2010.11.09. élek ám!

...merőben szokatlan, hogy már második hétköznapja csusszanok el az írás fölött. Nincs is még tél, de mégis el vagyok havazva.

Mesélnék ám, mer' azért lenne mit...de most besült az agyam.

Pénteken ruhaosztottuk. Két elszánt némber kontra több mázsányi gönc kontra harminc fős támadó tömeg. Kizsákoltunk, túrtak amit túrtak, de sok maradt. A maradékot nem szerettük volna semmiképp sem tárolni, ezért szanálósba mentünk át. A nemkellőket utánfutóra dobáltuk, közben teljes hangerőn tomboltattuk a rádiót a telefonomon. A telefon az utánfutón pihent.

Mikor megtelt az első kanyar, jöttek, felcsatolták és elvitték a tűzrevalót....meg (ahogy pár perc múltán lecsengett az agyamban...) a telefonomat is. Halál vize, hideg veríték, égnek feszülő szőrszálak és futkosó hideg a háton...volt ott minden, gondolhatjátok. Felhívtam magam felvette a kocsmáros csaj a főutcáról...meglett épségben, jutalomsör a megtalálónak...időszakos nyugalom nekem. A 'zuram füstölgő feje és villámló szeme kívánalom volt, mert nagy barom az is aki nem bőg...megérdemeltem a letorkollást. A névnapi este jól sikerült, éjjel 11-ig tartott :) aztán éjfélre ágyba is jutottunk.

...a gyerekek pedig négykor beköltöztek az ágyunkba. Ki voltunk simulva aznap!

...most mennem kell, mert az előbb itt volt egy kiscsaj aki rühes...és azóta kényszeresen vakarózok. haza akarok menni lezuhanyozni...most...aztán véradós vacsora!