Péntek
van :) Ez a "péntekérzés" harminckét évesen két gyerekkel és egy
háztartással (a férjet nem vonom be ebbe a felsorolásba, hátha
megsértődne ;) ) már merőben más mint tizenéves koromban. Akkor a péntek
mindig egy felhőn jött...felemelt bennünket, és kicsit szállhattunk a
szabadság szárnyaival csapkodva hazafelé a kóterből azon lamentálva,
hogy a víkenden hol s merre találkozunk és hol s merre bolondulunk meg
kicsit. Hangsúlyoznám: egy kicsit. Nem vagyok még olds'mobil érzéseim
szerint, bár ha a mostani "szabadságvándorai"-ra tekintek, matuzsálemnek
érzem magam. Ők valahogy...máshol élnek, más normák szerint, kevesebb
jóérzéssel, megbecsüléssel, tisztelettel, gátlással... (...jesszus,
öreganyámat hallom... halljátok ti is?!).
...korán reggel majdnem éhgyomorra ilyenről lamentálni...nem vagyok normális.
Ma jön egy házaspár kilencre hozzám, családon belüli erőszak gyanúja
okán. beszélgetni fogunk. Az okosságok még nem álltak koherens
sorrendben össze a fejemben, de ha meglátom az apa alkoholgőzös
tekintetés (mondom: reggel kilenckor!!!!) akkor biztosan fosom majd a
szót. Nem bírom azokat a semmitérő embereket, akik a hereverés mellett
azért ráérnek másokat zaklatni, bacogatni, hogy ha nekik nem jó akkor
már annak se legyen... Igyon ha ez az életcélja harminc évesen aztán
feküdjön! Hagyja már a családot békén, elég nekik látni és élni
mellette. (Csajok, mi összetehetjük a kezünket, ugye érzitek!?)
Tegnap a buszon paks és szd között kicsit átléptem a magam határait,
leráztam a félelmeimet és megszólítottam két idegent! :) Aki már tett
ilyet adhoc a semmiből, anélkül hogy hozzá intéztek volna pár szót
előzőleg, az tudja, hogy ez nem egy könnyű móka.
Történt ugyanis, hogy kevesen ültünk a buszon, és két üléssel
mögöttem két korombeli anyuforma csaj beszélgetett. Nem
hallgatóztam...de meghallottam, hogy sütikről cseveg a két házinő :) és
így az én házinő radarom is -on- ra kapcsolt. Percekig írtak körül egy
sütit, ami milyen finom, és már több helyen belefutottak, meg az, az
amaz kell bele ...DE nem tudják mi a neve, mert senki sem tudta és így
nem is tudnak a "goglival" sem rákeresni... Amikor az ember TUDJA a
választ, a belső késztetés q-va erős :), mégis kilométereken keresztül
hallgattam őket, aztán már nem is mert másról zsizsegtek tovább. A
végállomás előtt azért megkockáztattam, és hátrafordultam egy széles
mosollyal, eszkuzálva a belevauért, hogy a süti megfejtése: keleti
csemege...így már könnyebb lesz netre tenni a dolgot, és recept után
kutatni :) Aztán meg büszke voltam magamra és zsebre tettem
észrevétlenül azt a pici piros pontot, amit adtam magamnak a
bátorságomért.
...asszem ennyi elég is egy reggelre. Szépet mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése