június utolsó pénteke

Jövő héten táppénzre vonulok kicsit roborálódni. Szerencsés lesz ez a nyáriszüneten leledző csimoták szempontjából is, de nekem sem árt. Erősen rá kellene vennem magam a házimunkára mert a lakásban már azonosíthatók lassan a főbb csapásvonalak, és a hanyagolt részek pedig szinte kibökik a figyelmes szemlélődő becses szemét. Arról, hogy mióta nem pucoltam ablakot már nem is szólnék... azzal takaródzok, hogy a meszelés előtt már felesleges erőfitogtatás lenne :) de így, hogy a nagy pamacsoló aktus időpontja még a homályba vész, elég képlékenynek hat ez a terv is.

A rekkenő hőség után erre a hétre megsuhintott bennünket a hideg újra. Tényleg lutri lesz ez a nyár az előre lefoglalósoknak A magunkfajta ad-hoc  hétvégi leruccanósoknak áll a zászló, mert talán a kétnapos előrejelzések nem ejtenek arclemezre bennünket.

A héten Imifiú apuval van, estére jól elfárad mert kertészkedés is szerepel a szervezett programban. Segít bőszen amíg meg nem unja, aztán diszkréten már elfoglaltságot keres :) Egyébként kicsit morcos is vagyok a gyerekre, mert kitartás-talanságban vetekszik velem. Emlékszem még szüleim rigmusaira amikor a félbehagyott bábszakkör, néptánc...és egyéb kilencvenes évekbeli szakkör kincsek után belefogtam a Shotokan karatéba. - Ha elkezdesz valamit akkor be is kell fejezni! Jah, nem voltam egy kitartó gyerek...a küzdősporttal talán az volt a szerencsém, hogy a kezdeti nagy érdeklődés ellenére a csapat az edzőbá "kedves és gyerekközpontú" hozzáállása miatt bőven a fele alá csökkent, és így észrevétlenül én is kiszitálódhattam. Egy vizsgám azért megvolt! :)
Nos a gyerekem ugye íjászkodik, amivel talán nem is lenne gond ha nem sógorom edzené az egyesület apródjait. Rokoni alap, szabadabb száj, lazább fegyelem....mind mind destruktívan hat a teljesítnményi mutatóra, így van panasz bőven. Én mint vér-anya erre megaszondtam a gyeröknek, hogy a mai edzés lesz a vízválasztó! Ha ma is kínkeserves jajokkal szenveleg már az edzés közepén, akkor íj-vessző-tegez gazdát cserél. Kirakatsport nem sport. Volt persze ígéret bőven..majd ma meglátjuk a foganatot.

Eszter ma van utolsót oviban. Amikor a reggeli kérdésére, hogy hányat lesz majd otthon, közöltem exhasra hogy hatvanat...csak folyvást vigyorogni bírt :) Szereti az ovit így szedett-vedetten is az összeollózott gyereksereggel, de azért ez mégsem a Törpe csoport na. Szeptemberben kezdjük az utolsó évet és akkor aztán már nincs apelláta, irány az első osztály! A mostaniak 29-en indulnak neki a szeptembernek, nem egy és nem kettő kemény legénnyel... Összevonták a két elsőt, és így egy pedagógus vívhatja meg a maga napi csatáit velük. A jövő év persze szintén tartogathat meglepetéseket...a nagy osztálylétszámnak persze már jó előre nem örülök. Más ez a gyerek anyag mint anno a mi időnkben, és persze a tanárok sem javukra változtak. Leszögezhetjük, hogy a rohanó világ megtette a hatását minden fronton.

Pocakilag a helyzet változatlan. Tünetek pulzálnak, hol van, hol szinte nem is érzem hogy ketten vagyunk. A kajákkal vannak harcaim, mert amit egyszer vagy leginkább  kétszer befalok a világ legjobb étkének sóhajtva, azt a gyomortelítést követően már hátam közepére se kenném. Így lett tele a gerincvonalam lassan a babfőzelékkel, borsófőzelékkel, tojásrántottával (bleeee....még a szagát se!) olajos hallal.... Most az erőset preferálom. Wasabi rulez! ;)

Balatoni emlék

Google emlékeztető

A mai GOOGLE-ról jut eszembe! :) A hétvégén voltunk a balcsin Heniéknél egy cseresznyeszürettel egybekötött nyárnyitó csobbanáson. A tó vize most nem csupa nádszál, hanem inkább szúnyoglárva...de a tikkasztó hőségben ez semmit nem rontott azon a  tapasztaláson hogy F@SZA a víz!!!!

a nagybetűs NYÁR

Lassan egy hete tombol a kánikula, de olyan mértékben, hogy még a paradicsomok is gyöngyösre izzadják magukat miközben a reggelizőkre várnak az asztalon.
A méhek beindultak, a melóhely előtti hársfák életre keltek. Mozog minden levél, és egységes elégedettséggel zümmög a fa. Mindemellett pedig "száll az illat ár"!

Mikor írtam utoljára?

Gondolom nem említettem még a múlt szombati évzárót, ahol Imifiú megkapta első -de remélem nem utolsó- könyvjutalmát és oklevelét a tanulmányi eredményéért. Nagy volt az öröm, már félig ki is olvasta a természetbúvároknak szánt könyvet, és nagy elégedettséggel bővítette vele a büszkeségeinek kis kupacát. A héten ezzel egyidejűleg megkezdődött a nyáriszünet is.
Eszter még egy hét erejéig az oviban kell maradjon, míg Imi a héten a hittan tábor, jövő héten pedig apu vendégszeretetét élvezi. Jó ez a pihi nekik, de a dolgozó szülőknek viszont nem más, mint tömény logisztika azzal kapcsolatban, hogy mikor-kinél-hogyan legyen a gyerek. Kuncsorgás, bekéredzkedés, rászervezés magas fokon.

Ma reggel hat előtt már az udvaron "szereltük" Negrót a fiúkkal. (Eszter talán éppen ekkor fordult a másik oldalára :) ) Imike meglátta, hogy Negi fél szemű lett reggelre, így mi felnőttek igyekeztünk egészségülige beavatkozni a mihamarabbi rehabilitáció érdekében. Én zöld gumikesztyűt öltöttem, és langyosvízzel meg textilpelussal felszerelkezve kitörölgettem a szemét...de ez annyi volt mint az a bizonyos brummogás a sajtban. Apa -aki szakmai ártlomból megjárta már sokszor a humán szemészetet- mélyebbre kívánt tekinteni, és milyen jól tette! Negit bebugyoláltuk nyakig egy takaróba, hogy ne vergődjön, aztán ....bármilyen brutális is...kis időre összeragszalagoztuk a száját, és pillanatok alatt kint is volt az a nagy darab száraz gaz ami a szemhéja alatt mélyen a gyulladást okozta. Utána bódottá', és kutyafésülés, reggeli....bármi jöhetett szegény ebnek, úgy megkönnyebbült.

Izzadok. Kutya meleg van. Tegnap megesett az első idei pancsolás a medencében. Sztem jövőre új állja már a helyét, mert már kicsit melós, hogy minden szezont lyuk kereséssel és tapasztással nyitnak a fiúk. A hőfokot minősíti, hogy a tegnap előtt kiengedett 17-18-fokos víz, ebben a kicsinek nem nevezhető plasztik bödönben tegnapra 24 fokosra melegedett!

 Drága uram most érettségizik. Megkértem, hogy ha behívják, kapcsolja ki a mobilját...az lesz nekem a JEL. Nos...már lehet izgulni, mert "nem elérhető". CSAK ügyesen apa!

Egyébként én, mint duplex jól vagyok. A súlyomat és a meleget ugyan nehezen viselem...de vannak kivédhetetlen dolgok :) Július 12.-én megyünk Bp.-re vizsgálatra a 13.hétben ....remélem minden rendben lesz! Most lassan eltolom haza a szekeret, mert itt dél után a hőség kibírhatatlan. Mondom: nyár van a javából. (De milyen kellemes is  lehet a hatodikon....)

Színvallás

...mert itt az ideje, bár akik olvastok már legtöbben minden titkok tudói vagytok is egyben. Naszóval az erősen sanszos helyzetkép szerint nagycsaláddá nőjük ki magunkat legkésőbb januárra. Hát igen, a projekt sikerrel zárult, most már csak kapaszkodnia kell magzatomnak a korosoó édesanyjába, és akkor végigvonulunk emelt fővel ezen a hátralévő pár hónapon :) Mindennemű korosodási és egyéb súlyosbító, mérlegszomorító tény tekintetében nem lesz sima liba a dolog, az már innen látszik, hiszen ezt a hetet is miniszünidőn töltöm. Magam, magam.
Történt ugyanis egy kerékpáros osztálykirándulás a szomszéd faluba amire elkísértem a gyerekeket -apa szsz. sztahanovista élmunkásként húzta Nagyigmándon- ,  a bevetett kíméletes hegymenetek ellenére meg lett a böjtje. Ügyelet -  ítélet - gyógyszer/pihi. A melóból sajnos így ukmukfukk kiszállni nem tudok, majd szépen lassan aktivizálom vissza magam a szigorúan le-kerékpártalanított családgondozói életembe. Gyalogszerrel kell eztán ugyanis végigjárnom az évet...majd számolom én is a másfélmillió lépésemet Magyarországon.
A nagy hírt már a gyerekek is tudják, lehet hogy még korai hiszen a kilencedik hetet kezdtem csak, de már melós volt a rébuszolás. Eszter azóta naponta többször a hasamat simogatja, és a terhességről kérdez. Addig jó, amíg a kijutást feszegeti, mert az előzmények ecsetelésére sem ő(k) sem pedig én nem állok még készen :) Imi valamiért a kutyákkal kapcsolatos korábbi beszélgetésünkre asszociált...és megkérdezte, hogy nekem ugye nem lesz bajom ha majd tüzelek...?! Hát hogy lehet ezt komolyan végigcsinálni?


Szóval kismacska, kiskutya, kisbaba...mondja valaki, hogy ez nem egy valódi baby bumm! :)

Ma van az utolsó tanítási nap. Imifiú boldog...én inkább gondterhelt a nyáriszünet megszervezésének súlya alatt. Fentiek tekintetében ugye itt-ott befigyel majd egy hosszabb táppénz, de a fennmaradó idő, az faltól falig kérdőjel. Eszter június végéig az ovi rabja...egyre kevesebb pajtással számolva. Ma ugyan délben felszabadítjuk, mert délután vár rá a hatéveseket megillető belövés . Oltogatjuk a gyereket, és ettől a gondolattól ő nem túl boldog. Előre gyúrom a kötélideget a hosszú sétához ami az Egészségházba visz...véget nem érő nyaffantás és könyörgés a menekülésért. :)

Tegnap este a dorogi -már már mindennaposnak mondható- felhőszakadás ellenére bezarándokoltunk Paksra vizet lesni. Az árhullám most tetőzött itt, szerencsére talán nem okozott olyan nagy galibát, mint kismilliónyi helyen. Megdöbbentő, hogy mennyien sétálgattak, beszélgettek, és ámenkodtak lent a parton a katasztrófaturizmus jegyében. a természet még meg is spékelte a szitut egy haragos kék viharfelhővel, és az alóla kibúvó dupla szivárvánnyal. Meseszép volt, és félelmetes is egyben, hogy tényleg milyen porszemek vagyunk mi ebben a nagy terráriumban.

Szintén tegnap tettem egy megállapítást. Ha valamire minden arra haladó ember tutira felnéz itt minálunk, az a gólyafészek. Jó azt gondolni hogy van ebben állat és természet iránti tisztelet, szeretet...de ami a sava borsa a dolognak, az nem más, mint a csupasz félelem attól, hogy PONT akkor f@sik egy íveset ez a drága nagytestű madár, amikor gyalogosan vagy kerekezve te elhaladsz alatta. Miközben a boltba araszoltam, akkor vettem észre, hogy atyámfiai, kiknek fejét nem védi a biztonságot adó autójuk, mind óvatosan fel-feltekintenek miközben finoman gyorsítva elhaladnak a fészek alatt. Olyan életszagú pillanat volt, hiszen ezek szerint ez is egy olyan dolog amiben mindannyian hasonlítunk...félünk attól hogy esetleg tojnak ránk!

Bocsánat a kitérőért!