2010.11.11. újra itthon

Fél tizenkettő volt amikor hazaértem. Annak ellenére leszívott a dolog, hogy a méltán tisztelt anyuka nem is szíveskedett megjelenni köreinkben. Meghallgattunk mindenkit, új dolgok nem derültek ki, de végre papíron van hogy tiszta hülye aki nem normális.

Gyerekek már a délutáni szunyába fogtak. Elzavartam őket mert nekem nem tetszővé fajult a birkózásuk. Eszter térde a nagy lendületben belekoccant Imi fejébe mire az belebuffantott a huga térdébe és hasába is. NA ÁLLJON MEG A MENET! A verekedés nem divat nálunk. Én sem pofozkodtam most sem, csak elzavartam őket a szobájukba csendes, befelé fordulósan gondolkodós pihenőre. Hogy aztán mennyire lesz eredményes, azon lehetne vitatkozni...

Sokszor veszedelmes a hasonlóság a gyerekeim valamit Mazsola és Tádé párosa közt. A szerepek nem fixek, helyzete adja hogy melyikük a mazsolább illetve tádébb :) Bár...Imike akár el is játszhatná Manócska első"szülöttjét" olyannyira sokszor passzol rá a figura.

Vérben még nem fürdök :) Dzsudith te meg...irgumburgum! ne dörzsölgesd a tenyered! Alakulnak a belső dolgok, érzem...de hogy miért ilyen későn? A belsőfrász tényleg tehet ilyet?

Ma van a héten a legszebb idő odakint. Nem is tudom mihez kéne kezdenünk. Mindenképp jó lenne kimozdulni, ha ilyen marad ébredésre, akkor sétálunk egy nagyot.

Apa ma későn jön csak, magunk vagyunk magnak. S mivel tudom az agyammal és értem is hogy mennyire fontos a "minőségi idő" mint olyan a gyerekekkel...igyekszem rájuk szánni a délutánomat és elzárom magamban egy fakkba takarítósbözsit. Apával -a sok sok feszület miatt (úgymint bolond nőszemély, autó várárlás, itt a piros,hol a piros...)- mostanában úgyis inkább paszivity van este az activity helyett...szerencsére mi ezeket a dolgokat jól meg tudjuk beszélni, így nem durcás kussolásba torkollik a nap.

Kéne cikket írnom, Holnap meg anyuszínházas próba...közeledik a karácsony. Basszus, de még mennyire!