Félálomban mikróztam éppen a meleg kakaóhoz tejet, amikor a rádióból belezörögtek a reggelbe a hírek:
...elfogadták Tarlós István főpolgármester fizetés emelését....havi bére bruttó 1.200.000,- + 195.000 egyéb térítés...
Én ezt nem értem. Ez egy másik kaszt? Az átlag magyar filléreskedik, fogához kocogtat, féli a hó végét...az ő életük mitől más, miért kíván meg több ráfordítást? Sokkal nagyobb empátia dühönghetne Armani-s vagy HugoBoss-os mellkasukban, ha nekik is számítana, mire-mennyit... Ez a pénz nettóban cirka 800.000 basszus! Ebből aztán lehetne tecsózni, turiba járni és piacolni :) ...mert ugye az ember az első ocsúdásig biztosan a megszokások rabja maradna.
Én egy vagyok itt a "végeken" aki látja, hogy milyen a nullához közeli állapotban élni embereknek. Havi 100e forint 4-5 főre... na ezt tessék beosztani!
Finom indíttatásomra (valóban én vetettem fel és büszke is vagyok rá!) bepróbálkozunk csóró falu szinten a cipősdoboz akcióval. Én már hármat készítek :) és annyira remélem, hogy lesz még jópár olyan melegszívű lakótárs, aki képes adni, és valami megmagyarázhatatlan okból ennek a lehetőségnek ÖRÜLNI is. Olyan ez mint a kábszer...elkezded, és nem bírod abbahagyni. Este elkezdtem készíteni az első cipősdobozba egy alsós kisfiúnak ajándékot (Imikének megvásárolt melegítőfölső, amit egyszer sem vett fel mert feszül..., katonai szett egy régebbi búcsúból-ezt én tettem el anno-, újjátékkártya, új fém asztali tolltartó) ...aztán a nagy apkolásban eszembe jutott a kisfiú huga...majd a szomszédjukban élő öt gyerekes család porontyai, és egy csodaszép cigány kislány az oviból...végeláthatatlan a lista. Ma már három doboz figyel félig készen :) és lehet hogy ez még nem a vége.
Próbáljátok ki, annyira jó érzés adni! Eszter kiszavazott babáit kimostam, és csodaszép lett mindegyik...egyikőjük már ott lapul az egyik doboz alján egyéb körítményekkel :) Még átfésülöm a lakást elfelejtett könyvekért, játékokért...annak akinek nincs, hátha többet jelent majd.
És ezt találtam megerősítés képpen: "Van, aki bőven osztogat, mégis gyarapszik, más meg szűken méri a járandóságot, mégis ínségbe jut. Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül." (Példabeszédek 11:24-25)
Jajj a mai nap a nagy lelki túlcsordulásom ellenére nem lesz könnyű. Délelőtt Paksra megyünk a Központba teamelni, aztán egykor temetik az öngyilkos fiút...fél3 kor pedig fegyelmi megbeszélés a suliban a tanári karral, és a renittens gyermek nagy önérzettel bíró szüléivel.
Fáj a torkom is...hólyagos :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése