2011-01-31 megint hétfő...

GARFIELD! Minden tiszteletem a Tiéd, hogy elsőként ki merted jelenteni: I hate monday!...hát(e) én is!

Pedig innen nézve nagyon úgy fest, hogy ma sem tartok rendes munkanapot, hisz Eszter még nem oviképes. Éjjelente ugat...a délutáni alvás már harmadik napja almás emiatt. Amint bemelegszik vízszintben, kezdődik a haddelhad.

Este kicseleztem ezt a tántoríthatatlan alsó légúti védekező reflex-nek aposztrofált közellenséget.

Eszter a kezemben altattam a nappaliban, félig ülő helyzetben, míg a csukott szobaajtó mögött épp alakult a jégverem, a szellőztetés alá vont helyiségben.

Na. Ide csentem be a gyereket (volt vagy 14 fok...) és fektettem emelt párnára, takartam be nyakig. Így legalább tudott pihenni a kismacska, és csak kisebb köhögőrohamok voltak hajnaltájban...amikor már a hideg párásító is ment ezerrel a fejünk felett.

Csendes családi életet élünk tehát lassan már egy hete :) persze ez csak apának csendes, és csak EGY bizonyos tekintetben (Igaz apa? K.Ö.SZ.!) :)

Statisztika. Pffff. tegnap délután a családfő elvitte egészségügyi sétára a gyerekeket, én pedig neki feküdtem. Készültségi fok...hmmm...cca 70% ami a saját részemet illeti, de az összesítés persze még hátra van. Olyan bazinagy kereszt ez most nekem, hogy a KSH el se hinné!

Hétvégén felfrissültem kicsit, és a gyerekeken is láttam, hogy a téli nyavalyáktól tarkított, pajtásmegvonós időszak után már látták a fényt az alagút végén a két kis barátjukkal. Köszönet szülők Enikő és Marci társaságáért a gyerekeink nevében, és magatokért a magunkéban. Bár nem duhajkodtunk éjfélig ....mint fénykorunkban, veletek így is felüdülés volt! :) Hamarosan visszavágó ;)

...ez vegyétek nyugodtan fenyegetésnek!

Megyek, mert Eszter még alszik, de Imikét lassan készítenem kell a kisded óvóba :) Benyalt a szentem lelkem két nagy tál fahéjas müzlit, és kérné a harmadikat...na ja! Miből is lesz az a pocak, ki tudja?

2011-01-26 lassan dél...

Már prezentáltam egy komplett ebédet, kint gőzölög minden a konyhában. Ezen kívül igazán ma délelőtt sem szakadtam meg...tök jól el lennék én ezzel a háziasszonykodással egy-két hétig itthon. Rehabilitálódna hamar a sérült lelkem az biztos... (mindemellett rojtosra unnám magam valszleg).

Rágerjedtem a futásra, mint abszolút feszültségoldó technikára...elkezdem újfent. A napi szintű "teszek magamért"-dolog -önismereti okokból- eleve halálra ítélt DE a legalább heti három alkalomnyi tüdőszikkasztás, bokaficam megkísértés és hájrezegtetés nem tűnik soknak. Hmmm? Mínusz tíz kiló a testemről, és mínusz pár bar-nyi nyomás a lelkemről megér ennyit. Hiszen: ÉN VAGYOK A TESTEM URA!!!! Nem másnak teszek szívességet ha jól érzem magam benne, hanem csak és kizárólag magamnak. Erről ennyit...lendületre fel. (...ha jól belegondolok, már annyi lelkesítő mondat hagyta el a billentyűzetem ezen az oldalon tenmagam felé hasonló témakörben...akár vissza is lapozhatnék ennek igazolására...mindegy. Az új tavasz is tavasz! hiába volt már belőle több száz. Szükség van a kikeletre odakint és idebent is. Punktum.)

Hogy én mennyi baromságot vagyok képes összeszedni néha. Megyek inkább a kaptafához, hiszen háziasszonykodni vagyok itthon vagy mi a szösz...teregetek hát némán. Puszika!

2011-01-24 egy lépés

...épp ennyivel kerültem közelebb a statisztikámhoz. Annyit ér mint egy árva lepkefing...már bocsi. Ki van terítve az asztalomon, de még nem jutottam addig se, hogy el merjem olvasni a kérdéseket, mert ha épp nem jöttek, nekem kellett mennem.

Ma adomány osztós napom van, miközben kivittem egy helyre a cuccost, az utcán "levadásztam" három másikat, hogy bejönne-e érte :) így nem is olyan rossz az arány, nem igaz?

Az orromon jégcsapok lógnak, a hőmérő huszat mutat. Nem tudom, hogy az ülőmunka és a húsz fok együtthatása-e, vagy pedig alattomosan bújkáló kór, de vacogok. Jó lenne pihenni kicsit otthon...hhhhahhh, de mi, a munka proletárjai ugye, nem gondolhatunk efféle dőreségekre. Pfff, asztonták' roboráljam magam vitaminnal, és jobb lesz. Ha anyagi tehetségem lenne meg is tenném talán...de így inkább jövő hónapig halasztó hatályt kap a dolog. Vettem múlt7en, Béres-es "okosító" vitamint a miniknek, egy doboz C -vel...jön a Yadine-vétel ideje es, úgyhogy ebben a hónapban a patikában többet nem áldozok önös célokra. Persze a muszáj a más lenne...de egyébként NEM vagyok hajlandó.

2011-01-23 Isten ostora TE!

Tegnap este feltett szándékom volt, hogy kisebb nagyobb megszakításokkal, de végignézem Gerard Buttler elemi erővel történő feszítését az Attilában. Ja... a megszakítások meg is voltak, azután elégedetetten bealudtam a szemüvegem mögött. HA VALAKI meg tudná eztet(et) szerezni, nagy örömömre szolgálna. Félbe kellett hagynom a hódítást, és nem hagy nyugodni, mi lesz a karmazsinvörössel beindított l'amour finisében, és az Attila kontra Caesar korreláció merre mutat a történelem vad labirintusában :) (Nem mellékesen valszleg kihagytam így, az első rész végénél lecsatlakozva pár ágyjelenetet is Gerard-al, úgyhogy jó lenne az a DVD a kutyafáját :))

Szép az idő, az udvarunkban sétálgat lassan egy órája egy varjú...messziről utálatos egy károgó állat, de így közelről nézve nagyon szép! Nem tudom mit keres, szerintem diót...mindenesetre nagyon bátor a lelkem, hogy leküzdötte az emberiszonyát. Hó meg sehol.

Ma nem kell főznöm, tegnapról van húsleves és toros káposzta. Nyamm. A délelőttöm egy részét ezért a lakás gatyába rázásának szenteltem...mindjárt folytatnom is kell a kamrában, mert a gyerekruhás dobozok kilakoltatási végzést kaptak a ház urától. Jövő héten beköltözik közel ötven kilónyi "töltelék" (nem falusiaknak magyarázatként, itt ez a kolbászt, szalámit, hurkát jelenti...) a kettő kategória pedig nem fér meg jól ebben a kis lukban. Pffff..ez az én bánatom, mert tudom, hogy milyen káosz és fejetlenség lakik a salgó polcaink minden szegletében...és mellettük, alattuk, felettük... (Hiába no, még nem sikerült alapos rutint kidolgoznom, a meló-gyerekek-gyerekek szórakoztatása-háztartás-magam kikapcsolása összeegyeztetése tekintetében. Jó pap is holtig nyomja, nem? Mármint a tanulást.)

Megyek is cihelőzni. Szép vasárnapot nektek kedveseim!

2011-01-20 tizenhét

PONT ennyi idős. Eljött, beszélgettünk, ő hengerelni akart, én meg dobtam egy hátast a "rökönytől". Nem jár iskolába, minek az....valahogy így is meglesz az a hét osztály. Szakma? Szeretne, de nem akar még két évet "elvenni ezzel az életéből". De ha nem jár suliba, akkor mit is csinál? Segít otthon? Ja...szokott néha fát vágni, meg rendet rakni a szobájában. Egyébként nem sok vizet zavar -mondja- mert 10 és dél között kel, aztán megy a haverokhoz. Bulizni jó! (hejjjó?) Örömmel újságolja, hogy már kevesebbet iszik (mert már nem feltétlenül cél a hányásban fetrengés, így tízből öt alkalommal már képes megállni pár sörnél...meg ha elfogy a zsé)Öt napja meg nem is cigizik..egyébként sem volt márkahű, mert azt szítta' ami épp jutott. Volt két három alkalommal füves is közte, ja...ahhoz itt helyben is hozzájut már az ember...akár 14 évesen is. (!!!!!) Először mikor próbálta, három slukk és pár lépés után elnehezült a feje, elgumisodott a gerince és össze vissza csuklott röhögve...még az őt igazoltató rendőrt is képen röhögte, miközben a személyi igazolványát nyújtotta át.

Csajok? á...neki nem kell tartós kapcsolat. Meg egyébként sincs pénze és az a jó ha a csajnak van lóvéja. És akkor mi van ha az "örömszülők" beájulnak a bokrok közé szégyenükben és mérgükben amikor megtudják, hogy a lányuk egy hét osztályt végzett majdnem nagykorúval kavar? Semmi. Majd keres másik kis csajt...vagy többet egyszerre,mert a múltkor is volt olyan, hogy volt egy "délutános" csaj és egy "diszkós" is akit hazavitt. Nabumm. Egyszer élünk.

Nyáron tervezi, hogy kimegy haverhoz németbe, mert ott dolgozik szalag mellett...neki megvan a nyolc osztály, alig várta, hogy ne legyen iskolaköteles, már lépett is. Kimegy, aztán míg haver dolgozik, ő hangol az estére aztán este meg isznak mint az állat, mer"buli vaaaaaan! Minekutána a cigi letétel apropóján megnyugodhattunk, hogy talán a tüdeje megússza...most ár azért aggódok, hogy azért németből' a máját és az agyát hozza haza ez a GYEREK.

Mert még gyerek. Tizenhét éves. Egy elfajzott korszak szülötte, akinek a pia, szex és buli a minden. Aki azért menne csak ESETLEG Bajára szakmát tanulni két drága évért cserébe, mert ott a Sugovica, ahol lehet fürdeni INGYEN és ahol csajozhat, bulizhat ezerrel. Mit neki jövőkép?! amikor az anyját is szidja hordja, vele egy helyen egy időben megjelenni nem hajlandó, otthon egy szalmaszálat nem tesz keresztbe. Pénz általa inkább csak megy mint jön.

Vajon ő is volt olyan kicsi édes baba, totyogó és ovis, aki a szülei szemefényeként kezdte...?

MI LESZ ÍGY EMBEREK? Én ide, ebbe a világba (ahol a tizenévesek egy nyilvános szórakozóhelyen az asztalon állva önkielégítenek) NEM AKAROM kiengedni a kicsi fiamat és a kicsi lányomat!!!!!!

Félek.

2011.01.20. tor

"Nem erőszak a disznótor"?

Kérdezd csak meg a disznótól!

Eltűnődöm....már biztos:csenő manókkal élünk egy fedél alatt!

Nyugalom...semmi lamentálás, tényleges kámforrá válásokról beszélek. Tegnap délután az egyetlen és pótolhatatlan hajcsatomnak veszett nyoma...estére pedig a csajos hajkefénk lépett olajra. DE HOGY HOVA?! Átkutattam már mindent...valóban igaz lehet, hogy a tárgyak önálló életet élnek? ...vagy valami megfoghatatlan erő rájuk húz egy láthatatlanná tevő cuccost míg kedve tartja (IGEN láttam én is Harry P-t!). Pffff

Tulajdonképpen nekem miért kezdődik hétből öt napom szarul? Már indulás előtt használom az összes agyi neuronomat, és e hajnali órán kétszázzal döngetnek rajtuk az infók, hiperszenzitivvé téve engem mindennemű külső behatással (úgymint gyerekek reggeli nyűgjei, öltözési kínok, indulás...) szemben.

Megint csak pfffff.

Ma elvileg nincs ügyfélfogadásom. Játszom a gondolattal, hogy bezárom az ajtót és ugrok egy szalto mortale-t a papírhalomba ami feloldozásra vár... (Teszek veszek intézkedek, aláírok, pecsételek, nemsokára jegyző leszek.) Ilyenkor erősen vágyódok az olyan napokra amikor a kompetenciám csúcsán ülök nagy elégedett fejjel.

...elkalandoztam kicsit...kiszámoltattam az idei béremet, aztán pedig a várható nyugdíjamat. A csodakalkulátor szerint várhatóan 2043-ban megyek nyugdíjba (áááááá) és akkor (attól függően hogy melyik koncepciót választom) a nyugdíjam 67 és 93 e ft közötti lesz. MI VAAAAAAN?! Azzal már manapság is kitörölheti az ember fia nomeg a lánya is a gumógödrét...MIBŐL fogok akkor megélni, he? Na...el is vettem sikeresen a kedvemet a munkától. Basszameg.

2011-01-19 - szeeeerda

Ne haragudjatok, de tegnap nem volt érkezésem arra, hogy szót ejtsek valamiért is csupán a saját kedvemért.

HÚSZ azaz 20! ügyfelem volt egy nap alatt, ami azt eredményezte, hogy délután fél háromra már szitányi agyam nem volt. Fogalmam sincs, mi van az emberekkel... A nap végére totális enerváltságban néztem ki a fejemből minden kreativitás, kezdeményező készség, pozitív erő elhagyott, csak aludni szerettem volna. A gyerekek biztosan megérezték, hogy "ma nem lesz anyánk" mert Imike kitalálta öt körül, hogy a mamáéknál aludna...persze az ötlethez Eszter is csatlakozott, így volt egy egész éjszakám kilenctől fél hatig. Talán elég lesz...bár ma megint kedvenc ügyfelemmel indítok, aki hétfőn egyébként nem hazudtolta meg magát, hozta a várt "sikert" a többi szakember szemében is. Nem tudom, milyen eredményre leszek képes vele, nem szeretném ha beletörne a bicskám!

Pffff....rég voltam ennyire lent.

Viszont ma reggel ért egy kis öröm is ám. A "fészbúkon" rámklikkelt egy rég elveszettnek hitt középsulis barátnőm :) Beszélni már tíz éve nem beszéltünk, mert ő akkor olyan kis magának való kényszer-szingli volt, haragban a világgal és minden férjes, családos nővel. Most is egyedül van (pedig okos és szép nő), de szerintem megérett benne a dolog, és békét kötött az elemekkel. Írtam is neki gyorsan, hogy mennyire örülök...

Megyek, víz alá dugom a testem :) remélem csodás és szépítő ereje a csontomig hatol :) rám férne!

2011.01.17. tarka szarka

"nem minden fajta szarka farka tarka, csak a tarka farkú szarka farka tarka..." Ezt kántálta Imi az oviban átöltözés közben...azóta meg én is :)

Na, megvagyok jőve, Nagy sóhajjal és nehéz kebelzettel nekifekszem a hétfőnek, ami már innen látva is elég ütős lesz. Délután esetkonferenciám lesz a leggázosabb ügyfelemmel kapcsolatban. Összehívtam a jelzőrendszer tagjait, hogy legyünk együtt okosak: maradjanak-e a gyerekek vagy sem... Minden düh, ellenkezés és meggyőződés ellenére...nem biztos hogy a legjobb megoldás az lenne ha kiemelnénk őket. Lehet, hogy van még egy szalmaszál...de az is lehet, hogy én vagyok túl idealista. Hidegrázásom van előre az egésztől, de ezt meg kell tartanom, nincs mese. Szorítsatok.

Jobb téma. Szombaton báloztunk. :) Hajnali negyed háromig bírtuk, de nagyon jó volt. Egy bombajó asztaltársasággal és csuhaj kedvvel jó sokt tánciztunk. A csípőmet és térdemet még most ís érzem...félreérthetetlenül jeleznek, hogy efféle duhajkodáshoz és magassarkúhoz apadni kell de tüstént! Legalább is a kövi bálig mindenképpen :)

Megvan az autó is, ki is próbáltuk. Naaaaagy hajó érzésem van benne, majd tűzök ide képet is, ha lesz fotózkodás vele :)

Mennem kell, mert indul a nap...pffffff

2010. Anyuszínház (anyu mint Morgó)

2011-01-11 bűnösz eszte

"...esz ety bűnösz hely, esz ety bűnösz városz..." -jutott eszembe tegnap este, nagy hasi gyönyörök közepette. (Idézve a Valami Amerika második részéből)

Délután ugye bocicsokimiki. Erre még vastagon ráfejelt az este azzal, hogy vendégek jöttek, akiknek lángost dagasztottam. Szerencsémre váljék, hogy én sütöttem, így megteltem illatilag vele, és csak egy kicsit sikerült bepuszilnom. DE hogy ez ne legyen elég, Imi kollégája beállított egy naaaaaagy tál fresss és ropogósan illatozó töpörtyűvel.

Na, ekkor adtunk a paraszt érzésnek rendesen, mindannyian! Nem ettem végül is sokat, mert fél kiflivel tömítettem 4-5 darabot, és még lila hagymával kompenzáltam is némiképp az egészséges oldalt... de rendesen beépült a gyomromba ez a fajta koleszterin bomba. Egy pálinka (szerelmem) kellett a jólétemhez...pedig nagyon brrrtózom tőle.

Talán ma vagy holnap (attól függően, hogy az okmányiroda bürokratikus malmai millen gyorsan őrölnek...) meg lesz az autó. :) Nem nagyon voltam rágerjedve a témára, de azért már kezdek én is kicsit izgulni, hogy milyen lesz az "új autó érzés" . Persze a scenic a maga bő hat évével csak nekünk lesz új, de a húsz éveshez mérten vitathatatlanul sok sok x-trával bír.

2011-01-10 ettem

bekebeleztem egy szem, CH eredettel elemzett szerzetet, mely gyerekek szeretett egyede leve. Ideestének ideje: december eleje... na ki leve?

...szószó: megettem egy csokimikit, EGYEDÜL! ...és nem is a legkisebbet, így a boldogság hormonjaim most kussoljanak :) raktáraikat feltöltöttem beláthatatlan időre.

2011-01-09 sűrű szombat

Amikor plusszokra ébred a zizegős télben az ember lánya, hajlamos tavasz!-t kiáltani, és aszerinti reménnyel tekinteni a napba.

Szombaton plusz hat volt reggel...együtt volt a család, mit csináljunk?

Egyik verzió: 3/4 család az udvaron délelőttözik, én takarítok és házinéniskedek idebent. Ez nem volt annyira fájintos, hogy ne adtam fel volna...BÁRMIÉRT a lehetőséget :)

Másik verzió: Vonatra ülünk, és a maradék üdülési csekkel a tárcánkban "kirúgunk a hámból". Így is lett. Fél11 kor elindultunk, majd fél egykor megérkeztünk Budatétényre a Campona-hoz. A gyerekek még nem voltak a Tropi-ban, gondoltuk megérettek már az élményre.

Hát ami azt illeti az élményre megértek, de nem egy ilyen szervezésű napban. Alvásidőben voltunk már bőven, amikor a nagy akváriumok között szájtátiztunk. Eszter kábé a túra felétől már szét volt esve rendesen, győztem utána kapkodni a fejem nehogy beszippantsa az embertömeg, és eggyé váljon az én kis hisztigépem a masszával. Lefáradtam a végére, de ennek ellenére jó volt megint látni ezt a gyűjteményt(...a szag-élményekről inkább nem mesélek, mert aztán egyből levakarhatok pár csillagot a minősítésről...). Eztán gyomrot telítettünk, körbejártuk az egész intézményt, némely bolt könnyed érintésével. Időnk volt ugye, mert a vonatig tölteni kell...nem a magad ura vagy...(ezé' jobb az autó). Imike szeretett volna ugrálni egy naaagy trambulinon, ahol az aktuálisan próbázó gyereket bungee jumping szerkóba kötik, és úgy ugrik szupermagasra. Odasétáltunk, hogy megnézzük mire számíthat...egy apuka épp akkor törölte fel gyermeke gyomrának tartalmát a szőnyegről...a mi ugrásunk evégett okafogyottá vált, Imike kedve ugyanis elszállt, nem érintette meg az ex(tremitás) faktora :) Hehehe... Még szerencse, hogy nem pár perccel előbb érkeztünk, amikor szegény kiscsávó gyomra megadta magát...brrrr.

Hazafelé egy vonattal, egy szusszra hazaértünk fél hét utánra és nyolcra már elnyomtuk aludni a miniket. Kipurcantak kicsit...de persze nekünk sem ártott a relax.

Holnap munka...megérkezett a statisztika, pfujjj...neki kell hasalnom, van rá két hetem. Lelkesítsen, akinek van valami jó hátbaveregetős gondolata efféle kínokra, please!

Megyek, további szépet mindenkinek!

2011-01-07 hopp

Azt nem is volt még érkezésem elmesélni, hogy éjjel nászutasok voltuk a 'zurammal :) Gyerekek nagy egyetértésben mamázni szerettek volna, így kettesben hesszeltünk kicsit. Szülőtársaim...ez a nyugalom és akkorésottésúgycsinálokamitakarok-érzés roppant kellemetes :)

Hajnalban apa elment dolgozni, és bezárta az ajtót kívülről. Nincs is ebben semmi különös mert csak nagyon ritka elvetemült pillanatokban szoktam már kikísérni és belülről ráfordítani a zárat. AZONBAN amikor már megpitymallott és kimentem volna körbejárni a tercián a dolgokat, tudatosult bennem: nincs kulcsom! Illetve ez így nem helyes megfogalmazás, mert van... csak az udvaron hagytam előző este a bicikli kosarában. 

-Aztazingyombingyomosbalkánihastáncosnőrojtosbugyogóját! (...gondoltam finoman...) Kénytelen voltam az évente kétszer (megpucolása alkalmával) mobilizált folyosói bukó-nyílót bevetni...rettegve, hogy nehogy a fejemre bukjon az átállítás közepette a méretes üvegtábla (nekem van ilyen fóbiám, bocs!). Amikor már beáramolhatott a friss hajnali plusz kettő...nem maradt más hátra mint kimásztam, megkerestem, bemásztam, bemókoltam....mindezt bugyipóló szerkóbann, mert nem tudatosodott bennem a felszerkóm, csak a cél lebegett rendíthetetlenül a szemem előtt: SZABADULNI DE GYORSAN! (Ha eddig nem említettem volna, van egy lehelletnyi klausztrofóbiám es...khmmm)

Yo-volt és pezsdítő, kacagányos napkezdet. Hasonló könnyedséget az estére és a hétvégére mindegyőtöknek :) puszika!

2011-01-07 'morning!

Péntek van :) Ez a "péntekérzés" harminckét évesen két gyerekkel és egy háztartással (a férjet nem vonom be ebbe a felsorolásba, hátha megsértődne ;) ) már merőben más mint tizenéves koromban. Akkor a péntek mindig egy felhőn jött...felemelt bennünket, és kicsit szállhattunk a szabadság szárnyaival csapkodva hazafelé a kóterből azon lamentálva, hogy a víkenden hol s merre találkozunk és hol s merre bolondulunk meg kicsit. Hangsúlyoznám: egy kicsit. Nem vagyok még olds'mobil érzéseim szerint, bár ha a mostani "szabadságvándorai"-ra tekintek, matuzsálemnek érzem magam. Ők valahogy...máshol élnek, más normák szerint, kevesebb jóérzéssel, megbecsüléssel, tisztelettel, gátlással... (...jesszus, öreganyámat hallom... halljátok ti is?!).

...korán reggel majdnem éhgyomorra ilyenről lamentálni...nem vagyok normális.

Ma jön egy házaspár kilencre hozzám, családon belüli erőszak gyanúja okán. beszélgetni fogunk. Az okosságok még nem álltak koherens sorrendben össze a fejemben, de ha meglátom az apa alkoholgőzös tekintetés (mondom: reggel kilenckor!!!!) akkor biztosan fosom majd a szót. Nem bírom azokat a semmitérő embereket, akik a hereverés mellett azért ráérnek másokat zaklatni, bacogatni, hogy ha nekik nem jó akkor már annak se legyen... Igyon ha ez az életcélja harminc évesen aztán feküdjön! Hagyja már a családot békén, elég nekik látni és élni mellette. (Csajok, mi összetehetjük a kezünket, ugye érzitek!?)

Tegnap a buszon paks és szd között kicsit átléptem a magam határait, leráztam a félelmeimet és megszólítottam két idegent! :) Aki már tett ilyet adhoc a semmiből, anélkül hogy hozzá intéztek volna pár szót előzőleg, az tudja, hogy ez nem egy könnyű móka.

Történt ugyanis, hogy kevesen ültünk a buszon, és két üléssel mögöttem két korombeli anyuforma csaj beszélgetett. Nem hallgatóztam...de meghallottam, hogy sütikről cseveg a két házinő :) és így az én házinő radarom is -on- ra kapcsolt. Percekig írtak körül egy sütit, ami milyen finom, és már több helyen belefutottak, meg az, az amaz kell bele ...DE nem tudják mi a neve, mert senki sem tudta és így nem is tudnak a "goglival" sem rákeresni... Amikor az ember TUDJA a választ, a belső késztetés q-va erős :), mégis kilométereken keresztül hallgattam őket, aztán már nem is mert másról zsizsegtek tovább. A végállomás előtt azért megkockáztattam, és hátrafordultam egy széles mosollyal, eszkuzálva a belevauért, hogy a süti megfejtése: keleti csemege...így már könnyebb lesz netre tenni a dolgot, és recept után kutatni :) Aztán meg büszke voltam magamra és zsebre tettem észrevétlenül azt a pici piros pontot, amit adtam magamnak a bátorságomért.

...asszem ennyi elég is egy reggelre. Szépet mindenkinek!

2011-01-03 szusszanat

Nincs még tizenegy óra de már nyolc ügyfelem volt, nem számolva az ajtón behajoló "csak egy kérdés!"-eseket :) Basszus, itt nincs rehabilitálódás, egyből százon kell futni a kétszázat.

A legnagyobb bajom az, hogy rangsorolni kell az ügyeimet, mert elég sok fajsúlyos futott be az utóbbi időben, és a gyerekek veszélyeztetése, családon belüli erőszak kérdése nem egy egyszerűen megoldható, elcsettinthető, levezethető dolog. Az emberi tényezőt mindenhol figyelembe kell venni...hiába büntetném szívem szerint ostorral az alkoholista apát, aki zaklatja a családot, és vitetném pszichiátriára a mátert a másik családból...ott vannak a szenvedő felek, akik amennyire félnek a jelenlegi helyzettől, épp annyira félnek a "mi lesz aztán ha..." -tól. Nem a legjobb megoldás rájuk csatolni az ejtőernyőt és oktatás, valamint vezető nélkül lelökni őket a szirt széléről...a segítség megfontoltabb dolog. Ugye szocmunkások? De egyedül nagyon nehéz dönteni...szupervíziót kell kérnem egy kollégától asszem, kell a megerősítés!

Megyek, bevetem magam a habokba, dóóóóóógom van! :

2011-01-03 ebédszünet

Délidőben elfogyasztottam egy mikro takarítást, egy konyha felsöprést és tűzrakást ebédre :) semmi kalória nekem, ellenben a kazánt megpakoltam. Még élénken él bennem az újév első napjának emléke :) és koplal a gyomrom, ami nem is baj, mert ez minusz két kilót adott nekem. Igyekszem nem egyik napról a másikra visszakövetelni a kis fodraimat a derekamra.

Egyébként ha már új év akkor ne maradjunk el az elhagyhatatlan fogadalmaktól! Igazából a pohár pezsi fölött állva nem jutott eszembe semmi, vígan danolásztam az ünnepi dallamokat a sorfalban állva...DE azt megígérhetem ebben az évben is (ahogy már pár éve mindig rendesen...) lefogyok! Nem röhögök hangosan...de eddig ez volt túl sikeres projekt egyik évben sem. Ennek ellenére, nehogymá' idén kimaradjon ;)

Mondtam már, hogy UTÁLOM a papírmunkát? Nem? na akkor most már de: utálom!!!!

Egy újévi Fodor Ákosos hangulatjelentés:

" - Mit kívánsz, Igaz Barát?

- Észrevett életet;

észrevétlen halált. "

2011-01-01 "ami elindult, engedd el!

Ebben nem volt hiba, de erről kicsit alább...

Beindítottuk az autó projektet, már a bank bólintása minden vágyunk...ha ez meglesz, akkor scenic is.

A szilveszter délelőtt...mivel is telt...hmmm, basszus MÁR nem emlékszem... ez gáz. Én biztosan salátákat gyártottam JAAAA aznap voltak a fiúk Szekszárdon autótfoglalózni, mi meg csajoskodtunk kettesben. Ebédre kerekítettem egy nagyszabású tejberizst, gondoltam az esti habzsidőzsi előtt bőőőőven elég lesz ez is. A délutáni alvásból megébredve, fél öt körül mentünk a matinéra. A gyerekek tomboltak ahogy kell, a szülők felügyeltek ahogy kell. A babazsúr úgy fél 8 körül záródott némi pirotechnikai bemutatóval a kövi generációnak, aztán mindenki leszállította a miniket a nagyszülői házba. Eztán ettünk, ittunk, mulattunk :) de én éjfél után valahogy megbicsaklottam, és erőt vett rajtam valami nyavalya. Azt gondoltam, hogy csak a heti torokfájásomra volt negáló hatással az, hogy teli torokból énekeltünk Klárikával, Dollyval meg a Szulákkal...de reggelre letisztult minden.

Hét előtt szülni kezdtem. Egy nagykés...néha kettő volt az amit mindenáron szerettem volna kivül tudni magamon. Veszettül kotortak a gyomromban, alig láttam a fájdalomtól. Nyolcra már a lábam is remegett a kimerültségtől, így alternatív szülőszobát varázsoltam a fürdőből. Emlékeimben él még, hogy vajúdáskor a meleg víz csodákat tett. MOST is. Henteregtem a kádban mint egy partra vetett cet, de hatott. Aztán tíz körül ellentmondást nem tűrően re-perisztaltikába fogott a gyomrom, és szörnyű vitustánca végén a vödörbe rókáztam. Nem egyszer...de ezt a részt hagyjuk. A két no-spa napsárgán örült a viszontlátásnak...én nem annyira. Lassan jobb lett, bár fogalmam sincs hogy honnan a jó fenéből tud egy emberi szervezet kipréselni magából ennyi matériát...nem számoltam, de tíz és húsz között volt a kló' meetingek száma :( Már rühelltem hogy feltápászkodok, megragadom a hányósvödröt, kioldalgok, megnyitom a "csapot", wc-t fertőtlenítek - majd kezet, és visszaslattyogok azért, hogy röpke negyed óra múlva megint hódolhassak a fajansznál. (És itt jön be a cím magyarázata: ami elindult engedd el! Engedtem ahogy a csövön kifért...) Brrrr....

Délutánra hőemelkedés és fejfájás érkezett, bár nem nyitottam neki ajtót, de most már jobb...apának nem. Now éppen őt fektette le a kór. Sz@r ügy...Eszter látta a kanosszám egy részét, most ő fájlalja néha a hasát, amikor éppen szabadonfutón van a játékprogramja.

Ez az év tehát jól kezdődött. BÚÉK mindenkinek!