Kezdem az elején.
Tegnap: korai kelés, reggeli, Eszterrel fogászat-tömés, nagyszülőknél ebéd...
Ebéd után diszkréten el kellett vonulnom, mert kiccccsit gyomorszájon rúgott maga a gyomor...nemtom mi ez de jó nagyon, valszleg az Erős Pista végezte csak csendben a dolgát gasztronenterálisan.... A nátha és ugató köhögés mellé PONT ez hiányzott.
Délután Nyusziék jöttek köszöngetni. (Hello Imik! :) ) és ennek örömére bedagasztottam egy kotla bütök tésztát es. A meet idejére igyekeztem minimálisra csökkenteni a felső és alsólégúti megnyilvánulásaimat...nem illik ilyen ajándékot adni viszontba a köszöntőknek ugyebár. :)
Estére kelvén a gyerekeket bedugtuk a kádba nagymosásra, hiszen holnap újra intézményesítve lesznek ovi-suli téren, mi pedig apával ajándékokat, kandallókat és egyéb szépségeket mazsoláztunk online. Miután pizsibe zsuppoltam őket és eszter új frizkóját egy körkefével beszárítottam (jeeeeee!) elnyomtam Rémusz bácsi meséjéből egyet...és nyolc előtt már aludtak is....
(Ezt a könyvet már többedszer kezdjük újra...nagyon szeretik és én is mert könnyen olvasható, értelmes, vicces és kedves mesék vannak benne. Nincs szükség anyaművek népköltésére ahhoz, hogy gyerekfüllel is érthető legyen a sztori.)
A levegő már ekkor is rezgett. Vibrál(t) benne valami feszültség. Nem tudom most sem megfogalmazni, hogy pontosan mi...félelem attól, hogy vége lesz ennek az idillnek egyszer, elveszítek valakit...elveszíthetem őket. Ne kérdezzétek miért indult be a bogár, mert fogalmam sincs. Az este, villanyoltás után túl csendes volt, túl kézzelfogható... pedig apával közöset moziztunk, fel elevenítettük az ötödik elemet Willis és Jovovich remekével...jót is szórakoztunk ezen...mégis. Valami lóg(ott) a levegőben. Nem vacsiztam, szinte üres gyomorral vágtam neki az éjjelnek, ennek ellenére aktív álomban voltam reggelig...amikor mire ébredtem?!
A nyitott ablakon keresztül léptek közeledtek, és valaki énekelt: -"...béke kell, és nyugalom, Jézus ölén megnyughatom..."!)
...ez a sohasem hallott ének, hang, és felfoghatatlan élmény mintegy lezárása volt a bennem dúló háborúnak. Valószínűleg egy nazarénus lány sietett a hajnali (4.05) sötétben a korai buszhoz, és énekelt így magának (...nekem). Fennhangon, megtörve a hajnal álmos, maszatos csendjét...ehhez kell ám belső béke, és mindenkibe vetett bizalom... KÖSZÖNÖM!
***
Idebent elmeséltem ezoEdit kolleganőmnek az esti-éjjeli-hajnali történéseket, és ő csak ennyit kérdezett...-nem egy angyal volt?
:) Nem tudom :) de mindenesetre ez most nagyon kellett nekem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése