megjöttem

...és mindjárt suhanok is tova a sulis meet-re. Nagyon "vágyom" már ezt az ütközetet. A temetés polgári volt, már túl vagyunk rajta. Érzéseim vegyesek... 

Hagyjuk is. 

Délelőtt megint kipipálhattam ezt-azt az ajándék listán. A gyerekek miki csomagja is kész, rendhagyó csomagolásba kerültek a meglepik :) Egyenlőre nem szeretném ellőni a lényeget, annyira örülök az ötletemnek, meg egyébként is...van itt VALAKI....aki bennfentes, és olvas! (Ugye Nyussz?) 

A télapó megszemélyesítésének kérdése ugyan még valóban egy merő kérdőjel...de csak kialakul a végére. Bízom a fiúk kreativitásában. 

Szombaton meló. Uff.

média méreg

Félálomban mikróztam éppen a meleg kakaóhoz tejet, amikor a rádióból belezörögtek a reggelbe a hírek: 

...elfogadták Tarlós István főpolgármester fizetés emelését....havi bére bruttó 1.200.000,- + 195.000 egyéb térítés... 

Én ezt nem értem. Ez egy másik kaszt? Az átlag magyar filléreskedik, fogához kocogtat, féli a hó végét...az ő életük mitől más, miért kíván meg több ráfordítást? Sokkal nagyobb empátia dühönghetne Armani-s vagy HugoBoss-os mellkasukban, ha nekik is számítana, mire-mennyit... Ez a pénz nettóban cirka 800.000 basszus! Ebből aztán lehetne tecsózni, turiba járni és piacolni :) ...mert ugye az ember az első ocsúdásig biztosan a megszokások rabja maradna. 

Én egy vagyok itt a "végeken" aki látja, hogy milyen a nullához közeli állapotban élni embereknek. Havi 100e forint 4-5 főre... na ezt tessék beosztani! 

Finom indíttatásomra (valóban én vetettem fel és büszke is vagyok rá!) bepróbálkozunk csóró falu szinten a cipősdoboz akcióval. Én már hármat készítek :) és annyira remélem, hogy lesz még jópár olyan melegszívű lakótárs, aki képes adni, és valami megmagyarázhatatlan okból ennek a lehetőségnek ÖRÜLNI is. Olyan ez mint a kábszer...elkezded, és nem bírod abbahagyni. Este elkezdtem készíteni az első cipősdobozba egy alsós kisfiúnak ajándékot (Imikének megvásárolt melegítőfölső, amit egyszer sem vett fel mert feszül..., katonai szett egy régebbi búcsúból-ezt én tettem el anno-, újjátékkártya, új fém asztali tolltartó) ...aztán a nagy apkolásban eszembe jutott a kisfiú huga...majd a szomszédjukban élő öt gyerekes család porontyai, és egy csodaszép cigány kislány az oviból...végeláthatatlan a lista. Ma már három doboz figyel félig készen :) és lehet hogy ez még nem a vége. 

Próbáljátok ki, annyira jó érzés adni! Eszter kiszavazott babáit kimostam, és csodaszép lett mindegyik...egyikőjük már ott lapul az egyik doboz alján egyéb körítményekkel :) Még átfésülöm a lakást elfelejtett könyvekért, játékokért...annak akinek nincs, hátha többet jelent majd. 

És ezt találtam megerősítés képpen: "Van, aki bőven osztogat, mégis gyarapszik, más meg szűken méri a járandóságot, mégis ínségbe jut. Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül." (Példabeszédek 11:24-25) 

Jajj a mai nap a nagy lelki túlcsordulásom ellenére nem lesz könnyű. Délelőtt Paksra megyünk a Központba teamelni, aztán egykor temetik az öngyilkos fiút...fél3 kor pedig fegyelmi megbeszélés a suliban a tanári karral, és a renittens gyermek nagy önérzettel bíró szüléivel. 

Fáj a torkom is...hólyagos :(

ez de jó...

"Az ember képes a magányt megszokni, de ha a magánya csak egyetlen napra is megszűnik, utána kezdheti a megszokást elölről." 

Semmi köze nincs hozzám ennek az idézetnek, első olvasatra nem is értettem, de aztán felrémlettek előttem a nagymamák, és nagypapák, akik hét számra egyedül vannak, elvannak és várják a "gyerekeket", aztán amikor elmúlik hőn várt látogatás...kezdhetik a megszokást elölről.

pur blanca

Reggel a nagy fürdési igyekezetem közepette, midőn a füriablakból levadásztam a sampont és balzsamot - amit muszáj vagyok itt tartani, mióta a gyerekek egyszer "megfőzték" egy nagyobb fürdőzés közepette apa OldSpice tusfürdőjét...- lepofoztam a maradék párfűmömet a kőre. Szétzúzta magát alaposan...s most ennek köszönhetően illatos a fürdő, a seprű és a lapát is... 

(Eszembe is jutott hirtelen a Nyár van, nyár! kezdetű úttörő opus: ...röpke lepke száll virágra, pur blanca illat ááááár!) 

Jól kezdődött a nap, na. Most összenyalábolom magam és vidéken töltöm a délelőttöt. 

Hétvégén kezdődik a december feltűnt valakinek?! Első hét: Télapó otthon, majd a suliban-oviban és Vöröskeresztes berkekben. 

Második hét: sütemény legyártása az ovis sütivásárra, majd csomagolás, és a karácsonyi vásáron áruba bocsátás... 

Harmadik hét: utolsó munkanapok fenékbe rúgása, izgatott készülődés a 21.-ére időzített apokalipszisre (bocccsi! :)és az utazásra. 

Negyedik hét eleje: KARÁCSONY 

Közepe: hazakecmergés. 

Vége: ...annak fejvesztett eldöntése az überhatározott baráti körben, hogy HOL szilveszterezünk?! :) 

Aztán a januárt egy dolog lengi be jelentősen, a STATISZTIKA. Fúúúúj. Megyek inkább a buszhoz! :)

másik bejegyzés

Ezt inkább ide írom. 

A hétvégén nem jutottam net közelbe. Kisebb elvonási tünetekkel meg kellett birkóznom ugyan, amikor használható segítség híján a környékbeli néznivalókról szerettem volna bővebb infót (mikor, mit, mennyiért...), de elvoltam. Sokszor volt olyan is, hogy a mobilom és én semmit sem tudtunk egymásról, és komolyan mondom: élveztem! 

Pénteken beszéltem a családdal, barátnőmmel, hogy hejjhó itt vagyunk, beködöltünk Gödre...amikor elkottyantotta véletlenül Mimi, hogy otthon mi történt. Anyuék szomszédjában egy 19 éves srác felakasztotta magát...ismertem őt, ismerem a családját, hallottam a gondjairól, és nagyon sajnálom. Megint ölt a szer. Csak most a közelben csapott le. 

És hogy hogy jön össze ez a két dolog? 

Hazaértünk, este nethez jutottam, és megnéztem az arcképcsarnokon ŐT. Ott üzent még aznap mikor megtette 1-2 utolsót. Lehet segélykiáltásnak is hívni...bár ahhoz szerintem ő túlságosan elszánt volt. VISZONT miért a neten voltak csak barátok? Miért nem látta a jeleket egyik sem? Érkeztek a RIP kívánságok bőségesen, és nem volt kevés szemrehányás sem, hogy:MIÉRT?! 

Talán azért, amiért mostanában egyre több ember érzi magát magányosnak, üresnek, szeretetlennek.Többet fordulnak a fiatalok egy monitor, mint a másik arca felé...de a monitornak nincs színe, hangja, karja hogy felpofozzon, hogy megsimogasson, hogy megragadja a te karodat: NE tedd. 

Miért hagyjuk ezt....? 

Egy ma délutáni beszélgetés Mimivel (aki szintén lassan olyan "szeparatista" lesz mint én) arra ösztönöz, hogy ha kicsiben is, de tegyek valamit... Fellendítem újra a társas életünket. Fölöttünk közös az ég, legyünk hát közösség! 

:)

nagy nehezen ideérek

Megérkeztünk. 

Ígértem beszámolót, igaz? 

Hát, Erzsébet szálló...száll ide, száll oda :) 

Az út Eszter tűrőképességéhez mérten hosszú volt, már rendesen szürkült, amikor fél öt után, a nagy ködben befutottunk Gödre. Első kihívás a szálloda felkutatása volt. Miután megérkeztünk megállapítottuk, hogy oké a hely annak ellenére, hogy a szobák külön épületben vannak a medencétől, valamint az ebédlőtől is. Ez nyáron nem jelenthet gondot, de így télidőben rendesen meg kellett gyurmáznom magam ahhoz, hogy bevigyem a családot a "vizesblokkba". 

A portán közölték, hogy reggeli 8-9 ig, ebéd 1-2ig, vacsora 6-7 ig. 

Nem kellett nagy fejszámolás ahhoz, hogy megvilágosodjak: ha az ebéd meghívásnak eleget teszünk, akkor nem megyünk mi innen sehá! 

Lesétáltunk a parkon át egy kicsi lepukkant játszón keresztül a Duna irányába...mert ez eleve vonzó erővel bírt nekünk...DE utunkat állta egy jó magas drótkerítés. Duna kizárva a képből...korábbi kormányüdülő lekeríttetett, ha természetbe akarsz menni, több utcányi séta az ára annak ellenére, hogy orrod előtt a vágyott terep. Itt kicsit már elkettyentem... 

Az étkezéssel összességében semmi gond nem volt,mert többnyire bőségesen adtak finomat. Báááár az utsó nap svédasztalosa elég viccesre sikeredett, amikor az előző napi tapasztalások alapján mindenki korai érkező szeretett volna lenni... Hamar lepusztult a sajtos, és felvágottas tál :) az utánpótlás pedig elég gyérre sikeredett mint egyébként is. Minden helyünkbe hoztak a főétkezésekkor (volt ugye ebben 3 vacsi és egy ebéd...) ennek ellenére valahogy végig olyan érzésem volt, hogy menzán vagyunk, nem sok kedvességet sikerült elibénk csepegtetni a pincérenek ugyanis, csak tették a dolguk. Hozták a menüt, vitték a csetrest. A terítőnk (a fix asztalunknál) már péntek este foltos lett a ketchup-os csirkeszárny alatt, és másnap reggel ugyanígy láttuk viszont...majd este is. Vasárnap reggelre MEGFORDÍTOTTÁK, de délben szerencsésen beborítottam Imike tányérja mellé egy kevéske gulyáslevest...így az esti menet zavartalan lefutása után reggelre (!) már kénytelenek voltak kicserélni. 

Én nem vagyok egy szállodához szokott, kényeskedő típus...de ha már szálloda...takarítani nem kellene a szobában? VAGY ha adtak volna legalább egy felmosó szettet a fürdőhöz, bónuszként egy seprú+lapát kompozícióval...tökéletes lett volna a bódottá. Így a padlószőnyeg látta kárát a mini előtérben a sáros időnek :( 

Egyébként, a kisebb allűröket leszámítva oké a hely :) de ezt muszáj voltam leírni! 

Szombaton Veresegyházán voltunk a medveparkban a barátainkkal, majd pedig bevettük a Duna Plazat a Geomag és sylvanian families kiállítás és játszóház erejéig. Na innen alig lehetett kirobbantani a gyerekeket. NAGYON jó volt, az apukák még nyertek is a tombolán 2-2 repi csomagot a miniknek :) Imike beleszeretett a geomagba(átírja a karácsonyi kívánságát aszonta'), nagy puffogással tudtam csak elhozni a nagy munkából. Eszter jót játszott Diával a Sylvanian házzal...de nem tett le az interaktív babáról. 

Szerencse hogy már megvan, mert a december az kemény lesz igy tőkétlenül...ahh. Kialmoltunk, pedig nem luxusoltunk egy percre sem. 

Na persze ez így nem igaz, mert elvittek bennünket komáék a Horváth cukrászdába, ahol egy szelet süti négyesszázba került :) De a dizájn megérte ezt az egyszeri alkalmat! Majd megmutatom, és megértitek... 

Vasárnap a háztájon maradtunk, délelőtt a meggyőzött anya és apa belecsobbant félelmeit feledve a rendelkezésre álló medencébe csimotáival. Majd délután -míg én a kialvatlanságomat igyekeztem orvosolni- apa elvitte rétesezni a gyerkőcöket, hogy aztán belevessük magunkat együtt a Bowlingba. (...ahol mellesleg három ponttal nyertem...) A napot forma1-el búcsúztattuk...majd nekiálltam pakolni. 

Záróének: 

Amennyire vártam ezt az utazást, annyira zavart a fülemben csengő: "...mindenütt jó DE..." kezdetű rigmus. 

Nem tetszik, hogy nem tudok felhőtlenül örülni már semminek. Nem szeretem magamban, hogy felületessé lettem, sőt hanyaggá az emberi kapcsolataim terén. Lusta vagyok, elégedetlen, odázó és szétszórt, napestig sorolhatnám... Nem túl vonzó, igaz? 

Ráadásul két gyereket is nevelek..nade így mire?! Pffff. Fejem fölött lóg az önismeret pallosa, és ahogyan mostanában vagyok magammal...hamarosan lesújt, és akkor majd a fejemre kell borítsam a bilit. 

Bocsánat, hogy most egy kicsit depisbe hajlón lamentálok (gyors váltás ez tudom a nyaralás festett képe után), de hajlamos vagyok az önsajnálatra....nem ez nem a megfelelő szó...önutálatra (ez az!) időnként.

egy esténk Gödön

..akár az erdőben a vadnyom

Ez a vers/dal csengett vissza a fülemben most, hogy ideszuszakoltam magam az üres felület elé. Nem vagyok túlcsordulva ihletettségben a héten. 

Ma utazunk :) Eszter reggel minden köszönés helyett, sutba dobva csekélyke jólneveltségét is, eképpen robbant ki a gyerekszobából a nappaliba hajnali fél hatkor, amikor mi a bátyjával már egy fél órája star wars-on voltunk: 

- ...már egyet sem kell aludniiiii! (hehehe :) 

Nagyon számolta és várta már a napot, hogy menjünk remélem tényleg annyira jó lesz ez a pár nap mint amennyi várakozási energiát beléfecceltünk. 

Jajj, nagyon sok ügyfél talált ide ma hozzám, és a legtöbb nem 1-2 perces megválaszolandókkal kínált meg, hanem több oldalas körmölendővel. Nehéz így a krónika megéneklésére is koncentrálni :) 

Nem húzom, nyúzom tovább a szót, mert még van egynehány iktatandó, és postázandó is előttem mielőtt eltolom a biciklit Gödre. Szép hétvégét mindenkinek, ha a 15ezerben nem lesz benne netes kapcsolat lehetősége, akkor majd jövő héten helyzetjelentek az Erzsébet szálló nívójáról!

Hümmm

Nem tudom, ki vagyok (...). Amikor azt látom, hogy a te szemedben ki vagyok, akkor megpróbálok az az ember lenni, mert te hiszel abban az emberben, és azt hiszem, a hit elég hozzá, hogy azzá tegyen, akit te akarsz. 

/Cassandra Clare/

új hét

Ma már jobb minden annak ellenére, hogy meg-megfojtanak a munkaügyek. (...és én mégis naplózok inkább egy gyorsat) 

Az íjászverseny megvolt, és a tervek szerint hagytam hátra gyermekem a rokonokra. Az etap végére befutott apa is a suliból, így ő ment fel Eszterrel a nagyfiú eredményhirdetésére. Én az alfelem miatt még félem a hideget... 

Második lett (kettőből) de sebaj, mert a lényeg a sikerélmény és a nyakbavaló :). Az új íj jól szuperált, bár azért a szülői kontroll hiányzott kicsit sógorom elmondása szerint, mert kissé elkajlulta fiam az uncsitesóval a dolgot. 

Az este folyamán apummal beszélgetett és csak annyit mondott bölcsen: - Gágá, nem az első hely a fontos ugye hanem az, hogy élvezzem. Hát én élveztem! :) 

Szombaton anyuéknál vacsiztunk, aztán otthon már csak a megvetett ágyra bírtunk gondolni mindannyian. Az "X-vaktor" (ahogy Eszter mondja) megfelelő apropó volt a beájulásra. Közben ugyan még megpróbáltuk Eszter rábeszélni az eszméletlenül lötyögő metszőjétől való megszabadulásra, de nem sikerült kihúznia (...ha tudta volna). 

Vasárnap délelőtt családi istentiszteleten voltunk a ref.imateremben. Tömeg, közösség, együtt-érzés, kézzel fogható szeretet...így jellemezhetném az alkalmat. Alig fértünk be a terembe. Belépéskor mindenki kapott egy papírból kivágott emberkét, amire rá kellett írnia a nevét...ezeket végül felragasztották Berci mögé a falra, és láthattuk: SOKAN vagyunk itt EGY cél érdekében :) ("Mert ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük!") 

A családi ebéd után a fiúk az udvart választották, mi Eszterrel pedig a mosogatás után a gyerekszobát. Én heverésztem, ő mesélt nekem...olyan jól, hogy másfél órát szunyáltam egy fektemben :). Újult erővel vágtattam kiaz udvarra és addig meg nem álltam, míg az összes diófa levelet ki nem penderítettem az udvarból. Most szép és rendezett... Közben annyiszor eszembe jutott, hogy tavasszal még egy lyukas garast sem adtam volna azért, hogy a fa levelet hoz, és megmarad...ehhez képest soha nem látott lombot növesztett. Nagy túlélő! 

No, és itt következik amit Eszter nem is gondolt volna :) Míg én leveleztem, apjuk pedig pakolászott, ők játszódtak körülöttünk. Éppen a fán ült a kiscsibe, amikor a nagycsibével kardozásba fogtak. Gereblyenyél vs bicikli pumpa. Csak egyetlen geller kellett ahhoz, hogy a lötyögő fog már ne lötyögjön :) ha akarták se sikerült volna ilyen tökéletesre... Nem mondom, volt bömbi, meg szülői szólam is a kardozással kapcsolatban, de a végeredménnyel végül is mindenki elégedett volt: foghúzás kipipálva! 

Az estét sétával szerettük volna zárni, de a két mini mindenáron Negro-t is meg akarta járatni. Ehhez semmi kedvem nem volt...betanítani PONT most az ebet..pfff. 

Azért a túlerő persze győzött, nekiindultunk, és láss csodát...meseszerűen végig galoppolta a több kilométeres, kihívásokkal és izgalmakkal teli utat. Egyszer sem kellett nagyon nógatni és cipelni. :) Ma este ismétlés! 

A napot Twilight-al zártam. Én itt altattam az Esztert, míg apa a Forma 1-előtt. Helytelen és formabontó este volt...viszont a vámpírok még mindig nagyon ott vannak. 

Jövő héten Újhold! :)

kínok

Tegnap délutánra valami elromlott. 

Miután méltón "megtortáztuk" az egyik 80 éves nénit a melóhelyen, hazagurultam és ebédet prezentáltam csúcssebességre kapcsolva. 

Fel sem tűnt, hogy egyre többször pihenek meg a fajanszon a Jéghegyek népével a kezemben...csak akkor amikor négy után már mindig ott ültem volna a pisilhetnéktől :( és olvasásra gondolni sem bírtam. 

Én még eddig nem voltam felfázva ilyen durván! Pár óra alatt begorombult az újkeletű bajom és én csak járkálni bírtam fel s alá mint a mérgezett egér a nappali és a fajansz között. Volt itt este féltizenegyig minden. Amikor már szabad szemmel, tesztcsík nélkül tudsz vizeletet vizsgálni, és beazonosítani a fehérjét és vért...az gáz. Lázig nem jutottam, csak pont addig a "kellemesen" hidegrázós, bőrzsibbasztós 37,4-ig szerencsére. 

Nem tudok elég hálás lenni azoknak akik tettek értem. Összezártak körülöttem, de komolyan. Mimi és ezoEdit éppen kozmetikából jöttek, de felhívták a nagydorogi drogériás csajt (1/2 9-kor) hogy kéne gyógyszer de nagyon...Imiapu rohant el érte. Anyu még délután tőzegáfonyás bogyót hozott, hugom a deeksha-ról megérkezvén energiát kért nekem az egyik nagyerejű felébredett-től, plusz egy egész csapat deekshástól...és komolyan éreztem is!!!! Köszönöm mindenkinek, a mai javulás egyértelműen nem jöhetett volna létre nélkülük. 

Este még eljátszottam a wc-hez tapadva a bili gondolatával is...de elvetettem. Nagyon sz@r állapot...nem tudom pontosan honnan sikerült szert tennem rá, de eztán mindig lesz a lábamon papucs barátaim!!! 

Ma lesz az íjászverseny, és jó hidegre ébredtünk. Nem merem megkockáztatni, hogy kint álljam végig...szerintem felviszem Imit és sógorra bízom. Félek, hogy újra letaglóz ez a vacak.

kariaji

Jajj ma annak ellenére, hogy szó szerint szívták a véremet, annyira örvendezek! 

Az előírt laboros kaland után a tecsóba szaladtunk be apával. Tegnap este interjút készítettem lánygyermekkel, hogy mit is szeretne a Jézuskától... A "baba" kategória nem volt kérdéses (annak ellenére, hogy Dunát lehetne már rekeszteni velük itthon), pláne azután nem, hogy teljesítette az anyjával kötött egyezmény ráeső részét a csajszika. 

Az egyezményünk így szólt - miután végképp nyilvánvalóvá vált, hogy csakis babanemű lehet az az ajándék ami őtet boldoggá teszi- : HA a szegény gyerekek javára megválsz 2-3 olyan babától, ami amúgy is mellőzve érezheti magát a rengetegben, akkor szót ejthetünk erről a Jézuskával! 

No, hát még aznap megvolt a nagy kiszavazás...többszöri visszaválasztásokkal...és megszületett a két kieső, akik most a spájzban dekkolnak egy IKEA-s szatyorban arra várva, hogy eljussanak a szegény(ebb) gyerekekhez. :) 

Ezzel az "akarással" nem lehet ellenkezni :) Így ma meg is lett a baba. A Tecsót nem szeretem, de most kifejezetten jó vásárt csináltunk szerintem egy ChuChu babával náluk. A kedvezményes kuponokkal még 600 forintot le is számoltak a végösszegből, így tök oké a dolog. Járni tanulós, mászós, interaktív bébike..sajnos hanggal is a szülők nyugtalanítására, de ha ilyet szeretett volna... Ez is megvan! Már csak Imikét kell vallatgatni, hogy mi az ami... 

Imifiú egyébként névnapjára megkapta az első saját íját, és holnap a helyi házi versenyen már ki is próbálhatja szentem. Én megyek vele, mert apánk megint vizsgázik...jó hideg lesz basszus.

csóresz dolóresz

Önkényesen vállalt keresztségben fel fogom venni e nevet ... ha nem lenne ennyire nevetséges még sírhatnék is rajta.

Nekünk nincs financiális őrző angyalunk... (csak finánc-iális ;) érti aki érti! ) ez már tisztán látszik.

Gyerekek, vagy Aranyországban élünk, ahol a hiper-szupermarketek teljes árukészlete aranyporral van finoman futtatva (mer' az áron ez látszik!!!!) vagy pedig kilóg a s@ggünk a gatyából, és mi vagyunk kicsik ahhoz, hogy felnőjünk a feladathoz, amit a havi megélés maga jelent.
Siralmas, komolyan mondom, Ebben a hónapban megyünk leüdülni az Erzsébet programon 15e pénzért "megnyert" 4nap3éjünket, de egyenlőre ezen felül ama messzi Göd-ön nem is merek programot szervezni egy egyszerű kérdés állandó csengése miatt: MIBŐL?

Nadebasszus...ez így nem járja.

Komolyan fontolóra vettem, hogy ha a'zuram leérettségizik, és nem alakul semmi kedvezően a jövő év első felében akkor magasabb fokozatra kapcsolom a nógatós házisárkányt... Nagyon motoz bennem az abbéli gondolat, hogy innen menni kell. Akinek esze van, nem marad, mert azzal a szegénységet vállalja hallgatólagosan. Új értelmet nyer a régi geg, miszerint tisztességes munkából itthon nem lehet rendesen megélni...ezt a bőrömön érzem.

Mindketten bejelentett munkahellyel, a társadalom hasznos tagjaként abszolváljuk a napi 8 (apa akár 10)óránkat, és...SEMMI. A havonta fixen elpárolgó másfélszázezer mellett bevásárolunk POCAKNAK (aki a bugyuta reklámban követeli az x-tra ízes joghurtot...) és egy laza mozdulattal le is húzhatjuk a redőnyt esetleges vágyaink előtt.

Ahh...érdemes ezen morcogni? Fenét...engedd el és megkapod...engedd el és megkapod! Ha eleget mantrázom, talán képes leszek letojni az anyagi vonulatot, és akkor majd könnyebb lehet minden.

Kint beborult. Ronda, szürke, ködös szmötyit kaptunk ma a nyakunkba...sálálálálá.

DonQuijote

Határozottan érzem az arcomban a fuvallatot amint nap mint nap (...mint nap mint nap...) szélmalomharcba bocsátkozom a rend szinten tartása érdekében 'honn. Ennél nagyobb fokozatra úgy érzem már nem tudok kapcsolni...viszont a családi körben fellelhető destruktív elemecskéim igen. Kimeríthetetlenek! 

Most is majd' minden helyiség figyelemért kiált már, de nem vagyok képes utolérni magam. 

(...) 

Jajj..most búcsúzik az egyik gondozott bácsika...eddig minden nap bent volt a napköziben, most azonban már nem szeretne egyedül lenni, és otthonba vonul. Hetven elmúlt, már tudja, hogy ez a végállomás lesz. Egész életében a faluban dolgozott, pörgött, forgott ezerrel, tette a szépet a nőknek (igazi régi vágású gavallér az öreg), nehéz lehet az állandóan fenntartott derűs mosoly és viccelődés mögött a küzdelem... Míg vidéken voltam, itt hagyott nekem egy csokit, és ráírta: - Pá! ...Én. :) 

Most megyek, mert a vérnyomásom már megint nem hagy rendesen élni :( Ha minden igaz, pénteken eljutok a laborba arra a teljes vérképes dologra...de nem jó ez így.

pofátlanság határa...

...a korábban már megénekelt hajvarratós ügyfélzetem éppen az előbb libbent be ügyintézésre. Gyámhivatal telefon oké...azonban amikor arra kért meg, hogy hívjam már fel a fodrászát, mikor tudja folytatni a fején a hajvarratást...eldurrant az agyam. 

...ennyire hülyének nézek ki?!

hogy ez milyen igaz....

"Csak azok az emberek, akikben az elme ki van kapcsolva, és ahol a gondolatok abbamaradnak, mondhatják: - Élek! " 

Van egy könyv amit nagyon szeretnék egy ideje. Nem tudom mit remélek tőle, talán egy halvány kondenzcsíkot, a megfelelő irányba mutatva. 

Szondy Máté: Megélni a pillanatot. 

Ha belegondolok, tényleg alig van olyan pillanat amiben 100%-ig jelen vagyok. Mindig a tépelődés, tervezgetés, lamentálás az ami elfoglalja az adott helyet ahelyett, amit éppen megélek. Gondoljatok csak bele...mosogatás közben mit csinálunk mi nők? Nem a víz hőfokát, a mosogatószer hatékonyságát, vagy a tányér szépségét konstatáljuk...hanem suliban, oviban, munkahelyen...szekrényben, kertben, emberi kapcsolatokban járunk, egy messzi messzi galaxisban. 

Talán a mosogatás magasztalan helyzetéért még nem is annyira kár, de ennél milliószor szebb dolgok érnek bennünket napi szinten. Ha a gyereked beszél hozzád, te mindig, mindenre odafigyelsz? Nem jut eszedbe, hogy oké, oké, de még annyi dolgom van a vacsival, a szennyessel, a vasalatlannal?! Mert nekem sajnos igen. Sokszor nem figyelem eléggé a hangját, a szemeit, az arcát...és a mondanivalóját sem. Mennyi elvesztegetett pillanat. 

Nem is folytatom. Ezért érzünk mindent rohanásnak, mert képtelenné váltunk arra, hogy megálljunk... Meg kell próbálnunk legalább a JELENBEN lenni ahányszor csak képesek vagyunk rá, és ÉLNI amíg lehet.

kongatnak

Már pár perce, nyálcsorgatva nézegetem a mindmegette.hu-t. Kuflófról, kuflófra haladok....mit is süssek ma?! 

A válasz persze egyszerű: semmit, hiszen lesz vagy 7 óra mire hazakeveredek az ovis szülőiről, de az agyam ezt nem hajlandó felfogni. Az agyam éhes, és így most vizuálisan ZABÁL de cefetül. :) (A nagy és eszeveszett keresésben találtam meg a kétszínű kuglóf receptjét is ami összességében semmi extra, meg nem is nagy kunszt...de most még ettől is extrém nagyokat nyelek..sebaj, mindjárt ebéd) 

Tegnap olyan jó napunk volt! Ma tudtam meg, hogy a hugom és ezoEdit kolleganőm a Budapesti deeksha taliról két oldalról küldték nekem az energiát...lehet, hogy ez is bejátszott :) mindenesetre reggeltől estig mintaszerű volt minden. Olyan, amilyet csak kívánni lehet. 

Reggel apa elment a minikért, aztán boltba is...addig én összerántottam egy kicsit napkezdetre a lakást. Reggeli négyesben fél 10-ig, majd udvarra vonulás a csodás napsütésben. Mindenki vonult, csak én nem, mert főzni kezdtem a déli étket DE ez így volt jó! Apa egy kicsit pótolhatta a hétközbeni gyerekezős lemaradását, én pedig önfeledten elmerülhettem magamban és a konyhában. 

Amikor Eszter megunta a kutyázást, és a fiúk bütykölését, bejött és szokás szerint átvedlett szoknyás primadonnává, majd benyomta a Magna cd-t. Ez újabb adaléka volt a hangulatnak. 

Az időben kicsit kitolt ebéd után egy körül sziesztába nyomtuk együtt a hálóban az ágyat. A gyerekek Jégkorszakoltak apán fekve aki aludt, ésn pedig mellettük olvastam a Jéghegyek népének 32. kötetét. Jajj de szeretem ezt a sorozatot...azt pedig még jobban amikor van is időm olvasni. Egyszerűen letehetetlen... (a gyerekeknek biztosan lesz is emlékük az anyáról, akinek időnként nem volt arca, mert könyv mögé bújt...ahonnan aztán időnként hol sírva, hol nevetve felbukkant...) 

Délután megejtettük a falu körüli túránkat őszi hangulatban is, ha már tavasszal és nyáron is volt erre alkalom. Jól elfáradtunk, de ettünk csipkebogyót, kökényt (jájjj de keserű volt a szentem, pedig már feketében izzott..) és vadon termett diót is. A galopp végén pedig betértünk anyuékhoz egy nagy tányér, vanília sodós aranygaluskára :) 

Szép nap volt, még sok-sok ilyet kérek égiek, előre is köszönöm!!!!

error

Elkövettem azt a hibát, hogy felcsatlakoztam este az RTL-re, és bevégeztem velük a Faktort. Nem kellett volna...ezt már egyszer az Eurovízióssal is megjátszottam, nem volt elég ezek szerint... 

Hogy nálunk mi számít értéknek az egyszerűen nevetséges. Érdekek mentén, hamis sikerekbe hajszolni embereket...na ebben jók vagyunk! Láttam a Geszti szemében a megcsömörlést... 

Az estét kettesben töltjük. Vásárlást terveztem -ez mostanában nagyon ritka "apuanyu" program- és a gyerekek így a nagyi napközibe deportáltattak általunk. Sikerült bevennünk a szekszárdi Tecsót, amire szerencsére még nem erőltették rá a Jingle bell's feelinget, és így elviselhető volt a gyorskörünk is. 

Mit ne mondjak, nem érintett meg a vásárlás, mint olyan. Az ajándékok nagy részét már beszereztem a jó öreg netes vásárlás technikáját alkalmazva...és azt hiszem ezen a későbbiekben sem fogok változtatni. A postaköltség még mindig csak a kisöccse a benzinkúton eltankolt zsetonénak, és egy helyben ülve, több felhozatalt is áttekintve sokkal kevésbé frusztrált a menet. 

Naszóval tecsó letudva lelki sérülés mentesen...a sok -gyerekkel is bemerészkedő- szülőtársat azért nagyon sajnáltam a kiterjesztett játékosztály közelében. Némelyek igyekeztek észrevétlenül elosonni...de a gyerek az szemfüles! :)Messziről virít a sok lego, távirányítós autó, és a babáktól roskadozó rózsaszín polc. Az üzlet most az 140cm alattiakra van kattanva, ez nyilvánvaló. Nem véletlenül került bevetésre a mamaovi nálunk sem...a saját idegrendszerem és a gyermekek lelki épségének védelme érdekében. 

Hú de késő van...jó éjt mindekinek!

péntek

Ébredés van, a gyerekek éppen egymást marják...ahh másnál is napi szinten hajtépnek a kölkök? Most épp nem elég nagy a franciaágy kettejüknek, mekkora probléma ez Uram! 

Nem jelentkezésem fő oka a lassan múló kehe. Rendesen a földbe döngölt a megfázás, bár azért a munka frontjáról nem sikerült lerángatnia, én vagyok a hét hőőőőse...persze ez csak magánindítvány :) Tegnap estére például odáig jutottam, hogy az amúgy is degradált műveletet, a vasalást ÜLVE sikerült bevégeznem. Erre eddig még nem volt példa...de a muszáj nagy úr! Nem bírtam tovább elnézni "A" halmot, és erős küzdelemben így a kanapéra dőlési vágyam alul kellett, hogy maradjon, Csak fenékileg huppantam le, és teljesítettem a kiszabott etapot. 

Az előbb, a konyhában készítettem miniknek a reggelit, és idén először megcsapott a karácsony szelleme :) A müzlis tálkákba adagoltam a gabonapelyhet éppen, amikor végigfutott rajtam...mindjárt december! Feldíszítjük a lakást, lecserélem az ajtódíszt, fahéj, sültalma, fenyőillat, félhomály, gyertyafény, égősor, mosolyok... 

De jóóó volt!!!! Igazán meg sem tudom mondani, hogy mi váltotta ki, talán a reggeli sötétség, a hideg, valami régi emlékfoszlány bevillanása az agyban...nem is fontos ez. Mindenek feletti volt érezni, hogy készül a lelkem :) !!!! 

...mert sajnos lehet díszíteni, sütni, főzni, vásárolni anélkül is, hogy elborítana az Ünnep szelleme...de ez így nagyon silány, üres legfőképp pedig elszomorító. Azonban ha bent is átjár a meleg, a várakozás, az csak a Tiéd, és nem veheti el tőled senki és semmi. :)

Ez már inkább célzott ! ;)

A többi csak homok. . . . 

Egy filozófiaprofesszor azzal kezdte az egyetemi előadását, hogy fogott egy befőttesüveget, és megtöltötte 5-6 cm átmérőjű kövekkel. 

Majd megkérdezte hallgatóit: 

„Ugye tele van az üveg?” „Igen” – hangzott a válasz. 

Ezután elővett egy, apró kavicsokkal teli dobozt, és elkezdte beleszórni a kavicsokat az üvegbe. Miután az apró kavicsok kitöltötték a kövek közötti üres helyeket, megint megállapították, hogy az üveg tele van. Ezután a professzor elővett egy, homokkal teli dobozt és elkezdte betölteni a homokot a befőttesüvegbe. A homok természetesen minden kis rést kitöltött. 

„És most – mondta a professzor – vegyék észre, hogy ez az önök élete. A kövek a fontos dolgok – a családod, az egészséged, a gyermeked, a barátaid – ha minden mást elveszítenél, az életed akkor is teljes maradna. A kavicsok azok a dolgok, amelyek még számítanak, mint a munkád, a házad, az autód. A homok – az az összes többi. Az apróságok. Ha a homokot töltöd be először, nem marad hely a kavicsoknak és a köveknek. Ugyanez történik az életeddel. Ha minden idődet és energiádat az apróságokra fordítod, nem marad hely azoknak a dolgoknak, amelyek igazán fontosak számodra. Fordíts figyelmet azokra a dolgokra, amelyek alapvetők a boldogságod szempontjából. Játssz a gyermekeddel. Menj el orvosi ellenőrzésre. 

Rendszeresen látogasd rokonaidat. Törődj a pároddal. 

Mindig szakíts időt barátaidra. 

Mindig lesz időd dolgozni, takarítani, bevásárolni, rendet rakni. 

Először a kövekre figyelj – azokra, amik igazán számítanak. 

Állítsd be a prioritásokat. 

A többi: csak homok. . . .

Tanítás annak,akit illet/gyerekeim nektek is!

Wass Albert: Nagyapám tanítása

"- Idefigyelj - mondta komoran -, ha egyszer megígérted valakinek, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszel, és nem vagy ott időben, csak két mentséged lehet:
-meghaltál
-vagy olyan beteg vagy, hogy mozdulni se tudsz!
Hogy nem haltál meg, azt látom. Nos, mi a betegség, hadd hívjam a doktort?!
Elmondtam neki szorongva ott a sötétben, hogy mi történt.Nagyapám szó nélkül végighallgatott.
Mikor aztán kifogytam a szóból, megszólalt.
Súlyos, lassú beszéddel.
- Idefigyelj - mondta - Vannak emberek ezen a földön, akik úgy dobálják ide-oda a szavakat, meg az ígéreteket, hogy azoknak semmi értékük nincsen többé.
Mi nem ezek közé tartozunk.Ha mi mondunk valamit, az áll, mint a sziklakő. Ha mi a szavunkat adjuk, azt tartjuk is, ha belepusztulunk is! Érted?
- Értem - hebegtem megrendülve.
- Dehogyis érted - csapott le reám a szava- de elmagyarázom úgy, hogy megértsed.
Ellophatod valakinek a lovát, a tehenét, ökrét,vadászpuskáját. Mindenét ellophatod és visszaadhatod megint, vagy megtérítheted az árát.
Csak egy valamit, ha ellopsz valakitől,nem térítheted meg soha. S ez az idő!
Ha valakinek az idejét lopod, azt úgy megloptad, hogy soha jóvá nem teheted. A várakozásban eltelt időt semmi hatalom a földön nem hozhatja vissza.
Nincs, eltelt, vége. Örökre elveszett, és te
voltál az, aki a jóvátehetetlen veszteséget
okoztad.

- Érted?
- Értettem.

Úgy megértettem, hogy attól a naptól kezdve, ha valakinek szavamat adom, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszek - akkor már ott vagyok öt perccel azelőtt, még ha vénasszonyok esnek is az égből, ahogy drága jó nagyapám szokta volt mondani.
Erre neveltem gyermekeimet és unokáimat is.
Nem azért, mert késni neveletlenség, hanem mert több annál. Aki öt percet késik, az öt percet ellop valakinek az életéből, amit nem tehet jóvá soha.
- A megbízható embert még ellensége is tiszteli - mondta volt nagyapám -, mert a megbízható ember a társadalom sziklaköve, amire országot lehet építeni.

A többi szemét, amit elfú a szél..."

prioritások

Jajj, hát ide mindig akkor érek, amikor inger ér :) ígérem, most csak gyors szösszenet leszek. 

Ma a papírboltot vettem célba, mert intézményileg kifogytunk A/4-ből, és ott belefutottam egy ügyfelembe. 

Már első blindre volt valami ami nem klappolt rajta...de igazán eddig sem stíröltem nagyon, így nem sikerült rájönnöm egyedül, hogy mi változott. 

Az viszont feltűnt, hogy vásárol ezerrel..de mindenféle bugyutaságokat. Vagy tíz darab ablakra-falra-bútora ragasztató nagyméretű matricát, fóliát, zselés mikulást, a legdrágább ecsettálat a Herlitz-től, színes cerkák, és lapok tömkelegét, szárított narancs és citromkarikákat... 

Mivel a legtöbb dolog azért a gyerekekre mutatott, eleinte csak az motozott bennem: szép, hogy gondol rájuk, és végre beragyogtatja a szegényes életüket de MIBŐL?! (A hölgy ugyanis két kisgyereket nevel, plusz vannak még nagyok is, életében nem dolgozott, ápolási díjat kap és a gyerekek pénzeit... Minden télen probléma volt vele a tüzelő kérdés, az áram tartozás, sőt a hónap végéig való eljutás is.) 

Eddig jutottam gondolatban amikor rám szól: -Meg se dicséred a hajamat? 

EZ AZ! Ez volt a fura...honnan teremtek hirtelen mellig érő szőke fürtjei!? 

Hát honnan, Teeee naiv kis közalkalmazott...hát onnan hogy varratta 150 rugóért. És így most boldog a szentem. Lehúzta az egyik gyerek apját havi szinten több százas tartásdíjjal, és most abból vannak. Megvan minden a gyerekeknek, de neki is! Nehogy má' gondolkodjunk egy kicsit előre, hogy mi lesz ha a kétlábú bankomat megunja a szívatást és már nem tejel...hosszú szőke lobonc kell...attól lesz a jó világ. 

Én sokszor nem értem az embereket, de ez nem az ő hibájuk leginkább hanem az enyém. Csak azt remélhetem, hogy ezt a gyári defektet a gyerekeimbe is sikerült beleszerkeszteni, és majd ők is tudják, az ész a fontos...nem a haj!

tanmese

"Az idős ács egy szép napon úgy döntött, ideje nyugdíjba vonulnia. Főnökének elmondta, hogy bár hiányozni fog a kereset, amit a munkájáért kapott, mégis otthagyja a házépítést, mert többre értékeli a szabadidőt, amit az évtizedek során nem tölthetett a családjával.

- Valahogy majd csak elleszek. - mondta.

A főnők nagyon sajnálta, hogy elveszíti legjobb ácsmesterét, és arra kérte őt, hogy utolj

ára segítsen még neki felépíteni egy házat. Az ácsmester ráállt, de nem telt el sok idő és máris látni lehetett, hogy az utolsó házba a szívét már nem tette bele. Az elvégzett munka hanyag volt, a felhasznált anyagok minősége silány. Szomorú befejezése volt ez az egyébként kiváló és elkötelezett ácsmester szakmai életének.

A ház átadására megjelent a főnők is, magával hozta a ház kulcsait, és átadta azokat az ácsmesternek.

- Ez a Te házad.- mondta.- Ezt én adom ajándékba.

Az ácsmester meg volt döbbenve.

Milyen kár..... Ha tudta volna, hogy a saját házát építi, egész másképp dolgozott volna.

Így van ez mindannyiunkkal. Építgetjük életünket nap-nap után,

de sokszor nem éppen a lehető legjobbat adjuk ki magunkból. És aztán rádöbbenünk, hogy magunknak kell, majd abban a házban laknunk, amit építettünk.

Ha újra kezdhetnénk, egészen más életet építenénk, de már nincs visszaút.

Te is építőmester vagy, Te is nap mint nap kalapácsot fogsz a kezedbe, hogy szöget verj a falba, léceket illesztesz egymáshoz, falakat húzol fel.

Valaki úgy fogalmazott, hogy "az élet egy csináld magad vállalkozás"!

Ahogy ma állsz a dolgokhoz, és ahogy döntesz, az szabja meg, hogy holnap hogyan élsz majd!"

"vattafíling?" (what a feeling?!)

Kezdem az elején. 

Tegnap: korai kelés, reggeli, Eszterrel fogászat-tömés, nagyszülőknél ebéd... 

Ebéd után diszkréten el kellett vonulnom, mert kiccccsit gyomorszájon rúgott maga a gyomor...nemtom mi ez de jó nagyon, valszleg az Erős Pista végezte csak csendben a dolgát gasztronenterálisan.... A nátha és ugató köhögés mellé PONT ez hiányzott. 

Délután Nyusziék jöttek köszöngetni. (Hello Imik! :) ) és ennek örömére bedagasztottam egy kotla bütök tésztát es. A meet idejére igyekeztem minimálisra csökkenteni a felső és alsólégúti megnyilvánulásaimat...nem illik ilyen ajándékot adni viszontba a köszöntőknek ugyebár. :) 

Estére kelvén a gyerekeket bedugtuk a kádba nagymosásra, hiszen holnap újra intézményesítve lesznek ovi-suli téren, mi pedig apával ajándékokat, kandallókat és egyéb szépségeket mazsoláztunk online. Miután pizsibe zsuppoltam őket és eszter új frizkóját egy körkefével beszárítottam (jeeeeee!) elnyomtam Rémusz bácsi meséjéből egyet...és nyolc előtt már aludtak is....

(Ezt a könyvet már többedszer kezdjük újra...nagyon szeretik és én is mert könnyen olvasható, értelmes, vicces és kedves mesék vannak benne. Nincs szükség anyaművek népköltésére ahhoz, hogy gyerekfüllel is érthető legyen a sztori.) 

A levegő már ekkor is rezgett. Vibrál(t) benne valami feszültség. Nem tudom most sem megfogalmazni, hogy pontosan mi...félelem attól, hogy vége lesz ennek az idillnek egyszer, elveszítek valakit...elveszíthetem őket. Ne kérdezzétek miért indult be a bogár, mert fogalmam sincs. Az este, villanyoltás után túl csendes volt, túl kézzelfogható... pedig apával közöset moziztunk, fel elevenítettük az ötödik elemet Willis és Jovovich remekével...jót is szórakoztunk ezen...mégis. Valami lóg(ott) a levegőben. Nem vacsiztam, szinte üres gyomorral vágtam neki az éjjelnek, ennek ellenére aktív álomban voltam reggelig...amikor mire ébredtem?! 

A nyitott ablakon keresztül léptek közeledtek, és valaki énekelt: -"...béke kell, és nyugalom, Jézus ölén megnyughatom..."!) 

...ez a sohasem hallott ének, hang, és felfoghatatlan élmény mintegy lezárása volt a bennem dúló háborúnak. Valószínűleg egy nazarénus lány sietett a hajnali (4.05) sötétben a korai buszhoz, és énekelt így magának (...nekem). Fennhangon, megtörve a hajnal álmos, maszatos csendjét...ehhez kell ám belső béke, és mindenkibe vetett bizalom... KÖSZÖNÖM! 

*** 

Idebent elmeséltem ezoEdit kolleganőmnek az esti-éjjeli-hajnali történéseket, és ő csak ennyit kérdezett...-nem egy angyal volt? 

:) Nem tudom :) de mindenesetre ez most nagyon kellett nekem.

érzék-telenül

Az ízek és illatok világa nekem most pár napja csak a mesében létezik...a takonykór lerombolta ebbéli képességeimet, csak bízom a mihamarabbi roborálódásban. Mindenesetre nagyon érdekes így főzni. Nem tudom, hogy csak a családom maxitoleráns-e velem, vagy ténylg finom volt a tegnapi (színre fűszerezett) sült csirke a vélhetőleg túlsózott kukoricás rizzsel...illetve a mai gondolomra ízesített krumplileves, tejbegrízzel... Mindennek egyforma íze van :( így tökmindegy, hogy krumpli vagy sült tök, tejszínhab vagy tojáshab (brrrr), pörkölt vagy gyümölcsleves...jájj, remélem lecseng hamarost. 

Tegnap úgy indultunk bele a szétáztatott nap szétáztatott délutánjába, hogy a gyerekek anyósoméknál alszanak. Felvittük Eszter, elkísértük Imit íjászkodni a többiekkel...majd felszedtük Esztert...és hazajöttünk. Hogy tetézzük még a szépet, a foga is sajgott a lánynak. No, hát egy takonytól alig látó szüle, és egy über nyűgös gyerek együtt képes kifordítani a négy sarkából egy normálisnak ígérkező estét... Így is lett. Hárman kezdtük az ágyban, én középen, zokni, pulcsi, melegítő naci menetfelszerelésben, nyakig zsuppolva a gyapjútakaró alá. A jégcsapjaimat nem sikerült még így sem felmelegíteni...vacogtam ezerrel. Eszter a fájdalomcsillapítás után elaludt, én pedig éjfélig mindkét oldalamat vagy 20-szor kipróbáltam...akár egy beágyazódott ventilátor. 

Éjfél után gyerekszoba. Eszter egy után utánam jött...négyig bírtam a hideg falhoz nyomott, csecserészős, néha oldalba rugós nemalvást, eztán kiosontam mellőle wc-re, a helyemre való bedőlés reményével a szemem előtt. Ehemm. Eszter is felkelt, és jött volna vissza a kezdő pozicióba mellém a hálóba...na neeeem!!!! Leadtam apjának, és átpuffogtam ellentmondást nem tűrve néhány órányi szunyáért a gyerekszobába. Hatig sikerült...akkor újra megjelent a lány... 

Kicsit ki vagyok csavarva. 

Imiapu ma iskolás, matekból vizsgázik. Délelőtt egyedül voltunk miután imike megérkezett az "ottalvásból". Délben beállított a kéményseprő, és 1.400 forintot kért. Mondtam menki, hogy egy kanyi vasam sincs, jöjjön vissza fél óra múlva. Gyerek bicóra, irány a mamához ezresért, aztán kiguberáltuk közösen a maradék aprót az itthon fellelhető bukszákból :) és fél óra múlva, a leves mellől, fizettem is. Vagy a bankomatokat kellene megszüntetni, vagy a fekete emberek házhoz járását egy sárga csekkel, mert z így több mint kellemetlen. Nálunk többször nincs itthon pénz...a boltban kártyával fizetek, itthon nem tartogatom a garast... 

Amikor kikísértem az ajtón a pucevátort, és a kazán felé indultam...még visszaszóltam a kutyának, aki célba vette "batman" nadrágját: - Negro! Gyere! 

Mindketten megfordultak :) végül is...Negro a torok KÉMÉNYSEPRŐJE, nem?

ígérvény...bár kollázsolva

a hetedik törpe én vagyok!

a mai napi felső légúti reflexeim számát tekintve simán kiütöm Hapci-t! Én nem tudom mi ez...(de jó nagyon?!). Ma reggel indult, és egyre intenzívebb feelinggel örvendeztette meg a nazális régiómat ez a nátha...vagy mi a szösz. 

Gyertyagyújtós napunk volt. Rituálét és kötelező kanosszát jelent nekem egyenlőre (szerencsére) még ez a dolog. Nagyszüleim és szeretett nagynéném, aki velünk élt, már régen meghaltak, a férjem elhunytjait pedig többnyire nem is ismertem. A sírok előtt így egyenlőre nem élek át lelki dolgokat...csak annyit, hogy szép. Megyünk és jövünk, lélekbe billogolt nyom nélkül így lesz belőle tehát rituálé és kanossza... 

A dédinél lenni mindenesetre jó...bár szegény már egyre nehezebben dolgozza fel 81 évesen a nagy nyüzsgést. A kakaós és diós kalácsa megint ütött...nem megy ez így manapság senkinek mint a régieknek. Dagasztott ő a szüleinek, nagyszüleinek, testvéreinek, gyerekeinek, unokáinak és most már a dédunokáinak is hasonló lendülettel, utánozhatatlanul. Benne van már a kezében a sok bedagasztott "kőttes" okozta fáradtság, buzgalom, és öröm, ez nem tanulható gyorstalpaló kurzuson azt gondolom. 

Pótolhatatlan. 

Tegnap Eszter és apa haja olló alá került. Míg a család fejénél a változás nem szembetűnő, addig a lányka tiszta nagylányos formát öltött :) Annyira büszke az új hajára amiben a legfontosabb JÓ az, hogy nem lehet összegumizni! (Szegény gyerek...ennyire megutáltattam vele a fésülködést? :) ) Ő elég sokszor vet engem alá fodrászkodásnak, tépi is mint a veszedelem... de a múltkor ki is szeretett volna festeni a véletlenül előbányászott avon-minta rúzsommal mert ő nem csak fodrász ám, hanem SZÁJÁSZ is!!!! (hát nem logikus?!) 

Jajj...Bölcskéről jövel az út mellett szedtünk piros bogyós ágakat (nem csipkebogyó...azt ismerem), és fagyalt is...a 'zuram olyan koszorút rittyentett belőle nekem az ajtóra hogy hét nyelven beszél. Az ötlet az enyém volt igaz...de mit számít ez most már, hogy az ő kezei között született a remek? :) 

(Holnap lefotózom újhajas lányt az ajtódísz előtt, és kettő az egyben elv alapján csatolom a bejegyzéshez!)