Már
prezentáltam egy komplett ebédet, kint gőzölög minden a konyhában. Ezen
kívül igazán ma délelőtt sem szakadtam meg...tök jól el lennék én ezzel
a háziasszonykodással egy-két hétig itthon. Rehabilitálódna hamar a
sérült lelkem az biztos... (mindemellett rojtosra unnám magam valszleg).
Rágerjedtem a futásra, mint abszolút feszültségoldó
technikára...elkezdem újfent. A napi szintű "teszek magamért"-dolog
-önismereti okokból- eleve halálra ítélt DE a legalább heti három
alkalomnyi tüdőszikkasztás, bokaficam megkísértés és hájrezegtetés nem
tűnik soknak. Hmmm? Mínusz tíz kiló a testemről, és mínusz pár bar-nyi
nyomás a lelkemről megér ennyit. Hiszen: ÉN VAGYOK A TESTEM URA!!!! Nem
másnak teszek szívességet ha jól érzem magam benne, hanem csak és
kizárólag magamnak. Erről ennyit...lendületre fel. (...ha jól
belegondolok, már annyi lelkesítő mondat hagyta el a billentyűzetem ezen
az oldalon tenmagam felé hasonló témakörben...akár vissza is
lapozhatnék ennek igazolására...mindegy. Az új tavasz is tavasz! hiába
volt már belőle több száz. Szükség van a kikeletre odakint és idebent
is. Punktum.)
Hogy én mennyi baromságot vagyok képes összeszedni néha. Megyek
inkább a kaptafához, hiszen háziasszonykodni vagyok itthon vagy mi a
szösz...teregetek hát némán. Puszika!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése