Ebben nem volt hiba, de erről kicsit alább...
Beindítottuk az autó projektet, már a bank bólintása minden vágyunk...ha ez meglesz, akkor scenic is.
A szilveszter délelőtt...mivel is telt...hmmm, basszus MÁR nem
emlékszem... ez gáz. Én biztosan salátákat gyártottam JAAAA aznap voltak
a fiúk Szekszárdon autótfoglalózni, mi meg csajoskodtunk kettesben.
Ebédre kerekítettem egy nagyszabású tejberizst, gondoltam az esti
habzsidőzsi előtt bőőőőven elég lesz ez is. A délutáni alvásból
megébredve, fél öt körül mentünk a matinéra. A gyerekek tomboltak ahogy
kell, a szülők felügyeltek ahogy kell. A babazsúr úgy fél 8 körül
záródott némi pirotechnikai bemutatóval a kövi generációnak, aztán
mindenki leszállította a miniket a nagyszülői házba. Eztán ettünk,
ittunk, mulattunk :) de én éjfél után valahogy megbicsaklottam, és erőt
vett rajtam valami nyavalya. Azt gondoltam, hogy csak a heti
torokfájásomra volt negáló hatással az, hogy teli torokból énekeltünk
Klárikával, Dollyval meg a Szulákkal...de reggelre letisztult minden.
Hét előtt szülni kezdtem. Egy nagykés...néha kettő volt az amit
mindenáron szerettem volna kivül tudni magamon. Veszettül kotortak a
gyomromban, alig láttam a fájdalomtól. Nyolcra már a lábam is remegett a
kimerültségtől, így alternatív szülőszobát varázsoltam a fürdőből.
Emlékeimben él még, hogy vajúdáskor a meleg víz csodákat tett. MOST is.
Henteregtem a kádban mint egy partra vetett cet, de hatott. Aztán tíz
körül ellentmondást nem tűrően re-perisztaltikába fogott a gyomrom, és
szörnyű vitustánca végén a vödörbe rókáztam. Nem egyszer...de ezt a
részt hagyjuk. A két no-spa napsárgán örült a viszontlátásnak...én nem
annyira. Lassan jobb lett, bár fogalmam sincs hogy honnan a jó fenéből
tud egy emberi szervezet kipréselni magából ennyi matériát...nem
számoltam, de tíz és húsz között volt a kló' meetingek száma :( Már
rühelltem hogy feltápászkodok, megragadom a hányósvödröt, kioldalgok,
megnyitom a "csapot", wc-t fertőtlenítek - majd kezet, és
visszaslattyogok azért, hogy röpke negyed óra múlva megint hódolhassak a
fajansznál. (És itt jön be a cím magyarázata: ami elindult engedd el!
Engedtem ahogy a csövön kifért...) Brrrr....
Délutánra hőemelkedés és fejfájás érkezett, bár nem nyitottam neki
ajtót, de most már jobb...apának nem. Now éppen őt fektette le a kór.
Sz@r ügy...Eszter látta a kanosszám egy részét, most ő fájlalja néha a
hasát, amikor éppen szabadonfutón van a játékprogramja.
Ez az év tehát jól kezdődött. BÚÉK mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése