani az arcom...). Nem tudom elmesélni őt, amit senki ne rójon fel nekem...elmesélhetetlen az a hangulat ahogy meglett, sokféle emberek síri csendben, szinte megbabonázva (szájukat is talán tátva felejtve) néznek gy apró, törékeny kis szerzetet. aki egész testével és lelkével mesél. Beleél, újraél, beleláttat, rávilágít, kézen fog. Hétköznapi történeteket mesél el írásban és szóban úgy, ahogy csak keveseknek adatik meg látni...pontosabban mondva úgy, ahogy csak kevesek próbálják meg látni...hisz a képesség az efféle látásra mindenkiben benne van. Bennünk van...csak kényelmesebb magunkba felejtkezni, nem törődni a külvilággal annál minthogy szemléljük, csodáljuk, megpróbáljuk megérteni azt...
Vettem egy hangoskönyvet... alig várom, hogy újra halljam a hangját.
Azóta ismételgetem magamban egy mondatát, mint egy mantrát..." az ember testének néha meg kell állnia,. Megállni és megvárni míg a lelke utóléri." Igen, a rohanás amiben élünk nem hagy bennünket élni. Megyünk megyünk, sietünk...de hova? belegondolt már valaki abba hogy mit siettetünk, mi felé rohanunk...? Pontosan...a halál felé vágtatunk szélsebesen.Nem hiszem,hogy az a pár négyzetméternyi csend annyira nagy kaland. A kaland ideje most van, de mi rohanunk tovább. Úgy, hogy közben a nagy lótásban még időt sem adunk magunknak arra, hogy lássuk ami mellett elhaladunk. Minden csak egy színes massza...részletek sehol. Csak a felszín.
Ő segít megállni, és látni a nagyszerűt az emberben és az emberi kapcsolatokban.
Ilyen ember szeretnék lenni, nem pedig olyan aki csak nyalogatja a sebeit és azon kesereg, hogy itt a hurkám, hol a hurkám...

Fájdalmas a felismerés,hogy milyen messze vagyok ettől.

"Az öregek, a régiek tudták még, kell, hogy időt szakítsunk magunkra, önmagunk és az egész teremtett világ megfigyelésére. Tudtak figyelni, tudtak várni, tudtak csendben lenni. Ismerték minden földi és égi feladat pontos helyét, idejét, s ha elbizonytalanodtak olykor-olykor, vártak és befelé hallgatóztak."