A mai nem a csúcspont. Nem, nem evésileg, mert abban nem vétettem sokat az elhatározásomhoz képest hogy update egyesen élek míg bírom... Reggel ettem narancsot, és ittam gyümilét, aztán délre főztem gombás husit és azt ettem egy kanálnyi menzarizzsel és menzalevessel. A fő vétkem két kiskanálnyi mogyorókrém volt (ami egyben végre el is fogyott!!!!) me' szükségem van a boldogsághormonra. Rossz egyedül nőként és anyaként is...hiányzik azapa. Ráadásul ma reggelre mindkettő gyerkőcre kiterjesztette magát a takonykórral kombinált köhögés, így a mai zeneböli és a heti óvoda már almás. Ehelyett volt egy jó utunk a dokinőhöz, aztán a gyógyszertárba (egy ölnyi gógyszerért) majd haza. A nagyobb büntiben van az eheti szemtelen visszabeszélős és odacsapós viselkedése miatt olyan módon, hogy nincs édesség (persze a kicsinek sem, de ő nem is hiányolja), és így elég nehéz volt megúszni a boltot nagyjelenet nélkül...
Tegnap itt aludt a hugom, hogy ne legyünk egyedül, de ma már úgy leszünk :( Megpróbálok beiktatni majd egy kis napvégi levezető sétát, hátha képesek vagyunk mégis kooperálni kicsit a minikkel a közös cél érdekében, aztán a zárórutinok és szpaty... Holnap anyáékhoz vesszük be magunka iccakára az emeletre, de reggelre ott se sokkal nyugodtabb a helyzet, mert korán kelnek a szentjeim és így vagy arra ébred a család, hogy veszekszenek valami mindegyikőjüknek hirtelen nagyon sürgősen kellő lótúrón, vagyMinimax hangja zengi be egy pillanatra a házat míg szunnyadó anyja mellett a nagy bebűvöli a "débét" (ahogy a kicsi mondja).
Se tegnap se pedig ma nem tudtam tornázni...erőtlennek érzem magam. Valahogy olyan vagyok mint a napelem, fényből élek..illetve most nem élek. A töménytelen hó után most töménytelen sár van és persze hozzá illően az égbolt is szürke...Kész máááááámor. DE vasárnap már március és ez a szó már önmagában jelent valamit, reményt csillant a napfényre, zöld fűre, nyárillatra, madárcsivitre :) csak jönne már. Ekkor viszont bevillan, hogy nekem addig még van egy "kis" dolgom a testemen, a testemmel...sikerülhet ez nekem valaha? Olyan mintha minden erőfeszítésem ellenére rám lennének hegesztvebetonozvavasalvaragasztva a kilók, és nem engednének szabadulni. Ide (...mi is volt annak a ferrrgeteges sikerű hazai popzenekarnak a neve...? ja!) TNT-kell(-ene). T mint torna N mint nagy elszántság és újra T mint kiTartás :) Megacélozni magam ez a napi feladatom...induljon a folyamat.
És az enapi aranyfonál Fodor Ákostól:
"Akire nagyon
sokat gondolok, az nem
fárad el ettől?!"
