új hét

Ma már jobb minden annak ellenére, hogy meg-megfojtanak a munkaügyek. (...és én mégis naplózok inkább egy gyorsat) 

Az íjászverseny megvolt, és a tervek szerint hagytam hátra gyermekem a rokonokra. Az etap végére befutott apa is a suliból, így ő ment fel Eszterrel a nagyfiú eredményhirdetésére. Én az alfelem miatt még félem a hideget... 

Második lett (kettőből) de sebaj, mert a lényeg a sikerélmény és a nyakbavaló :). Az új íj jól szuperált, bár azért a szülői kontroll hiányzott kicsit sógorom elmondása szerint, mert kissé elkajlulta fiam az uncsitesóval a dolgot. 

Az este folyamán apummal beszélgetett és csak annyit mondott bölcsen: - Gágá, nem az első hely a fontos ugye hanem az, hogy élvezzem. Hát én élveztem! :) 

Szombaton anyuéknál vacsiztunk, aztán otthon már csak a megvetett ágyra bírtunk gondolni mindannyian. Az "X-vaktor" (ahogy Eszter mondja) megfelelő apropó volt a beájulásra. Közben ugyan még megpróbáltuk Eszter rábeszélni az eszméletlenül lötyögő metszőjétől való megszabadulásra, de nem sikerült kihúznia (...ha tudta volna). 

Vasárnap délelőtt családi istentiszteleten voltunk a ref.imateremben. Tömeg, közösség, együtt-érzés, kézzel fogható szeretet...így jellemezhetném az alkalmat. Alig fértünk be a terembe. Belépéskor mindenki kapott egy papírból kivágott emberkét, amire rá kellett írnia a nevét...ezeket végül felragasztották Berci mögé a falra, és láthattuk: SOKAN vagyunk itt EGY cél érdekében :) ("Mert ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük!") 

A családi ebéd után a fiúk az udvart választották, mi Eszterrel pedig a mosogatás után a gyerekszobát. Én heverésztem, ő mesélt nekem...olyan jól, hogy másfél órát szunyáltam egy fektemben :). Újult erővel vágtattam kiaz udvarra és addig meg nem álltam, míg az összes diófa levelet ki nem penderítettem az udvarból. Most szép és rendezett... Közben annyiszor eszembe jutott, hogy tavasszal még egy lyukas garast sem adtam volna azért, hogy a fa levelet hoz, és megmarad...ehhez képest soha nem látott lombot növesztett. Nagy túlélő! 

No, és itt következik amit Eszter nem is gondolt volna :) Míg én leveleztem, apjuk pedig pakolászott, ők játszódtak körülöttünk. Éppen a fán ült a kiscsibe, amikor a nagycsibével kardozásba fogtak. Gereblyenyél vs bicikli pumpa. Csak egyetlen geller kellett ahhoz, hogy a lötyögő fog már ne lötyögjön :) ha akarták se sikerült volna ilyen tökéletesre... Nem mondom, volt bömbi, meg szülői szólam is a kardozással kapcsolatban, de a végeredménnyel végül is mindenki elégedett volt: foghúzás kipipálva! 

Az estét sétával szerettük volna zárni, de a két mini mindenáron Negro-t is meg akarta járatni. Ehhez semmi kedvem nem volt...betanítani PONT most az ebet..pfff. 

Azért a túlerő persze győzött, nekiindultunk, és láss csodát...meseszerűen végig galoppolta a több kilométeres, kihívásokkal és izgalmakkal teli utat. Egyszer sem kellett nagyon nógatni és cipelni. :) Ma este ismétlés! 

A napot Twilight-al zártam. Én itt altattam az Esztert, míg apa a Forma 1-előtt. Helytelen és formabontó este volt...viszont a vámpírok még mindig nagyon ott vannak. 

Jövő héten Újhold! :)