Ma sírós napom van. Nem tudom miért vagyok ennyire érzékeny...fogalmam sincs. Még mensiközeli állapotban sem leledzem.
Két ügyfelet sirattam ma meg. TUDOM tudom! Ezt így nem lehet, az empátia mellé kell egy kis keménység is...nem megy. Ma nem.
Akkor borult be az agyam, amikor bejött az egyik ügyfelem a négy éves kislányával, és érdeklődtek affelől, hogy kaptak e az önkormitól visszatérítendő kölcsönt. Négy hónapja ki van kötve az áramuk, délután háromtól már sötétben ülnek, este gyertyáznak. Karácsonyról nem is álmodnak, az ajándék az lett volna ha van áram, és felkapcsolhatják a karácsonyi égőket...
A hivatal nem adott pénzt, az anya összeomlott. Ezt látva a kicsike az anyukája felé fordult simogatta az arcát, kezét, és sírt ő is vele csendesen: - ne sírj anyu...
...és én nem tudtam mit csinálni....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése