Pedig hat magasságában szupermutter életérzés lengett körül, amikor ötös kelést követően eddigre már rotyogott a leves, a szaftos hús, pörgött a mosógép, telt a gyerekpocak, leürült a szárító és beágyazódott az ágyikó....DE minden csoda egy pillanat alatt berogyhat ám.
A finishben, fél hét után eszméltem arra, hogy nekem még hajat kell mosnom, a gyerekek kiborítottak a gyerekszobába minden kiboríthatót, a mosógép csak nem akart lejárni, és befüstölt a kályha es. Így a vége (korai kelés és szuperfeeling ide vagy oda...) kapkodás lett a javából! Adrenalin szintem a fejem búbját verdesi...és fáj a nyakam...kiült rá a feszkó. Ha valaki képes stressz lesepregetésre online...várom a jelentkezését!
Holnap sűrű péntek. Ruhaosztás lesz kettőtől ötig, ami nekünk -osztóknak- minimum egytől hatig elfoglaltság. DE fél7-hétre már vendégek jönnek Imre napozni 14-en tobzódunk majd az étkezőben..apropó! Nekem ma még csokikákat is kell vennem Imréimnek...el ne felejtsem!
A helyzetet nehezíti, hogy nemcsak én nem leszek otthon időben, még apa is Szhbattáról esik haza...gáz.
Jajjj. Itt volt egy ügyfelem. Súlyos beteg és nagyon (nagyonnnagyonnagyon) büdös volt szegénynek a szája ahogy beszélt. Kicsi az iroda és hamar betelt...pfú. Nem bántani akarom én, megvan a maga baja, el is intéztük amit kell...de a gyomrom most felhördült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése