Ne haragudjatok, de tegnap nem volt érkezésem arra, hogy szót ejtsek valamiért is csupán a saját kedvemért.
HÚSZ azaz 20! ügyfelem volt egy nap alatt, ami azt eredményezte,
hogy délután fél háromra már szitányi agyam nem volt. Fogalmam sincs, mi
van az emberekkel... A nap végére totális enerváltságban néztem ki a
fejemből minden kreativitás, kezdeményező készség, pozitív erő
elhagyott, csak aludni szerettem volna. A gyerekek biztosan megérezték,
hogy "ma nem lesz anyánk" mert Imike kitalálta öt körül, hogy a
mamáéknál aludna...persze az ötlethez Eszter is csatlakozott, így volt
egy egész éjszakám kilenctől fél hatig. Talán elég lesz...bár ma megint
kedvenc ügyfelemmel indítok, aki hétfőn egyébként nem hazudtolta meg
magát, hozta a várt "sikert" a többi szakember szemében is. Nem tudom,
milyen eredményre leszek képes vele, nem szeretném ha beletörne a
bicskám!
Pffff....rég voltam ennyire lent.
Viszont ma reggel ért egy kis öröm is ám. A "fészbúkon" rámklikkelt
egy rég elveszettnek hitt középsulis barátnőm :) Beszélni már tíz éve
nem beszéltünk, mert ő akkor olyan kis magának való kényszer-szingli
volt, haragban a világgal és minden férjes, családos nővel. Most is
egyedül van (pedig okos és szép nő), de szerintem megérett benne a
dolog, és békét kötött az elemekkel. Írtam is neki gyorsan, hogy
mennyire örülök...
Megyek, víz alá dugom a testem :) remélem csodás és szépítő ereje a csontomig hatol :) rám férne!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése