2010.11.30. elhidegülve

Nyugi, csak fázok, és így az szürke szamarak sem trappolnak olyan iramban a kobakomban. 

Történés? Nincs, Csendes téli napokat élünk, az ízlésemnél lényegesen több vízzel és lényegesen kevesebb celsiussal. De hát nincs mit tenni, ennek most van itt az ideje. 

Vasárnap útra kel a vöröskeresztes télapó. Sikerült minden kis pajtásnak egy 500,- forintos csomagot összeállítani, és van egy zsáknyi plüss állat, apróság valamint könyv a legszegényebbeknek. Nekik szerintem ezzel megfejeljük a karácsonyt. 

Egyik este otthon is gyűjtésbe fogtunk össznépileg. Rávettem a gyerekeket, hogy válogassuk át kicsit a kacatokat, és amitől meg tudnak válni, adjuk oda a szegény gyerekeknek. Nem voltak nagy ideáim, hogy zsákok sorakoznak majd a gyerekszoba ajtajában a lemondás és odaadás angyalkáitól, de mégis jól esett amilyenek voltak. Sorra vették a kis cuccaikat és olyan felnőttes arccal kérdezgették egymást és engem, hogy akkor ez jó lesz a szegény gyerekeknek ugye? Örülni fognak neki ugye? Nekik is lesz legalább szép játékuk-könyvük ugye?.... Büszke voltam rájuk nagyon és elmorzsoltam egy kis könnycseppet is titokban, amikor kivittem a megrakott tecsós szatyrot. A szociális érzékenység csíráit idejében el kell vetni, na! 

Most meló van, de én valahogyan még délutánra sem vagyok képes beindulni a gépezettel. 

Már hetek óta takargattam itt egy lányka kabátot, az egyik kis szegény gyerkőcre gondolva, és tegnap végre oda is sikerült adnom a nevelőapjának. Az előbb jött velem szembe az utcán Nana, és rajta volt a kabát :) Tizenkét éves nagylány és szeretettel elfogadta amit neki választottam, és viseli is...ezek jó pillanatok ám! Annál jobb nincs, amikor TUDSZ segíteni. A meddő akarásba (ha nem sikerül végül semmi eredményre jutni) kicsit mindenki belehal, te is és a segítséget kérő is. Most nem így történt.

****

A vizesek tájékoztatása szerint a napokban 80 (!!!!!!) családnál kötik ki a vizet a faluban... Mi lesz így velük? A csöpögő csap szinte egyenlő a semmivel. 

Nem is gondolnál sokan, hogy napról napra egyre több ember kér segítséget amiatt, hogy áram -víz tartozása miatt a kikötés fenyegeti. Eszméletlen...én itt azon aggódok, hogy mit vegyek karácsonyra a családnak, míg máshol még fa sem lesz. Mit fa...víz, villany sem. Milyen ünnepük lesz ezeknek a gyerekeknek így...az angyalkák remélem a sötétben is odatalálnak hozzájuk...

2010.11.26. könnyek

Ma sírós napom van. Nem tudom miért vagyok ennyire érzékeny...fogalmam sincs. Még mensiközeli állapotban sem leledzem.

Két ügyfelet sirattam ma meg. TUDOM tudom! Ezt így nem lehet, az empátia mellé kell egy kis keménység is...nem megy. Ma nem.

Akkor borult be az agyam, amikor bejött az egyik ügyfelem a négy éves kislányával, és érdeklődtek affelől, hogy kaptak e az önkormitól visszatérítendő kölcsönt. Négy hónapja ki van kötve az áramuk, délután háromtól már sötétben ülnek, este gyertyáznak. Karácsonyról nem is álmodnak, az ajándék az lett volna ha van áram, és felkapcsolhatják a karácsonyi égőket...

A hivatal nem adott pénzt, az anya összeomlott. Ezt látva a kicsike az anyukája felé fordult simogatta az arcát, kezét, és sírt ő is vele csendesen: - ne sírj anyu...

...és én nem tudtam mit csinálni....

2010.11.26. ...már péntek

Mintha átaludtam volna ezt a hetet. Nagyon slendrián volt a naplókezelésem, utólag is x-cuse me érte! 

a tegnapi nap újfent a bölcsülés jegyében telt a csoportvezetői tréning maratoni napján, Szekszárdon. Nem mondhatom azt, hogy nem éreztem jól magam, mert de...csak piszokmód lefárasztott mindenkit agyilag a 8-3ig tartó aktív közreműködést is elváró feszült figyelmet igénylő csoportozás. Hat társunk vezetett felváltva bennünket, és ugye egyikkel sem teheted meg, hogy az ő munkáját lecarod, és félig nem vagy ott... 

Hogy ma mi lesz azt nemtom, de a naptáram már tele van :( Be kellene szednem a Vöröskeresztes pénzeket is, mert jövő héten le kell szállítanom a jattot Paksnak és ideje a télapó csomagokra is koncentrálni. Jövő vasárnap este ugyanis útjára indul a mi télapónk! :) 

Ez a huzamos elfoglaltság már nem tetszést váltott ki itthoni körökben. Tegnap este SZMK munkaest, ma Anyuszínház....és ez jövő7en újra. Mit tegyek? Most van a szezonja mindennek...csak a 'zuramat kellene valahogy lehiggasztani. (Pajzán tippeket nem kérek! Próbáltam...hatása nem hosszútávú ebben a témakörben!) 

Tegnap, amikor a munkaesten karácsonyi díszeket fabrikáltunk, már motozott bennem egy kicsit az ünnep :) Majd ma rá zoomolok, és előrángatom, mert az már mégsem járja, hogy ilyen lagymatagon várjam a szent napot. 

Mennem kell készülődni. Imike nem aludt itthon, Eszter még szunnyad...

2010.11.23. keddel kezdve

A tegnap elhavazós volt, okkal nem értem ide. Ihletnek és szabadidőnek a híján nehéz summázni. AZ eső szakadt, az ügyfelek pedig valami érthetetlen okból ennek ellenére özönlöttek.

Egy hónap múlva karácsony , de a fíling még mindig máshol jár. Kolleganőim tegnap már feldíszítették az idősek felőli részt, és én is kaptam egy műfenyőt...talán megszületik bennem ettől az ünnep. Mert annak meg kell születnie, nincs mese. Nem számít, hogy mennyi a csillivilli kívül, ha bent még nem gyújtottak lámpást. Kíváncsi lennék, hogy z vajon mitől függ... vajon a nagy rohanás, mindennapi mókuskerék nem hagyja megállni a lelkünket? Nem tudom...de ez nem jó így, mert ha már az ünnepeinket sem tudhatjuk biztonságban, munkásruhába marad a lelkünk...

Hmm.

Írtam egy cikket a helyi újságba a címe: "azért vagy itt...hogy mindent láss!" Majd feltöltöm ide is. Szeretek írni. Sokszor azért esik nehezemre nekiállni, mert nem vagyok biztos benne, hogy teljes mértékben át tudom adni azt, ami kipattant az agyamban. Az írás nekem egyfajta hobbi, és minden kész cikket úgy ünneplek belül, mint egy kis teremtményemet. Már megint jó hülye vagyok, igaz? Sebíj, ezt már nem moshatja le rólam senki.

Otthon minden oké. Imiapu túlórázik a karácsony előtti financiális biztonság érdekében...gyerekek oviba paterolva...alig jut rájuk időm. Délután ha együtt vagyunk is...mintha nem is lennénk együtt, olyan kevés. Ez alatt a nyúlfarknyi idő alatt kell anyának, házvezetőnőnek, feleségnek és egyben Petrának is lennem...és valamelyik mindig elsikkad. Az egész munkaidőm 90%-a a családgondozó énemé, alig tudok előbújni néha én.

Ismerőseim, most jut eszembe! december 9.-én Pakson lesz a PADLÁS musical :) nem tudom milyen szereposztásban, majd ma informálom le jobban a dolgot, de elsőre feltüzelt a dolog :) "...ég és föld között itt áll a Padlás, hol kelet és nyugat összeér, fény és sötét összefér...várjuk, hogy ránk találj" ÚÚÚÚGY SZERETEM!

Emlékszem hogy megboldogult kamaszkoromban barátnőmmel mennyit nyúztuk ezt a kazit a kétkazettás SONY-mon :)... azóta sem volt érkezésem megszerezni a CD verziót, pedig annyiszor gondoltam már rá...Majd talán egyszer.

Most megyek napot kezdeni, puszekli mindenkinek! Dolgozzatok mértékkel!

az elfogadásról...

"Lásd annak, amivé válhat, s azzá válik, ami lehetne!"
/A hattyúk tava/

2010.11.16. hanyagban nyomom

de ez még véletlenül sem érdektelenségi faktor nálam (...mostanában divat ez a faktor dolog, nem?). 

Három nap nemmunka, és aztán belefulladósság...ez a nagy alaphelyzet most. 

Ügyfelek jönnek-mennek, én pedig megint megteltem lelkileg. A múlt hét nagy pszichoszomatikus gödörben telt. Alig tudtam aludni, fájt itt ott, riogatott a kaszás erre arra...de most talán jobb egy kicsit. Ebben nagy része van mondjuk a hétvégi tapétatépős terápiának es! Köszönet érte lakásfelújító barátaimnak! :) Tényleg stresszkezelő hatással bír a rombolás, pláne így, hogy ellenőrzött körülmények között zajlik és nem nem minősül normaszegésnek :) 

Egy kis gombóc még ugyan ül a mellyemben, de igyekszem leküzdeni azt is, mert ez így ebben a formában senkinek sem jó. 

Tegnap este megint gyerekszobát rendeztünk. Az egy éve szétszedett emeletes ágyat szerelte apánk ismét össze. Helymegtakarítás, arculat újítás, újdonság varázsa...meg ehhez hasonló eszmék övezték a tettet. A gyerekek nagyon felbuzdultak tőle, mert rengeteg hely felszabadult, és így lett babasarok és szerelő műhely is. 

Este mondjuk a hülye anyjuk bekerekített... Eszter alszik alul. Az ágya mellé odacsusszantottam két régi, ülőgarnitúrából megmaradt szivacspárnát. A miért kérdésre pedig azzal feleltem, hogy : - ha Imike pottyanna, puhára tegye. Lányomban ezzel elültettem a félelem csíráját, és ettől a perctől kezdve attól rettegett a macsek, hogy Imi leesik. Először még meg is vigyorogtam, hogy mennyire félti a tesót...de aztán letisztult, hogy a francokat! magát félti, mert ő azt hiszi, rászakad az emelet...Jajjj. Volt egy meló kimagyarázni. MINDIG és MINDEN KÖRÜLMÉNYBEN alaposan gondoljuk meg mit vakkantunk foghegyről...egyáltalán nem vész el a szó ha gyereknek szól. 

Holnap megkapjuk a kajajegyet. Ilyen nehéz financiális helyzetben öröm az ilyen hír! Karácsonyi nagybevásárlást terveztem, mert már negyedik hónapja gyűjtöm a pízmagot. 

Karácsony...tényleg van valakinek fílingje? SE téli, se ünnepi se semmi...ennyi erővel akár egy mediterrán országban is élhetnénk, hisz ott sem repkednek novemberi mínuszok. És talán még a fizu is jobb.

Ma volt egy említésre méltó ügyfelem. Minden előítélet mentesen: ő az a tipikus filmbeli cigány jósasszony :) Nagy szoknya lófarok, nagy fülbevalő, ékszerek... csak a pipa hiányzott a szájából és akár a Szaffi dadusa is lehetett volna. Na. Jó hírt mondtam neki, nyugdíjfolyósítós ügye rendeződött, ezért hálálkodni kezdett (mielőtt kért kölcsibe 500 forintot khmmm...). Megáldotta (írd és mond!!!!) a lábam közit! Hehehe... rákérdeztem, hogy ez biztos? Azt mondta, ja! Na, ha ezt az uramnak elmesélem... 

Más. 

Orbán kalkulátorral kiszámoltattam a jövő évi béremet. A két gyerekre járó gyerekkedvezménnyel egész jól fogok kijönni. Több lesz bő tízzel a bérem...nem sok igaz, de legalább nem csökken,nem?

Béna szekér és HahóBözsi

Zsong az agyam. Totális káoszt teremtettem egy fél pillanat alatt a munkahelyemen az asztalon...és -bár a papírokat elpakolgattam a végére- de a káoszom megmaradt nekem. Eszter velem volt, Imike apuval lébecolt náluk. A kiscsaj tök jól eljátszogatott köbö egy órán át az adomány játékokkal, aztán egyszer csak közölte, hogy ez unalmas, menjünk. Drága kisleány! Ez a felnőttség! 

Elvittem dokihoz, semmi számottevőt nem kaptunk. Befújt neki 2puff pulmicort-ot, megkaptam a segédeszközt hétvégére (puncsos vagyok,na!) és a parancsot, hogy 3x2puff szükség esetén. Ezen túl ambroxol...majd kiderül mi lesz. 

A faluban egyébként bárányhimlő járvány tombol a méterem aluliak körében. Még szerencse hogy enyémgyerekek tavaly nyáron megörvendeztettek bennünket hólyagos pöttyeneteikkel. Nem tudom, hogy szabadságoltatnám magam 2 hétre...ma is házhoz jött egy ügyfél...szerintetek!? Zárnom kell a kaput, és ez nem gonoszság, nekem is van magánéletem a jófenébe! 

Eszter még alszik, de mielőtt beebrudaltam az ágyba énekelt nekem. A dal címe: A part alatt :) biztosan ismeritek. Az én drágám átköltötte félrehallás útján kicsit, a malom felé ballagó konvoj strófáit: - béna szekér, béna szekér...majd a malomba ér majd a malomba ér! 

Hehe. nem tudtam megmagyarázni neki, hogy a "mén a" az miért értelmesebb mint a "béna", úgyhogy abbamaradtam, hogy majd a szókincse bővültével ezt is megérti szentem. 

Ja, egyébként a dokibácsinál nagyon ügyes volt, és az öreg dok' erre jutalmazni szerette volna egy Hahó Bözsi matricával...ami nála a Helló Kitty-t jelenti! Behaltam. 

Na, szép napot nektek, jó hétvégét, megyek és tompítom a fejfájásom, mert ebben a formámban túlontúl hiteles Morgó leszek a ma esti próbán.

2010.11.12. 'reggelt!

Ilyen egy éjszakát. Passzivity rulez. Babaprojekt immáron hivatalosan is tolódik...efelett érzett dolgaim inkább megkönnyebbülésre hajaznak, de azért van bennem egy kicsi károgás is.Mindegy! Jó ez így...sok lett volna most a felborítandó emiatt.

Másrészt a szar éjszaka a köhögés miatt volt. Eszter köhögése tarthatatlan, ma dokihoz megyünk. Nyitott ablak, Tantum verde a torokba, felpolcolt alvás, hidegpárásítás...ennek ellenére alig tudott elaludni a köhögéstől. Amikor már eldurvult a dolog, kétségbeesésemben elővarázsoltam a doboznak a legeslegeslegaljáról egy rectodelt kúpot. A felét tettem csak be szegénykének, de ezzel is kellett majd' egy óra hogy jobb legyen :( Nem tudom, hogy a házidoki miben tud újat mutatni...megpróbálom. Mindenesetre iratok kúpot, de azt is max 3 napot lehet egymás után adni.

(Látod Nyuszika, mégiscsak jobb a halasztásos döntésünk...)

Napközben egyébként semmi baj nincs vele, csak amikor bemelegszik alváshoz. Ismerem ezt, Imikével is így volt és vele sem volt egyéb fegyverem...talán a Pulmicort pipa...de ahhoz vennem kell segédeszközt, mert kiscsaj így még nem tudja hatékonyan leszívni a cuccost.

Harmadik napja vagyok ma szabin. Ehhez képest tegnap és előtte is legalább 2 órát dolgoztam, és ma is fogok...

Hétfőre gondnoksági ügyben team et kell sürgegyors összehívnom, aztán a tegnapi gyerekek véd. vételi javaslata, anyaotthon megkeresése...mindezt a gyerekekkel a hátam megett. Jó kis szabi. Mondtam már hogy családgondozni yo, hejjhó! Magánélet: DEL.

2010.11.11. újra itthon

Fél tizenkettő volt amikor hazaértem. Annak ellenére leszívott a dolog, hogy a méltán tisztelt anyuka nem is szíveskedett megjelenni köreinkben. Meghallgattunk mindenkit, új dolgok nem derültek ki, de végre papíron van hogy tiszta hülye aki nem normális.

Gyerekek már a délutáni szunyába fogtak. Elzavartam őket mert nekem nem tetszővé fajult a birkózásuk. Eszter térde a nagy lendületben belekoccant Imi fejébe mire az belebuffantott a huga térdébe és hasába is. NA ÁLLJON MEG A MENET! A verekedés nem divat nálunk. Én sem pofozkodtam most sem, csak elzavartam őket a szobájukba csendes, befelé fordulósan gondolkodós pihenőre. Hogy aztán mennyire lesz eredményes, azon lehetne vitatkozni...

Sokszor veszedelmes a hasonlóság a gyerekeim valamit Mazsola és Tádé párosa közt. A szerepek nem fixek, helyzete adja hogy melyikük a mazsolább illetve tádébb :) Bár...Imike akár el is játszhatná Manócska első"szülöttjét" olyannyira sokszor passzol rá a figura.

Vérben még nem fürdök :) Dzsudith te meg...irgumburgum! ne dörzsölgesd a tenyered! Alakulnak a belső dolgok, érzem...de hogy miért ilyen későn? A belsőfrász tényleg tehet ilyet?

Ma van a héten a legszebb idő odakint. Nem is tudom mihez kéne kezdenünk. Mindenképp jó lenne kimozdulni, ha ilyen marad ébredésre, akkor sétálunk egy nagyot.

Apa ma későn jön csak, magunk vagyunk magnak. S mivel tudom az agyammal és értem is hogy mennyire fontos a "minőségi idő" mint olyan a gyerekekkel...igyekszem rájuk szánni a délutánomat és elzárom magamban egy fakkba takarítósbözsit. Apával -a sok sok feszület miatt (úgymint bolond nőszemély, autó várárlás, itt a piros,hol a piros...)- mostanában úgyis inkább paszivity van este az activity helyett...szerencsére mi ezeket a dolgokat jól meg tudjuk beszélni, így nem durcás kussolásba torkollik a nap.

Kéne cikket írnom, Holnap meg anyuszínházas próba...közeledik a karácsony. Basszus, de még mennyire!

örök érvényű szavak

"Ők ma gyerekek... Ha ma kihagyod az esti mesét, holnap már lehet, hogy nem is kéri a lányod vagy fiad. Ha ma nem ülsz oda vele a társasjáték mellé, előfordulhat, hogy a jövő héten már késő lesz. Ők ma gyerekek, és nem pótolhatod be az önfeledt építőjátékozást, babázást úgy öt év múlva, amikor már kevésbé szorítanak a megélhetési gondok, amikor már nem kell új szőnyeg, vagy függöny az ablakra. Ha most kihagyod az együttlét meghitt perceit, évek múltán talán már a meghitt beszélgetéseket sem igénylik. Ha most nem sétálsz velük kézenfogva, akkor pár év múlva végleg elengedik a kezed, és a kapaszkodó nélkül elsodródhatnak. Visszahozhatatlanok és megismételhetetlenek a gyermekkor napjai, hetei, hónapjai. Téglák ezek, amelyből és amelyre a felnőtt élet felépül. Ha sok tégla hiányzik, labilis lesz az építmény."

2010.11.10. családgondozni yo (?)!

...köbö két hete írtam erről a nőről,akihez féltem kimenni. Na. Most beütött a krach. Nincs mit halogatni tovább be kell vonnom a gyámügyet. Egyenlőre fogom még a féket és nem utaljuk azonnali hatállyal intézetbe a gyerekeit...de ettől nincs már messze. 

Egy anyának nevezett valaki hogyan engedheti hogy a 14, 8 és 4 évesei egyedül flangáljanak Budapesten, sőt mi több, egyedül vonatozzanak oda-vissza több mint 100kmtert? Miközben ő ki tudja hol...és mit. Mondtam már akkor is, sz@rik az alkotmányra. Képzeteket dédelget, fixa ideája hogy ő valami kisebbségi fejes a székes fővárosban. Jah. 

Miatta ma szabin is vagyok meg nem is. Végül is itthon maradtam a gyerekekkel mert jobban folyik az orruk és jobban is köhögnek mint az illdomos. Gondoltam én, nyugodtan ápolom őket, DE a családgondozó az ugye bármikor ad hoc előrántható. Sutba a magánéletet, menteni a másét. Amíg nem volt saját gyerekem könnyebbre tudtam venni a figurát, de így ma felügyeletet kellett kerítenem, aztán belevágtam a lecsóba. Holnapra esetmegbeszélést hívtam gyorsba össze...remélem jutunk valamire, és remélem, hogy az anyát is hazaeszi a fene. Már gyúrom magam a holnapi ramazurira, mert az biztos,hogy lesz. ...hasmenésem is van már...kell ez nekem? 

A választ inkább ne várjuk meg. 

Szóval a héten ohne munka elvileg...roborálunk ezerrel.

2010.11.09. élek ám!

...merőben szokatlan, hogy már második hétköznapja csusszanok el az írás fölött. Nincs is még tél, de mégis el vagyok havazva.

Mesélnék ám, mer' azért lenne mit...de most besült az agyam.

Pénteken ruhaosztottuk. Két elszánt némber kontra több mázsányi gönc kontra harminc fős támadó tömeg. Kizsákoltunk, túrtak amit túrtak, de sok maradt. A maradékot nem szerettük volna semmiképp sem tárolni, ezért szanálósba mentünk át. A nemkellőket utánfutóra dobáltuk, közben teljes hangerőn tomboltattuk a rádiót a telefonomon. A telefon az utánfutón pihent.

Mikor megtelt az első kanyar, jöttek, felcsatolták és elvitték a tűzrevalót....meg (ahogy pár perc múltán lecsengett az agyamban...) a telefonomat is. Halál vize, hideg veríték, égnek feszülő szőrszálak és futkosó hideg a háton...volt ott minden, gondolhatjátok. Felhívtam magam felvette a kocsmáros csaj a főutcáról...meglett épségben, jutalomsör a megtalálónak...időszakos nyugalom nekem. A 'zuram füstölgő feje és villámló szeme kívánalom volt, mert nagy barom az is aki nem bőg...megérdemeltem a letorkollást. A névnapi este jól sikerült, éjjel 11-ig tartott :) aztán éjfélre ágyba is jutottunk.

...a gyerekek pedig négykor beköltöztek az ágyunkba. Ki voltunk simulva aznap!

...most mennem kell, mert az előbb itt volt egy kiscsaj aki rühes...és azóta kényszeresen vakarózok. haza akarok menni lezuhanyozni...most...aztán véradós vacsora!

2010.11.05. gyorsban nyomom

Általában reggel szoktam írni de ma dömping volt eddig, eztán pedig megint csak felgyorsulnak az események a délutáni túlszervezettség miatt. (Tudjátok: ruhaosztás kontra vacsoravendégek fogadása...) 

Kezdek boszi lenni, hiszitek..? Tegnap egy ügyféltől jöttem ki az utcán, és nagy magányomban arra gondoltam, hogy basszus, mi lenne ha jönne most szembe velem egy nagy harci kutya (Tudom István :) harci kutya a tököm!)...tekerek kettőt...erre befordul velem szembe az utca végén egy térdig érő, zsemleszínű, korántsem jóképű dog-állat. Gyomor összerándult, már vártam a vizualizált támadást, de csak rámnézett, oszt' magamra hagyott a vad tekerésben. 

Előző este azt álmodtam, hogy két kisebb termetű kutya támadott meg és az egyik beleharapott az alkaromba. DURVA hasonlat tudom, és respect is érte az anyukának...de tegnap az egyik nálunk járt kispajtás összetévesztette az én kezem a mellettem álló anyukáéval, és tiszta erőből beleharapott az alkaromba. Még most is látszik...szabályosan éreztem ahogy reccsennek a szövetek a kis fogak alatt. 

Na? Boszi vagy nem boszi? 

...volt még egy harmadik dolog is ami az éjjeli agymenés közben egybeesésként eszembe jutott, de már meg nem tudnám mondani. Öreg-sam. 

Gyerekekkel reggel időben keltünk megint (talán ha így fogalmazok, hogy időben, és nem úgy hogy q-va korán, akkor a lelkem sem ásít naphosszat). Pakoltam, a lakás első fele már vendégfogadásra kész, de még fel kellene mosnom a füriben és a konyhában is. Meg kell szöknöm egy órára nincs mese...innen ugyanis munka után már egyenesen a ruhaosztásra vonulok, és onnan esek haza 6 magasságában a vacsira. Apropó vacsi :) Jól leosztottam a feladatokat ahhoz képest hogy vendéglátók leszünk...hehe. Megvettük a húst-apu megfőzi a pörit, megvettem a hagymát-sógor megfőzi a hagymalevest, megvettük a csibehusit, bepácoltam-anyós megsüti, uram megcsinálta a madártejet, hugom süt sütit...úgyhogy összehordunk mindent az asztalhoz! Szép firma vagyok,mi? Nem ilyen szoktam ám lenni, de most a szükség törvényt bomlaszt. 

Megyek is a lelátogatandó családomhoz, aztán ellépek kicsit! 

Szép hétvégét nektek, hétfőig ne üljetek a géphez! Családozzatok, kiránduljatok, főzzetek, mossatok, ölelkezzetek...! 

Jah és BOLDOG névnapot Imréim!

2010.11.04. lassú eszmélés

Pedig hat magasságában szupermutter életérzés lengett körül, amikor ötös kelést követően eddigre már rotyogott a leves, a szaftos hús, pörgött a mosógép, telt a gyerekpocak, leürült a szárító és beágyazódott az ágyikó....DE minden csoda egy pillanat alatt berogyhat ám. 

A finishben, fél hét után eszméltem arra, hogy nekem még hajat kell mosnom, a gyerekek kiborítottak a gyerekszobába minden kiboríthatót, a mosógép csak nem akart lejárni, és befüstölt a kályha es. Így a vége (korai kelés és szuperfeeling ide vagy oda...) kapkodás lett a javából! Adrenalin szintem a fejem búbját verdesi...és fáj a nyakam...kiült rá a feszkó. Ha valaki képes stressz lesepregetésre online...várom a jelentkezését! 

Holnap sűrű péntek. Ruhaosztás lesz kettőtől ötig, ami nekünk -osztóknak- minimum egytől hatig elfoglaltság. DE fél7-hétre már vendégek jönnek Imre napozni 14-en tobzódunk majd az étkezőben..apropó! Nekem ma még csokikákat is kell vennem Imréimnek...el ne felejtsem! 

A helyzetet nehezíti, hogy nemcsak én nem leszek otthon időben, még apa is Szhbattáról esik haza...gáz. 

Jajjj. Itt volt egy ügyfelem. Súlyos beteg és nagyon (nagyonnnagyonnagyon) büdös volt szegénynek a szája ahogy beszélt. Kicsi az iroda és hamar betelt...pfú. Nem bántani akarom én, megvan a maga baja, el is intéztük amit kell...de a gyomrom most felhördült.

2010.11.03. hét közepi fél nap

Ma csak délelőtt dolgozok :) délutánra szabadságoltattam magam, mert az óvodában eleve alacsony a gyereklétszáma szünet végett, ráadásul ma az óvónők szakmai napot is tartanak, így még kevesebb poronty marad délutánra. Jobb lesz nekik otthon aludni a'zanyuval :). Tutkerájos, hogy beájulok, mert ma egy fáradt őszi légy, álmos szárnycsapásai is simán álomba andalítanak. 

A hősugárzót ma sem hoztam el...most már melegszik, de a jövő heti zimában már semmiképp sem hagyhatom a dobozában a saját bejáratú melegemet! 

Kaptam egy mailt, hogy aki szeretne, írhat cikket a MI világunkba. Gondoltam, hogy valami nyájas-májas, termék ajnározós szösszenetet várnak...de attól azért mégis lehidaltam, hogy meg van adva 5 szó aminek benne kell foglaltatni, plusz csak az unilever-es termékekről lehet írni... sajtó és szólásszabadság a javából!

2010.11.02. az Úr 2010.évének 45.hete

Minden hétnek kedd-del kellene kezdődnie, nem gondoljátok? Ez így nagyon fájintos...sehol a hétfő feeling, kapásból a keddi 40%-on "lobog" a munkakedv. 

Rohadt hideg van itt megint...14 fok!!!! Basszus...a 'zuram vett nekem egy hősugárzót, és én nem hoztam el. Rámfért volna...itt max. fél kilenc magasságában indul be a hőmozgás (mondjuk most is mozog, csak épp belőlem kifelé). 

Akkor jöhet a tematikus mesélés? Ígérem nem leszek hosszú. 

Szóval a Péntek. Leadtuk a gyerekeket az oviba és önfeledt felnőttnapra indultunk kettesben apával. Célirányos terveink közt szerepelt kabát vásárlás és autó vizitálás (hezitálással egybekötve) Szekszárd -mint tudjuk- nem a világ közepe, sőt azthiszem valahol a partján egyensúlyozik...mindezek ellenére nem gondoltam volna hogy ilyen koppanós napunk lesz. Koppantunk először a Tacco-ban, aztán szép sorban jött a C&A, KIK, és TECSÓ...sehol nem találtunk olyan kabátot ami elég hosszú elég széles vagy éppen elég vastag lett volna apakabátnak. Végül a harmadik (!!!!) kínaiban sikerült valamit zsákmányolni. Talán az idegesség...de méginkább az előző nap elfogyasztott pokollecsó...hatására mordult egy érdekeset a hasam. AZtán mégegyet...és elért az a pillanat, amikor már futkározik az emberen a hideg, és egy csak egy gondolata van...leguzzsanatani egy lyuk fölé. Ezt közöltem apával, aki először azt véleémezte, hogy emígyen odázom el az autó vizitet..de aztán a második (és harmadik) szájösszeszorítós, libabőrözős, félvepukkantós, wc vizslatós rohamnál benzinkútra vitt. És ott, akkor abban a közepesen retyós vécében elért a gyönyör. Nem is engedtem el vagy negyed óráig :)(Gondolataimban felrémlett EGY barátnőm hasonló esete a babgulyás utáni napon a Sötétvölgyben ...hehe) 

...eztán már vígan jöhetett az autó vizit. Erről nem beszélnék sokat -bár tudom, hogy párom erre lenne kíváncsi igazán- a lényeg, hogy beleszerettem egy 2004-es Renault scenic-be :) de túl sok kilométert futott már a drága. Az a baj, hogy én olyan adj uram de azonnal! -típus vagyok, aki nem tud hatvanhét kereskedést végigjárni, morfondírozni, hümmögve weblapozni a használtautó.hu-n...eztán már a férfiember dolga lesz megmondani a frankót. Az én pillanatom elszállt, de már tudja mi a dörgésem. 

Szombat: Gyertyagyújtás Váralján és Györében csodaszép napsütésben. Míg mi sírt kapáltunk a gyerekek és a kandúrok a szomszéd földön melózó kombájt stírölték, aztán amikor elment -jó, és gyűjtögető gyerekhez híven- böngészték (és zsákba gyűjtötték) az elhagyott csöveket a tikoknak. :) Ekkor még tiszta és rendezett volt az öltözékük, bár a végére már hagytak kivetnivalót magukon alul és fölül egyaránt. 

De a java eztán jött. Elzarándokoltunk kilencedmagunkkal Óbányára. CSODASZÉP!!!! Caplattunk vagy másfél órát a völgyben, patak mellett, vastag aranysárga és bronzbarna avarban. Ahol a völgyet már kitöltötte a patak, ott a köveken kellett egyensúlyozni. Apa bokáig merült félúton a höss vízben...így visszafelé már kerülte volna ezt az élmény, szóval úgy döntött, hogy a család kerül...hegyoldalban, nagy ívben. 

Igen ám...de egyre feljebb és feljebb vitt a járható út, mígnem elfogyott. Egyedül...vagy felnőttként ez nem ijesztő..de két gyerekkel!? Ne tudjátok meg...a lábammal már a külső lábélemen kapaszkodtam, a gyerekek folyvást csúsztak, húztuk őket vissza. Megfordulni már nem volt értelme..előre jutni pedig lehetetlennek tűnt. Alattunk a mélység már kinőtte a barátságos határt, és fenyegetően kiabált. Ha onnan lezúgunk... 

Kicsit tudtunk araszolni, a gyerekeket toltuk, vontuk, gyökerekbe kapaszkodtunk, a cipőt is karmosra formáltuk a lábunkkal...persze azon a 3-4 méteren sehol egy q-va, biztonságot adó fa. 

Amikor már csúszott a lány, én alig bírtam állni és az uram is megindult lefelé...elöntött a pánik. A fiamat felnyomtam valamire amin meg tudott ülni, tartottam valahogy Esztert amíg az uram -az ÚJ KABÁTJÁBAN- visszakúszott, aztán nem bírtam tovább és én lecsúsztam. Nem fájt. De az annál jobban, ahogy Eszter sírt, és kiabált nekem. Lentről nézve sem volt egyszerű a helyzet, de átvergődtek, és lejutottak. Még este is sírni tudtam volna amikor rágondoltam, hogy egy hülye döntéssel bajba sodorhattuk volna őket. Marharépák... 

Hát ennyi...nekem nagyon para volt, és hirtelen DEL-t nyomott minden korábbi, hűdeszépdecsodálatosanmeseszerűezazőszimecsek-érzésre. Most is görcsben áll tőle az agyam. Imi nem élte meg nehezen, ő nevetve mesélte utána, Eszternek kellett azért párt kört futnia azért, hogy feldolgozza. Még másnap is emlegette, hogy ugye nem esünk le...? 

Szép szülő az ilyen.